A Jog, 1894 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1894 / 10. szám - A németbirodalmi magánjogi codificatio 1893-ban. (Folytatás.)

A JOG. 39 nél fogva az, vájjon felperes a rí, alatti váltót tényleg annak kelte napján, tehát a második díjrészlet esedékessé válta után irta-e alá. vagy előbb, a mennyiben a váltó elfogadása a ker. törv, 505. §-ának 3. pontjában követelt fizetést nem pótolja, alperes nem volt jogosított a B. alatti váltót, illetve azon alapuló jogát érvényesíteni, mert a szerződés, melynek alapján a váltó kiállíttatott, hatályát vesztvén, az a váltóra magára is kiterjedt. Alperes azonban, annak dacára a váltón látható egyik közege által, tehát öt kötelezöleg kiállított forgatmánynyal a váltót egy harmadikra forgatta és 176 frt 16 kr. tőke és jár. erejéig felperes ellen érvényesítette, mely összeg megfelel a valódiság tekintetében kifogás alá nem vett I. alatti levelében követelt egy negyedévi 56 frt 72 kmyi díjnak levonásával a hátralévő háromnegyedévi díj összegének. A váltószigor alatt lefolyt per keretén belül felperes a D. alatti ítélet szerint ott emelt kifogásait nem érvényesíthette, köteles volt a váltót beváltani, melynek fejében a valódisága tekintetében meg nem támadott, a B. alattin lévő nyugta szerint 202 frt 34 kmyi összeget fizetett; ezen összeg megfizetésére alperes kötelezendő volt, mert nyilvánvaló, hogy felkeres azt csakis alperes szerzödésellenes eljárása folytán volt köteles fizetni, mely alperesi eljárás által neki okozott kárt alperes megtéríteni köteles; közömbös lévén az alperes szerződésellenes eljárása folytán felperesre háramlott kárigény megállapításánál az a körülmény, hogy alperes egyáltalán és mily összeggel gazdagodott, avagy a felperes által lefizetett összeg hova fordíttatott, mert a jogérvényes bírói itélet alapján felperes a jelzett összeget tényleg lefizette és pedig a nélkül, hogy arra az alperessel kötött szerződés értelmében köteles lett volna, de az elleni jogos kifogását, a már hivatkozott itélet szerint, sikerrel nem érvényesíthette. Kétséget nem szenved, hogy alperes ténykedése folytán felperes váltóperbe vonatván, ott csakis ügyvédi segély mellett védekezhetett, mely védekezés költsége szintén alperes terhére esik, de az annak fejében felszámított összeget a kir. törvényszék felperesnek meg nem Ítélhette, mert alperes tagadásával szemben nem bizonyította azt, hogy a felszámított összeget képviselőjének ténvleg kifizette és igv az összeg erejéig károsítása beállott. (1891. okt. 19. 43,758. sz. a.) A budapesti kir. itélő tábla: Az elsőbiróság ítéletét megváltoztatja, felperest keresetével elutasítja, stb. Indokok: Felperes azon az alapon kéri alperest a keresetben részletezett összeg megfizetésére köteleztetni, mert az A. alatti életbiztositasi szerződés szerint kötelezett díj fejében kiállított B. alatti váltót, dacára annak, hogy az életbiztosítási szerződés a második '/i évi díjrészlet megfizetésének elmulasztása folytán hatályát veszítette, megfizetni tartozott, mert az alperes által harmadik személvre forgatott váltó alapján lefolytatott váltóperben azt a kifogását, hogy a megszűnt biztosítási ügylet díjáról adott váltó összegét megfizetui nem tartozik, sikerrel nem érvényesíthette, a nyilván tartozatlanul fizetett összeggel tehát alperes jogtalanul gazdagodott. A most mondottakból nyilvánvaló, hogy felperes keresetének jogalapját az az életbiztosítási ügylet képezi, melyet A. alatti okiratból kitetszőleg alperessel kötött, mely szerinte hatályát vesztette, de a melynek kapcsán a díjnak fedezetére adott váltót alperes, mint biztosító, ellene érvényesítette s mert ehhez állítólag nem volt joga, követeli felperes a B. alatti váltó összegét és járulékait vissza. A kereskedelmi törvénynek az 506. §-a szerint életbiztosításoknál is alkalmazandó 487. §. értelmében a biztosítási szerződésből eredő igények egy év alatt évülnek el attól az időponttól számítva, melyben azok érvényesíthetők lettek volna. Tekintve már most, hogy felperes önmaga arra alapítja keresetét, hogy az A. a. szerződés, melynek kapcsán a B. a. váltót elfogadta, az 1888. évi január 20-ik napján esedékes volt részletnek meg nem fizetése miatt e napon hatályát veszítette (ker. tön'. 