A Jog, 1893 (12. évfolyam, 1-53. szám)

1893 / 3. szám - Az osztr.-magy. államvasút elsőbbségi kötvény szelvényeinek érvényesítése külföldön és az osztrák gondnoksági törvény - Az ügyvédi fegyelmi ügyek

10 A JOG. tatandó és a perköltség az 1868. évi LIV. t.-c. 251. §-a alapján a per körülményeinél fogva megszüntetendő volt. (1892. július 27. 4,573. sz.) A m. kir. Curia: A rnásodbiróság végzése indokolásánál fogva helyben hagyatik. (1892. okt. 7. 9,554. sz.) Kereskedelmi, csőd- s váltóügyekben. A biztosítási szerződés ipso jure veszti hatályát, ha a visszatérő időszakokban fizetendő díj a lejáratkor le nem fizettetik, tekintet nélkül arra, hogy a szerződő felek valamelyike a biztosítási szerződést megszűntnek nyilvánitotta-e vagy sem. A kárbiztositási kockázat a díjváltó ellenértékének lévén tekintendő, a biztosítási szerződés hatályának megszűntével a kockázat is megszűnt és így a díjváltóért annak kikötött ellenértéke nem szolgáltatván, a díjválton alapuló követelés sem érvényesíthető. A kolozsvári kir. törvényszék: Felperes a MagyarFrancia részvénytársaság ügynöke N. M. 9 írt 11 kr. váltótőke és jár. iránt keresetével elutasittatik. Indokok: Alperesnek a váltó valódisága, a felpereskedhetés és az óvás felvétel hiányára alapított kifogásai tekintetbe vehetők nem voltak, mivel a váltó valódisága, illetve az azon levő alperesi névírás valódisága ellen emelt kifogásaitól alperes a tárgyalás rendén elállott, a felpereskedhetés tekintetében pedig felperes váltótulajdonosi minőségét a v. t. 36. §-ának kívánalmához képest a váltó birtokán kivül a váltó hátiratoknak összefüggő és egész ő hozzá lenyúló láncolata által igazolta, óvás felvétele pedig a v. t. 44. §. szerint nem volt szükséges, miután felperes mint telepes egyszersmind a váltó tulajdonosa is. A v. t. 92. §-a alapján érték nem kapás címén emelt kifogásoknak azonban hely adandó volt, mert peres felek beismerésével bizonyítva van, hogy a kereseti váltó kárbiztositás iránt kötött szerződésből kifolyólag a visszatérő időszakokban lejárandó díjrészletek fejében állíttatott ki. A biztosítási díj jogi természete annak váltóalakban történt biztosításánál változást nem szenved. A biztosítási díjváltók nem fizetésül, hanem a visszatérő időszakokban lejárandó biztosítási díjrészletek fedezetéül adattak s mint ilyent váltó úton érvényesíteni csakis a biztosítási szerződés joghatályából kifolyólag lehet, a biztosítási díj érvényessége pedig a keresk. törvény értelmében bírálandó el. A keresk. törvény 485. §. 4. pontja értelmében a kárbiztositási szerződés hatályát veszti, ha a visszatérő időszakokban fizetendő díj a lejáratkor vagy az e végre engedett halasztás eltelte előtt le nem fizettetik, ennélfogva felperesnek csak ily díjrészletre lehet kereseti joga, a mely a biztositási szerződés hatálya alatt jött létre, de a kereseti, mint a biztosítás visszatérő időszakában lejárt díjrészletet érvényesíteni joga nincs, miután a díj megfizetése elmulasztásának a hivíitolt törvények értelmében csak az a következménye, hogy a biztositási szerződés megszűnik, nem pedig az, hogy felperes biztosító társaság azon díj megfizetését kereseti uton követelni jogosítva lenne, miért is alperes ez irányban váltókifogásainak helyadásával, felperes kereseti váltókövetelésével elutasítandó volt. A kolozsvári kir. itélő tábla: A kir. törvényszék ítéletét indokainál fogva helybenhagyja. A m. kir. Curia : A rnásodbiróság ítélete az elsőbirósági ítéletből átvett indokoknál fogva helybenhagyatik annyival inkább, mert a keresk. törvény 455. §. 