A Jog, 1893 (12. évfolyam, 1-53. szám)

1893 / 50. szám - A polgári házasság és a gyermekek vallása iránti törvényjavaslatok beterjesztése a képviselőházban dec. 2-án

368 A JO GL A probléma megoldásánál szem előtt kellett tartani és meg kellelt óvnunk — mert csak ilyen megoldás volt helyes — alkotmányunknak nagy hagyományos alapelveit és ezek közé tartozik az, hogy csak olyan megoldást lehetett a magyar képviselőháznak javaslatba hozni, a mely a polgári jogegyenlőség, az egyházak szabadsága, az egyházak paritása nagy elveinek sérelme nélkül javaslatba hozható. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) S mindezen szempontok felett, tisztelt ház, mint az ég boltozata beborítja a földet (Mozgás a bal- és szélsőbalon. Halljuk ! Halljuk! a jobboldalon.), ugy uralma alatt tartotta összes reformműködésünket az a nagy szempont, a mely újabb állami életünknek irányadó szempontja, tudniillik az, hogy a nemzet politikai egységét és a nemzet politikailag különböző alkatelemeinek összeforrasztását első sorban a házassági, a családi intézménynek egységében kell érvényre emelni. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Megfeleltünk-e törvényjavaslatunkban ezeknek a szempontoknak : azt a törvényhozás tagjainak bírálata alá bocsátjuk. A mi magukat az alapelveket illeti, én kimeritöleg azokat jelenleg indokolni nem akarom. De szabadjon egynéhány nagy szempontot megérintenem, a melyek azokat legalább első tekintetre megvilágítják. (Halljuk! Halljuk!) Hogy a jogegyenlőségre szükség van, azt már mutatja az, a miket előhoztam ; de t. ház, én nem akarok az egyházak tanítása álláspontjának bírálatába ereszkedni, nem is feladatom, de .szabadjon kiemelnem azt, hogy a felekezeti jognak rendszere már az egyházak természeténél fogva válaszfalakat emel és tart fenn az állampolgárok között; olyan válaszfalakat, a melyekről, megengedem azt, hogy a vallási meggyőződés és lelkiismeret terén teljes jogosultságuk van, de a polgári jogintézmények terén nem lehet jogosultságuk arra, hogy állami érvénynyel bírjanak, i Helyeslés jobbfelől.) Van a hitfelekezeti jogokban, talán épen természetüknél fog"va, valami kizárólagos, hogy csak saját felfogásukat, tanaikat és érdekeiket tartják szem előtt és a dolog természeténél fogva, midőn ilyen alapvető jogviszony felett szabályokat alkotnak és Ítélnek, akkor ugy az akadályok rendszerében, mint a házasság megszűnésének kérdésében csak a saját tanaikat, felfogásukat, érdekeiket veszik figyelembe, azokat természetüknél fogva feltétlenül érvényesitik és ha Összeütközésbe jön velük valamely állami érdek, vagy más hitfelekezetek érdeke, vagy a házasságok fennállása, vagy leendő házasságok létrejövetele : ezen összeütközés ellenében teljesen a hitfelekezeti felfogás, a hitfelekezeti érdek érvényesül. Nem tagadom, tisztelt ház, (Halljuk! Halljuk!) hogy a maguk szempontjából az irányadó felfogásoknak teljes jogosultságuk van, de kiemelem azt a nagy polgári érdeket, mely abban áll, hogy az állam intézményei olyanok legyenek, hogy ne az clkülönzésnek és elválasztásnak emeljék fel jogi kifejezését egy különben is annyira szétszakgatott országban, mint a mienk, hanem az államérdek abban áll, hogy az állam jogrendje mint összeforrasztó elem szerepeljen (Elénk helyeslés jobbfelől) és igy segítsen a nemzetnek politikai egységét társadalmi összeforrottság által emelni. (Helyeslés jobbfelől.) A törvényjavaslatnak második alapelvét talán elég lesz igen röviden indokolni. (Halljuk! Halljuk!) Nem elég, tisztelt ház, egységes jogrendet behozni, hanem azt az egészséges sorrendet biztosítani is kell és e biztositásnak más módja niucs, mint az egységes