A Jog, 1893 (12. évfolyam, 1-53. szám)

1893 / 3. szám - Az osztr.-magy. államvasút elsőbbségi kötvény szelvényeinek érvényesítése külföldön és az osztrák gondnoksági törvény - Az ügyvédi fegyelmi ügyek

11 alperes D) a. levele nem tartalmaz elismerést sem arra nézve, hogy atyját a váltának nevében való aláírására előzetesen meghatalmazta, sem pedig arra nézve, hogy a nevében történt elfogadást utólag jóváhagyta volna, mert továbbá a felperes által kinált főeskü nem volt alkalmazható, minthogy annak szövege a szóbeli meghatalmazásra, mint döntő ténykörülményre ki nem terjed s minthogy felperes az eskünek az alperes által javasolt szövegezéssel való megítélés ellen, mely szövegezés pedig a B) alatti közjegyzői okirattal szemben az ügydöntő körülményeket szabatosan és kimeritöleg magában foglalja, tiltakozott. Az előadottak alapján az a. váltón S. Vilmos által tett elfogadói aláírás alperes ellenében váltói kötelezettségét meg nem állapítván, az elsöbiróság ítéletének megváltoztatása mellett felperest keresetével alperes irányában el kellett utasítani. A m. kir. Curia (1892 dec. 7-én, 1520.): A másodfokú bíróság Ítélete megváltoztatik és az elsőfokú bíróság ítélete hagyaíik helyben azzal a változtatássa-1, hogy alperes az elsőfokú bíróság ítéletében meghatározott marasztalási összeget csak a buziási 360. számú tljköuyvben 1,916. hr. sz. a. felvett ingatlanára vezethető végrehajtás terhe mellett köteles felperesnek 3 nap alatt megfizetni Indokok: A keresethez B) alatt csatolt közjegyzői okiratba foglalt meghatalmazás következő szövege »meghatalmazom S. Vilmost, hogy a buziási tljkv. 360. számú íven 1,916. hr. sz. alatt felvett ingatlanra engem terhelőleg bármely hitelintézettől vagy magánféltöl bármely nagyságú és feltételű kölcsönösszeget nevemben felvehessen^, nem hagy fenn kétséget az iránt, hogy alperes S. Vilmost arra is meghatalmazta, hogy nevébeu váltókötelezettséget is vállalhasson. Alperesek azt az egyedüli kifogását tehát, hogy S. Vilmost a B) alatti közjegyzői okiratban öt (alperest) terhelő váltónyilatkozatok kiállítására fel nem hatalmazta, az elsőfokú bíróság annyival is iukábh helyesen mellőzte, mert a D) alatt csatolt, valódiság tekintetében nem kifogásolt és beismerten a kereseti váltókövetelésre vonatkozó alperesi levél tartalmából, mely szerint alperes annak kijelentése mellett, hogy felperest rászedni nem akarja, a követelés valódiságát beismeri és kielégítési alapul egyébként teljesen vagyontalan helyzetére való utalással 360. tlkvi számú házát jelöli ki, az is kitűnik, hogy maga alperes is ugy értelmezte a B) alatti meghatalmazást, hogy az váltókon alapuló kölcsönök felvételére is kiterjed. Az elsőfokú bíróság ítélete tehát az itt felhozott indokok alapján, azonban a meghatahnazási okiratban határozottan kifejezett korlátozás figyelembevételével a rendelkező részben foglalt változtatással, hagyatott helyben. Bűn-ügyekben. A budapesti kir. tábla döntvénye. 1. szám. EUiet-e a királyi ügyész ó?iállóan felebbvitellel — a királyi itélő táblához, mint az 1883: VI. törvénycikk szerint hartnadfokú bírósághoz a királyi torvényszéknek, mint itgyanazofi fórvény szerint másodfokú bíróságnak Ítélete ellen — ama vétségek is kihágások eseteiben is, a melyek csak a sértett fél indítványára úldózlietök f (1892. évi számhoz.) Határozat: A királyi ügyész az 1S83. évi VI. t.