A Jog, 1893 (12. évfolyam, 1-53. szám)

1893 / 4. szám - Vajkay Károly az ügyvédi szervezet kérdéséről

14 A JOG. Indokok: A kihallgatott tanuk vallomásából az tűnik ki, hogy a peres malom használatára nézve annak birtokosai 14 — 15 évvel ezelőtt abban állapodtak meg, hogy a malomhelyiséget deszkafallal két részre osztják s ezen részeken belül használja mindenki a maga malomkövét és kitűnik az is, hogy a malom elkeritett egyik részében A. János alperesnek egy, ugyanazon malom elkerített másik részében felperesnek és társainak elébb egy, utóbb két malomköve volt. Ilyen állapotban létezett a malom a legújabb időig is, mert alperesek nem vonták kétségbe azt a kereseti állítást, hogy ők a deszkafalat közvetlenül a kereset indítása előtt, vagyis 1891. június 9-én szedték szét, noha mint ez a tanúvallomásokból kitűnik, A. János alperesnek A. István időközben felperes társának, H nak birtokjutalékát, mely a malom felperesi oldalán gyakorolt használatból állott, megvette és hogy a tulajdonostársak a malmot ilyen elkeritett állapotban használták, azt nem cáfolja meg D. Anna tanú vallomása sem, mert ez a tanú is azt bizonyítja, hogy a mióta A.-ék a H.-féle malomrészt megvették, a deszkafalat, midőn a H. jogán gyakorolható őrlés reájuk került, szétszedték ugyan, de az őrlési hét lefolytával ismét összeállították. Tekintettel tehát arra, hogy valamely dologra nézve fennálló tulajdonközösség esetében sincsenek a tulajdonostársak jogosítva arra, hogy a dolog használatára nézve fennálló tényleges állapoton egyoldalúlag változást idézzenek elő és mindenik birtokos-társnak joga van birtokos-társa ellen is háboritás esetében a tényleges előbbi állapot visszaállítását sommás visszahelyezési per utján követelni, felperes keresetének ilyen értelemben és terjedelemben helyt adni, az előbbi állapot helyreállítását elrendelni és minthogy az előbbi állapotban a malom egy deszkafallal két részre volt osztva, alpereseket, kik ezt a deszkafalat szétrombolták, annak helyreállítására kötelezni kellett. Az a körülmény, hogy a kereset megindítása után felperes malomrésze nyilvános árverésen eladatott és alperesek mint vevők tulajdonává vált, az előbbi állapot helyreállítása elrendelésének útjában azért nem áll, mert alperesek nem igazolták, hogy a szóban forgó árverés jogerőre emelkedett volna. Bírói illetékességi megállapítás hallgatag: ténykedés alapján. A győri kir. itélő tábla: Az elsőbiróság végzését indokainál fogva és még azért is helybenhagyja, mert felperes annak dacára, hogy a sajátkezííleg aláirt tárgyalási jegyzőkönyv tartalma szerint az eljáró biró által figyelmeztetve lett arra, hogy az 1881 : L1X. t.-c. 13. §-ában felsorolt esetek fenn nem forogván, a sommás bíróság előtt 500 forinton felül keresetet nem érvényesíthet,, keresetét mégis 1,000 frtra felemelt összegben tartotta fenn (1892. szeptember hó 29. 5,175.) Holttányilvánitás iránti eljárás csak ügyvédi képviselet mellett folytatható. A m. kir. Curia: Mindkét alsóbiróság ítélete az azt megelőző 1890. július 7-iki és 1891. ápril 3-iki tárgyalási eljárással hivatalból megsemmisíttetik s az eljáró első bíróság utasittatik, hogy felhívó feleket jelen felhívási ügyben ügyvéd útján való képviseltetésükre hívja fel s a midőn ennek felhívó felek eleget fognak tenni, tűzzön a kir. törvényszék a per felvételére határnapot s az 1868: LIV. t.-c. III. fejezetében megszabott módon az ügyet rendes eljárás útján tárgyaltassa le s hozzon a kifejlendőkhöz képest újabb Ítéletet; mert az idézett törvénycikk 525. §-a szerint jelen felhívási ügyben a tárgyalás a rendes eljárás szabályai szerint megy végbe, az 1881 : LIX. t.