A Jog, 1894 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1894 / 9. szám - A németbirodalmi magánjogi codificatío 1893-ban. (Folytatás.)

34 A J OG. megállapítása céljából elrendelt birói szemle alkalmával az eljáró biró, egybehangzólag a bírósági és alperesi szakértők összhangzó véleményével, azon meggyőződésre jutott, hogy a felöltő alperes neje által, a ki pedig már a terhességnek előrehaladt stádiumában volt, használható és jól van elkészítve. Igaz ugyan, hogy a felöltő i szorosan a testhez állott és igy nem volt alkalmas arra, hogy az a terhességnek egy már előrehaladott stádiumában levő nő által kényelmesen hordathassék, igaz ugyan az is, hogy felperes M. Dezső és G. Ármin tanuk egybehangzó vallomásával perrendszerüleg beigazolta azt, hogy felperes a felöltő megrendelése alkalmával kijelentette alperesnek, hogy az a felöltőt, tekintettel neje terhes állapotára, bővebbre szabja, azonban tekintettel arra, hogy a mint már fenn előadatott, a felöltő a terhesség már nagy mértékben előrehaladott állapotában levő alperesnén a szakértői szemle alkalmával jólállónak és csupán kissé kényelmetlennek mutatkozott, tekintve továbbá, hogy ebből határozottan következtethető az, hogy ugyanezen felöltő akkor, midőn alperes által elkészíttetvén, felperes neje részére hazavitetett, megfelelő volt, miután ekkor még felperes neje nem lévén a terhesség annyira előrehaladott stádiumában, az ö testének terjedelme is természetszerűleg kisebb kellett hogy legyen, tekintve végre, hogy a fent jelzett tanuk által igazolt azon feltétel, hogy egy megrendelt ruha egy terhes állapotban levő nőnek a terhesség minden fokozatán jól és kényelmesen álljon, mint lehetetlen kikötés, a bíróság által a per elbírálásánál figyelembe vehető nem volt, mindezeknél fogva felperest alapnélküli keresetével elutasítani stb. kellett. A budapesti kir. itélő tábla (1893. szeptember 5-én 5,898/92. sz. a.) : Az első bíróság Ítéletét megváltoztatja és alperest a kereseti 37 frt 16 kr. tőkének ez után a kereset beadásától számítandó 6% kamatnak stb. felperes részére leendő megfizetésére kötelezi stb. Indokok: Felperes M. Dezső és G. Ármin nem kifogásolt együtt jelen volt tanuk egybehangzó vallomásával bizonyította, hogy azt a szövetet, melynek ára megtérítését követeli, felperes azzal az utasítással adta át alperesnek, hogy abból neje számára állapotára való tekintettel készítse el a megrendelt felöltőt. Minthogy a dolog természete szerint a megrendeléskor megjelölt célra megrendelt ruhadarabnak, ha annak elkészítése elvállaltatik, a célnak meg kell felelnie, tehát fenforgó esetben is a felperes által neje terhességére való tekintettel megrendelt felöltőnek alperes neje által a terhesség egész ideje alatt viselhető és használható módon kellő bőséggel kellett volna elkészítenie, a minek lehetőségét maga alperes sem vonja kétségbe; minthogy a perben meghallgatott szakértők egyhangú véleménye szerint az alperes által készített felöltő felperes nejének terhességére való tekintettel szűkre volt készítve s igy felperes annak, mint a megrendelésnek meg nem felelőnek elfogadására és átvételére nem kötelezhető és minthogy a szerződési kikötésnek meg nem felelő felöltőre felhasznált szövet természetben már vissza nem adható felperesnek, ki azt alperesnek adta, s igy alperes, mert a szerződésnek meg nem felelt, felperesnek az ettől átvett szövetnek keresetileg felszámított, nem kifogásolt értékét és mint késedelmes adós a keresetindítás napjától igényelt késedelmi kamatjait megfizetni köteles, az első bíróság Ítéletének megváltoztatása mellett alperes t a kereseti követelésben marasztalni stb. kellett. A m. kir. Curia (1894. január 16-án 