A Jog, 1893 (12. évfolyam, 1-53. szám)

1893 / 5. szám - Vajkay Károly az ügyvédi szervezet kérdéséről. Vége

18 A J OG. kelve s utóbbi azt keresetében, mint ági vagyont oldalági öröklés címen, mig alperes viszonkeresetében, mint szerzeményi vagyont felmenő öröklés címén is követelvén: az első biró«ági Ítéletnek a kereset és viszonkereset főtárgyára vonatkozó részeiben megváltoztatásával felperest keresetével elutasítani, alperes viszonkeresetének a jelzett alapon helyt adni s ezt a fönnebbi értelemben megállapítani kellett a következő okokból : ugyanis a felperes által felhívott és csatolt okiratok, nevezetesen az F) és I), illetve N) alatti tlkvi kivonatok, a G) alatti csereszerződés és H) alatti osztályos egyezség feltüntetik ugyan, hogy felperes és elhalt testvére id. D. Mihály, mint közös birtokosok nevére a helyszínelés alkalmával egy ház, 3/s telek és 2 db. szőlő vétetett fel, a telek általuk D. Sándor 3/s illetményeért elcseréltetett s utóbbi az által l/» teleknyi különbség a kölcsönösen meghatározott 400 frttal pótoltatott, melyből felperes 200 frtot, id. D. Mihály ugyanannyit kapott és hogy a két testvér a cserébe kapott 2/s telekre, továbbá a házra és 2 db. szőlőre megosztozkodtak, hogy a 2/s telek és 2 db. szőlő elkülönítve megfeleztetett, id. D. Mihály részére a 833. sz. tljkvbe vezettetvén, mig a ház felperesnek átengedtetett s ezért id. D. Mihály részére kiegyenlítésül 160 frt fizettetett, mégis, minthogy amaz okiratok adatot a vagyon eredetére nem tartalmaznak, magából a tlkvi közös tulajdonból pedig okszerűen nem következtethető a vagyonnak a közös törzsből való származása, ép ugy az osztályos egyezségből sem, a mennyiben osztály minden közös vagyonra létesülhet, az ifj. D. Mihály hagyatékát képező s fentebb felsorolt vagyon nemcsak abban a részében, melyet az idézett N) 3/. alatti adásvételi szerződés magában foglal, hanem általában felperes és id. D. Mihály apjától, légid. D. Mihálytól háramlottnak azért sem tekinthető, mert a most nevezett 1832. május 24-én halván el, az úrbéri kapcsolat megszűnte idejében 1848-ban felperes és testvére id. D. Mihály volt a bárándi 191. sz. tljkvben felvéve volt amaz ingatlanok közös birtokában, melyeken a fönnebbiek szerint később megosztozkodtak és így azoknak az ingatlanoknak szerzőiül ezek jelentkeznek. Már pedig nem az ágról származó vagyonban az örökhagyó közelebbi törzse a távolabbi törzset az öröklésből kizárván, ifj. D. Mihály hagyatékában gyermek, házastárs, apa és testvér nem létében az élő édes anyát — alperest — és nem az örökhagyóval távolabb fokú rokonságban álló felperest illeti a törvényes öröklés. Alperes vagylagosan terjesztvén elő viszonkeresetét s a felmenő öröklés megállapításával viszonkeresetének többi része, nevezetesen, mely a holtig tartó haszonvételre és törvényes hitbérre irányul, önként elesvén, e tekintetben intézkedni nem kellett. A m. kir Curia (1892. december 14-én. 6,393.): A nagyváradi kir. itélő táblának Ítélete megváltoztattatik s az első bíróságnak ítélete hagyatik helyben. Indokok: Felperes, mint az 18 8. évi május 19 én végrendelet és egyenes leszármazók nélkül elhalt ifj. D. Mihály örökhagyó atyja, id. D. Mihálynak egyedüli testvére, az id. törv. szabályok 10. és 11. § ai értelmében az örökhagyó ifj. D. Mihály után maradt azon hagyatéki vagyonra bir örökösödési joggal, a mely vagyon a felperessel közös törzsről, vagyis felperes atyja és örökhagyó nagyatyja, öreg D. Mihályról szállott az örökhagyóra. Ilyen vagyon a hagyatéki leltárban felvett és a bárándi 833. sz. tljkvben jelenben is még az örökhagyó édes atyja, az 1882-ben elhalt id. D. Mihály nevén álló !