A Jog, 1893 (12. évfolyam, 1-53. szám)

1893 / 52. szám - Nemzetközi magánjog

208 A JOG. nem csupán az ölési szándék, hanem ennek előre megfontolása képezi, vádlott cselekményét, figyelemmel arra, hogy az eljárás adatai szerint azon lövés is, mely 13. Jánosnét érte, B. Imrénének volt szánva s az ennek megölésére irányított véghezviteli cselek­mény egyik részét képezte, az ügyészi indítványtól eltéröleg a btk. 279. §-ába ütköző s ennek 65 §-a szerint minősülő egyrendíí szándékos emberölés kísérlete bűntettének minősiti s ez okból vádlottat abban mondja ki bűnösnek. A büntetés kimérésénél figyelemre méltatja enyhítő körülményként vádlott büntetlen elő- , életét, a féltékenység által feldúlt izgatott kedéi) Állapotát, terhelő­ként hogy szándékolt cselekményét 7—8 órán át fontolgatta s igy cselekménye a gyilkosság kísérletéhez közel áll stb. A nagyváradi kir. itólő tábla (1893. június 13. 2,086/B. szám): Tekintve, hogy vádlott cselekményének végrehajtását követő harmadnapon, vagyis jelentkezése alkalmával lett kihall­gatásakor nem is állította, hogy 1893. január 9-én Marjára akart volna menni s hogy azt a forgó pisztolyt, melylyel vádbeli cselek­ményét elkövette, személybiztonsága céljából vette magához, ebből folyóan a kir itélő tábla is azt találja bebizonyitottnak, hogy vád lott, miként ezt a vizsgálóbíró által történt kihallgatásakor be­ismerte, azért vette magához a forgópisztolyát, mert azzal B. Imrénét életétől akarta megfosztani, és tekintve, hogy B. Imréné sértett vallomása szerint a vádlott ennek, a sértettnek egyik kezét megfogva, tehát egészen közelről s a forgópisztolylyal sértett­nek majdnem testét is érintve, intézte két első lövését B. Imrénére, mely tény helyesebben a lövésnek egészen közelről történtét a B. Imréué sérüléséről kiállított szakvélemény is meg­állapítja : tekintve, hogy a napló 25. alatt csatolt szakvélemény szerint a bűnjelként szolgáló forgópisztoly az emberi élet kioltá­sára feltétlenül alkalmasnak állapíttatott meg; vádlottnak eme j ténykedései a mellett látszanak bizonyítani, hogy nála a B. Imréné megölésére irányuló akarat-elhatározás a vádbeli cselekmény el- j követését több órával megelőzőleg keletkezett, miként ezt a vizs- \ gálát során be is ismerte, mely beismerését azonban a végtárgya­lás folyamán visszavonta. Ámde ha nincs is bizonyítva vádlottnak az az állítása, hogy B. Imréné sértettel közelebbi, tiltott szerelmi viszonyban látott, mégis valónak kell elfogadni, hogy a nős és családos vádlott, 15. Imréné sértett iránt szerelmet táplált; és hogy akkor, mikor az általa szeretett nőt (B. Imrénét) V. Imre által megcsókoltatni s állítása szerint a csókot visszaadni is látta, oly féltékenység vott erőt rajta, hogy — a miként a vizsgálóbíró előtt kifejezte magát — »a rossz a látottak után folyton működött benne« s ennek következményeként lehet tulajdonítani vádlottnak j azt a lázas izgatottságát is, mely őt — beismerése szerint — | aludni nem engedte s éjjeli Ya3 órakor az ágyból felkelni kész- ' tette. A féltékenységéből származott izgatotságának kell tulajdo- j nitani vádlottnak azt az akarat - elhatározását is, mely őt éjjeli | időben családja köréből távozásra, a korcsma felkeresésére és a már előbb megkezdett dorbézolás folytatására bírta Minthogy pedig egyrészt a féltékenység, másrészt pedig a szeszes italoknak nagy- j mérvű élvezete