A Jog, 1894 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1894 / 9. szám - A németbirodalmi magánjogi codificatío 1893-ban. (Folytatás.)

AJÜQ. 35 Indokok: Az alperesi társulat által becsatolt közgyűlési jegyzőkönyvvel igazolva van, hogy felperes alperesi társulathoz segédkönyvelőnek évi 500 frt fizetéssel lett felfogadva, igazoltatott az is, hogy felperes alkalmaztatásának ideje meghatározva nincs; alperes nem tagadja, hogy felperest a szolgálatból elbocsátotta minden felmondás nélkül, de azzal védekezik, hogy ő ezt megtenni jogosítva volt, mert felperes hivatala az 1890. év február hóban történt tisztujitáskor megszűnt és hogy az alapszabályok értelmében minden tisztviselőnek hivatala a tisztujitáskor megszűnik, továbbá mert felperes működésében — a mennyiben a könyveket rendetlenül vezette és hibákat követett el, melyek által az üzlet biztonságát veszélyeztette — tekintettel arra, hogy ezen állításokat felperes tagadta, alperes pedig azokat be nem igazolta, mert a társulati alapszabályok 100. §-a bár azt mondja, hogy a tisztviselőket az igazgatóság veszi fe! és bocsátja el, de minthogy a jelen esetben felperest mint a közgyűlési jegyzőkönyvből kitűnik, nem az igazgatóság, hanem a közgyűlés fogadta fel 500 írtért, ennek határozatát a társulat magára nézve mint érvényest nem kifogásolta, így a felfogadás is kell, hogy ugy a társulat, mint felperesre nézve kötelezőnek és joghatályosnak tekintessék; ezen okból is, de meg azért is, mert O. Béla és Sz. János a helyszínén megtartott szemle alkalmával mint hit alatt kihallgatott szakértők azon véleményt adták egybehangzólag, hogy a felperes által vezetett könyvekben tétettek bár tévedések, de ezek korántsem olyanok, melyek az intézetre anyagi kárral járhattak volna, mely szakértői véleményt még M. András tanúnak is hit alatt tett vallomása megerősíti; továbbá mert az 1875: XXXV. t.-c. 59. §-ában felsorolt esetek egyike sem igazoltatott alperes által, a hivatkozott törvénycikk 57. §-ának második bekezdése értelmében felperes fontosabb teendőkkel megbízott kereskedő-segédnek lévén tekintendő, ezekre nézve pedig, a mennyiben a főnök és segéde közt a szolgálati viszonyra nézve szerződésileg hosszabb vagy rövidebb idő megállapítva nincs, a kölcsönös felmondási idő 3 hónapot tesz, tekintve, mint már említtetett, hogy ilyen meghatározva nem lett felperes és alperes által és hogy az előadottak szerint alperes felperest ok és minden felmondás nélkül elbocsájtván, jogosítva nem volt, évi 500 frt fizetéséből három hónapra járó fizetésének összege alperes ellenében stb. feltétlenül megítélendők voltak stb. A. szegedi kir. itélö tábla (1892. október 25-én, 699/92. p. sz. a.) következő végzést hozott: Az elsőbiróság ítélete az azt megelőző eljárással együtt, 1881 : LIX. t.-c. 39. §-ának b) pontja értelmében hivatalból megsemmisíttetik és a keresetlevél felperesnek visszaadatni rendeltetik stb. Indokolás: Felperes, mint az alperes takarékpénztárnál alkalmazásban volt másodkönyvelő, a háromhavi felmondási időre járó fizetéseként követeli a kereseti összeget. Felperes tehát az alperesi takarékpénztárnál kereskedelmi segédként volt alkalmazva és igy a szolgálati viszony megszűnéséből származott követelése felett az 1884 : XVIII. t.