505. §-a 3. p.), felperesnek az A. a. szerződésből származott igénye e napon érvényesithetővé vált, a hatálytalannak vélt szerződésben kötelezett díjak fedezetéül adott váltónak visszaadása, vagy az e váltó alapján szerinte tartozatlanul fizetett összeg visszafizetése iránti keresetét az illetékes biróság előtt 1888. január 20-ik napjától, illetve a ker. törv. 505. §. 3. pontjában emiitett 30 nap hozzászámitásával, 1888. évi febr. 28-ik napjától, vagy ha a követelési jog érvényesítése csak a bírói kényszer folytán teljesített fizetés időpontjával tekintetnék beállottnak, minthogy a B. a. váltóra vezetett nyugta szerint felperes a fizetést 1889. évi január ló-én teljesítette, e naptól számított egy év alatt, különbeni jogvesztés terhe mellett, megindítani tartozott, ezt azonban csak 1891. évi január 23-án tette; tekintve, hogy az F., G., H. a. csatolt Ítéletek szerint illetéktelen biróság előtt megindított kereset az elévülést meg nem akasztotta és tekintve, hogy alperes a kereseti jog elévülése miatt e perben kifogással élt, az elsőbiróság Ítéletének megváltoztatásával felperest keresetével, jogának elévülése miatt, elutasítani kellett. (1892. szept. 28. 6,020. sz. a.) A m. kir. Curia: A kir. itélő táblának ítélete megváltoztattatik és az elsőfokú bíróságnak ítélete hagyatik helyben, a mennyiben ez által alperes 202 frt 34 kr. tőkének, ez után 1891. évi január 23-tól folyó 6°/° kamatnak stb. fizetésére köteleztetett és a mennyihen felperest keresetével 23 frt 02 kr. tőkére és ennek kamatára nézve elutasította. Egyebekben mindkét alsóbb bírósági itélet megváltoztattatik és alperes köteleztetik, hogy felperesnek az emiitett marasztalási összegeken felül a 202 frt 34 kr. töke után 1889. évi január 25-től 1891. évi január 23-ig folyó 6% kamatot is stb. megfizessen. Indokok: A ker. törv. 505. §. 3. pontja értelmében az életbiztosítási szerződés hatályát veszti, ha a visszatérő időszakokban fizetendő biztosítási díj a lejárat után 30 nap alatt le nem fizettetik. A midőn tehát ezen eset beálltával a biztositónak a biztosítottal szemben a biztosítási szerződésben vállalt összes kötelezettségei már a törvénynél fogva elenyésznek, ugyanettől az időponttól fogva ki van zárva az is, hogy a biztosítási díjnak a megfizetését követelhesse, melyért kockázatot nem viselt és a melynek a nem fizetése folytán következett be épen az, hogy a szerződés hatályát vesztette. A miatt tehát nem állana jogában a biztositónak az ily lejárt díjnak a megfizetését közvetlenül igényelni a biztositottói, époly kevéssé van joga ahhoz, hogy az ilyen lejárt díjat képviselő díjváltót a biztosított jogának sérelmével, a nélkül, hogy annak beváltásáról a váltólejáratkor maga gondoskodott volna, harmadik személyekre átruházva értékesítsen, forgalomba hozzon, hogy ezen az úton közvetve hozzájuthasson ahhoz, a mit maga közvetlenül a biztosítottól nem követelhet. Ha tehát a biztosító ennek dacára az által, hogy a díjváltót birtokából kiadta és másokra ruházta, a kikkel szembep a biztosított a biztositóhoz való viszonyából merített kifogásokat a váltójogi szigornál fogva nem érvényesítheti, a biztosítottat ezen harmadik személyekkel szemben fizetésre kényszeritette: ezen jogellenes, mert a törvényileg biztosított jognak meghiusitását eredményező eljárásának összes következményeit a biztosítottal szemben viselni tartozik. De nyilvánvaló az is, hogy a biztosítottnak a biztosító ezen eljárására alapított követelési igénye nem a már előbb elenyészett hatályú biztosítási szerződésből, hanem a biztositónak a szerződés megszűnte után keletkezett jogellenes ténykedéséből veszi eredetét, minélfogva a biztosítottnak ilyen igényével szemben a keresk. törv.