4. pontja értelmében a biztositási szerződés ipso jure veszti hatályát, ha a visszatérő időszakokban fizetendő díj a lejáratkor le nem fizettetik és igy teljesen közömbös s a szerződés hatályvesztésére mi befolyással sem lehet azon körülmény, hogy a szerződő felek valamelyike a biztositási szerződést megszűntnek nyílvánitotta-é vagy sem és mert a felperes által elvállalt kárbiztositási kockázat a beperesitett dijváltó ellenértékének lévén tekintendő, a biztositási szerződés hatályának megszűntével a kockázat is megszűnt és igy a díj váltóért annak kikötött ellenértéke nem szolgáltatván, a díjváltón alapuló követelés sem érvényesíthető. (1892. nov. 19-én, 1,412.) A kereskedő neve mellett a cégben használni kivánt toldat nem lehet tetszés szerinti, hanem csak olyan, mely a keresk. torvény 11. §. második bekezdésében megjelölt célra és esetleg nem hirlap hajhászatra (reclam) szolgál, a mely tehát az üzlet körével, jellegével és a tényleges állapottal ellentétben nincs. A budapesti kir. és kereskedelmi váltótörvényszók: Folyamodók azt, hogy Budapesten faárúgyáruk van. nem igazolván, tekintettel a cég valódisága elvére, cégük a bejelentett alakban nem jegyezhető be. Erről folyamodók azzal értesíttetnek, hogy 14 nap alatt vagy azt igazolják, hogy Budapesten faárúgyáruk van, vagy cégüket bejegyzés végett a k. t. 13. §-ának megfelelő alakban jelentsék be. A budapesti kir. itélő tábla: A kir. itélő tábla az elsőbiróság végzését helybenhagyja. Indokok: Az elsőbiróság végzését azért kellett helybenhagyni, mert a kereskedő neve mellett a cégben használni kivánt toldat nem lehet tetszés szerinti, hanem csak olyan, mely a keresk. törv. 11. §. második bekezdésében megjelölt célra és esetleg nem hirhajhászatra (reclam) szolgál, a mely tehát az üzlet körével, jellegével és tényleges állapottal ellentétben _ nincs s így azzal a közönség tévútra nem vezettetik, az asztalos ipar ú'zásére jogosult felfolyaraodók által bejegyeztetni kért cégükben használni kíván' következő toldat »budapesti faárúgyár« azonban olyannak, mely a k. t. 11. §. 2-ik bekezdésében megjelött célra szolgálna, nem ekinthető s igy a cégnek azzal a toldattal való bejegyeztetése meg sem engedhető. (1892. nov. 23-án, 4,305.) A keresk. törv. 4:5. §-ának azon rendelkezése, hogy a váltójogi kötelezettségek elvállalására különös meghatalmazás szükséges, csakis a meghatalmazottnak jogkörét szabályozza főnöke irányában s nem alkalmazható ott, hol a felek egymás irányában hasonló viszonyban nem állanak. Ebből kifolyólag a kölcsönöknek az egyik fél terhére leendő felvehetése tekintetében adott meghatalmazás a meghatalmazottat feljogosítja a meghatalmazó terhére váltókat is külön meghatalmazás nélkül elfogadni. A temesvári kir. törvényszék (1892. jul. 23-án, 6,955.): Keppich Henrik ügyvéd által képviselt W. Miksa felperesnek dr. Frecot Menyhért ügyvéd által képviselt S. Mária alperes ellen 3,185 frt váltóösszeg és jár. iránti perében következőleg itélt : Az 1891. február 12-én I,8ö0. szám alatt kelt sommás végzés hatályának fentartása mellett tartozik alperesnő felperesnek 3,185 frt váltó tőkét s jár. megfizetni. Indokok: Alperesnő S. Vilmosnak a kereseti váltón létező aláírásának valódiságát nem tagadta, a fenti sommás végzést hivatkozással a kereskedelmi törvény 43. §-ára, az alapon támadta meg, hogy S. Vilmos, a ki felperes rendelésére szóló A) alatti váltót alperesnő mint intézvényezett megbízásából s anuak nevében fogadta el, csak a köztörvéuy szerint teljesítendő kötelezettségek elvállalására volt felhatalmazva