A Jog, 1894 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1894 / 8. szám - Melyik az illetékes házassági fórum? (Adalék az egyház politikai reformhoz.)

JOGESETEK TARA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a >Jogc 8. számához. Budapest, 1894. február hó 25-én. Köztörvényi ügyekben. Ha a gazdatiszt késedelmes eljárása és a kellő felügyelet hiánya folytán az uraságnak kárt okozott, ez esetben utóbbi jogosítva van a gazdatisztet szolgálatából nyomban elbocsátani, de ez esetben is tartoilk három hóra járó gazdatiszti fizetését megfizetni, ha a szolgálati szerződés akként szól, hosry »ha gazdatiszt niüködéséyel kart okozna, az araság őt 3 havi felmondás mellett gazdatiszti állásából elmozdíthatja*. A székelyhídi kir. járásbíróság (1892. március 15-én 1,032/92. P. sz. a.): K. Sándor felperesnek özv. Sz. Sándorné elleni 225 frt 70 kr. s jár. perében következőleg itélt: Köteles alperes felperesnek 92 frt tokét, ennek a kereset beadásától, vagyis 1890. évi aug. 22-től járó 6°/o kamatait 8 nap alatt különbeni végrehajtás terhe alatt megfizetni. Felperes keresetének többi részével elutasittatik, stb. Mert: A kivett tanúvallomások egybevetéséből bizonyítottnak vehető azon körülmény, hogy felperes alperesnek gazdaságát oly hanyagul vezette, hogy gondatlansága által ennek tetemes károkat okozott, bizonyítva van, hogy alperes ennek folytán felperesnek szolgálatát az 1890. év július 7-én felmondotta. Eme tényállással szemben jóllehet felperes felmondási igényeire való tekintet nélkül keresetével egészben elutasítható lett volna, de a mennyiben a közöttük 1890. május 6-án létrejött szolgálati szerződés 3-ik pontjának tanúsága szerint alperes önmaga kötelezte magát arra, hogy felperesnek az ez által netán okozandó kártétel esetén is 3 havi felmondási jogot biztosított, ugyanazért figyelemmel azon elvre : »Contractus contrahentibus legem ponit« alperes az ítélet rendelkező része értelmében a kivett szakértői véleménynek megfelelöleg az alábbi számitás szerint marasztalandó volt. A számitás alapjául elfogadott szakértői vélemény és felperes kereseti Deismerése szerint készpénzfizetéséből kivett 100 frtot, mely címen a július 7-töl terjedő 3 hóra számitólag jár még felperesnek 2.3 frt, a lakás címén az évi lakbér egyenértékét 9 frttal véve, a fent kitett felmondási időre nem jár felperesnek semmi; a tüzelő anyag egyenértékét 21 frttal számítva 3 frt; a 6 köböl tengeri 5 írtjával számítva, a felmondási időt is magában foglaló 5 hóra felperes 3 köböl 3 vékát igényelhetvén, e címen kijár neki 18 frt 75 kr.; a só ára fejében 2 frt; két tehén és két koca tartása címfn egy évre 2< 8 frtot véve fel, a tényleges elmeneteltől (aug. 15.) a felmondási idő lejártáig 52 frt, összesen tehát 100 frt 75 kr. illetné a felperest. Minthogy azonban felperes beismeri, hogy a búzából összesen csak 5 vékát nem vett ki s így a felmondási időre számitólag beismerése szerint 2'/2 vékával vett ki többet, melynek köblét 6 frttal véve, visszatérítendő öszszegként mutatkozik 3 frt 75 kr.; a rozsnál hasonlóan kereseti beismerése szerint csak 8 véka maradt kiadatlan, tehát ebből szinte 4 vékával vett ki többet, mint a mennyiben a felmondási időt véve, jogos igénye volt volna, a 4 véka rozs árát 5 frttal véve, mely a 3 frt 75 kr.