A Jog, 1893 (12. évfolyam, 1-53. szám)

1893 / 5. szám - Vajkay Károly az ügyvédi szervezet kérdéséről. Vége

JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melleklel a >Jog* 5. szamához Budapesi. 1893. január hó 29-én. Köztörvényi ügyekben. Az úrbéri kapcsolatot megszüntető törvényhozási intézkedés által a jobbágyok a kezükön levő úrbéri telekre nézve teljes tulajdont és szabad rendelkezési jourot nyertek ugyan, de azon intézkedés által az apáról maradt vagyonra nézve az örökösödési jog rendé változást nem szenvedett. A nagyváradi kir. törvényszék (1891. október hó 28-án. 12,225.; : Karakas Lajos ügyvéd által képviselt D. Lajos felperesnek Réthy Kálmán ügyvéd által képviselt özv. U. Mihály alperes ellen örökösödési jogának megítélése és jár. iránti perében következőleg itélt : A törvényszék felperesnek az 1888. május 19-én végrendelet nélkül elhunyt ifj. D. Mihály után törvényes oldalági öröklési jogát megítéli s ennek alapjául felperesnek a D) alatti leltárban felvett bárándi 833. sz. tjkvben foglalt összeg és a bárándi 826 sz. tjkvben foglalt ingatlan feléhez tulajdoni jogát a bárándi 97. sz. tljkvben 4,716. és 4,770. sz. a. közlegelői illetőséghez pedig tulajdoni igényét megítéli s feljogosítja felperest, hogy ezen ítélet alapján a fenti ingatlanokat tulajdonjogilag bekebeleztesse. Viszont alperes viszonkeresete azon részének, mely szerint törvényes hitbérének megítélését kéri, hely adatik s taitozik felperes a fentebb öröklött hagyaték erejéig alperesnek 40 forint hitbért s jár. megfizetni, a többi viszonkeresetével elutasittatik. A perköltségek kölcsönösen megszüntettetnek. Indokok: A per adatai, a hivatalból megszerzett hagyatéki iratokkal igazolva lett, hogy id. D. Mihály 1882. január 12-én végrendelet nélkül elhalván, összes hagyatékát — mely jelen per tárgyát képezi — túlélő gyermeke, ifj. D. Mihály örökölte s azt haláláig 188ÍS. május 19-ig birta is. Be lett igazolva a per során s alperes sem vette tagadásba, hogy ifj. D. Mihály után végrendelet nem maradt s törvényes leszármazó örökös nélkül halt el, a beszerzett családi értesítővel pedig az, hogy felperes, mint nagybátyján kivül más közelebbi örökös, ki az örökséghez igényt tarthatna, nem maradt. Az ügy érdemében, miután felperes ugy keresetében, mint a per során a kereseti hagyatéki vagyont ági természetűnek állítja, alperes pedig annak szerzeményi minőségét vitatja s mint néhai id. D. Mihály özvegye ahhoz hitestársi s részben felmenő örökösödési jogcímen tart igényt. Annálfogva jelen per elbírálásánál egyedül eldöntendő kérdés, vájjon ifj. D. Mihály hagyatéki vagyona ági avagy szerzeményi vagyonnak tekintendő s hogy abból illeti-e alperest hitvestársi vagy felmenő örökösödési jogcímen tulajdon. A keresethez F—I. alatti, nem kifogásolt teljes hitelű okmányokkal s tlkvi kivonatokkal bizonyittatott, hogy az id. D. Mihály után maradt s ifj. D. Mihály által örökölt bárándi 833. sz. tljkvbeli összes birtok a felperes és id. D. Mihály közös atyjok, ör. D. Mihály után maradt vagyon alkatrészei, tehát ősi vagyont képeznek. Ugyanis az F. alatti báiándi 191. sz. tljkv igazolja, hogy a tljkvek behozatalakor 1856. évben, midőn alperes még id. D. Mihály neje sem volt, ezen ingatlan birtok id. D. Mihály