A Jog, 1894 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1894 / 12. szám - A szemérem elleni bűncselekmények

JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a >Jog< 12. szamához. Budapest, 1894. március hó 25-én Köztörvényi ügyekben. Ingatlan roszhiszemü szerzője ellen az előbb jogcímet szerzett fél tulajdoni igényét érvényesíteni jogosítva van. A nagyváradi kir. törvényszék (1891. november ll-én 9,118/91. P. sz. a,): K. János nagyszalontai lakos felperesnek T. Sándor nagyszalontai lakos alperes elleni, ingatlan birtokbaadása, elvont haszon megtérítése és perjárulékok iránt folyamatba tett perében következőleg itélt: Kötelezi alperest, hogy a nagyszalontai ,j,893. sz. telekjegyzökönyvben 6,636/b, hrsz. alatti ingatlannak B. K. János szomszédságában levő s a D) alatti vázrajzban A-val megjelölt s igy a 6,li3G/b. hrsz. ingatlanok fele részét 15 nap alatt különbeni végrehajtás terhe mellett felperes tettleges birtokába és használatába bocsássa át, stb. Továbbá: Felperest az elvont haszon iránti s alperest pétiig ugyanezen ingatlan részre vonatkozó tulajdonjog iránti viszontkeresetével elutasítja, stb. Indokok: A keresetlevélhez A) alatt csatolt hiteles telekkönyvi kivonat tanúsága szerint felperes a 6,636/b. hrsz. alatti ingatlannak K. Sándor és K Julianna jutalékát a telekkönyv szerint érvényes címen és módon megszerezvén s tulajdonául bekebelezhetvén, mint jogszerű nyflvánkönyvi tulajtionos a tulajdonát képező ingatlannak birtoklását ezen minőségben a fele jutalék erejéig követelni jogosított, mert: bárha alperes a kereseti ingatian részletet az ellenirathoz 2. sz. alatt csatolt szerzőtlés szerint előbb és ugyancsak adás-vevés jogcímén szerezte meg, de az alperes szerzési módja nélkülözte a törvényességet, a mennyiben K. Sándor, K. Julianna és felperes jutalékaikat, ezeknek kiskorúságukban a terru. és törvényes gyámanyától és a közgyámtól szerezte meg a nélkül, hogy az adás-vétel az árvaszék mint gyámhatóság által jóváhagyatott volna. Már pedig a kiskorúak vagyona felett kötött ügyletek gyámhatósági jóváhagyás nélkül még abban az esetben is érvénytelenek, ha az ügylet a kiskorú gyámja által köttetett s mert az ekként eredetileg érvénytelen jogügylet a kiskorú önjogúságának elérése után is csak az esetben lép hatályba, ha azt a nagykorúvá vált kifejezetten elfogadja, a mi jelen esetben elő nem fordult, mert felperes a t. és t. gyám eladását el nem fogadta s K. Sándor és K. Julianna pedig alperes vételét az által nem fogadták el, mert a kereseti ingatlan jutalékaikat később felperesre ruházták. Ezek szerint alperesnek a kereseti ingatlanokra vonatkozó szerzési címe alapjábao érvénytelen lévén annál inkább, mert a csatolt hagyatéki iratok szerint alperes adás-vétele nemhogy jóváhagyva nem lett, de a hagyatéki rendezés folyamán még nem is említtetett s igy a 2. •/. alatti a hagyatéki eljárással össze nem függő önálló üzletet képez és igy a tulajdon megítélésére irányított visszkeresete elutasításával a birtok átadására kötelezni kellett A per adatai szerint azonban nyilvánvaló, hogy alperest rosszhiszemű birtokosnak tekinteni nem lehet s igy az időközi elvont haszon megtérítésére annál inkább nem lehetett kötelezni, mert felperes az ingatlant csak 1890. évben szerezvén meg, elvont hasznot 1876. évtől egyáltalán nem követelhet s az még