1,567/V. 1892. sz. a.): A másodbiróság ítéletének megváltoztatásával az első fokú bíróság Ítélete hagyatik helyben stb. Indokok: Az első fokú bíróság Ítélete, mint a perben kifejtett tényállásnak megfelelő, volt helybenhagyandó indokainál fogva, főleg azért: mert a kihallgatott szakértők a testhez álló kérdéses női felöltőt jóállásúnak és használhatónak találták s az csakis a felperes nejének a szemle idejében fenforgott állapotára való tekintettel találtatott abban az időben szűknek. Ez a körülmény azonban nem jogositotla fel felperest az egyébként jóállásúnak, a rendes körülmények közt használhatónak talált kérdéses ruhadarab átvételének megtagadására, mert a nő viselős állapotának természetes következménye, hogy a testhez álló felöltő — minő az itt kérdésben forgó is — nem készíthető el akként, hogy az a nő eme kivételes állapotának minden időszakában egyaránt kényelmesen legyen használható. Kereskedelmi, csőd- és váltóügyekben. Alperes felperes biztosító társaságnál 10 évre biztosította magát, azonban már a 2-dik díjrészletet a lejárat utáni 30 nap alatt sem fizetvén meg: azonfelül, hogy a biztosítási szerződés a kt. 505. §-ának 3. pontja szerint hatályát vesztette, felperesi társaság a kt. 506., illetőleg 486. §-ának 2. bekezdésében megállapított kártérítési kötelezettség alapján jogosan követelheti alperestől annak az első tiz évi elengedett biztosítási díjszázaléknak a megfizetését, melyben alperes csak annálfogva részesült, mert a szerződést felperessel 10 érre kötötte meg. A budapesti V. ker. kir. jrbság (1892. jul. 1. 61,072/92sz. a.) : Dr. Fischer Albert ügyvéd által képviselt Fonciere pesti biztosító-intézet felperesnek, dr. Bauer Ignác ügyvéd által védett B. Hermann alperes ellen utóbb 5 frt 06 krra leszállított tőke s jár. iránti sommás perében következőleg itélt: Alperes köteles felperesnek 5 frt 06 kr. tőkét megfizetni, stb. Indokok: Felperes keresetének jogalapját az ellenbeszéd előterjesztése előtt megváltoztatta és azt díjengedmény visszatérítésére irányította, valamint 5 frt 06 krra leszállította. A tényállás az, hogy alperes felperesnél 10 évre biztosította magát baleset ellen a B) alatti ajánlat szerint, azonban alperes a 2-dik díjrészletet a lejárat utáni 30 nap alatt sem fizetvén meg, a bizt. szerződés a kt. 505. §-ának 3. pontja szerint hatályát vesztette és pedig alperes fizetési mulasztása folytán. Tekintettel arra, hogy alperes nem tagadta, miszerint őt felperes 5 frt 06 kr. díjengedményben részesítette; tekintettel arra, hogy a körülményekből vélelmezhető, miszerint felperes azért részesítette alperest díjkedvezményben, mert 10 évre biztosította magát; tekintettel arra, hogy a biztosítási szerződés alperes mulasztása, hibája folytán vesztette hatályát, őt a díjengedmény visszafizetésére kötelezni kellett, stb. A budapesti kir. itélő tábla (1892. okt. 25. 3,477/92. v. sz. a.): Az elsőbiróság ítéletét megváltoztatja, felperest keresetével elutasítja, stb. Indokok: A kt. 505. §. 3. pontja szerint az életbiztosítási szerződés hatályát veszti, ha a visszatérő időszakokban fizetendő díj a lejárat után 30 nap alatt, vagy az e végre engedett halasztás eltelte előtt le nem fizettetik. A törvény eme rendelkezéséből, melylyel ellenkező szerződési kikötés az 507. §. értelmében joghatálylyal nem is bir, kétségtelen, hogy a díjfizetés elmulasztásának a szerződés hatályának megszűntén kívül egyéb jogi következménye niucs. Minthogy pedig a fenforgó esetben a felek előadása szerint alperes, ki felperessel az életbiztosítás fogalma alá eső baleset ellen való biztosítási szerződést kötött, a második díjrészletet meg nem fizette : ennélfogva a fentebbiek szerint a biztosítási