-nek 506., illetve 487. §-ában a csupán a biztosítási szerződésből eredő igények tekintetében meghatározott kivételes egy évi elévülésről szó sem lehet. A fenforgó per adatai szerint a felek közt létrejött A. alatti biztosítási szerződés az által, hogy felperes az 1888. évi január 20-án előre fizetendőleg esedékessé vált második 1/i évi díjrészletet (az I. a. kétségbe nem vont okirat szerint 56 frt 72 krt) meg nem fizette, hatályát vesztette ; ezzel egyszersmind alperesnek ezen, valamint a B. a. díjváltó által fedezett további 3 és 41/* évi biztosítási díjakhoz való igénye is elenyészett. Hogy pedig a B. a. csatolt díjváltó, melyet felperes elfogadói minőségben irt alá, az A. a. biztosítási ügylettel áll kapcsolatban és hogy az a negyedévenként előre fizetendő egész első évi díjak fedezetére a kelet és lejárat tekintetében kitöltetlenül adatott át alperesnek, kitűnik a váltó tartalmából, melyben az A. a. kötvénynek száma benfoglaltatik, a mivel s I. a. levelének tartalmával szemben alperes mivel sem bizonyította, hogy e váltóban kitett érték akár egészben, akár részben felperesnek egyéb tartozásából veszi eredetét; azt pedig alperes nem is állítja, hogy a váltóban kitett érték az első éven túl lejáró biztosítási díjat is képviselné ; ebből folyólag pedig és az I. alatti levélre, valamint arra való tekintettel, hogy felperes az első negyedévi biztosítási dijat beismerten megfizette, kétségtelennek tartandó, hogy az egész évi díjról szóló váltót alperes a biztosítási ügylet megkötésekor a kelet és lejárat tekintetében kitöltetlenül kapta felperestől és hogy azt utóbb az elmulasztott 2. díjrészletfizetés lejárata (1888. jan. 20.) napjáról keltezve és 1888. július 20-iki lejárattal ellátva egyoldalúlag töltötte ki és üres hátiratával ellátva ily alakban forgatta F. Adolfra, a ki felperest e váltó alapján beperelvén, felperestől a D. a. marasztaló itélet alapjáu a B. a. váltón nyugtatott 202 frt 34 kr. marasztalási összeget fel is vette. Az a további puszta kifogása alperesnek, hogy ő a váltót felperestől az egész első évi díjnak kifizetéséül kapta és hogy ennélfogva felperes az egész első évi díját, illetőleg a teljes váltó értékét köteles lévén megfizetni, a váltó felett alperesnek tetszése szerint rendelkeznie jogában állott, felperes tagadása ellenében í és szemben az 1. a. levél tartalmával és a kir. Curiának 26. sz. 1 polgári döntvényével, de különösen arra való tekintettel, hogy az j A. a. kötvény világosan nem évi, hanem negyedévenkénti biztosítási díjfizetést állapit meg, figyelembe nem jöhet, ugy az sem, | hogy felperest még 1888. évi január 20 ika előtt arról, hogy a díjakat ekkor és ezentúl nem fogja megfizetni, értesitette-e vagy sem ? Ezekhez képest és miután alperesnek elévülési kifogása a fentebb már előadottaknál fogva figyelembe szintén nem vehető : alperes a váltónak felperes jogtalan sérelmével járó jogellenes továbbadásában jelentkező cselekvéuyének következményeként felperesnek mindazt megtéríteni köteles, a mit felperes tényleg a váltó beváltására fordítani kénytelen volt; minélfogva alperes a B. a. szerint tényleg fizetett 202 frt 34 krnak és ez utáu a fizetés napjától járó 6°/o késedelmi kamatnak stb. megfizetésére köteleztetett ; ellenben a tényleg kifizetettnek nem bizonyított 23 frt i 02 krra nézve keresetével elutasittatott. (1893 dec. 13. 1,675. sz.)