-hoz számitva, 8 frt 75 krt tesz ki, mely összeg a fenti 100 frt 75 krból levonatván, a fenmaradt 92 frt és járulékai részére megítélendőnek mutatkozott. Keresetének többi részével pedig ugyancsak az elmondott okoknál fogva volt elutasítandó, stb. A nagyváradi kir. ítélőtábla (1892. október 3 án 3,133/P1892. sz. a.j: Az eljáró bíróság ítéletét megváltoztatja, kötelezi alperest, hogy felperesnek 209 frt 70 kr. tőkét, ennek az 1890. augusztus 22-től számított 6°/o kamatait stb. 8 nap alatt, különbeni végrehajtás terhe mellett megfizesse, stb. Indokok: A felperes és alperes közt fennállott szolgálati viszonyt az A) alatti szerződés bizonyítja, mely szerint a szolgálat 1890. december 31-én megszűnt, fentartván magának alperes, hogy ha felperes működésével neki kárt okozna, felperest három havi felmondás mellett gazdatiszti állásából elmozdíthassa. Alperes a tárgyalás folytán állította ugyan, hogy felperes a szolgálati szerződést megszegte és ennek igazolására felperesnek különféle mulasztásait hozta fel, melyek alperes állítása szerint őt a felmondásra jogosították, minek folytán alperes állítólag 1890. július 7-én felperesnek fel is mondott. Minthogy azonban az Aj alatti szerződés 3. pontja szerint alperesnek arra az esetre mondhatta fel a szerződést, ha felperes tiszti működésével alperesnek kárt okoz ; de alperes a szerződés emez intézkedése ellenében nem mutatta ki azt, hogy miben áll szenvedett kára, sőt alperes maga sem állítja, hogy felperes állított mulasztásai olyanok voltak volna, melyek alperesnek valóságos kárt okoztak; a szerződésben kikötött feltétel tehát be nem következvén, alperes felperesnek fel nem mondhatott és ha állítólag felmondott volna is, ennek joghatályt tulajdonítani nem lehet. Ekként a szerződés teljes tartalma szerint érvényben lévén, miután alperes maga beismerte, hogy felperest 1890. augusztus 16-án szolgálatából végkép elmozdította, felperesnek joga nyílt, hogy alperestől a szerződésben kikötött fizetését követelhesse; s minthogy alperes a felperesi felszámítás ellen csak a lakás, fa, tehén- és kocatartásra nézve tett kifogást, ezeket pedig a szakértők és pedig a lakást 9 frtra, fát 21 frtra, a tehén- és kocatartást pedig 52 frtra becsülték, felperes azonban ez utóbbiért 25 frtnál maga sem követelt többet, az utóbbi pontban kitett követelést tehát 25 frtban állapítván meg, alperest a keresetlevél 4., 5., 6., 7. nem kifogásolt tételében felszámított összegekkel együtt 209 frt 70 kr. tőke, ennek a kereset beadásától számított 6°/o kamatai stb. fizetésére kötelezni kellett. A m. kir. Curia (1893. december 29. 984/P. 93. sz. a.) : Mindkét alsóbb bírói ág ítéletének részben megváltoztatásával köteleztetik alperes, hogy 77 frt 68 kr. tőkét, ennek 1890. augusztus 22-től járó 6°/ kamatát stb. 8 nap s különbeni végrehajtás terhe alatt a felperesnek megfizessen; a megítélt összeget meghaladó követelésével felperes elutasittatik, stb. Indokolás: A felperes és alperes között 1890. május 6- án létrejött szolgálati szerződés 3. pontja szerint az a szerződés csak 1890. május 6-tól 1890. december 31-ig terjedő időszakra köttetett, de ugyanazon pont szerint jogosítva volt alperec, hogy ha felperes működésével neki kárt okozna, három havi előleges felmondás után gazdatiszti állásából alperest elbocsátani mely esetre a szerződésben megállapított gazdatiszti járulékok a kötés napjától kezdve az elbocsátás