A Jog, 1893 (12. évfolyam, 1-53. szám)

1893 / 51. szám - A német birodalmi magánjogi codificatio 1893-ban. Vége

204 A JOG. Bűnügyekben. A végrehajtás végleg befejezettnek akkor levén tekintendő, a mikor a jegyzőkönyv szabályszerűen felvétetett, aláíratott, a kiküldött által magához vétetett és ez azzal a helyszínéről eltávo­zott; a ki ezen jegyzőkönyvet akkor, midőn az a végrehajtást szenvedett által aláírandó volt, elkapta és összetépte, minthogy ezen cselekménye a hivatalos eljárás alatt történt, a btk. 165. §*ába ütköző hatóság elleni erőszak delictnmában bűnössé válik. A btkv. 165. §-ába ütköző bűntett tényálladékához nem szük­séges, hogy az erőszak közvetlenül a hatósági személj ellen irá­nyuljon. A migybecskereki kir. törvényszók (181)2. évi okt. 12., 4,253. sz. a.) : B. Ráda vádlott a btk. 16ö. §-ába ütköző és bün­tetendő hatóság elleni erőszak bűntettének vádja és következmé­nyeinek terhe alól felmentetik. Indokok: A vizsgálat és végtárgyalás rendén kiderített tényállás szerint I. István t.-becsei kir. közjegyző mint hiv. kikül­dött 1892. febr. 1-én megjelent B. Jócza lakásán, hogy az ellene a t.-becsei kir. járásbíróságnak 338/92 sz. határozatával elrendelt végrehajtást foganatosítsa; a kiküldött a végrehajtást tényleg foganatosította, a mennyiben a végrehajtást szenvedő birtokában talált ingóságokat egy általa felvett jegyzőkönyvben összeírta és a jegyzőkönyvet ugy ő maga, mint a jelenvolt községi elöljáró ­sági tagok aláírták, ezután pedig a kiküldött, miután a lefoglalt ingóságokra B. Jóca neje B. Sztanu tulajdoni igényt jelentett be, felhívta őt az elébe tett végrehajtási jegyzőkönyv aláírására ; mielőtt azonban azt a nevezett aláirta volna, a végrehajtást szen­vedő fia: B. Rada odalépett az asztalhoz, az ott fekvő jegyző­könyvet felkapta és azt összetépte. Vádlott beismeri eme cselekmény elkövetését, de minthogy a kiküldött közjegyző akkor, a midőn vádlott a foglalási jegyző­könyvet eltépte, hivatalos eljárását már befejezte, nem forog fenn a btk. 165. §-áhan megjelölt az az eset, hogy a végrehajtást foganatosító hivatalos közeg hivatalos eljárásában akadályoztatott volna; de továbbá vádlott cselekménye nem állapítja meg a btk. 406. §-ában körülirt okirat-hamisítás vétséget sem, mert ámbár a végrehajtási jegyzőkönyvet megsemmisítette, mindazonáltal az, hogy ezt kárositási szándékból tette volna, nem volt ellenében beigazolható, miért is őt a vád és következményei terhe alól fel­menteni kellett. A szegedi kir. ítélő tábla (1893. január 31., 516. sz a.) : A kir. törvényszék ítélete megváltoztattatik: B. Ráda vádlott a btk. 165. §-ába ütköző hatóság elleni erőszak büntette helyett a btk. 92. §. alkalmazásával ennek vétségében mondatik ki bűnös­nek és e miatt egy havi fogházra és a bűnügyi költségek meg­fizetésér- Ítéltetik. Indokok: Vádlott beismerte, hogy ő az 1892. febr. 1-én foganatosított végrehajtásról a kiküldött kir. közjegyző által fel­vett hivatalos jegyzőkönyvet akkor, a mikor ez az anyja által alá­írandó volt, ellopta és összetépte. Minthogy a végrehajtás az 1881. évi LX. t.