a kereset megindításától sem volt megítélhető, mert a teljes jóhiszemű birtokos elvont haszon megtérítésére nem volt kötelezhető, stb. A nagyváradi kir. itélő tábla (1892. április 25-én 4,927/B. 91. sz. a.): Az első bíróság ítéletének felperes által nem felebbezett azt a részét, mely szerint felperes az elvont haszon iránti keresetével elutasittatott, érintetlenül hagyja, alperest marasztaló, valamint a tulajdonjog iránti viszonkeresetével elutasító felebbezett részét pedig az abban foglalt vonatkozó indokai alapján és még azért is helybenhagyja, mert alperes a birtokközösség megszüntetése és az ellen, hogy a vázrajzban megjelölt földrészletnek A-val jelölt felerésze bocsáttassék felperesnek birtokába, kifogást nem tett, stb. A m. kir. Curia (1893. december 14. 8,825/p. 92. sz. a.): Mindkét alsó bíróság ítélete megváltoztatik, felperes keresetével elutasittatik s alperes viszontkeresete folytán a szalontai 5,893. sz. telekjegyzőkönyvben 6,636/b. hrsz. alatt bejegyzett ingatlanból felperest illető jutalék az alperes tulajdonául megitéltetik és felperes végrehajtás terhével köteleztetik tűrni, hogy ezen jutalékra alperes tulajdonjogát bekebeleztethesse, stb. Indokok: Az ellenirathoz 2. sz. a. csatolt közjegyzői okirat és a K. Lajos hagyatéki ügyének iratai bizonyitják, hogy alperes a kereseti ingatlant özv. K. Lajosné Sz. Erzsébettől mint felperes és testvérei K. Sándor és K. Julianna volt t. és t. gyámjától az atyjuk K. Lajos hagyatéki ügyének tárgyalásakor és a hagyatéki ügyet tárgyaló kir. közjegyző közbenjöttével 1876. március 7-én megvette és a vételárt kifizette. A hagyatéki ügy irataihoz csatolt haláleset-felvétel szerint felperes az eladáskor már 22 éves volt s K. Lajos és özv. B. Istvánné K. Erzsébet tanuk vallomásai bizonyitják, hogy felperes az eladáskor anyjával, ki az elatlást létesítette, együtt gazdálkodott és az eladásról tudomással birt ; ő tehát az által, hogy nagykorúságának elérte után 12 éven át tűrte, hogy a kereseti ingatlanból az ö jutalékát alperes tartja birtokában, az eladáshoz nagykorú-ágában hozzájárultnak tekintendő, a testvérei K. Sándor és K. Julianna jutalékát pedig később rosszhiszeműen vette meg s a rosszhiszemű szerző ellen az előbb jogcímet szerzett fél tulajdoni igényét érvényesíteni jogosítva van, stb. Ha a község által árverésen eladott ingatlan vételének jogérvényessége az árverési feltételek szerint a felsőbb fokú közigazgatási hatóság jóváhagyásától függ s a megye Iiatósága, mint felsőbb fokú közigazgatási katóság, az árverést megsemmisítette, de ezzel szemben az árverés belügy ministeri határozattal jóváhagyatott, árverési vevő a vételár megfizetésére nem kötelezhető, ha a birtokon kiviil maradt vevő és a község, mely által az árverés eszközöltetett, a megye hatósági megsemmisítő határozat folytán az árverés előtti állapotot tényleg visszaállították. Mert vevőnek már megszüntetett kötelezettségét a belügyministeri jóváhagyás többé fel nem élesztheti s ennek a legfelsőbb jóváhagyásnak hatálya csakis az ezt kieszközlö községre nézve lehet. A nagykikindal kir. törvényszék (1891. október 13-án 8,474/P. 1891. sz. a.): Naszády József ügyvéd által képviselt Nákófalva községe felperesnek Petrovics Milán ügyvéti által képviselt F. Rókus alperes ellen 4,210 frt s járulékainak megfizetése iránti perében következően itélt: A kamatok tekintetében részben leszállított keresetnek hely adatik és alperes köteleztetik a kereseti 4,210 frt tőkét s ebből 3,210 frt után 1883. szept. 