s felperes D. Lajos, mint testvérek közös s osztatlan birtokául volt kitüntetve, miből kétségtelen, hogy ez ingatlan javak közös atyjok, ör. D. Mihályról maradtak. Később ezen ingatlanok nevezett tulajdonosok által a G) alatti szerint D. Sándorral elcseréltetvén, az tlkvileg is átvezettetett, mint az F) alatti hiteles tlkv. igazolja. Az ily módon nyert ingatlanokat azután id. D. Mihály s felperes D. Lajos megosztván, a D. Mihálynak jutott rész az I) alatti szerint a bárándi 833. sz. tljkvbe átvitetett. Lzekkel tehát igazolva van, hogy ezen ingatlanság id. D. Mihály avagy ifj. D. Mihály szerzeményi vagyonának nem tekinthető, hanem az a bárándi 191. sz. tljkvben foglalt eredetileg közös ősi vagyont képez, melyet id. D. Mihály szülei után nősülése előtt már megszerzett. Az ifj D. Mihály hagyatékául kitüntetett s apja id. D. Mihályról örökölt bárándi 826. sz. tljkvben foglalt ingatlan fele s az ezután járó bárándi 97. sz. tljkvben foglalt s még tljkvezetlen legelő illetőség, bár a hagyatéki iratok mellett levő adásvevési szerződést tlkvi kivonat igazolja, hogy ezen ingatlan néhai id. D. Mihály alperesseli házassága idejében adásvétel utján szerezte s jóllehet az ilynemű vagyonok az ellenkező bebizonyításig szerzeményeknek tekintendők, mindazonáltal az a jelen esetben, midőn alperes már nem közvetlenül férje id. D. Mihály, hanem ennek gyermeke után követeli hitvestársi öröklését, más elbírálás alá esik. Ugyanis az id. törv. szab. értelmében szerzeményi vagyont az képez, mi az ági (ősi) vagyon értékének levonása után megmarad s csakis ebben előzi meg végrendelet hiányában hitvestárs után az örökösödés a túlélő házastársat az oldalági örökösökkel szemben. Már pedig felperes a per során becsatolt I) alatti csereszerződéssel beigazolta, hogy id. D. Mihály, midőn atyai örökségét D. Sándorral elcserélte, pótlásként 200 frtot kapott. Később ismét, midőn testvére felperessel osztályos egyezséget kötött, a H) alatti szerint osztályrésze pótlásául hasonlólag 160 forintot kapott. Ezek szerint már id. D. Mihálynak öröklött vagyonát nemcsak a bárándi 833. sz. tljkvben foglalt ingatlan birtok, hanem az öröklött vagyon egy részének elcserélése s megosztályozása folytán készpénzben tényleg megkapott 360 frt is képezi. Minthogy pedig az adásvevési szerződés és hagyatéki leltárak szerint is az id. D. Mihály által alperessel házassága tartama alatt vásárolt bárándi 826. sz. tljkvbeli ingatlan fele s ezután járó 97. sz. tljkben foglalt legelő értéke s illetve vételára 13 frtot tesz ki, mely pedig az id. D. Mihály által örökölt vagyon eladási ára fejében felvett 360 frtot meg nem haladja, annálfogva ezen ingatlanok közszerzeménynek tekinthetők nem voltak. De ha ezek szerzeményi vagyonnak tekinthetők lennének is, miután az törvényes örökösödés jogcímén túlélt fiára szállt, erre nézve már öröklött vagyonnak tekintetik, s mint ilyenben leszármazók nem létében az apa és anya hivatvák ugyan öröklésre, mindegyik azon érték erejéig, mely tőlük vagy águkról akár végrendelet, akár a nélkül örökhagyóra hárult, ha pedig ezek sem élnének, az apai ágról származott vagyon az anyai oldalrokonokat illeti, miután pedig a fentiek során kétségtelen, hogy ifj. D. Mihály összes hagyatéka mind