A Jog, 1893 (12. évfolyam, 1-53. szám)

1893 / 4. szám - Vajkay Károly az ügyvédi szervezet kérdéséről

A J ÜG. (javaslat 51. §•) a minősítés és a büntetés kiszabása tekintetében önálló indítványt nem tehetnek. A tanácskozrnánynak egyes tagjai azonban megengednék, hogy abban az esetben is, ha a vádat a kir. ügyészség képviseli, a sértett fél és a károsított a nyomozás és a vizsgálat folyamán, söt a főtárgyaláson is indítványozhassák egyes bizonyítékok beszerzését. 5. A tanácskormány kiegészítő intézkedést vél felveendőnek arra nézve, hogy ha a magáuvádló elejti a vádat, a csatlakozók felszólitandók a vád átvételére és közülük az, a kit a köztük létrejött megállapodás alapján erre kijelöltek, a vád képviseletét 8 nap alatt átvehesse. 6. A tanácskormány többsége a javaslat ó5. §-ának második bekezdését akként tartja módositandónak, hogy a magán vád ló elhalálozása esetében a vád képviseletét rendszerint az elhunytnak legközelebbi rokonai és házastársa, ezeken felül pedig a vagyon ellen elkövetett büntetendő cselekménveknél az örökösök vehessék át. 7. A javaslat 2ó8. §-át a tanácskormány többsége akként módosítaná, hogy az elsöbiróságnak az eljárás megszüntetését kimondó határozata ellen a sértett fél és a károsított a kir. ügyész mellett nem élhetnek külön felfolyamodással, a vád képviseletében önállóan eljáró magánvádlónak ellenben az ilyen végzés ellen legyen külön felfolyamodási joga. 8. A javaslat 320. § ának 4. pontját a tanácskozmány azzal az értelmezéssel fogadta el, hogy a vád képviseletében önállóan eljáró magánvádló az ítélet ellen mind a bűnösség kérdésében, mind a büntetés kiszabására nézve felebbezhet; ellenben a sértett félnek és a kárositottnak az ügyész mellett ne adassék külön felebbezési jog. Harmadik kérdés: »A kir. ügyészség keseben maradjon e a nyomozás vezetése 1^88. évi törvényjavaslat 85. j1.), vagy a bíróságra ruháztassék-e részben vagy egészben ?« A nyomozás elrendeléséi és foganatosítását a tanácskozmány a következőkben vélné szabályozaudónak : A nyomozást — kivéve azt az esetet, ha a vádat kizárólag magánvádló képviseli — a kir. ügyész reudeli el és vezeti; jogában áll azt teljesíteni is (vagyis mindenkit maga elé idézhet és eskü kivétele nélkül kihallgathat [javaslat 93. §.], továbbá halaszthatlan szükség esetében szemlét, lefoglalást, személymotozást és házkutatást is foganatosíthat); azonban mind az egész nyomozásnak, mind egyes nyomozási cselekményeknek foganatosítása végett rendőri hatóságokat és közegeket is megkereshet, illetőleg az e részben alája rendelt közegeket e célból utasíthatja. Kir. járásbíróságokhoz az ügyészség csak egyes nyomozási cselekményeknek teljesítése végett intézhet megkeresést. Ha azonban e megkeresés teljesítése közben merül fel annak szüksége, hogy az ügyészség által megjelölt nyomozási cselekmények kiegészíttessenek, a megkeresett járásbíróság a megkeresés tárgyát képező nyomozási cselekményekkel összefüggő, vagy azokból folyólag szükséges nyomozási cselekményeket újabb megkeresés nélkül is foganatosíthat. A nyomozás befejezése tárgyában — akkor is, ha egyes nyomozási cselekményeket járásbíróság foganatosít — kizárólag a nyomozást elrendelt kir. ügyészség határoz. Negyedik kérdés: * Elfogadható-e a javaslat rendelkezése (102. J1.) ez előzd zsgálat eseteiről ?« A tanácskozmány többsége a vizsgálatnak mind kötelező, mind facultativ eseteire nézve helyesli a javaslatnak 102. §-ában foglalt határozrnányokat. Ötödik kérdés: »Célszer/i-e, hogy a vizsgálati fogság tartama meg van határozva? (1888. évi javaslat 22J. A tanácskozmány nagy többsége szükségesnek tartja, hogy a törvény a vizsgálati fogságnak leghosszabb tartamát tüzetesen meghatározza. A részletekre nézve — a javaslat 227. § ában foglalt intézkedéseknek helyeslésével — annak kimondását óhajtja a tanácskozmány, hogy a szökés veszélye miatt elrendelt vizsgálati fogságnak leghosszabb tartama rendszerint három hónapra terjedhet s ezt a vádtanács csak kivételes esetekben fontos okokból hoszszabbithatja meg annyiszor, a mennyiszer egy-egy hónappal, e meghosszabbítás azonban mindig tüzetesen indokolandó. A collusió veszélye miatt ehendelt vizsgálati fogságra nézve a tauácskozmáuy többsége annak a javaslatba leendő felvételét kívánja, hogy e fogság, a mennyiben a büntetendő cselekmény nyomai megváltoztatásának, elrejtésének vagy megsemmisítésének veszélye miatt rendelték el, csak e nyomok biztosításáig; ha pedig az összebeszélés veszélye miatt lett elrendelve, csak az illető tettestársak, részesek és tanuk kihallgatásáig, illető'eg a véleményadásra felhívott szakértők véleményének előterjesztéséig tarthasson és rendszerint ne terjedhessen egy hónapon túl. E határidőt azonban a vádtanács kivételes esetekben egy-egy hónappal két izben meghosszabbíthatja. Három hó elteltével a collusionális vizsgálati fogság mindenesetre megszüntetendő legyen. Hatodik kérdés: »Megmaradjon-e a javaslatnak facultativ vádhatározati és a főtárgyalásra közvetlen idézési rendszere (XV. és XVI. -fejezet), vagy annak helyébe a kötelező vádhatározat, illetőleg a közvetlen idézés rendszere lépjen-e f* 1. A tanácskozmány nagy többsége a vád alá helyezés kérdésében a javaslat XV. fejezetében szabályozott eljárást — kifogásolási eljárás a kir. törvényszék előtt, contradictorius tárgyalással — általánosságban helyesnek tartja. 