-c. 3. §-ábau megszabott korlatok között önállóan élhet felebbvitellel, az ugyanezen törvény által harmadfokban való bíráskodási joggal felruházott királyi itélö táblához a királyi törvényszéknek, mint másodfokú bíróságnak Ítélete ellen, ama vétségek és kihágások eseteiben is, a melyek csak a sértett fél indítványára iildözbctök. Indokok: A büntető igazságszolgáltatás körében az állam közérdekeit az 1871: XXXIII. t.-c. 1, §-a szerint a királyi ügyész képviseli, a ki — ugyanazon törvény 17. §-ának e) pontjához képest — hivatva van a büntető igazságszolgáltatás érdekében perorvoslattal is élni. A királyi ügyésznek eme kötelességét és jogát az 1880. évi augusztus 15-én 2,265. I. M. E. szárn alatt kelt igazságügyministeri rendelet 19. §-a a királyi járásbíróságok hatásköréhez utalt vétségekre s kihágásokra nézve is kifejezetten megállapította és pedig a nélkü', hogy a királyi ügyész felebbviteli jogát csak a hivatalból üldözendő vétségek s kihágások eseteire szorította volna. Ellenkezőleg kimondotta ama törvényerejű rendelet 20. §-ban azt, hogy »a kizárólag a sértett fél indítványa folytán üldözendő vétségek és kihágások miatt folyamatba tett eljárásnál a királyi ügyész befolyását ugy érvényesítheti, mintha hivatalból ü'dözendő vétség vagy kihágás forogna fenn*. Nincs olyan törvény vagy törvényerejű rendelet sem, mely a sértett fél indítványára üldözendő vétségek és kihágások eseteiben csak akkor engedne a királyi ügyésznek felebbviteli jogot, a mikor ő a magánvádlót ennek kérelmére helyettesíti. Ezt a fentérintett 2,265/880. számú ministeri rendelet 20. és 21. §-aiból semmikép sem lehet következtetni és sehol sincs a királyi ügyész felebbviteli joga szűkebb körre szorítva, mint a magánvádlóé. Végre elismeri a királyi ügyésznek és a magánvádlónak a törvényszék, mint másodfokú bíróság ítélete elleni felebbezési jogát az l8íi3 : VI. t.-c. 3. §-a is. midőn e jogot két esetre korlátozza: ha az első bíróság által elitélt vádlott felmentelett, vagy ha bűntett vagy oly vétség esete forog fenn, mely másodfokúlag a királyi törvényszék hatásköréhez nem tartozik. Ezen korlátok közt tehát — a kifejtettekhez képest — élhet a királyi ügyész önállóan felebbvitellel a királyi itélő táblához, mint harmadfokú bírósághoz a királyi törvényszék, mint másodfokú bíróság Ítélete ellen, ama vétségek és kihágások eseteiben is, a melyek csak a sértett fél indítványára üldözhetők. Kelt Budapesten, a királyi itélö táblának 1892. évi december hó 5-ik napján tartott büntető teljes üléséből. Hitelesíttetett 1892. évi december hó 21-ik napján tartott büntető teljes ülésben. Dr. Miskovics Flór is s. k., Czorda Bódog s. k., jegyző. elnök. A bttő törvénynek a zsarolást megállapító rendelkezéseiben nem foglaltatik az, hogy a vagyoni haszonnak bekövetkeznie kell s igy a zsarolás büntetendő cselekménye bekövetkezett már akkor, Ilii :i/ jogtalanul vagyoni haszonszerzés céljából akár erőszakkal vagy fenyegetéssel el lett követve. A sátoraljaújhelyi kir. törvényszék (1891. december lí. 6,190.) : K, F. |ános vádlottat bűnösnek mondja ki az id. P. János sérelmére elkövetett a btk. 350. íjában meghatározott zsarolás vétségében s ezért a btk. ugyanazon §-a alapján 1 havi fogházra itéli stb. Indokok: Id. P. János panaszosnak Sz. János kifogástalan tanú hit alatti vallomásával, valamit a beigazolt tényekkel megerősített előadásából következő tényállás állapitható meg. Az 1890. évi február 12-én id. P. János lovasszekerén követ szállítva haladt végig Szentes község utcáján, s itt K. F. János őt megállítva, tőle két hordó bor árát követelte, melyet állítólag a P. fia vett volna, s