29-től, 1,000 frt után pedig 1884. okt. G-iól számítandó 6°/0 kamatot felperesnek megfizetni stb. Indokok: Felperes az általa nyilvános árverés alá bocsátott s alperes által megvett ingatlan vételárát s kamatait követeli alperestől. Alperes beismeri, hogy az ingatlant a C. alatti árverési • feltételek mellett megvette, de azt vitatja, hogy felperes tőle a beigért vételárt nem követelheti, mert az árverésen alapuló jogügylet közmegegyezésükkel megszüntettetett akkor, a midőn a foganatosított árverést a törvényhatóság jóvá nem hagyván, fel peres az árveréstől elállott s alperesnek a már lefizetett vételár részletet vissza is fizette. A C. alatti árverési feltételek szerint az eladás érvényessége a felsőbb hatóság jóváhagyásától tétetett függővé s e perhez csatolt közigazgatási iratoknál eredetben fekvő 32,115/86. sz. belügyministeri rendelet által igazolva van, hogy a foganatosított árverés a törvényhatóság határozatának megváltoztatásával jogérvényesen helybenhagyatott. Minthogy pedig felperes tagadásával szemben alperes be nem bizonyította azt az állítását, hogy felperes község az árveréstől visszalépett volna s az árverésen alapuló szerződés azon tény által, hogy felperes a lefizetett vételárrészletet alperesnek visszafizette, felbontottnak nem tekinthető, annál kevésbbé, mert alperes által a megye alispánjához 22,75fi/84. és 4,324/84. sz. a. beadott s a közigazgatási iratokhoz mellékelt kérvények s a reá vonatkozó határozat által megerősítést nyer felperes azon előadása, hogy ő alperesnek a kifizetett vételárrészletet egyedül az alispán meghagyása következtében adta vissza, a kihez alperes a 4,334/84. sz. kérvény tanúsága szerint épen azért fordult, mert felperes község támaszkodva arra, hogy az árverést megsemmisítő törvényhatósági határozat is megfelebbeztetett, a lefizetett vételárrészletet alperesnek visszaadni vonakodott; minthogy továbbá, ha valónak vétetik is az, hogy felperes az árveréstől visszalépett, ezen új jogügylet csakis felsőbbségi megerősítés esetében lehetett volna befolyással az árverésre, de hogy ily megerősítés kieszközöltetett volna, azt alperes maga sem állítja; minthogy végre alperes azon előadása sem volt figyelembe vehető, hogy neki az ingatlan tulajdonába és birtokába át nem adatott, mert ez a kérdés a szerződési jogviszony hatályára nézve befolyással nincsen, a mennyiben alperes jogosítva van elvállalt kötelezettségének teljesítése esetében a tulajdonjogot s az ingatlan átadásában késedelmes eladótól az ingatlan azon hasznainak megtérítését követelni, melyeket a késedelem kezdetétől a tényleges átadásig szedhetett volna: mindezeknél fogva s tekintettel arra, hogy a telekkönyvi átíratást gálló akadály is megszűnt, miután a 8,474/91. sz. a. felvett jegyzőkönyvhez csatolt tlkvi másolat szerint felperes az elárverelt ingatlan tulajdonjogát időközben megszerezte, alperesnek az árverési jogügyletből folyó fizetési kötelezettsége megállapítandó s ugyanő a beigért vételárnak stb. fizetésére kötelezendő volt stb. A szegedi kir. itélő tábla (1892. október 25-én 9,007/P. 1891. sz. a.): Az elsőbiróság ítélete megváltoztattatik, felperes keresetével elutasittatik stb.