A Jog, 1893 (12. évfolyam, 1-53. szám)

1893 / 52. szám - Az egyetemleges jelzálogjoggal biró hitelező kielégitése - A szakértőkről a bűnvádi eljárásban

384 országokban továbbá voltak oly jeles férfiak, vagy jobban mondva agitátorok, kik nagy szervezési képességükké! a szövetkezetek létesítését és helyes szervezését életük céljává tették. Angolországban Owen, Ludlov, Kingsley, Hugles, Neale, a Rochdale i pioneerok, később Maurice, Németországban pedig Huber, Lasalle, Schulze-Delitszch és Raifeissen voltak ezen ügynek felkent fáradhitlan apostolai ; ott tehát felülről jövő impulsusokra nem volt szükség. Ha tehát ily buzgólkodó férfiak hiányában nálunk a kormány kívánja az ügyet felkarolni, abban én a szövetkezeti ügynek szomorú állapota mellett csak előnyt láthatok. A mi pedig Franciaországot illeti, ott első sorban azon körülmény volt kártékony hatással, hogy a szövetkezetek a folyton váltakozó különböző socialis rendszerek alapján szerveztettek. Egészen le az újabb időkig a francia szövetkezetek S a i n t Simon, LouisBlanc és Proudhon tanainak hatása alatt keletkeztek és működtek. Pedig mi sem veszedelmesebb ezen társasági alakzatok fejlődésére, mintha valamely céhbeli socialistikus iskola tanait magukévá tesznek, vagy azok behatása alatt szervezkednek. Ehhez járul, hogy Franciaországban különösen az úgynevezett termelési szövetkezetek politikai célokra használtattak fel és a politikai áramlatokba sodortattak »In Frankreich — mondja R ü g e r — sind dagegen die Genossenschaften eiu Spielball politischer Strömuu. gen gewesen. Als Werkzeug der Regierung wurden sie eine Zeitlang gefördert, ura bald darauf als Feinde derselben verfolgt zu werden.« Ha a javaslat ezektől távol tartja magát, ha iránya körülbelül olyan lesz, mint a minőt a német Genossenschaftsverb'ánde saját erejökből követnek, akkor a fenforgó körülmények között az inaugurálandó és helyes keretek között mozgó gyárakodási rendszer ellen kifogás nem tehető. Az 1881 : LX. t.-c. 190. §-a értelmében a vátelár-felosztásná . I. kap az I. birtokból D. » a II. » B. kap a három vételár, tehát 00,000, >rint arányában az I. birtokból II » a III. C. kap E. » F. » I. II. III, birtokból 35,000 forintot, 15,000 » 30,000 és 20,000 12,500 forintot, 7,500 » 5,000 7,500 » 7,500 » 10,000 » 5,000 forint. Az egyetemleges jelzálogjoggal biró hite^ lező kielégítése. Irta : Dr. IMLING KONRÁD, kir. curiai biró. Az 1881 : LX. t.-cikk 190. §-a szerint az ugyanazon telekkönyvi hatóság telekkönyveiben foglalt és egyidejűleg elárverezett több telekkönyvi joszágtestre bejegyzett követelések a kielégítési sorrendbe avval a megjegyzéssel veendők fel, hogy a mennyiben az árfelosztás egyidejűleg történend, azok a követelések, a melyeknek teljes kielégítése aránylagos megosztás mellett is teljesíthető »a vételárból aránylag lesznek kielégiteudők«. Ez a jogszabály nagy rést ütött az egyetemlegességből, különösen a zálogjog egyetemlegességéből folyó jogosítványokon, ez utóbbiak épen abból állván, hogy a hitelező egész követelésének kielégítését az egyik zálogtárgyból vagy a zálogtárgyak egy részéből igényelheti, valamint hogy maga kijelölheti azt az arányt, melyben követelésének kielégítését az egyes zálogtárgyakból kívánja. A megszorító rendelkezés okadatoltságát mindamellett általában tagadni nem lehet, ha figyelembe veszszük azt a soknemű visszaélést, melynek az egyetemlegesség szabályainak merev alkalmazása eszközéül szolgálhat, és ha szem elől nem tévesztjük, hogy a hitelezőnek, valamint a zálogjog nem, ugy az egyetemleges zálogjog sem ad többre igényt, mint arra, hogy követelése teljeseu kifizettessék és hogy e szerint, ha a teljes kifizetés a jelzálogra nézve érdekelt más személyek jogos érdekeinek megóvásával is lehetséges: a kielégítésnek azt a módját kell választanunk, nem pedig azt, mely emez érdekek figyelmen kivül hagyásával az egyetemleges jelzálogjoggal biró hitelező olyan mellékcéljainak szolgál, melyek sem a zálogjoggal, sem a zálogjogok egyetemlegességével törvényszerű kapcsolatban nem állanak. De teljesen okadatolva csak akkor lesz a megszorító rendelkezés, ha minden tekintetben helyes feltételekből indul ki és ha sem az egyetemleges zálogjoggal biró hitelezőnek, sem a többi jelzálogos hitelezőknek, sem végre a jelzálogok tulajdonosainak jogos érdekeit nem sérti. Ezzel a tulajdonsággal pedig a kérdéses rendelkezés határozottan nem dicsekszik. Hogy ezt az állításomat igazoljam és előadásomat világossá tegyem, példából fogok kiindulni. Három személvnek külön birtoka van. Az I. birtok értéke 50,000 frt, a II. birtoké 30,000 frt, a III. birtoké 20,000 frt. A három birtok következőleg van terhelve : I. .1. hitelező részére • . • . 