-c. 12 § a pedig azt rendeli, hogy rendes eljárásban a feleknek magukat ügyvéd által kell képviseltetniük, minthogy pedig az eljáró első bíróság az ügyet ügyvédi képviselet nélkül magukkal a felhivó felekkel tárgyalta le s ítéletet hozván, azt a másodbiróság felülvizsgálta és így mindkét alsó biróság által a megelőző eljárásnál s az ítélet hozatalánál a törvényben kijelölt lényeges szabályok mellőztettek, Ítéleteiket a tárgyalási eljárásokkal együtt az utóbb idézett törvény 39. §-a 1. pontja értelmében megsemmisíteni s az eljáró első bíróságot újabb szabályszerű eljárásra utasitani kellett. (1892. október 6-án, 4,986.) Kereskedelmi, csőd- és váltó-ügyekben. Azon kifogást, hogy a követelés tőzsdeügyletből származik, tehát birói uton nem érvényesíthető, alperes tartozik bizonyítani. Ama kikötés, hogy alperes csak akkor tartozik űzetni, ha viszonyai megengedik, nem értelmezhető akként, hogy a fizetés teljesítése alperes önkényére és tetszésére vau bízva, hanem annak megállapítása a fenforgó körülmények tekintetbe vételével a biróság belátásától függ. A gyulai kir. törvényszék (1890. jul. 9. 4,450. sz. a.): Dr. Hein József ügyvéd által képviselt Gebrüder S. felperesnek, dr. Neumann Ármin ügyvéd által képviselt K. Miksa alperes ellen, 3,687 frt 55 kr. tőke és jár. iránti perében következő ítéletet hozott: Köteleztetik alperes, hogy 3,687 frt 55 kr. tőkét felperesnek megfizessen stb. Alperes beismeri, hogy felperesi céggel üzleti összeköttetésben állott: beismeri, hogy a közöttük létesült ügyletekből folyólag állította ki részére a keresethez A. alatt mellékelt s tartalmilag nem kifogásolt adóssági nyilatkozatot és beismeri, hogy az A. alattiban elismert tartozásra 1,000 frttal, majd évenkint 100 frttal fizetett s nem tagadta, hogy a kereseti követelés fennáll; az A. alattival pedig bizonyítva van, hogy az összeszámolás eredménye A kereset ellen alperes első sorban azzal védekezik, hogy az általa fizetni kötelezett összegért ellenértéket nem kapott, mivel a követelés börzeüzleti differentiából származik, tehát oly differentiális ügyletet képez, a mely a birói gyakorlat szerint birói uton nem érvényesíthető. Ezen védelme alperesnek oly kifogást képez, melynek bizonyítási kötelezettsége őtet terheli és épen ezért elrendelendő volt az ezen körülményre nézve felhívott tanúnak kihallgatása; az alperes beismerése szerint az ügyleti közvetítő lanu azonban nemcsak nem bizonyította alperesnek állítását, hanem a negyedik kérdésre adott feleletével megcáfolta, a mennyiben igazolja, hogy alperesnek az A. alattiban foglalt tartozása időhöz kötött gabonaszállítási ügyletből származik. A második kifogása alperesnek az, hogy az A. alattiban évenkint csak 100 irtot kötelezett fizetni; ezen összegnél többet, vagy az egész hátrányos összeg fizetését azon feltételhez kötötte, hogy ha azt viszonyai megengedik ; minthogy az idő óta vagyoni viszonyai nem változván, nem jogosult felperes sem az egész hátralékos követelés, sem az évi 100 frtnál nagyobb összeg fizetését követelni; ezen védelme alperesnek a keresetnek időelőttiségére vonatkozóan kifogást képezvén, azon körülményt, hogy vagyoni viszonyai 100 frtnál nagyobb, vagy az egész követelés kifizetését nem engedik meg, annál inkább ő tartozott bizonyítani, mert ezen körülménynek bebizonyítása a dolog természetéből folyólag is neki áll egyedül módjában, azonban erre vonatkozólag bizonyítékot még csak fel sem hozott. Ezekből folyólag stb. A budapesti kir. itélő tábla (1891. évi márc. 31. 