A Jog, 1893 (12. évfolyam, 1-53. szám)

1893 / 50. szám - A német birodalmi magánjogi codiflcatio 1893-ban. Folytatás

A JOG. 369 mében, egyesek bizonyára nem fogják elfelejteni azt, hogy ha, a j mint hiszem és remélem, a házasságnak ilynemű rendezése | Magyarország jogrendjévé, eltörülhetlen jogrendjévé fog válni, a politikai viták természetével járó izgalmakat, nem a törvényhozás tagjaira mondom, hanem inkább azokra, a kik ide nem tartoznak, ne feszítsük túl és ne fokozzuk szükség nélkül (Élénk helyeslés], mert bármi keletkezik vitáinkból, mint az állam törvénye és intézménye, annak jogi és erkölcsi értéke iránti véleményt nem szabad és nem jó a népben előre megrendíteni. (Elénk helyeslés^ Nekünk, bármelyik iránv győzzön . . . (Vajav István közbeszól. Élénk felkiáltások. Halljuk! Halljuk! Rendre') Elnök: Vajay képviselő urat kérem, hogy ne beszéljen. (Zaj.) Szilágyi Dezső igazságügyminiszier: Azt hiszem, mindenki osztozni fog azon megjegyzésben, hogy ha ily intézmények létrejönnek, az állam és mindnyájunk érdeke tiltja azt, hogy a politikai vitákból több ingerültség és keserűség maradjon fenn, mint a mennyit a politikai viták természete okvetlenül megkövetel. (Elénk helyeslés.) Ezen okból, tisztelt ház, és legyen szabad azt mondanom, hogy ebben a szellemben beterjesztem a házassági jogról szóló törvényjavaslatot (Élénk éljenzés) és kérem a tisztelt házat, méltóztassék azt tárgyalás végett az osztályok elkerülésével a jogügyi bizottsághoz utasítani. (Hosszantartó zajos éljenzés jobbfelől.) Csák y Albin gróf: (Zaj. Halljuk ! Halljuk !) Benyújt egy törvényjavaslatot, mely az 1868: Lili. t.-c. némely szakaszait módosítja. (Zajos helyeslések a balon. Halljuk! a jobboldalon.) Kéri a közoktatási s aztán az igazságügyi bizottságokhoz utasítani. (Helyeslés.) Ausztria és külföld. A nemet birodalmi magánjogi codiíicatio 1893-ban. (Folytatás.) Az értékpapírok elzálogositásának eseteire vonatkozólag azon nézet fejlődött ki s lett érvényesítve a bizottságban, hogy a zálogjog a kamat-járadék és nyeremény-részjegyekre akkor terjedjen ki, ha azok a záloghitelezőnek átadva lettek ; a tulajdonos azon- | ban ily esetekben a záloghitelezőtől követelhesse, hogy azon jegyek neki kiadassanak, a melvek követelésének kielégítéséig lejárnak. (1,S22. §.) A június 19-21-iki ülésekben az u. n. Buehhypothek (árgyaltatott a bizottságban az 1,062. s következőleg ugy az 1,074. §§-nál. Ennek már előbb következő jogfogalma lett megállapítva : 1,062. §. »Ein Grundstück kaun in der Weise belastet werden, das der Berechtigte die Zahlung einer bestimmte Geldsumme, aus dem Grundstücke zur Befriedigung einer ihra zusteheiulen Forderung verlangen kann. Die Forderung kann eine künftige, oder bedingte sein.« Az 1,063. §. a hitelintézetek tekintetében különleges szabá- | lyokat állapított meg. Kimondatott, hogy az oly hitelintézetek i körében, a melyeknek alapszabályai hatóságilag megerősíttettek és közzététettek, a jelzálog nemcsak a kamatokra vonatkozik, hanem az alapszabályaikban megállapított mellékszolgáltatásokra is kiterjedhet. Kimondatott az is, hogy azok kijelölése végett elégséges csak magokra a hitelintézet statútumaira hivatkozni. A ministeri tervezet-1,067 - 1,07 I. §§-ai a jelzálogi jótállás terjedelméről rendelkeznek, s ezek