A Jog, 1893 (12. évfolyam, 1-53. szám)

1893 / 6. szám - Általános jogsegélyző-egyesület - Az anthropologiai iskola tételei

JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a >Jog« 6. számához. Budapest, 1893. február hó 5-én. Köztörvényi ügyekben. A jelzálogos kereset is, ha az összeg" 500 írtnál nem nagyobb, a sommás bíróság hatáskörébe tartozik. A kassai kir ítélő tábla : Bartalos János ügyvéd által képviselt B. Gusztáv felperesnek dr. Weisz Béla ügyvéd által képviselt K. Gyula úgyis mint kiskorú K. Evelin gyámja és nem védekezett W. Adolfné szül. K. Fanny, nemkülönben K. József alperesek ellen 75 frt iránt a kassai kir. járásbíróság előtt folyamatba tett és az 1892. évi október hó 3. napján 13,477. sz. a. hozott végzéssel elintézett sommás perét felperesnek az 1892. évi október hó 8. napján 13,767. sz. a. beadott felfolyamodása folytán következő végzést hozott: A kir. itélö tábla az elsó bíróság végzését megváltoztatja, az eljáró kir. járásbíróságnak hatásköri illetékességét a jelen perbeli keresetre nézve megállapítja s a kir. járásbíróságot a további törvényszerű eljárásra utasítja, mert habár a kereset nem közvetlen fizetésre, hanem arra irányul, hogy alperesek a felperes javára a buziiai 135. és "226. sz. telekjegyzőkönyvben zálogjogilag bekebelezett 75 frt követelést és járulékait ems jelzálog értékéből tartozzanak kielégíteni, minthogy az ilyen keresetekre az 1881 : LIX. t.-c. 6. §-a első bekezdésében foglalt intézkedése a kir. Curiának 44. sz. polgárjogi döntvénye szerint nem terjed ki, hanem a prts. 44. § a második bekezdésében foglalt rendelkezés alkalmazandó, mely szerint ezek a keresetek a felperes választásához képest alperesnek vagy személyes bírósága, vagy pedig azon bíróság előtt érvényesíthetők, melynek területén a telekkönyvileg terhelt birtok fekszik: alperesek mint kassai lakosok személyes bírósága pedig az eljáró kir. járásbíróság lévén, annak alaptalanul kifogásolt hatásköri illetékességét a jelen perbeli keresetre nézve megállapítani s a kir. járásbíróságot a per érdemleges társvalására, illetve a további törvényszerű eljárásra utasítani kellett. ,1892. nov. 17, 6,254. sz.) Zárg-onduoki dijak visszafizetésének kötelezettsége a végrehajtó részéről. A nezsideri kir. járásbíróság: Tekintve, hogy az iratok betekintése után kiderült, hogy az elárverezett ingatlan függő terméséről beterjesztett zárgondnoki számadásban felszámított zárgondnoki díj tévedésből megállapítva és kifizetve nem lett, ennélfogva F. Lénárd zárgondnoknak díjai 28 frt 50 krban megállapittatnak, miután azonban a befolyt vételár végrehajtatónak mint egyúttal vevőnek az 1890. június hó 12-iki vételár felosztáskor kifizetve lett, felhivatik ennélfogva dr. Schvarz Ignác, mint végrehajtató R. S. B. igazolt megbízottja, hogy a felvett vételárból 28 frt 50 krt a zárgondnoki előnyös költségek fedezésére ide 8 nap alatt különbeni végrehajtás terhe mellett fizessen vissza. (1892. jul. 4, 2,083. sz.) A győri kir. itélő tábla: Az első bíróság végzését helybenhagyja. Indokok: Az elsőbirósági végzésnek a zárgondnok díját 28 frt 50 krban megállapított részét a kir. itélö tábla azért hagyta helyben, mert ezek a díjak a zárgondnok részéről kifejtett tevékenységhez képest nem tulmagasan állapíttattak meg, ugyanannak a végzésnek a most emiitett díjaknak befizetésére végrehajtatót kötelező részét pedig azért hagyta helyben, mert az 1881: LX. t.