A Jog, 1893 (12. évfolyam, 1-53. szám)

1893 / 51. szám - A német birodalmi magánjogi codificatio 1893-ban. Vége

A J OG. 203 Alperesiek az A*/, alattinak 1. tétele alatt felsorolt egy kocsi-rakomány tengeri vételára 670 frt 05 kr. ellen tetí kifogásai ellenében pedig azt vitatta felperes, hogy ö alperest már 1884. ,dec. 24-én terhelte meg könyveiben ezen összeggel, mert a tengerit akkor küldte meg neki, de különben is tagadásba vette, hogy alperes azon kocsi-rakomány tengerit át nem vette, hogy azt kjfogásolta s felperesnek rendelkezésére bocsátotta volna. Sőt épen alperesnek azon ténye, hogy az 1884. dec. :Sl-én lllavára, a vasúti állomásra érkezett tengeriből 145 zsákot alperes elszállított, bizonyítja, hogy azt kifogástalanul átvette, a mit a G'/. alatti távirat is bizonyít s mely körülményre nézve alperest a tagadó főesküvel is megkínálta. Ennek folytán alperes annak beigazolására, hogy a vitatott áiút át nem vette, hanem azt kellő időben kifogásolta s felperesnek a keresk. törv. 346. és 347. S-ai értelmében rendelkezésére bocsátotta s hogy ez azután arról, mint saját tulajdonáról rendelkezett s azt K. gróf uradalmi majorjában saját költségén elhelyeztette s ott kezeltette is, tanuk gyanánt N. Ferencet és K. Vencelt kérte kihallgattatni, valamint 3 /. és 7"/. sz. a. becsatolta felperes áltál ugyanezen tengeri miatt W. Mózes és fia debreceni cég ellen a budapesti tőzsdebiróságnál 1885. évi jan. 5-én beadott keresetet s ugyanazon bíróság előtt 1885. évi jan. 15-én kötött egyezséget, nemkülönben 2-/. sz. a. mellékelte felperesnek levelét, melyben 1885. évi jan. 3-iki kelettel azon tengeri, mint saját tulajdona gyanánt rendelkezelt, végül a 4-/. alatt csatolta az illavai kir. járásbíróság 1,943/885. p. sz. Ítéletét, melylyel felperes a kérdésben forgó tengeri raktározási és kezelési költségeiben ebnarasztaltatik. Az A/, alatti könyvkivonatban foglalt többi tételek elleu felsorolt kifogásait azonban alperes viszonválaszában visszavonta s ezekre nézve csak azt vette tagadásba, hogy az 1. tétel alatt 670 frt 5 kr. vételárat meghaladó összeggel, vagyis 4 frt 78 krral felperesnek tartoznék, mert az csak elszámolási hiba, mely a felszámított és a tényleg szállított árúmennyiség közti különbözetből ered s a per tárgyát nem is képezheti. A per során kifejtettek szerint tehát perdöntő körülmény az. vájjon az A"/, alatti könyvkivonat követel rovatában 1. tétel alatt felvett egy kocsi-rakomány tengerit alperes átvette-e s annak vételárát megfizetni tartozik-e ? Az erre nézve hit alatt kihallgatott N. Ferenc ós K. Vencel tanuk egybehangzóan azt vallják, hogy a S. Jakab özvegye részére 1884. évi dec. 31-én az illavai vasúti állomásra érkezett egy vaggon tengerit alperes K. gróf uradalmának adta el s ők, mint a nevezett uradalomnak alkalmazottai, a tengerit a vasúti állomástól elszállítani kezdték. Mivel azonban annak nyomban történt megvizsgálása alkal- | mávai azt tapasztalták, hogy azon tengeri nedves, gőzölgő s általában rossz minőségű, annak átvételét megtagadták s arról alperest értesitették. Alperesnek megbízottja, S. Lajos, a kifogásokat alaposaknak találván, az árúnak az uradalom részére való átvételét nem kivánta, hanem a mint azt nemcsak a tanuk vallják, hanem maga felperes is elismeri, felperessel, illetőleg annak meghatalmazottjával, H. Zsigmonddal, alkudozásba bocsátkozott. Ugyanazon két tanú továbbá azt is vallja, hogy felperes a kifogásolt árút nyomban szintén megvizsgálván, maga is meggyőződött annak rossz minőségéről s azért alperes kifogásait