35,000 forinttal, B. hitelező részére egyetemlegesen . . . 25,000 » C. részére 7,500 » II. 1>. hitelező részére 15,000 » B. részére egyetemlegesen 25,000 » E. részére . ' .... 10,000 » III. B. hitelező részére egyetemlegesen . . . 25,000 » F. részére 10,000 Mind a három birtok B. hitelező mint végrehajtó kérelmére elárvereztetvén, azokért az értéknek megfelelő vételár, tehát 50,000, 30,000 és 20,000 frt folyt be, és ezek a vételárak egyidejűleg kerülnek felosztás alá. a III. birtok tulajdonosának maiad . . Ez a felosztás pedig az ennél érdekelt személyek bármelyikének szempontjából helytelen. Helytelen az egyetemleges jelzálogjoggal biró B. hitelező szempontjából; mett a midőn ez 25,000 forintot hitelezett egy 50,000 forint értékű, de 35,000 forinttal már terhelt (I.), egy 30,000 forint értékű, de 10,000 forinttal már terhelt (II.) és egy 20,000 forint értékű tehermentes (III.) birtokra : akkor természetesen mindhárom, összesen 100,000 forint értékű ingatlanokban nem látta saját követelését négyszeresen biztosítva, és akkor nem találta követelésének biztositékát az I, birtokban a teljes érték, tehát az összérték ^/íorásze, a II. birtokban szintén a teljes érték, tehát az összérték :1/iorésze, és a III. birtokban csak 2/io-része erejéig; hanem akkor, tekintettel az első két birtokot már terhelő jelzálogos követelésekre, az I. birtokot csak 15,000 forintnyi, a II. birtokot szintén csak 15,000 forintnyi, és a III. birtokot a teljes 20,000 frtnyi érték erejéig vette számításba, követelését a három birtokban csak kétszeresen látta biztosítva, az I. birtokra 7,500 frt, a II. birtokot szintén csak 7,500 frt, és a III. birtokra 10,0U0 frt erejéig hitelezett; és ennélfogva — ha már az egyetemlegességet figyelmen kivül hagyjuk — az egyes birtokok vételárából a hitelezőt ebben az arányban, nem pedig az ingatlanok értékének, il'etőleg vételárának arányában kellene kielégítenünk. Helytelen a felosztásnak említett módja aiou hitelezők szempontjából, a kik a sorrendben az egyetemleges jelzálogjoggal biró hitelező után következnek Mert C. hitelező látta ugyan, hogy az I. birtokot 35,000 és 25,000 forint már terheli, de tudván hogy a 25,00j frt erejéig a zálogjog egyetemleg még a II. és III. birtokokra is be van jegyezve, a fentebbiekhez képest joggal feltehette, hogy B. az I. birtokra csak 7,500 frtot hitelezett, a minél fogva az őt megelőző két tehertétel dacára az ingatlanban még elég fedezetet talált arra, hogy 7,500 frtot megnyugvás sal kölcsönözhessen. Ebben a jogos feltevésben pedig a vételárfelosztás folytán csalatkozott, mert B. hitelező a vételárból nem 7,500 frt, hanem 12,500 frt erejéig részesült. Helytelen végre a felosztás e módja az egyetemleges adósok szempontjából. A midőn az I., II. és III. birtokok tulajdonosai B. hitelező irányában egyetemleges kötelezettséget vállaltak, feltehető hogy a kölcsönkapott összegben hitelképességök arányában osztozkodtak. .Miután a hitelező kétszeres biztosíték iránt adta a kölcsönt, az I. birtok tulajdonosának nem 12,5t'0, hanem csak 7,500 frtot, ellenben a III. birtok tulajdonosának nem 5,000, hanem 10,000 frtot akart kölcsön adni, és legnagyobb a valószínűség, hogy az adósok az utóbbi összegeket kapták a 25,000 forintnyi kölcsönből és íme a vételár felosztásakor az I. birtokból 12.500 forint, a III. birtokból pedig csak 5,000 frt fizettetik, és a mig az I. birtokból a hitelezők követelései épen csak kikerülnek, a III. birtok vételárából a tulajdonos részére 5,000 frt még fenmarad. Ennélfogva a felhozott példában a vételár felosztása helyesen következőleg volna foganatosítandó : .4. hitelező kap az I. birtokból 35,000 forintot, D. » » a II. » 15,000 » B. » » abban az arányban, a melyet az egyes vételáraknak megelőző tételek kielégítése után fenmaradó összegei feltüntetnek, tehát 15,000, 15,000 és 20,000 arányában 7,500 forintot, 7,500 » 10,000 » 7,500 » 7,500 » 10,000 » I. birtokból a II. » a III. » C. hitelező kap az I. birtokból E. » » a II. » F. » » a III. » és a tulajdonosok részére a vételárakból mi sem marad. Az 1881 : LX. t.-c. 190. §-ának abbeli rendelkezését pedig, mely szerint az egyetemleges zálogjoggal biztositolt követelés esetleg az egyes vételárakból ezek összegének arányában kielégítendő, adott alkalommal azzal kellene kiegészíteni, hogy: Vételárnak ebben az esetben csak az összeg számitható, a mely a követelést megelőzőleg sorozott követelések kielégítése után fenmarad. A szakértőkről a bűnvádi eljárásban. Trta: dr. FRIEDMANN BERNÁT, budapesti ügyvéd. Alig van védő, a ki nem tapasztalta volna már elégszer, hogy a szakértők mikénti alkalmazásának kérdése mennyire befolyásolni képes a bűnvádi eljárás egész menetét.