juriszdikció és az nem lehet más, mint a jogállami, a bíráskodás is csak állami lehet. (Helyeslés.) A mi a harmadik alapelvet, a kötelező formát illeti, (Halljuk ! Halljuk !) volt alkalmam erről a házban nyilatkozni és a törvényjavaslat indokolásában mindezen elvek kimerítő indokolással van nak a törvényhozás bírálata alá bocsátva. Itt csak azt legyen szabad kiemelnem, hogy mi a kötelező polgári megkötés formáját választottuk azért, mert csak ez a forma az, mely elkülöníti az állami és egyházi hatásköröket, megelőzi az összeütközéseket, rendet, remélem, maradandó rendet teremt az életviszonyoknak ezen a terén és ez a forma az, — és ezt nyomatékosan ki kell emelnem — mely az egyház szabadságának legjobban kedvez, (Helyeslés jobbfelől.) mely kétértelmű helyzetektől az egyházat megóvja (Helyeslés jobbfelől) és a saját terén való érvényesülésében a szabadság elve szerint akadálytalanul és szabadon hagyja. (Helyeslés jobbfelől.) Más formák, megengedem, időleges rendezésül hosszabb vagy rövidebb átmenetül szolgálhatnak, de azokat a nagy szempontokat, melyeket beszédemben megjelöltem, a kötelezőn kívül egyik megkötési forma sem képes kielégíteni. (Helyeslés jobbfelől.) Hiszen hogy csak röviden érintsem a dolgot, a kisegítő polgári házasság intézménye maga egy rendkívüli nagy hibában szenved. (Halljuk! Halljuk!) Az államnak a legnagyobb érdeke az, hogy minden házasság, mely állami törvény szerint létre jöhet, az állami rend szerint egyenlő jogi és erkölcsi értékűnek tűnjék fel és a kisegítő polgári házasság intézménye, mely kötelezi az állampolgárokat, hogy a házassság megkötése végett előbb az egyház elé járuljanak és csak ha visszautasittatnak, köthesse meg polgárilag, magában az állami jogrendben ketté osztja a házasságot (Igaz ! Ugy van ! jobbfelől.), ketté osztja ugy, hogy az állami jogrend szükségképen azt a felfogást kelti fel az állampolgárokban, hogv kétféle erkölcsi értékű házasságok vannak : az egyik oldalon I azok, a melyek egyházilag megköttettek, ezek a teljes értékűek ; I a másik oldalon vannak a repudeáltak házasságai, a kik házasságának maga az állam jogrendje is, miután csak kisegitőképen ! alkalmazza, kisebb erkölcsi értéket tulajdonit. (Elénk tetszés és helyeslés jobbfelöl.) Ugrón Gábor: A milyen eddig volt minden házasság. (Mozgás jobbfelől. (Halljuk! Halljuk!) Szilágyi Dezső : A törvényjavaslat tárgyalása meg fogja mutatni részletesen azt, tisztelt ház, hogy mindazoknak a nagy alapelveknek, melyeket kiemeltem, a fakultatív megkötési forma sem felel meg s bővebben ebbe most nem bocsátkozom, csak azt az egyet említem föl és itt nem elszigetelve állok véleményemmel, mert minden egyház körében elsőrangú tekintélyek is vannak, a kik véleményemet és a törvényjavaslat véleményét is osztják, hogy még — a mivel legjobban meg szokták támadni a kötelező polgári házasságot — még az egyházak helyzete tekintetében is sokkal előnyösebb az egyháznak, sokkal jobban biztositja az egyház szabadságát (Igaz! Ugy van! jobbfelől.) és mindenek felett sokkal jobban biztosítja azt a nagy érdeket, hogy a két nagy köre az emberi létezésnek, az állam és egyház egymás mellett szabadon és harmóniában fejlődjék. (Elénk helyeslés jobbfelől.) Ez a javaslat, tisztelt ház, hogy beszédem végéhez jussak (Halljuk ! Halljuk!), az állam és egyház közti viszonyt egészen új megoldás elé nem tereli, de kétségkívül szétválasztja a köröket az állami és az egyházi téren. Eeltétele ez a szétválasztás annak, hogy mindegyik rend a maga körében szabadon és teljesen érvényesülhessen. Nincs semminemű hitelvi sérelem ebben a törvényjavaslatban. Hitelvi sérelem volna csak akkor, ha parancsolna