id. D. Mihályról származott, abban nem alperest mint anyát, hanem felperest, mint atyai ágon kizárólagos legközelebbi oldalörökösét illeti az öröklési jog. Miért is a kereseti összes hagyatéki ingatlanokhoz felperes törvényes oldalági örökösödési jogát megítélni s annak nevére leendő bekebelezésére a jogot megadni kellett. Alperes abbeli viszonkeresetének, hogy részére törvényes hitbér címen 40 frt megítéltessék, helyt adni kellett, mivel azt, hogy id. D. Mihálynak törvényes neje volt, a 2'/. alatti e9ketési bizonylattal igazolta. A többi visszkeresetének, jelesen hogy a kérdéses hagyatéki ingatlanok, mint közszerzemények, hitvestársi öröklés, avagy mint ifj. D. Mihály anyjának felmenő öröklés jogcímen megítéltessenek, a már fentebb előadott indokok alapján helyt adni nem lehetett. Abbeli visszkeresetével pedig, hogy ezen hagyatéki ingatlanokra esetleg id. D. Mihály után megillető, holtiglani haszonélvezeti joga megítéltessék, szintén elutasítani kellett, mert a válaszirathoz 3'/. alatt csatolt esketési bizonylattal igazolva van, hogy alperes újólag K. Lajoshoz férjhez ment s ez által özvegységi idejére terjedhető haszonélvezeti joga a hagyatéki ingatlanokhoz — elveszvén, ily címen követelése többé nem lehet. A perköltségek az örökségi per természeténél fogva szüntettettek meg kölcsönösen. A nagyváradi kir. itólő tábla (1892. május 1-én. 4,690.): A kir. törvényszék ítéletét a perköltségekre vonatkozó részében helybenhagyja, egyébként megváltoztatja s felperest keresetével elutasítja, ellenben a felmenő öröklésre alapított alperesi viszonkeresetnek helyt ad s a bárándi 833. sz. tljkvben D. Mihály nevére felvett összes ingatlanokhoz, t. i. az A. I. 1 — 7. rsz. a. 1/s telekhez A + 1—2 rsz. a. 2 darab szőlőhöz, továbbá a bárándi 826. sz. tljkvben jegyzett 106. hrsz. zsellérteleknek s azon épült háznak ifj. D. Mihály néven felvett fele részéhez alperes tulajdonjogát felmenő öröklés jogcímen megítéli s feljogosítja alperest, hogy ez Ítélet alapján tulajdonjogát az elősorolt ingatlanokra bekebeleztethesse, egyszersmind az örökhagyó ifj. D. Mihálynak és jogelőde id. D. Mihálynak a bárándi 97. sz. tljkvben felvett -1. B. István nevén álló 4,716—4,770. hrsz. a. legelőilletőségéhez vele közösben fennálló tulajdoni igényét, illetve mindazokat a jogokat, melyekkel a nevezettek az emiitett legelő illetőségre nézve bírtak, ugyancsak alperes javára megállapítja. Indokok: A per adatai szerint az 1882. január 12-én végrendelet hátrahagyása nélkül elhalt id. D. Mihály hagyatékát, mely a bárándi 833. sz. tljkvben felvett 1/s telekből és 2 rész szőlőből, továbbá a bárándi 826. sz. tljkvben jegyzett zsellértelek s azon épült ház fele részéből, végre a bárándi 97. sz. tljkvben még mindig B. István nevén felvett, azonban a hagyatéki iratok között B) alatti szerződés szerint D. Mihály és neje által közösen megvett 4,716., 4,770. hrsz. a. legelőilletőség fele részéből állott, őt túlélt hasonnevű fia ifj. D. Mihály, mint egyetlen leszármazó törvényes örököse örökölte, ki is 1888. május 19-én végrendelet és leszármazók hátrahagyása nélkül elhalván, hagyatékára, mely a föntebb már elősorolt vagyonból áll, az anyán — alperesen — kivül felperes, mint apai nagybátyja s oldalrokon lenne érde-