/8 úrbéri telek s ugyanazon tljkvben A + 1—2. r. sz. a. foglalt két szőlő. Ugyanis a becsatolt tlkvi kivonatokból és a keresetlevélhez G) alatt mellékelt csereszerződésből kitűnik, miszerint D. Sándor a bárándi 198. számú tljkvben A) I. alatt felvett 2/s úrbéri kültelki állományát a felperes és testvére id. D. Mihály tulajdonát képezett, a bárándi 198. sz. tljkvben felvett 3/s kültelki állománynyal 400 frt reáfízetés mellett elcserélte, a keresetlevélhez H) alatt csatolt osztályos egyezséggel pedig bizonyítva van, hogy felperes és id. D. Mihály testvérek a D. Sándorral cserébe kapott 2/s úrbéri kültelket egymás között felosztották akként, hogy annak fele része, vagyis J/8 úrbéri telek, valamint a bárándi 191. sz. tljkvben 942. és 4,504,. hrsz. a. felvéve volt két szőlőnek b) vei jelölt felerésze a bárándi 833. sz. tljkvbe lett átvezetéssel id. D. Mihály tulajdonába meDt át, a cserébe kapott 2/s úrbéri külteleknek másik felerésze pedig a bárándi 191. sz. tljkvben jelenbeni felperes D. Lajos egyedüli tulajdonául visszamaradt. Ezen H) alatti osztályos egyezséggel az is bizonyítva van, hogy id. D. Mihály a csere toldásául fizetett 400 frtból 200 frtot, továbbá a testvérek, D. Lajosnak osztályrészébe jutott ház és beltelekből őt illető felerésznek egyenértékéül 160 frtot kapott. Minthogy pedig a cserébe kapott vagyon a cserébe adottat helyettesíti s ennek jogi természetét követi, minthogy továbbá a bárándi 191. sz. tljkvből kitetszőleg az itt felvéve volt 3/s úrbéri telek és az A + 1—2. rendszám alatti szőlő az 1856. évben történt helyszíneléskor D. Lajos a jelenbeni felperes és id. D. Mihály az örökhagyó ifj. D. Mihály édes atyja, mint testvérek közös és osztatlan birtokául, a közös édes anya, özv. D. Mihályné részére biztosított haszonélvezet, illetve életjáradéknak terhével vétetett fel, kétségtelen, hogy a cserébe kapott 2/8 úrbéri külteleknek a bárándi 833. sz. tljkvben id. D. Mihály nevén álló fele része és az ott bevezetett két szőlő az 1832. évben elhalt közös apáról szállottnak tekintendő és pedig annyival inkább, mert alperes ezen per során nem is tagadta azt, hogy a bárándi 191. sz. tljkvben felvéve volt ;i/s úrbéri telek nem az öreg D. Mihályról maradt ennek két gyermekére, D. Lajos és id. D. Mihályra, hanem csak azt vitatta, hogy az ő házasságának tartama alatt létrejött csere utján a testvérek tulajdonába jutott 2/s úrbéri külteleknek a 833. sz. tljkben átvezetett fele része nem ági, hanem szerzeményi vagyont képez. Alperesnek azon érvelése, hogy a leltározott ingatlanok fia, ifj. D. Mihály tulajdonát nem képezték és így az ő hagyatékául tekinthetők sem volnának, törvényes alappal nem bir, mert a hagyatéki iratok igazolása szerint id. D. Mihály 1882. évi január 12 én végrendelet hátrahagyása nélkül elhalálozván, összes vagyonában hagyatéki eljárás nélkül is az őt túlélő gyermeke, ifj. D. Mihály ipso iure örökösödött. Azon okból, hogy a bárándi 191. sz. tljkvben felvéve volt :!/s úrbéri telek 1848. évben az urbériség megszűnte idejében felperes és testvére id. D. Mihály birtokában volt, most nevezettek azon úrbéri telek szerzőiül nem tekinthetők, mert az úrbéri kapcsolatot megszüntető törvényhozási intézkedés által a jobbágyok a kezükön levő úrbéri telekre nézve teljes tulajdont és szabad rendelkezési jogot nyertek ugyan, de azon intézkedés által az apáról maradt vagyonra nézve az örökösödési jog rendé változást nem szenvedett. Az előadottaknál fogva tehát felperesnek oldalági örökösödési jogát a bárándi 833. sz. tljkvben foglalt ingatlanokra, mint ági vagyonra megállapítani kellett. Az örökhagyó hagyatékául