a törvény olyat, a mit valakinek vallási elvei tiltanak, vagy ha tiltana a törvény olyat, a minek megtételét valakinek vallási elvei parancsolják. (Általános tetszés és helyeslés.! A háznak alkalma lesz meggyőződni, hogy sem egyik, sem másik irányban a lelkiismereti szabadság megsértve nincsen. De, tisztelt ház, a mit itt erélyesen és határozottan érvényre juttatunk, az nem csak a nagy állami érdek, nem csak a családnak szilárdsága és erkölcsi épsége, de az a nagy nemzeti szempont is (Általános helyeslés.), a melyre beszédem elején céloztam. Ezt a nagy nemzeti szempontot, uraim, ebben a házban felesleges fejtegetni. En csak egyetlenegy, de e szempontot azután határozottau kiemelek (Halljuk! Halljuk!) és ez abban áll, hogy minden államnak, de e'ső sorban a mi államunknak elutasithatatlan érdeke az, hogy polgárai közt a polgári jogrend között oly elválasztó falakat ne tűrjön, a mely elválasztó falaknak nem a jogrendben, nem ezen téren van hivatásuk érvényesülni, hanem tisztán és egyedül a lelkiismeret körében. (Általános helyeslés.) De itt ezek érvényesítését teljesen szabaddá kell tenni, de nem volna szabad még akkor sem teljesen az az érvényesülés, ha például az állam az egyházi közegekkel, mint az övéivel akarna rendelkezni. V a j a y István : Ez abszurdum, képtelenség ! (Elénk mozgás és felkiáltások: Halljuk! Halljuk!) Szilágyi Dezső igazságügyminiszter: Azt igen is, tisztelt ház, egy törhetetlen szempontból kell elismernünk és nem csak ennek, de minden jogintézményünk megvalósításában, mint elsőrendű követelményt kell ismernünk és kell a törvény hivei közé iktatnunk. (Elénk helyeslés.) Kétségkívül t. ház, ennek a javaslatnak ellenzői vannak és politikai célokra, törvényhozási vitákra fog alkalmat adni. A kormány azon a felfogáson van — és ez követtetett a javaslat szerkesztésénél is, — hogy ezen vitáknak nem kell szükségképen az egyház és állam küzdelmévé fajulniok. (Általános élénk helyeslés.) Nem kell pedig azért, mert mi is és mindenki, a ki ennek az intézménynek barátja, ismeri azt, hogy mely egyház tanai szerint a házasság vallási intézmény is és minden egyház felfogása szerint a háza-ságnak vannak vallási intézményei, oldalai, vannak benne vallási momentumok. Minden egyház feladatának ismeri azt, hogy a házasságnak ezt az oldalát, a vallási momentumot befolyása és gondozása alatt tartsa és részünkről abban a meggyőződésben vagyunk, hogy ezeknek a törekvéseknek nem kell szükségkép összeütközniük az állami jogrend feltétlen érvényesülésével, sőt minden állam szívesen látja azt, ha az egyházak a maguk terén befolyásukat, gondozásukat érvényesitik (Ugy van! Ugy van ! jobbfelől.), mert minden állam, a melyben a család jogi szilárdsága és erkölcsi fensége nagy érdek, szivesen fogja látni azt, ha a család és a házasság intézményét a valláserkölcsi kötelességek is áthatják és ha a család és házasság intézményének épsége és erkölcsi magassága ez által is biztosítékot nyer. (Élénk helyeslés.) Ezért, tisztelt ház, ezen a téren a törvényjavaslat teljesen szabadon hagyja az egyházak működését és ezért mondhatom, hogy az emoen élei e Két nagy körének, az államnak és egyháznak harmonikus közreműködése lehetséges, de akkor az egyházak részéről is azon méltányos és békütékeny felfogásnak kell érvényesülni, a melyet mi tanúsítunk. (Élénk helyeslés) és nem abban kell keresniök és találniok hivatásukat, hogy az állami jogrendnek a maga terén való érvényesülését meggyőződésében és érzelmében megzavarják, vagy aláássák. (Élénk helyeslés.) És mi — meg vagyok róla győződve — akármily nagy küzdelmek fejlődnek ki e törvényjavaslat tárgyalásánál a törvényhozás ter*