meghagyattak. Kimondatott azonban a bizottság által, hogy azon esetre, ha a földbirtok másra az ő lapján átiratik, az ott befejezett jel- 1 zálogok az átírt földbirtokra kiterjednek. Az 1,068. §-ban megállapittatott, hogy a jelzálogi jótállás, a földtől elválasztott termények s járulékok részéről, azoknak elválasztásával megszűnik. Az 1,071. §. a jelzálogi jótállás feloszthatlanságát mondotta ki. Az 1,072 —1,074 §§. pedig a hitelezőnek biztosításáról gondoskodnak, a földet fenyegető vagy előállt romlása s a tartozékok eltávolítása tekintetében. A bizottság ezeket megtartotta. A német magánjogi kodificatio halad előre, nem rögtönözve és sietve, mint több más államban, hanem angolosan fontolva, lassú léptekkel, mélyen beható, tüzetes viták kíséretében. Nagy gond fordittatik folyvást a rendszerességre, minek folytán, midőn j a tervezetnek némely szakaszait a második felolvasásban is majd kihagyják, majd megváltoztatják, egyszersmind másokat a jogszervezet illető részeibe relegálják, hol a per jogba, hol a csőd- rendbe. A nyár folyamán — haladva az 1,090. §-ig - különösen a jelzálog rendszerével foglalkoztak a végrehajtás tekintetében. Fel- I merült itt az a kérdés, hogy a jelzálogi kényszer-kielégités csak az árverezés s kényszcrkezelés által valósitható-e, a mint a terve- I zetben jeleztetett, vagy szabad legyen-e a hitelezőnek a szintén lekötött ingóságok s követelések zálogolása is ? Ezen kérdés itt j nem döntetett el, hanem a végrehajtási rend szabályozására tartatott fenn, s elvül csak az mondatott ki, hogy a hitelezői kielégittetését az ingatlanból csak a kényszer-végrehajtás utján eszkö- | zöltetheti (1,075. §.) Az 1,077. §. rendelkezéseinek fentartásával megállapittatott, hogy némely mellékszerződések: a 1 e x commissoria, a magán- j eladás iránti egyesség, a szerződésterhelési s elidegenítési tilal- | mak semmiseknek tekintendők. Megtartatott az 1,078. §. irássá vált 1. pontja is, mely szerint több ingatlan elzálogosításánál a hitelezőnek választási joga legyen. Kimondatott továbbá, hogy ha a követelés lejárata felmondástól függ, a hitelező általi felmondás a tulajdonosnak, vagy a tulajdonosé a hitelelező részére szükségeltetik mindig, ha a tulajdonos nem a személyes adós. És az utóbbi által való felmondás a tulajdonos irányában érvénytelen, míg az 1,079. §. szerint ezen felmondás a bejelentés idejétől érvényesül. Uj szabályul állíttatott fel (1,079. §. a) p.), hogy a hitelez.") a felmondásnál s joga érvényesítésénél a telekkönyvi bejegyzettet ugy tekintheti, mint az ingatlan tulajdonosát, épségben maradván azonban a valóságos tulajdonosnak azon joga, hogy azon kifogásait érvényesíthesse, melyek őtet a jelzálogi igények ellen megilletik. Az ingatlan tulajdonosának joga a hitelező kielégítésére s megváltási joga az árverés elkerülése végett meghagyatván, kimondatott, hogy a hitelező kielégítésével annak követelése átmegy a kielégítő félre. A követelésnek a telekkönyv közhitele általi védelme biztosítása (1,083. §.) nem lett kifogásolva. Az 1,084- 1,0*5. §§-okban intézkedések foglaltatnak, a melyek biztosítását eszközlik azon kifogásoknak, a melyek a tulajdonost megilletik a jelzálogi igények ellenében. Megállapittatott, hogy a jelzálog-tulajdonos azon kifogásokat, a melyek őt közvetlenül a hitelező