folytán felizgult kedélyállapotban keletkezett elhatá­rozás komolyan megfontolt, mérlegelt, kiszámított s igy megészlelt j s a végeredményt is számbavevő akaratelhatározásnak nem tekint­hető : mindezek alapján a kir. itélő tábla sem ismeri fel vádlott j cselekményében az emberölésre irányuló előre megfontolt szán- | dékot (p r a e m e d i t a t i o t). Minthogy azonban vádlott két személy ellen névszerint B. Imréné és B. Jánosné sérelmére követte el a vádbeli cselekményt és habár a közvádló kir. ügyész által csak egy rendbeli büntetendő cselekmény miatt emeltetett is vádlott ellen a vád; de tekintettel arra, hogy a cselekmény minő­sítése hivatalból is bírálat alá veendő : a kir. ítélőtábla a kir. tör­vényszék Ítéletét részben megváltoztatva, vádlottat a B. Imréné s a B. Jánosné sérelmére tehát két személy ellen elkövetett, a btk. 95. §-a értelmében azonban eszmei halmazatban levő s a btk. "279. és 65. §§. szerint minősülő szándékos emberölés kísérletének büntette miatt mondja ki bűnösnek; dacára azonban a súlyo­sabb minősítésnek a vádlott javára elsőbiróságilag felhozott eny­hítő körülmények nagyobb méltatása és annak figyelembe vétele mellett, hogy vádlott cselekményét egy éjszakának nagyfokú lelki izgatottság közt átvirrasztása és a szeszes italok mértéktelen élve­zete után követte el : a vádlottra az első bíróságilag kimért fegy­házbüntetést a mai naptól számítandó 3 év és 6 hóra szállítja le stb. A m. kir. Curia (1893. szeptember 28. 7.676/B. sz.): A kir. Ítélőtábla ítéletének megváltoztatásával az elsőfokú bíróság ítélete hagyatik helyben indokolásánál fogva azzal a meghatározással, hogy a vádlottra kimért öt évi fegyház a mai napon veszi kez­detét. (salás miatt tett feljelentés folytan az elönyoinozás elrende­lendő, ha panaszlott, jóllehet üzlettel nem bír, magát szabómester­nek adván ki, ez alapon nagyobb értékű árúhitelt eszközölt ki ma­gának s tartozását nem fizette meg. A pécsi királyi törvényszék (1893. évi február 15-én 241. sz. a.) csalás büntette miatt vádolt S. Jakab és társai elleni bűnvádi ügyben következő Ítéletet hozott: A királyi törvényszék F. T. budapesti cégnek S. Jakab és társai ellen csalás miatt tett följelentését, mint a bűnvádi eljá­rásra alkalmatlant félretenni rendeli. Indokok: Sem a följelentésbö1, sem a mellékelt levelek­ből nem tűnik ki, hogy S. Jakab bárminemű ravasz fondorlatot használt volna arra nézve, hogy F. testvérek cégtől, melylyel hosszabb időn keresztül üzleti összeköttetésben állott, hitelezést vagy hitelhosszabbitást eszközöljön ki, a mennyiben panaszosnak arról, hogy vájjon saját üzlettel bir-e, vagy más üzletében dolgo­zik-e, meggyőződni módjában állott. Minthogy pedig a btkv. 387. §-a alkalmaztatásának előfeltételét a csőd kérés képezi, s hogy ez megtörtént, panaszos nem is állítja s minthogy arra nézve, hogy B. Johanna is a kérdéses hitelezés kieszközlésében bármi részt vett volna, a feljelentésben semmi adat nem foglaltatik s igy büntethető cselekmény jelenségei fenn nem forogván, a bűn­vádi eljárás mellőzése indokolt. A pécsi kir. itélő tábla (1893. évi május hó 24-én 1,109. sz. a.) A királyi itélő tábla az első bíróság végzését indokainál fogva helybenhagyja. A in. kir. Curia (1893. évi november hó 14-én 8,858. sz. a.) Mindkét alsóbb fokú bíróság végzése megváltoztatik és a F. test­vérek cég sértett panasza tárgyában