-c. 176. §-a értelmében első sorban az iparhatóság, illetőleg az ipartestület békéltető bizottsága hivatott a határozat meghozatalára. Minthogy pedig felperes nem igazolta, sőt a per során nem is állította, hogy kereseti követelése tekintetében az iparhatóság, illetőleg az ipartestület békéltető bizottsága határozott, minthogy ilyen határozat hiányában felperes keresete a polgári bíróság hatósága alá nem tartozik, a kir, járásbíróság az által, hogy a hatósága alá nem tartozó keresetet vissza nem utasította, hanem annak alapján az ügy érdemében ítéletet hozott, olyan alaki sérelmet követett el, a mely miatt az ítéletét az azt megelőző eljárással együtt megsemmisíteni kellett stb. A m. kir. Curia (1894. január 19-én, 656/1893. V. sz. a.): A szegedi kir. itélő táblának végzése megváltoztatásával kimondatik, hogy fenforgó esetben az első bíróság Ítélete s az azt megelőzött eljárás megsemmisítésének helye nincs; ennek folytán az óbecsei kir. járásbíróságnak 1891. július 11-én 3,942. sz. a. hozott ítélete hatályába visszaállittatik s a szegedi kir. itélő tábla utasittatik, hogy ezt az ítéletet érdemleges felülvizsgálás tárgyává tevén, hozzon megfelelő új határozatot, stb, Indokok: Nyilvános számadásra kötelezett kereskedelmi társaságok, mint a részvénytársaságok és szövetkezeteknél alkalmazott hivatalnokok a szolgálati viszony s az ebből felmerülő vitás kérdések szempontjából nem esnek a kereskedői segédek tekintete alá; miből önként folyik, hogy azok a hivatalnokok nem tartoznak igényeik érvényesítése végett az iparhatósághoz, vagy ipartestülethez fordulni, a mint ezt az 1884 : XVIII. t.-c. 176. §-a a kereskedő-segédekre nézve előírja. Ezeknél fogva az első bíróság az által, hogy felperes keresetéhez képest eljárt s ez ügyben ítéletet hozott, alaki szabálytalanságot nem követvén el, a másodbiróság megsemmisítő végzését megváltoztatni s a hatályába visszaállított első birói Ítélet érdemi megvizsgálására utasítani kellett. A váltónak ugy gazdasági rendeltetéséből, mint jogi természetéből, mely szerint áz intézvényezett arra nézve vállal az elfogadás által kötelezettséget, hogy az elfogadott összeg lejáratkor ki fog fizettetni (váltótörvény 23. §.), okszerűen következik, hogy az elfogadott váltónak lejárata és per utján való érvényesítése után, tehát oly időpontban, a mikor a váltó forgalmi papir természetét és jellegét már elvesztette, azon a váltón uj kötelezettség váltójogi hatálylyal nem vállalható. (M. kir. Curia 1893. november 28. 1,682. sz. a.) Azon idő, mely alatt a rendelkezésre bocsátás joghatálylyal eszközölhető, nem attól az időponttól számítandó, mikor a vevő az árút a fuvarozótól tényleg átveszi, hanem a k. t. 345. §-a értelmében, de a dolog természetéhez képest is, azon időponttól, midőn a küldemény megérkeztéről a vevő értesítve lett s igy azon helyzetbe jutott, hogy az árúval rendelkezhetik. (M. kir. Curia 1893. március 20. 13. sz. a.) Bürv-ügyekben. Védjegy-birtoklás vétsége fenforog, midőn vádlott beuedictine nevezettel az eredeti vódjegygyel ellátott árúval hasonló csomagolás pecsét és jelzőssel ellátott liqueurt, oly alakú és színű üvegben árúit, mely körülményekből következtethető az utánzónak azon .szándéka, hogy az utánzott gyártmány a közönség által az eredeti i gyártmánynak tartassék. Nem változtat ezen tényálláson azon körülI inény, ha az utánzatokban csekély eltérések léteznek is, melyek csak gondos megvizsgálással vehetők észre és melyek inkább a | származható fenyítő következmények elhárítására, de nem a vevő j felvilágosítására es az eredeti gyártmánytól különböző gyártmány[ nák kitüntetésére szánvák. A soproni kir. törvényszók (1893. jul.us 12-én, 2,443/b. 1893. sz. a.): A »Sociéte anonyme de la Distillerie de la Liqueur Benedictine d. l'Abbaye de Fecamp« cég kárára elkövetett védjegyhamisitás miatt bepanaszolt Brüder B. soproni cég bűnvádi ügyében következőkép végzett: A törvényszék a Brüder B. soproni cég tulajdonosai ellen védjegyhamisitás gyanúja címán folyamatba tett büntető eljárást büntetendő cselekmény tényálladékának