ellen megilletik, annak külön jogutódja ellenében is érvényesíthesse, ha azok oly tényeken alapszanak, a melyek a külön jogutód előtt a jelzálog szerzésénél ismeretesek voltak. Az 1,085. §. a) a bizottság által alkotott uj szakaszt, illetőleg pontot képez, a melyben az mondatik ki, hogy a követelések felosztásánál, az egyes részek sorrendjének egymás közti megállapítása a jelzálog tulojdonosának közbejötte nélkül történhetik. (Vége köv.) Nyilt kérdések és feleletek. A végrehajtási jogból. (Felelet.) 'A »Jog« 49. számában megjelent kérdésre a következőkben van szerencsém válaszolni: Minthogy az árverési vevő jogait és kötelezettségeit az 1881 : LX. t.-c. 150. §-ának 2-ik bekezdése szerint az árverési feltételek állapítják meg, kétségtelen, hogy az árverési vevő az árverés jogerőre emelkedése után végrehajtásilag birtokba helyezkedhetik, ha e jogot az árverési föltételek az árverési vevőnek megadják, vagyis ha az árverési feltételek ugy szólanak, hogy vevő azonnal birtokba lép, mihelyt az árverés jogerőre emelkedik. Azon körülmény, hogy az árverési kérvényhez mellékelt árverési feltételekben maga árverési vevő javasolta, hogy a mennyiben a közbirtokosok valamelyike lenne árverési vevő, ugy a közbirtokosság tagjai csak a legközelebbi hurcolkodási határidőben legyenek kötelesek a házat elhagyni, a közbirtokos árverési vevő jogait nem a'.terálja, ha ezen körülmény a törvény alapján a bíróság által szerkesztendő árverési föltételekbe fölvéve nem lett. Minthogy az árverési vétel jogerőre emelkedése által a volt tulajdonosok minden joga consumálva lett, nincs több jogcímük ahhoz, hogy továbbra is birtokban maradjanak, igy tehát törvényes eszköz a volt tulajdonosok birtoklásának föntartásához nem létezik. Dr. B. J. Irodalom. A királyi placetum a magyar alkotmányban. Irta: dr. Vázsonyi Vilmos, 1893. Grill Károly kiadása, Budapest. Külön lenyomatban is megjelent ezen figyelemreméltó alkotmányjogi tanulmány, mely a »Jogi Szemlé«-ben közölve lett. Szerző ezen müve megírásánál csak nagyon kevés élőmunkára támaszkodhatott ; önálló monographiára alig Annál nagyobb elismerést érdemel e dolgozat. Minden anyagot tehát, melyet szerző összehordott, eredeti forrásokból volt kénytelen kiaknázni, mi annál fáradságosabb volt, mert az szétszórva a legkülönfélébb törvényhozási, kormányzati és irodalmi terekről volt kikutatandó. Szerző megtartja mindenütt történészi és jogászi objectivitását és éleseszű deductióival gyakran meglepő eredményekre jut. Szerző nyolc fejezetben adja elő ezen intézmény eredetét, fejlődését és mai állapotát s kimutatja, hogy az egyríszt régibb eredetű, mint általában eddig hitték, hogy az nálunk az osztrák intézménytől egészen elütő módon fejlődött és hogy végre annak sohase volt egyházellenes éle, hanem inkább a nemzeti egyházat akarta a pápa beavatkozása ellen védeni. A munka felette érdekes és bizonyára érdeméhez képest nagyobb körökben, hol alkotmányjogi kérdések iránt érdeklődnek, olvasókra fog találni. Az angol alkotmány fejlődése a legrégibb időktől fogva. Irta Freeman A. Edward. Magyarra fordította Kónyi József. Az angol nagynevű tanárnak hires munkája immár a magyar közönségnek is hozzáférhetővé van téve, és pedig kitűnő magyar fordításban, a mi annál nagyobb dicséretére válik a fordítónak,