-c. 26. §. sze­rint akkor tekintendő végleg befejezettnek, a mikor a jegyzőkönyv szabályszerűen felvétetett, aláíratott és a kiküldött által magához vétetett és azzal a helyszínéről eltávozott, a jegyzőkönyv felvéte­lének és berekesztésének időpontja pedig az idézett törvény 87. §-a szerint több hitelező foglalásának esetében az elsőbbség kérdésének elbírálásánál döntő befolyással bir ; minthogy vádlott cselekménye által a kiküldött végrehajtót a végrehajtás befejezésébeu erőszakosan akadályozta az által, hogy a foglalásról felvett jegyzőkönyvet széttépte és igy a jegy­zőkönyv felvételével teljesített hivatalos cselekményt újra kellett a hivatalos kiküldöttnek végezni, a bíróság meghagyásának végre­hajtásában való erőszakos akadályozás pedig, ha az erőszak köz­vetlenül nem irányul is a végrehajtó személye ellen, a btk. 165. §-ába ütköző bűntett ismérvét foglalja magában ; minthogy azonban vádlott erőszakos cselekményével a ható­sági kiküldöttet csekély mérvben gátolta, erre, valamint büntet­len előéletére is tekintettel, vádlottat a btk. 92. §. alkalmazásával a hatóság elleni erőszak bűntette helyett annak vétségében bűnös­nek kimondani és a rendelkezés értelmében büntetni kellett. A m. kir. Curia (1893. évi nov. 15., 4,253. sz. a.): A kir. itélő táblának Ítélete, indokainál fogva, helybenhagyatik. A btk. 258. §-ában meghatározott rágalmazás vétségének tényálladékához szükséges, hogy a rágalmazó állítás kettőnél több egyén előtt vagy jelenlétében tétessék. Az aradi kir. járásbíróság (1893. május 4. 2,832. sz. a.): B. Lipót a btk. 258. §-ába ütköző rágalmazás vétségében bűnös és ezért 8 napi fogházra és 20 frt pénzbüntetésre Ítéltetik stb. Indokok: Vádlott tagadta ugyan, de a kihallgatott G. Ferenc és K. Teréz tanuk vallomásával bizonyítva lett, hogy az á panaszban kitett napon magánvádló H. Albertről azt állította tanuk és magánvádló nejének jelenlétében, hogy az aranyakat hami­sít és ezért be is volt zárva. Az állított tény valódisága esetén, alkalmas volna arra, hogy magánvádlót közmegvetésnek tegye ki, miért is stb. A nagyváradi kir. itélő tábla (1893. aug. 8. 2,073. sz. a): Tekintve, hogy magánvádló a tárgyalás során csakis a szolgálatá ­ban álló G. Ferenc és K. Teréz tanuk vallomásával igazolta, hogy a panaszban jelzett alkalommal vádlott neki azt kiáltotta: »Én nem voltam még bezárva, mint maga és nem csináltam még ha­mis pénzt, mint maga !« ebből kifolyólag vádlott cselekménye bár oly tényállást képez, mely valósága esetén sértett ellenében a büntető eljárás megindítására okul szolgálhatna, • mindazonáltal a btk. 258. § ában meghatározott rágalmazás vétségének tényálla­déka vádlott ellenében meg nem állapitható, mert a rágalmazó állítás igazoltan csak két tanú előtt mondatván, az több egyén előtt vagy jelenlétében mondottnak nem tekinthető: minttiögy t azonban a vádlott által használt, e két tanúnak teljesen egyező és esküvel is megerősített vallomásával bizonyított meggyalázó kifeje­j zések a btk. 2G1. §-ába ütköző becsületsértés vétségének tárgyi j tényálladékát állapítják meg; ugyanazért a kir. ítélő tábla a kir. járásbíróság ítéletének részben való megváltoztatásával vádlottat í a btk. 261. §-ba> ütköző becsületsértés vétségében mondja ki : bűnösnek és ezért 20 frt pénzbüntetésre itéli, stb. A m. kir. Curia (1893. nov. 7. 