a hiánya okából megszünteti stb. Indokok: A feljelentő »Sociéte anonyme de la Distillerie de la Liqueur Benedictine de l'Abbaye de Fecamp« részvénytársaság által a panaszbeli tényállás igazolása céljából bemutatott kétrendbeli, t. i. a följelentő cég által gyártott, valamint a Brüder B. soproni cég által forgalomba tett Benedictine liqueurt tartalmazó palackok külső alakja tekintetében megállapítható ugyan az, hogy ezek a palackok a fölületes megtekintésre azonosaknak, illetve megegyezőknek látszanak, de a részleteikben való megvizsgálás és egybehasonlitás nyomán kétségtelenekké válnak a következő eltérések, illetőleg felszerelésbeli különbözőségek: 1. A feljelentő cég palackjára alkalmazott középső védjegynek latin, a Brüder B. palackjai ugyanezen védjegyének pedig mautuai keresztje van. Ugyanezen a védjegyen van még egyéb eltérőség is, a mennyiben a panaszos kézjegye (manusctipt) A. L. betűkkel, míg a följelentő cégé J. R. betűkkel van jelezve. 2. A panaszos cég palackjának a felső védjegye »Abbatie Eiscanensis«, a Brüder B. cég palackjának a megfelelő védjegye pedig: »Abbatie Isianensis« fölirattal van ellátva. 3. A palackok nyaka alatt látható spanyolviasz-pecsétek ugy a szinük, valamint a terjedelmükre nézve is különböznek egyrészt a panaszos, másrészt a feljelentett cég palackjain. 4 Lényegesen eltér a palackok lezárására szolgáló fénylemez védjegye, mert a panaszos cégéin »Veritable + Benedictine« fölirás található, holott a Brüder B. cég palackjainak ezen a részén semmiféle fölirás vagy jelezés nincs. 5. A Brüder B. cég palackjai domború előrészére alkalmazott papir vignetta alsó részén tisztán olvasható ezzel a felirácsai »Imité« kifejezetten jelezve van az, hogy a palackban levő árú utánzott, nem pedig eredeti gyártmányt képez, szemben a feljelentő cég palackjainak a megfelelő helyen és módon alkalmazott azzal a jelzéssel, a mely az árút »Veritable«, vagyis eredeti gyártmánynak tünteti fel. Figyelembe véve ezek mellett még azt is, hogy a feljelentő cég palackjainak a világos-sárga vignettái a B. Brüder cég palackjainak a barnás vignettáitól színükre nézve is észrevehetőleg különböznek, kétségtelen az, hogy a panaszlott cég a maga részéről forgalomba hozott liqueur-gyártmányt a részleteiben a följelentő cégétől lényegesen eltérő olyan alakban állította ki, illetőleg hozta forgalomba, hogy ennek a gyártmánynak a följelentő cég gyártmányától való különbözését nemcsak a szakértő, hanem a közönséges vevő is különös figyelem nélkül a szokásos, rendes gondosság mellett nyomban felismerhette. Mivel tehát ez okból a védjegy utánzatának, illetve meghamisításának a tényelemei a följelentett B. Brüdar cég terhére meg nem állapithatók, a további büntető eljárást megszüntetni stb. kellett. A győri kir. itélő tábla (1893. november 2 án, 2,615/1893. B. sz. a.): Minthogy a védjegybitorlást az 1890 : II. t.-c. 235. §-a az esetre rendeli büntettetni, ha valaki a más kizárólagos használati jogát képező védjegygyei jogtalanul ellátott, vagy annak különös figyelem ráfordítása nélkül fel nem ismerhető utánzatával ellátott árút, ezt tudva forgalomba hoz s igy a rosszhiszemű forgalomba hozatal a büntetendő cselekmény elengedhetetlen ismérve : ennélfogva tekintettel arra, hogy B. Mór és Samu, mint a Brüder B. cég beltagja a kérdéses szeszt még 1887-ben rendelték meg és pedig K. Gyula utazó utján a nélkül, hogy annak utasítást adtak volna, hogy minémű palackolt szeszt küldjön s tekintettel arra, hogy a megrendelt mennyiség is a n. 6. alatti tanúsága szerint csak 6 nagy és 6 kisebb üveggel, tehát kisebb mennyiségű volt, ugy tekintettel arra, hogy panaszlottak azt állit-