midőn P. kijelentette, hogy ő nem vévén bort, annak árával sem tartozik, K. F. János káromkodások közt a P. egyik lovát a szekérből kifogta azzal a kijelentéssel, hogy azt a bor árának kifizetéséig ki nem adja, mire id. P. látván, hogy egy I lóval a szekér követ ugy sem tudja elszállítani, de megveretéstöl j is tartott, miért a másik lovát és szekerét is ott hagyva eltávozott és lovait s a szekeret vádlottól csakis szolgabírói intézkedés következtében kapta vissza. Vádlott ezen cselekménye a btk. 350. §-ábau meghatározott zsarolás vétségét képezi, melyben őt bűnösnek mondani, enyhítő körülményként véve ittas állapotát s hogy panaszló megbüntetését nem kívánja, súlyosítónak ellenben büntetett előéletét, őt az Ítéleti kijelentvény szerinti büntetéssel sújtani kellett. A kassai kir. itélő tábla ^892. évi március 7-én. 30.): Ív. F. János vádlottat a btk. 65. §-ának meghatározása alapján • az ugyanazon tk. 350. § ában meghatározott zsarolásnak kísérlete vétségében mondja ki bűnösnek s ehhez képest büntetését 14 napi fogházban állapítja meg. Ennyiben a kir. törvényszék ítéletét megváltoztatja, egyebekben pedig helybenhagyja. Indokok: A btk. 350. §-ának meghatározásából az követ! kezik, hogy a zsarolás vétsége akkor van befejezve, ha a megtámadott tényleg megcselekedte, eltűrte vagy elhagyta azt, a minek kikényszerítésére a megtámadó erőszakos vagy fenyegető cselekvősége irányozva volt, ebben az esetben nyilvánvaló, hogy a K. F. János vádlott abbeli cselekvősége, miszerint id. P. Jánost a kérdéses alkalommal feltartóztatta, majd a szóban levő bor árának kifizetésére szólította és azután dühösen káromkodva, tehát fenyítő módon egyik lovát a szekérből kifogta: arra volt irányozva, hogy a nevezett id. P. János a vádlottnak a követelt bor árát kifizesse. A zsarolás tehát ebben az esetben ennek a kifizetésnek kényszeritett teljesítésével volt volna befejezve. Minthogy azonban id. P. János ezt nem cselekedte meg, hanem szekerének és lovainak otthagyásával menekült és igy K. F. János vádlott célt nem ért: ehhez képest a kir. itélő tábla ebben az esetben, illetőleg a vádlott fentebb emiitett cselekvőségében a zsarolás vétségének csupán kísérletét ismerhette fel. A büntetés mértékének megállapításánál a kir. törvényszék Ítéletébeti 1 kiemelt fenforgó enyhítő és súlyosító okok vétettek figyelembe. A m. kir. Curia (1892. december 16-án. 5,757.): Tekintve a btk. 350. §. rendelkezését, mely szerint az követ el zsarolást, a ki abból a célból, hogy magának vagy másnak jogtalanul vagyoni hasznot szerezzen, valakit erőszakkal vagy fenyegetéssel | valaminek cselekvésére, eltűrésére vagy elhagyására kényszerit; tekintve, hogy a törvény idézett rendelkezésében nem foglaltatik az, hogy a vagyoni haszonnak bekövetkeznie kell s a büntetendő cselekménynek főismérve, hogy az jogtalanul vagyoni I haszonszerzés céljából legyen erőszakkal vagy fenyegetésekkel elkövetve; tekintve tehát, hogy K. F. János vádlott ama cselekményéI ben, hogy id. P. János sértettet az utcán megállította, attól I káromkodások között a sértett fiának állítólagos tartozása meg; fizetését, vagy azért való jótállását követelte s ez megtagadtatván, a sértett kocsijába fogott egyik lovat kifogai kezdte, mire — mint vádlott maga is mondja — a sértett öreg ember megijedvén, Sz. János tanú biztatását is részben követvén, kocsijáról leszállt és elmenekült ; nem miként a kir. itélő tábla megállapította, a zsarolás vétsége kísérletének, hanem annak a kir. törvényszék