elfogadván, ő maga rendelkezett ezen árúval, a mennyiben ő kereste ! meg az uradalmi tiszttartót, hogy azon tengerit az uradalom raktáraiban az ő költségeire helyezze el, hogy az egészen meg ne romolják, időközönkint lapátozza és szellőztesse. Ezen két tanúnak egybehangzó vallomása tehát kétségen kívül helyezi, hogy felperes alperesnek a keresk. törv. 346. és 347. §-ainak megfelelő kifogásait elfogadta s a kifogásolt árúval, mint sajátjával, tényleg rendelkezett. De bizonyítja ezt felperesBek alpereshez intézett 2 /. a. csatolt levele is, melyben 1885. évi jan. 3 ról keltezve, őt értesiti, hogy a kifogásolt tengeri másnemű intézkedése folytán elárverezhető. Továbbá a 3-/. alatti kereset mutatja, hogy felperes azon kérdéses tengerit rossz minőségűnek találta, mert azt a szállító cég, W. Mózes és fiának rendelkezé- < sére bocsátotta s azt a budapesti tőzsdebiróság előtt beperelte s j azzal a 7-/. a. szerint ugyanazon bíróság előtt abban egyezett j meg, hogy 200 frt árleengedés mellett a kifogásolt árút átveszi. I De eltekintve ezektől, az illavai kir. járásbíróságnak 1,943/885. p. számú ítélete is igazolja, hogy azon kifogásolt tengerinek elhelye- j zéséről és megőrzéséről nem alperes, hanem felperes gondoskodott s a raktári díj és kezelési költségeknek megfizetésére is ő I marasztaltatott el. Nyilvánvaló ezekből, hogy alperes a megküldött árút át 1 nem vette, az* kellő időben kifogásolta, felperesnek rendelkezé- ! sére bocsátotta s ez abban teljesen meg is nyugodott; miért is azon tengerinek vételárát megfizetni nem tartozott. Felperes ugyan azt vitatja, hogy alperes őt kifogásáról azonnal nem értesítette s hogy kereskedelmi megbízottja, H. j Zsigmond, nem alperes értesítése következtében, hanem csak véletlenül járt 1885. évi jan. 2-án . Illaván; továbbá, hogy H. : Zsigmond és S. Lajos között olyan megegyezés létre nem jött, hogy felperes az árút W. Mózes és fia cég ellen kifogásolni fogja s ezt saját nevében beperli, hanem azt csak H. Zsigmond szívességből teszi meg alperes érdekében, a ki azonban az árú átvételére továbbra is kötelezve marad. Es ezen ténykörülményre nézve íelek egymást esküvel is megkínálták. Mivel azonban ezen vitatott ténykörülmények a tanuknak egybehangzó és határozott vallomása, nemkülönben kifogás alá nem esett okiratok által teljesen beigazolást nyertek, az esküknek megítélése, mint merőben felesleges, mellőztetett. Súlyt nem helyezett a bíróság arra sem, hogy H. Zsigmond 1885. jan. 2-án csak véletlenül járt Illaván, mert az az ügy érdemére nézve közömbös, milyen járatban jött ő oda; lényeges csak az, hogy őt, mint az eladó cég képviselőjét, a hiányról azonnal értesitették ,s ő megbízója nevében az árúval intézkedett. Mindezekből világos, hogy felperesnek jogában nem áll az lllavára, 1884. évi dec. 31-én vasúton érkezett egy kocsi-rakomány tengerinek vételárát alperestől követelni s ezt könyveiben, mint adóst, meg nem terhelhette. Épen azért az A-/, alatt csatolt könyvkivonat a polg. prts. 173. §-a értelmében félbizonyitéknak elfogadható nem volt, sem az 1. tétel alatt csatolt 670 frt 05 krra, som pedig az ezt meghaladó kereseti összegre, vagyis 4 frt 78 krra nézve, hanem felperest a fent előadottak alapján keresetével egész terjedelmében elutasítani kellett. A pozsonyi kir. itélő tábla (1892. ápr. 12. 