10.506. sz. a.): Az 1883. évi I VI. t.-c. 7. §-ában megjelölt eseteknek egyike sem forogván fenn, a vádlott felebbezése visszautasittatik. Vízjogi ügyekben. Yizrendőri kihágás! ügyekre nézve a felebbezés korlátozása tekintetében az 1890. évi 2j608. sz. belügyininisteri ntasitás nem nyer alkalmazást; mert a vízjogi törvény 177. §-ánák utolsó be­kezdése értelmében, tekintet nélkül a büntetés mérvére, felebbe­; zésnek az első és másodfokú hatóságok egybehangzó határozalai ellen is van helye. (Fölmívelésügyi minister 14,902/1893. sz. a. kiadót1 I rendelete.) . A m. kir. pénzügyi közigazgatási biróság elvi jelentőségű határozatai. I,8JÓ. Ha az árvapénztárból elsikkasztott 'összeg erejéig \ a zálogjog a sikkasztó tisztviselő ingatlanaira az árvapénitár javára bekebeleztetik, ez a bekebeleztetés illetékmentes. (1893. eri 4,034- sz.) ' < 1,877. Honvédtisztnek folyamodványa a honvédelmi, ministe­riumhoz, melyben azt kéri, hogy a részére adományozott nemesi elonév katonai személyi okmányaiba felvétessék, és hogy ezt az elönevet katonai minőségében is használhassa: csak. ívenként 30 kr. állandó bélyegilleték alá esik. {1893. évi 3,602. sz.) 1.878. Ha ugyanazon követelés behajtása végett a személyileg kötelezett adós és a jelzálogul lekötött ingatlan tulajdonosa ellen külön kereset indíttatott — az e két külön kereset tárgyában hozott — habár egy és ugyanazon követelésre vonatkozó illeték mindegyike illetékköteles. (T803. évi 3,04]. sz.) 1.879. Ausztriában lakó magyar honpolgárnak Magyar­országon elhelyezett tőkéje után élvezett kamatjövedelem Magyar­országon tőke kamatadóval meg nem róható* (189]. évi 3,243. sz.) Kivonat a „Budapesti Közlöny"»ből. Csődök: Blau tJábor e, pozsonyi tszék, bej. jan. 15, felsrf. jan. 31, csb. Klaudner Gyula, tmg. dr. Neumann József. — Kátrovits Antal e., gyulafehérvári tszék, bej. febr. 10, félsz, márc, 7, csb. Veress Jenő. tmg. dr. Geraszim Emil. — Nóvák Henrik e., aradi tszék, bej. febr. 8, félsz. márc. 8, csb. Fischer Miklós, tmg. dr. 'Mittler Izidor. — Spira Mendel és fia e., eperjesi tszék, bej. jan. 5, félsz. jan. 8, csb. Molitorisz István, tmg. dr. Mosánszky Győző. — Pollák Mór e., pozsonyi tszék, bej. jan. 22, félsz. febr. 5, csb. Klandner Gyula, tmg, di. Ormos Vilmos. — Rosenfeld József e., szabadkai tszék, bej. jan. 5, félsz. jan. 17, csb. Oláh Ferenc, tmg. dr. Hodik János. — Cerny Lajos e., budapesti tszék, bej. jan. 11, félsz. febr. 8, csb. Bajkay Endre, tmg. dr. Herczl Izidor. — Sterczflnger R. e., pécsi tszék, bej. febr. 14, félsz, márc. 7, csb. Hardi Sándor, tmg. dr. Szilassi Zsigmond. Pályázatok : A szegedi itélő tábla kerületében 2 joggyakor­noki áll. dec. 25-ig. — A kassai jrbságnál aljegyzői áll. dec. 27-ig. A török-becsei jrbságnál a 1 b i r ó i áll. dec. 27-ig. — A székesfehérvári tszéknél bírói áll. dec. 27-ig. — A billédi jrbságnál a 1 b i r ó i áll. dec . 27-ig. — A hódmezö-vásárhelyi jrbságnál a 1 b i r ó i áll. dec. 28-ig. — A budapesti itélő tábla kerületében több j oggyakornoki áll. dec. 29-ig. * V. ö. 279. sz. határozattal. Nyomatott a „Festi konvvnvomda-reszvénv-táisaság"-nál Hold-utca 7. tz.

Next

/
Thumbnails
Contents