s ennélfogva a fent nevezett meghatalmazottnak A) a. szerinti váltónyilatkozata alperesnőre mint meghatalmazóra nézve kötelezőnek nem tekinthető. Perdöntő körülményt tehát, tekintettel a váltótörvény 105. §-ának intézkedésére csak az képez, vájjon S. Vilmos az által, hogy a kereseti váltót alperesnő nevében elfogadta, meghatalmazásának jogkörét túllépte-e vagy sem, miután a kereskedelmi törvény 43. §-ának rendelkezése, a melyre alperesnő annak igazolásául hivatkozik, hogy a váltójogi kötelezettségek elvállalására különös meghatalmazás szükséges, a jelen esetre azért sem alkalmazható, mert a fentebbi szakaszban a kereskedelmi meghatalmazottnak jogköre főnöke irányában szabályoztatik, a peres felek azonban egymás irányában hasonló viszonyban nem állanak, e tekintetben alperesnőnek csupán az 1888. november 15-éh kelt B) alatti közokiratban kifejezett akarata tekiutendő irányadónak. Ezen okirat azonban, melyben alperesnő emiitett meghatalmazottját bármely feltételű kölcsönök alperesnő terhére való felvételére felhatalmazta, alperesnő akaratának akkénti értelmezésére, mintha B) alatti nyilatkozatában említett kölcsönök alatt csupán a köztörvény szerint érvényesítendő ügyletek volnának értendők, nem nyújt kellő alapot, mert alperesnő fentebbi nyilatkozatában a váltóügyletekre nézve kivételes intézkedés nem foglaltatván, alperesnő kötelességében állott azon további nyilatkozatával szemben, a melyben kijelenti, hogy fentnevezett meghatalmazottjának minden intézkedéseit előre is jóváhagyja, azon állítását, hogy S. Vilmos a váltók elfogadására felhatalmazást nem nyert, más módon annál is inkább igazolni, mert felperesnek ama állításai, hogy alperesnő a kereseti követelés fennállását elismerte és meghatalmazottjának e részben tett intézkedései ellen kifogást nem emelt, a D) alatti levelével jelentkeznek beigazolva, alperesnő azonban e tekinteibi-n más bizonyítékot nem hozott fel. Ily körülmények közt a fenti sommás végzés hatálya a váltótörvény 23. §-ának alapján fentartandó s alperesnő elmarasztalandó volt. A temesvári kir. itélő tábla (1891. október 13-án, 15,754. szám) : Az elsőbiróság Ítéletét megváltoztatja s a sommás végzést alperesre vonatkozó részében hatályon kivül helyezi s felperest alperes irányában keresetével elutasítja. Indokok: Felperes alperest, mint az A) alatti váltó elfogadóját kéri elmarasztaltatni, azt adván elő keresetében, hogy a váltót alperes nevében S. Vilmos a B) alatti közjegyzői meghatalmazás alapján irta alá. Más nevében érvényes váltónyilatkozat csakis kifejezetten erre a célra adott meghatalmazás alapján tehető s nem eredményez a megbízó ellenében váltói kötelezettséget sem az általános, sem az oly különös megbízás alapján tett váltói aláirás, mely megbízás valamely kölcsön felvételére s e végett kötelezvény aláírására és a kölcsön biztosításának megengedésére irányul. Minthogy pedig a B) a. közjegyzői okirat váltó-aláirásra vonatkozó meghatalmazást nem tartalmaz, az ennek alapján S. Vilmos által alperes nevében a kereseti váltóra tett aláirás alperes irányában váltói kötelezettséget meg nem áHapit. Válaszában azt állítja ugyan felperes, hogy alperes atyját S. Vilmost szóbelileg is megbízta váltóknak s különösen a kereseti váltónak aláírásával és hogy ennek nevében történt elfogadását utólag is jóváhagyta. Ez állítás azonban nem jöhet figyelembe, mert eltekintve attól, hogy a kereseti előadással, mely szerint S. Vilmos a váltót a B) alatti közjegyzői meghatalmazás alapján irta alá, ellentétben áll, azt felperes nem is bizonyította, mert