szerződés hatályát vesztvén, alperes, ki az első díjrészletet a szerződésileg elengedett 2ő°/o levonása mellett megfizette, a hatályát vesztett szerződés alapján többé fizetésre nem kötelezhető s ugyanazért felperesnek az a kereseti kérelme, hogy alperes az első díjrészletből elengedett 25°/o megfizetésére köteleztessék, minden jogos alapot nélkülöz; mert azt nem is tekintve, hogy felperes nem bizonyította azt, hogy az emiitett 25% csak feltételesen, vagyis csak arra az esetre engedtetett el, ha alperes a további díjrészleteket is megfizeti; ily kikötés, még ha bizonyittatott volna is, a fentebbiek szerint joghatálylyal nem birna, mert a díjfizetés elmulasztásának jogi következményét a törvény meghatározván, a törvényben meghatározott eme jogkövetkezményen kivül a díjfizetés elmulasztása a biztosítottra nézve egyéb következményt még szerződési kikötés esetében sem vonhat maga után. Az előadottaknál fogva az elsőbiróság Ítéletének megváltoztatása mellett felperest keresetével, mint alaptalannal, el kellett utasítani, stb. A m. kir. Curia (1894. jan. 25.1,812/92. v. sz. a.): A másodfokú bíróság ítélete megváltoztattatik és az elsőfokú bíróságnak ítélete hagyatik helyben indokainál fogva és azért: mert kétségtelen lévén, hogy a felek közt létrejött biztosi| tási szerződés megszűntének a második évi díjfizetés elmulasztása 1 által alperes az okozója és hogy ennélfogva a kt. 506., illetőleg 486. §-ának 2. bekezdése értelmében alperes felperesnek a már lejárt díjakon felül kártérítéssel tartozik; kérdés tárgya csak az lehet, hogy felperes ezen a címen követelheti-e alperestől annak az első évi elengedett biztosítási díjszázaléknak a megfizetését, melyben alperes csak annálfogva részesült, mert a szerződést felperessel 10 évre kötötte meg? ez a kérdés pedig igenlőleg oldandó meg, mert a törvényből folyó eme kártérítési kötelezettségről, ennek mérvéről és terjedelméről a biztosítási szerződésben egyáltalán mi intézkedés sem foglaltatván arra nézve, hogy mi tekinthető kárnak, az általános jogi szempontok az irányadók; ezek szerint pedig felperes, a ki a biztosítás első évében a kockázatot tényleg viselte, de a ki ennek fejében alperestől az első évi biztosítás díját az említett okból csak a 25% rabat levonásával kapta meg, alperes említett egyoldalú ténye folytán ezen elengedett díjszázalék erejéig mindenesetre károsodott, mert a 25% leengedés épen arra való tekintettel történt, hogy a biztosítás 10 évre köttetett meg; miután azonban alperes a szerződést már a második év kezdetén megszüntette, a leengedés feltételének teljesedését ez által önmaga hiúsította meg és mert okszerűen fel sem tehető, hogy a szerződésileg megállapított alapdíjtételekből a 25°/o rabat arra az esetre is engedtetett volna alperesnek, ha ő a szerződést csupán egy évre köti meg, stb. Nyilvános számadásra kötelezett kereskedelmi társaságok, I mint a részvénytársaságok és szövetkezeteknél alkalmazott hivaI taluokok a szolgálati viszony s az ebből felmerülő vitás kérdések | szempontjából nem esnek a kereskedői segédek tekintete alá; ezen hivatalnokok nem tartoznak tehát igényeik érvényesítése végett az iparhatósághoz vagy ipartestülethez fordulni, a mint eat az 1884: XVII. t.-c. 171. §-a a kereskedő-segédekre nézve előírja. Az óbecsei kir. járásbíróság (1891. július 11-én, 3,942. sz. a.): Dr. Hadik János, ügyvéd által képviselt S. Döme felperesnek, dr. Vojnovics Aron ügyvéd által védett bács-tiszamelléki takarékpénztár képviseletében ifj. P. Milán igazgató, alperes ellen 124 frt 98 kr. tőke s jár. iránti sommás kereskedelmi perében következőleg itélt: Alperes köteles 124 frt 98 kr. tőkét stb. felperesnek megfizetni stb.