napjáig aránylagos részekben határoztattak kiszámíttatni és kiadatni. A kihallgatott tanuk vallomása igazolja, hogy felperes gazdatiszti működése több irányban tanúsított késedelmes eljárása és a kellő felügyelet hiánya miatt az alperes gazdaságára nézve káros volt, minélfogva csak szerződésszerű jogával élt alperes akkor, a midőn felperest gazdatiszti állásából elbocsátotta ; minthogy azonban alperes azt a rosszhiszeműséget és azt a vétkes mulasztást, mit a felperes, mint gazdatiszt eljárásának tulajdonit, nem bizonyította s illetve bizonyítania nem sikerült, szerződés szerint ama bizonyított körülmények alapján is csak három havi előleges felmondás után bocsáthatta el felperest szolgálatából és a mennyiben ezt rövidebb idő előtt tette, a felmondás napjától számítandó további három havi időszakra a gazdatiszti járulékok kiszolgáltatását nem tagadhatja meg. A tanuk vallomásával bizonyítva van az is, hogy alperes felperesnek 1890. július 7-én felmondott, valamint az is, hogy felperes a felmondást elfogadta s illetve, hogy elbocsátását nem ellenezte, de fizetését követelte. Minthogy tehát alperes fel! peresnek csak július 7-én mondott fel és ekként csak október 7- én lett volna szolgálatából elbocsátható, a szerződés idézett pontja értelmében alperes az egész szolgálati Időszakra járó gazdatiszti járulékoknak a kötés napjától, vagyis 1890. május 6-tól a fentebbiek szerint az elbocsátás napjának tekintendő október 7-ig számítandó időtartamra eső aránylagos részeit felperesnek kiadni s illetően megfizetni köteles. Felperes gazdatiszti járulékai 1890. május 6-tól 1890. december 31-ig terjedő időszakra voltak: készpénz 200 frt, 8 köböl rozs — 32 frt, 5 köböl buza — 30 frt. 6 köböl tengeri — 36 frt és 32 kilo só — 3 frt 20 kr., összesen 301 frt 20 kr. érték, melyből az 1890. május 6-tól 1890. október 7-ig tartó időtartamra esik összesen 192 frt 25 kr., a fentebbieken kivül tartozott még alperes felperesnek lakást, tűzifát, két tehén, két koca és szaporulatára tartást adni, mely javadalmaknak használatában alperes augusztus 15-ig, tényleg történt elbocsátásának és eltávozásának napjáig részeltetve lévén, azoknak még csak az augusztus 12-től október 7-ig terjedő időtartamra eső értékét követelheti, mely, a szakértők által megállapitott értéket véve alapul, lakás címén 3 frt 40 kr., tűzifa cimén 8 frt 90 kr. és marhatartás címén 19 frt 63 kr., összesen 31 frt 93 krt tesz ki, ez összeget pedig a fentebb jelölt 192 frt 25 krhoz hozzáadva, 224 frt 18 kr. az eredmény, mely a felperes követelését képezi, — minthogy pedig felperes kereseti állítása szerint tényleg tartott szolgálatának ideje alatt összesen 146 frt 50 kr. értéket már kapott, az az összeg, melyet a szerződés alapján követelhet, csak 77 frt 68 kr., ennek megfizetésére tehát alperest marasztalni, többletkövetelésével pedig felperest elutasítani kellett, stb. Ha felesmivelésre bérbeadott földek, a bérleti idő letelte előtt bérbeadó által másoknak adatnak ki bérbe, felesbérlö bérbeadó ellen a bérlet idöelőtti megszüntetése cimeu kártérítéssel nem élhet, ha a jogtalan időelőlti bérbeadás ellen, habár erről tudomással birt, nem tiltakozott és a bérletből ellentmondás nélkül távozott. A kun-halasi kir. járásbíróság (1891. dec. 31.1,920. sz.): Sándor Imre ügyvéd által képviselt K. Lajos felperesnek, Fridrich