-c. 250. §-a szerint a zárlat tartama alatt felmerülő költségek a zárgondnok kezelése alatt befolyt jövedelemből fedezendők ugyan s a neheztelt végzéssel megállapított zárgondnoki díjakat a zárgondnok részéről bemutatott 67 frt 73 kr. jövedelemből a most idézett törvénycikk 189. §-ának A) pontja alapján előnyös tételként kellett volna sorozni és kifizetni, minthogy azonban az első biróság erre való tekintet nélkül a vételárt a hitelezők közt felosztotta, illetve elszámolta, ekként a zárgondnoki díjak fedezetére szükséges összeg felett a biróság többé nem rendelkezik, tekintettel arra, hogy mig egyrészről a zárgondnok megállapított díjainak kifizetését jogosan kívánhatja, másrészről a hivatkozott törvény 250. §-a szerint a zárgondnoki díjakat a zárlatot kérő tartozik előlegezni, a neheztelt végzéssel megállapított zárgondnoki díjak előlegezésére csakis végrehajtatót lehetett és kellett kötelezni. ^1892. okt. 6, 4,843/p. 92. sz.) Az 1865/7. évi I II., VII- VIII., X-XII., XIV-XVI. törvénycikkek csak közjogi viszonyokat szabályoznak, magánjogi követelések érvényesítésére különben ki nem hatnak. Követelő fél mulasztása folytán felszaporodott kamattal az ellenfélt terhelni nem lehet s ezen oknál fogva a kamatot csak a kereset beadásától lehet megítélni. A rózsahegyi kir. törvényszék: Sz. K. liptószentmiklósi lakos s az ugyanott lakó Ruzsiák János ügyvéd a'tal képviselt elsőrendű', továbbá Th. T. okolicsnói ügyvéd mint Sz. K. gondnoka másodrendű felpereseknek, a besztercebányai kir. kincstári ügyészség mint a m. kir. kincstár képviselője ellen az 1888. május hó' 4-én 2,216. sz. a. keresettel 6,397 frt 88'/t kr. s jár. iránt folyamatba tett r. perében a mai napon tartott nyilvános ülésében következő Ítéletet hozott: A kir. törvényszék a felpereseket kereseti kérelmükkel elutasítja. Az alperes által előterjesztett viszonkereseti kérelemnek helyt ad s ennek következtében a felpereseket, mint az 1868. évi szeptember 9-én végrendelet hátrahagyása mellett elhalt Sz. J. (O.) végrendeleti s törvényes örököseit kötelezi, miszerint a 2,732 frt 33!/2 kr. tőkét, ennek 1861. évi május 21-től a fizetés napjáig, továbbá 300 frt után 1861. évi május 21-től 1861. június hó 15-ig számítandó 6°/o kamatait az 1872. évi február hó 2l-én 201. sz. a. hozott hagyaték átadó végzésben kitüntetett örökségi részök erejéig az alperes kincstárnak 15 nap s különbeni végrehajtás terhe alatt egyetemleg megfizessék. A perköltséget kölcsönösen megszünteti. Az elsőrendű felperes képviselőjének munkadíja s költségét 215 írtban állapítja meg képviselt fele irányában. A/, alperes képviselője részére való munkadíj és költség megállapítását mellőzi. Indokok: A néhai Sz. J. — a ki O.