S. Jakab B. Johanna és B. Emília ellen az előnyomozás elrendeltetik : Mert: A sértett feljelentése szerint S. Jakab jóllehet üzlettel nem bir, hanem csupán a vele a házasságon kívüli együttélési folytató B. Johannának B. Emilia cége alatt levő szabóüzletében üzletvezetőként foglalkozik, mégis magát szabómesternek adván ki, ez alapon 2,083 frt 44 kr. értékű árú hitelezést eszközölt ki, az árukat B. Emilia üzletében elárusította és 1,663 frt 44 kr. tar­tozását nem fizeti meg. Tekintve, hogy a mennyiben a följelentés adatai szerint a btkv. 384. íjában meghatározott csalárd hitelezés jelenségei látszanak fenforogni: mindkét alsóbb fokú bíróság vég­zésének megváltoztatásával az előnyomozást elrendelni kellett. A m kir. pénzügyi közigazgatási bíróság elvi jelentőségű határozatai. 1.880. A hagyományos azon a csimen, hogy az örökhagyó elhunyta után annak hátragyott leányát ?ió'ül vette, még abban az esetben sem igényelheti a hagyomány után előirt illeték mérvének leszállítását, ha ez az illeték csak az örökhagyó leánya nagykorúságának férjhez menetele által történt beálltával — mint a mely időpontban a hagyomány kiszolgáltatandó volt — vált esedékessé. (1893. évi 3,133. sz) 1.881. Az 1893. évi XLIV. te, 81. $-a alapján kimondott felelősség folytán kiküldött állami végrehajtó útiköltségei és napidíjainak ki által leendő viselése tárgyában határozni a m. kir. pénzügyi közigazgatási bíróság nem illetéket. {189^. évi 1,957. sz.) 1.882. Baptista gyülekezet megtartásához szükséges ható­sági engedély elnyerése végett benyújtott kérvény; bélyegmentes­ségben nem részesül. {1893. évi 4,690. sz) 1.883. Ha az adóköteles fél a felszólamlási bizottság tár­gyalásán jelen van és a hozott határozat előtte indokaival együtt kihirdettetik, a felebbezési határidő a határozat kihirdetésétől kezdve számítandó. (i8pj. évi 4.4.20. sz.) 1.884. Ha a társasági szerződésben valamely ingatlan oly társaságra ruháztatik át, a mely illetékegyenérték fizetésére kö­telezve nincsen, az átruházott ingatlan értékétől a rendes át­ruházási illeték teljes mérvben fizetendő. (1893. évi 5,761. sz. Kivonat a „Budapesti Közlöny"-ből. Csődök : Heller János e,, nagy-kikindai tszék, bej. febr. 6, félsz, márc. 1, csb. Hoffmann Frigyes, tmg. Bárkányi Mihály. — Kirián János e., szolnoki tszék, bej. jan. 20, félsz. febr. 3, csb. dr. Jósa Gyula, tmg. Rázsó Antal. — Mahler Antónia e., bosnyákii jrbság. bej. jan. 16, félsz. , csb. , tmg. Frányics Péter. — Féder R. Ferenc e , nagy-kikindai tszék, bej. febr. 14, félsz. márc. 9, csb. Hoffmann Frigyes, tmg. dr. Kacser Zsigmond. — Eollárik István e., m.-vásárhelyi tszék, bej. jan. 17, félsz, febr. 8, csb. Horváth Miklós, tmg. dr. Popescu János. — Schon Salamon e., vinkovcei jrbság bej. febr 5, félsz. febr. 6, csb. — —, tmg. dr. Jancsi­kovits J. — Apfel Adolf e., nyitrai tszék, bej. jan. 15, félsz, jan 25, csb. Horváth József, tmg. Fodor József. — Scliwartz Gr. e., zágrábi tszék, bej. dec. 6, félsz. — —, csb. — —, tmg. dr. Medákovics Bogdán. — Rilek A. e., zágrábi tszék, bej. dec. 11, félsz. — —, csb. , tmg. dr. Kornicer Oszkár. Pályáratok: A veszprémi tszéknél jegyzői áll. dec. 31-ig. — A tordai tszéknél két jegyzői áll. jan. 2-ig. — A temesvári tszéknél a 1 j e g y z ö i áll. jan. 4-ig. Nyomatott a „Pesti könyvnyomda-részvény-táisaság"-nál Hold-utca 7. sz.

Next

/
Thumbnails
Contents