2. Kívánatosnak véli azonban a tanácskozmány - a javaslat 67. §-a második bekezdésének módosításával — annak kimondását, hogy a vádtanácsnak a vádirat ellen beadott kifogások felett hozott határozatnál birói minőségben közreműködött tagjai, vagy legalább is a vádtanácsnak előadója az ítélet hozásában ne vehessenek részt. 3. A javaslat 268. §-ában a tauácskozmáuy kifejezetten kimoiulandónak vélné, hogy e szakasz esetében a bíróság a bizonyítékok mérlegelésébe (javaslat 254. §. 2. pont) nem bocsátkozhatik és az eljárás megszüntetését csak a 254. §. 1., 3 — 6. pontjaiban meghatározott okokból rendelheti el. Hetedik kérdés: y>Kivánatos-e a főtárgyaláson való keresztkérdezésnék javaslat 290. Jl) kiterjesztése vagy korlátozása?* A tanácskozmány a bizonyító eljárásnak a főtárgyaláson való felvételét akként véli szabályozandónak, hogy a vádlottnak, tanuknak és szakértőknek kihallgatását első sorban rendszerint az elnök eszközölje, ha azonban ezt a védő indítványozza és a kir. ügyészség kifejezetten kifogást nem tesz, a tanukat és szakértőket a felek hallgassák ki a keresztkérdezés (»cross examination, re-examination«) elveinek alkalmazásával. Belföld. A lovárosban székelő e. f. kir. Mróságok bíráinak ,1 képviselőházhoz intézett emlékiratát dr. Morzsányi Károly fővárosi országgyűlési képviselő a házban e napokban fogja benyújtani. Az emlékirat rámutat azokra a visszásságokra, melyek a fizetések javításával a közszolgálat minden ágazatában eltérő alapon fejlődött szervezetek egyidejűleg célba vett egységes rendezése körül felmerültek; az igazságügyi szolgálatban a birák és ügyészeknél előirt nagyobb képzettség, érettebb kor, köz- és magánmellékkeresettől való teljes kizártság és súlyos felelősség egyensúlyát az 1869 — 1871. évi szervezeti alaptörvényekben biztosított szolgálati függetlenség és magasabb javadalmazásban találja kifejezve. A fővárosi költségesebb életmód és az itteni terhesebb szolgálat — melynek folyományaként a lassúbb előléptetés is jelentkezik — eddig a magasabb járandóságban és abban talált egyenértéket, hogy a fővárosi e. f. birák a budapesti kir. itélő táblához való előléptetésnél előnyben részesültek. Utóbbi előny a táblák decentralisatiója folytán önmagától megszűnvén, a fővárosi igazságügyi szolgálatban jelenleg működők legérzékenyebb sértését látja az emlékirat abban, ha ezeknek járandóságai a vidékiek fokára leszállittatnék. A működési pótlék bonyodalmas természetét az előléptetésnél felmerülő számos példával kimutatván, annak sújtó hatását a nyugdíjaztatásoknál a legélénkebben illusztrálja. Végül feltünteti az emlékirat az összlétszámban mutatkozó aránytalanságokat és kéri, hogy a rangosztályok törvénybe iktatásával a létszámarány is állapittassék meg azzal, hogy a fővárosban és nagyobb vidéki városokban lehetőleg magasabb rangú birák és ügyészek alkalmaztassanak. A minden irányban kimerítő emlékirat egy áttekintési táblázattal is van felszerelve, melyben az emlékiratban előadottak számtani pontossággal ki vannak mutatva. A fővárosi e f. birák kérelmét a tisztelt képviselőház figyelmébe legmelegebben ajánlva, reméljük, hogy a »m o d u s v iv e n d i« ott meg fog találtatni. Vajkay Károly az ügyvédi szervezet kérdéséről. Vajkay Károly, mint az ügyvédvizsgáló bizottság elnöke, a bizottság ez évi megalakulása alkalmából az ügyvédi kérdésről behatóan szólt. A nagyérdekű beszédet következőkben adjuk: Nagy a feladat, melynek teljesítésére van az ügyvédvizsgálő bizottság hivatva. Felelősséggel járó súlyos kötelességet hárit ez a bizottság minden egyes tagjára. Ma talán kétszerte is súlyosabbat, mint volt az, mely a bizottságot csak a közel múltban is terhelte. Nem zárkózhatunk el mi sem ama mozgalom figyelembe vétele elöl, mely köztudomás szerint legközelebb élénk forrongást idézett elö az ügyvédi karban. Ebben néhányan a megélhetés kérdését vetették fel s alig tagadhatni, hogy ez a kérdés, ha sérti is ai ügyvédi hivatás fenkölt felfogásáért rajongók erkölcsi érzékét, manap jogosultan szelló'ztethetö. A mindennapi kenyér megszerzésének feltételei a jelen korban más körökben is élénken foglalkoztatják az elméket, hullámoztatják s nyugtalanitják a kedélyeket. A megfigyelő mindenütt ráakadhat ennek nyomaira. Nem feladatunk, hogy e kérdéssel szemben állást foglaljunk. Azon ban, ha viszonyaink még ma nem is fejlettek annyira, hogy ugy, mint