leltározott s a bárándi 826. és 97. sz. tljkvben foglalt ingatlanokat illetőleg, habár a telekkönyvi kivonattal s a felmutatott szerződéssel bizonyítva van, hogy ezen ingatlanokat az örökhagyónak édes atyja, id. D. Mihály az alperessel kötött házasságának tartama alatt vásárolta, de miután szerzeménynek csak az öröklött vagyon értékét túlhaladó érték lévén tekintendő, a házasság tartama alatt vagyon csak akkor képez szerzeményt, ha az öröklött vagyon értékének kiegészítése után valamely értéktöbblet fenmarad, miután mint fentebb kimutatva lett, id. D. Mihályra a bárándi 833. sz. tljkben foglalt ingatlanokon felül a csere toldásául kapott 200 frt és a beltelek egyenértékéül felvett 160 frt, összesen 360 frtot tevő öröklött vagyon is szállott az alperessel tartott házasság alatt vásárlott s a 286. és 97. sz tljkvi ingatlanoknak az id. D. Mihályt illető fele része pedig az adásvevési szerződésben kitett vételárt, valamint az 1889 június 28-án foganatosított zárlat alkalmával megállapított értéket véve, az öröklött vagyonnál kevesebb értéket képvisel, szerzemény tehát ezen ingatlanok tekintetében sem mutatkozik, alperest sem mint id. D. Mihálynak hátramaradt házastársát, sem mint örökhagyó ifj. D. Mihálynak édes anyját ezen ingatlanokban örökösödési jog meg nem illeti. Törvényes gyakorlat szerint a gyermek csak a szegénységben levő szülőt köteles eltartani. Ha tehát a szülő a legszükségesebb kiadások fedezésére elegendő jövedelemmel rendelkezik, a gyermek pedig vagyonnal nem bir, hanem saját keze munkájával tartja fenn magát, a gyermek a szülő eltartására nincs kötelezve. Az 1874: XVII. t.-c. 2. §-a értelmében a Yasuti vállalat csak azon feltétel alatt köteles a vaspálya által okozott halál esetében tartási és neveltetési költségeket űzetni, ha 1. az elhalt valakinek eltartására törvénynél vagy törvényes gyakorlatnál fogva köteles volt; 2. ha az elhalt a tartásra jogosítottat tényleg eltartotta s igy a halálozás következtében az addig élvezett tartás tőle elvonatott. (M. kir. Curia 1892. szept. 13, 851. sz. a.) A ki másnak valamely ingatlanra vonatkozó, bár telekkönyvileg be nem jegyzett jog gyakorlásáról tudomással birt, a maga személyére nézve azt, hogy bizva a telekkönyvben, ezen tehertől mentesen jóhiszemüleg szerezte meg ugyanazon ingatlant, fel nem hozhatja. (M. kir. Curia 1892. nov. 15. 882. sz.) Kereskedelmi, csőd- és váltóügyekben. Ha a váltókötelezettség Magyarországon teljesítendő, az elfogadó váltóképessége a magyar váltótörvény szerint Ítélendő meg. A pozsonyi kir. törvényszék: Az 1890. évi május hó 5. napján 4,715. sz. a. kelt sommás végzés, kifogásoló T. Bernát 3. rendű alperes irányában 220 frt tőke, ennek 1890. évi febr. 1-től járó 6% kamata, 4 frt 68 kr. óvási, 1/3°/0 váltódíj erejéig hatályon kivül helyeztetik és felperes erre nézve ő irányában keresetével elutasittatik, egyéb részében azonban a sommás végzés hatályának fentartása mellett tartoznak alperesek a Pozsonyban 1889. évi augusztus hó 1. napján 480 frtról kiállított váltó alapján, mint elfogadók a kereseti 480 frt és illetve 4-rendű alperes 700 frt váltóösszeget, ennek 1890. évi február hó 1. napjától járó 6% kamatát, 1/3% váltódíjat, a 4-rendű alperes ezenfelül 4 frt 68 kr. óvási díjat s a perköltséget felperesnek három nap alatt végrehajtás terhe mellett megfizetni. Indokok: A kereset tartalma szerint T. Bernát cs. és kir. hidász ezredes és neje Franciska 3. és 4-rendü alperesek állandó lakhelye Bécs, hogy pedig magyar alattvalók volnának felperes nem is állítván, ez alapon az ellenkező bizonyításáig külföldieknek tekintendők; minthogy pedig a váltótörvény 95. §.