6,529. szám alatt) : Az első biróság Ítéletének megváltoztatásával felperes keresetével elutasittatik stb. Indokok: Alperesnek a törv. rdts. 70. §-ra alapított az a kifogása, hogy mivel felperes a keresetet megelőzőleg már a budapesti tőzsdebiróságnál megindította és ott a pert letette, ennek következtében új keresettel nem, hanem csak perújítással volt jogosítva élni, tekintetbe nem volt ugyan vehető, mert az 1870. évi II. t -c. által a budapesti árú- és értéktőzsde bírósága, tekintet nélkül az akkor már érvényben volt 1868. évi LIV. t.-cikkre, az ezen t.-cikk életbelépte előtti saját eljárási szabályai érintetlen hagyása mellett lett visszaállítva és e tekintetben az 1881. évi LIV. t.-c. sem tett változtatást, ily körülmények mellett tehát a törv. rdts. 70. §-a a tőzsdebiróságnál folyamatba tett pereknél alkalmazást nem nyerhet, ennélfogva felperes keresetét e szempontból perújítás nélkül megindíthatta. De nem volt tekintetbe vehető alperesnek a követelés jogcímeinek ki nem mutatására vonatkozó kifogása sem, mert alperes maga beismerte, hogy felperessel, ennek ügynökei utján terményszállitási ügyleteket kötött és hogy az A. alattit ezen ügyletekből eredő követelésről állította ki; ez által, valamint az első biróság Ítéletében erre vonatkozólag felhozottak által felperes követelésének jogalapja kellőképen ki lett mutatva. Nem lehetett tekintetbe venni végre alperesnek azt a kifogását sem, hogy a követelés alapjául szolgált ügylet tisztán tőzsdei különbözeti ügylet volt, mely ügyletekből származó követelések birói uton nem érvényesíthetők, mert mint azt az első biróság is erre vonatkozó indokolásában helyesen felhozta, alperes az őt terhelő bizonyítási kötelezettségénél fogva ezt a kifogást nem bizonyította. Mindazonáltal az első biróság ítéletét megváltoztatni és felperest keresetével elutasítani kellett, mert az A, alatti szerint alperes tartozását feltétlenül csak évi 100 frtos részletekben kötelezte fizetni: ennélfogva nagyobb összeget s esetleg az egész tartozást egyszerre pedig csak abban az esetben, ha az ily fizetést vagyoni viszonyai megengedik; ily kötelezettség-vállalás mellett pedig az, hogy alperes vagyoni viszonyaiban a kötelezettség vállalása óta oly javulás állott be, minél fogva felperes nemcsak az évi 100 frtos részleteket, hanem az egész összeget egyszerre esetleg az évi 100 frtot meghaladó valamely nagyobb törlesztést követelhetne, nem képez a követelés fizetésének idejére vonatkozó valamely határozatlan megállapodást, minélfogva a fizetési idő a biróság által volna meghatározandó, mivel a fizetési idő az A. alattiban az által, hogy alperes a tartozást évi 100 frtos részletekben kötelezte fizetni, határozottan meg lett állapítva, hanem a kereset alapjának egyik lényeges kiegészítő részét (feltételt), a mi hogy bekövetkezett, felperes tartozott bizonyítani, de nem bizonyított, mert az általa becsatolt magánszemélyek által irt levelek bizonyítékul nem szolgálhatuak és mert a K. T. 34—36. §-aira alapított ama felperesi kérelemnek sem volt hely adható, hogy alperes üzleti könyveinek felmutatására szorittassék, mert felperes a könyvek által nem kívánta a könyvek bizonyos állított tartalmát bizonyítani. A K. T. 34. §. alkalmazásának tehát ezért, a 35. és 36. §-ok alkalmazásának pedig azért nem lehet helye, mert e §-ok egészen más esetekre vonatkoznak; végre nem lehetett tekintetbe venni felperesnek azt a kérelmét sem, hogy alperes felfedezi") esküre köteleztessék, mert jelen kereseti ügy nem tartozik azon ügyek közé, melyeknél a törv. rdts. 238. §. alkalmazásával helye lehetne stb. A m. kir. Curia (1892. nov. 23. 1274. sz. a.) : A másod-