-nek is nevezve van — hagyatékára vonatkozó iratok tanúsága szerint a nevezett 1868. évi szeptember 9-én végrendelet hátrahagyása mellett halván el, a fennállott liptószentmiklósi kir. törvényszék által 1872. évi febr. hó 21-én 201. szám alatt hozott végzés szerint örököséül Sty. szü!. Sz. K., Sz. K. felperesek, továbbá Sz. F. s özv. Sz. szül. M. K. elismertettek s a fentemiitett r sz. végzés az örökhagyónak hagyatéka részökre át is adatott. Ámbár a jelen perben sem özv. Sz. szül. M. K., sem Sz. T. nem áll s utóbbinak elhalálozását az 1890. évi 5,069. és 6,546. szám alatt hozott végzésben foglalt felhívás dacára a felperesek igazolni elmulasztották : a kir. törvényszék mindazonáltal ugy a kereset, mint a viszonkeresetet elbírálás tárgyává tette, mert a felpereseknek az említett örökhagyó után való örökösödési joga kétségen kívül állván, a kereset a felperesek álláspontja szerint, a viszonkereset pedig azon okból biráltatott el, mert az örökösök az örökhagyó tartozásáért öröksége részök erejéig egyetemlegesen felelősek. Az ügy érdemét illetőleg a felperesek keresetöket arra alapítják, miszerint a nevezett atyjuk vagyona 1849. évben elkoboztatván, miután ő cs. kir. apostoli Felségének 1856. évben kibocsátott rendelete következtében az elkobzott vagyon és jövedelem visszaadatni rendeltetett, a keresetben 1 — 7. alatt részletezett követelések 13,282 frt 36'/4 krt kitevő összegére 6,884 frt 48 kr. visszatérítése után követelésük még 7,397 frt 84 krt tesz ki. Való ugyan, miszerint ő cs. kir. apostoli felségének 1856. évi július 12-én kelt legfelsőbb rendeletével (országos kormánylap 1856. évi foly. 123. sz. XXX. db.) a hadi törvényszék által elkobzott javak visszaadatni rendeltettek, de másrészt nyilvánvaló, miszerint a felperesek jogelődjének a kir. kincstárral szemben való álláspontja az ezen legfelső rendelettel kifejezett intézkedés alapján bírálandó el. A legfelsőbb rendelet értelmében az elkobzott javak az átadás idejében való állapotban és számadási kötelezettség nélkül lévén visszaadandók, a pozsonyi volt orsz. cs. kir. pénzőgyigazgatóságnak 1862. évi szept. 23-án, 18,168/410. sz. a. kelt rendeletével, melynek eredetije az alperes által a felperesek jogelőde ellen 1862. évi nov. 14-én 1,876. sz. alatti keresettel folyamatba tett r. perében beadott viszonválaszhoz mellékeltetett, kimutattatott azon vagyon, a mely a felperesek jogelődének visszaadatott. S e szerint a felperesek jogelőde — s mint ezt különben a viszonválaszhoz hiteles másolatban csatolt nyugták is igazolják — 1. a bútorokért befolyt . . . .102 frt 51V2 kr. 2. az ékszerekért .... ... 129 » 81 » 3. a pénznemekért . . 427 » 35 » összesen . 659 frt 20V2 kr. a rózsahegyi volt cs. kir. adóhivatalnál 1859. évi december 17-én, továbbá az ingatlanok jövedelméből befolyt 3,627 frt 14 krt a volt budai cs. kir. országos pénztárnál 1860. évi november 3-án felvett. Ugyanazon rendelettel konstatáltatott, miszerint a felperesek jogelődének elkobzott javaiból a fent részletezett öszszegeken és a levonásba hozott 594 frt 8IY2 kron kívül a számfejtői könyvek tanúsága szerint egyéb összegek az akkoron fennállott adópénztárba beszolgáltatva nem lettek. A felperesek hivatkoznak ugyan a keresethez A-/, alatt mellékelt kimutatásra, melynek eredetije az 1862. évi 1,876. sz. keresettel folyamatba tett per visszválaszához mellékeltetett s mely szerint a jogelődökre eső birtokjövedelem az 1848—1857. évig terjedő időre 9,236 frt 6J/4 krt tett ki, minthogy azonban ezen okirat nem vonatkozik