5,464. p. sz.): Az elsőbiróságnak ítéletét akként megváltoztatja, hogy alperest végrehajtás terhe mellett kötelezi arra, hogy felperesnek 4 frt 78 kr. tőkét és ennek 1885. évi jun. 1-étől járó 6% kamatát 15 nap alatt megfizesse, stb. Indokok: Felperes keresetét az A-/, alatti könyvkivonatra alapítja, mely szerint alperes felperes javára 674 frt 83 krral tartozásban lévőnek mutatkozik. Alperes elismerte azt, hogy felperessel folyó számla mellett üzleti összeköttetésben volt; továbbá alperes az A*/, alatti könyvkivonatnak tételei ellen tett ugyan kifogást, azonban kifogásait a »tartozik« rovat első, vagyis 670 frt 05 kros tétele kivételével, utóbb kifejezetten visszavonta és a 670 frt 05 kros tétel számbavétele után terhére jelentkező 4 frt 78 krt elszámolási hibának jelentette ki. Minthogy alperes az A-/, alatti könyvkivonat egyes tételei ellen, a 670 frt 05 kros tétel kivételével, részletes kifogást nem tett és a részéről állított elszámolási hibát közelebbről egyáltalában meg nem jelölte; alperest az ekként valódinak tekintendő 4 frt 78 kibán és a keresk, törv. 285. §-ához képest ennek kamataiban el kellett marasztalni, stb. A m. kir. Curia (1893. okt. 6. 924. p. sz.) : A pozsonyi kir. itélő táblának ítélete helybenhagyatik, stb. Indokok: A másodbiróságnak ítélete, a mennyiben a kereseti követelésből 4 frt 78 krban és ennek kamatában alperes marasztaltatott stb., az abban felhozott megfelelő indokokból, a mennyiben pedig felperes az A /, alatti 1. tétele alatt alperes terhére irt 670 frt 05 krnyi követelésre nézve keresetével elutasittatott, abban az elsőbiróságnak ítéletéből átvett indokokon felül annyival is inkább helyben volt hagyandó: mert, hogy ha a per adataiból nem is volna minden kétséget kizáró módon megállapítható az, hogy felperes az A"/alatti 1. tétele alatti szállítási ügylettől a szállított tengerinek alperes részéről történt rendelkezésre bocsátása után a maga részéről is elállott, még ebben az esetben sem követelhetné felperes erre a szállítmányra eső vételárt alperestől azért, mert a kt. 346. §-a szerint vevő a más helyről neki elküldött árút, a mennyiben rendes üzletkezelés mellett lehetséges, tartozik haladéktalanul megvizsgálni s ennek teljesítése után eladót a kifogásolásról azonnal értesíteni, minélfogva alperes felperes által neki szállított, a per adatai szerint az illavai vasúti állomáshoz 1884. évi dec. 31-én megérkezett tengerit, habár ; nnak elszállítását még azon a napon meg is kezdette, 1885. évi jan. 2-án, különösen, ha figyelembe vétetik, hogy közbeesett az újév ünnepnapja, kellő időben kifogásolta és bocsátotta felperesnek rendelkezésére, mert vevő nem kötelezhető, hogy a vasúton szállított árút még a vasúti állomáson megvizsgálja, hanem a mennyiben a kt. 346. §-ában meghatározott időn belül teszi, a vizsgálatot az árúnak a fuvarozó vasúttól átvétele után azon helyen, melyen azt megfelelően megvizsgálni alkalma volt, eszközölheti is s mert alperes felperessel, mint az ő eladójával szemben, a kifogásait kellő időben eszközölvén, teljesen közömbös az, hogy a tengerit még annak átvétele előtt tovább eladván, azt a vasúttól egyenesen az ő vevőjéhez fuvaroztatta s ennél teljesítette annak megvizsgálását. Ezek szerint alperes a tengerit kellő időben kifogásolván, felperes a rendelkezésére bocsátott szállítmánynak vételárát alperestől csak abban az esetben igényelhetné, ha a szállítmány szerződésszerű minőségét s igy azt bebizonyította volna, hogy annak rendelkezésre bocsátása jogellenes volt. Ezt azonban felperes a perben bebizonyítani meg sem kisérlette, minélfogva a rendelkezésre bocsátás jogosnak tartandó s alperes a vételi ügylettől a kt. 348. §-a szerint jogosítva lévén elállani, felperesnek a vételárhoz követelési igénye nincs. stb.