A Jog, 1893 (12. évfolyam, 1-53. szám)

1893 / 50. szám - A kötelező polgári házassági törvényjavaslat - Az óvatoló személy jogairól és kötelezettségeiről

Tizenkettedik évfolyam. 50. szám. Budapest, 1893. december 10. Szerkesztőség : V., Rudolf-rakpart 3. sz. Kiadóhivatal: V., Rudolf-rakpart 3. sz. Kéziratok vissza nem adatnak. Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézcndök. A JOG (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY,) HETILAP AZ IGAZSÁGÜGY ÉRDEKEINEK KÉPVISELETÉRE A MAGYAR ÜGYVÉDI, BÍRÓI, ÜGYÉSZI ÉS KÖZJEGYZŐI KAR KÖZLÖNYE, Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják : Dr. RÉVAI LAJOS — Dr. STILLER MÓR ügyvédek. Felelős szerkesztő : Dr. STILLER MÓR. Megjelen minden vasárnap. Előfizetési árak: Helyben, vagy vidékre bérmentve küldve Negyed érre 1 frt 50 kr. Fél » 3 • — » Egész » 6 » — » Az előfizetési pénzek legcélszerűbben bérmentesen po stautalványnyal küldendők. TARTALOM : A kötelező polgári házassági törvényjavaslat. Irta : dr. S t i 11 e r Mór. — Az óvatolo személy jogairól és kötelességeiről. Irta : dr. Kovaliczky Elek, homonnai kir. közjegyző. — Az örökösödési eljárásról szóló törvényjavaslat. Irta : dr. B 1 u m Béla, pécsi kir. közjegyző. (Folytatás.) — A polgári házassági törvényjavaslat. — lielföld. A budapesti kir. itélö tábla teljes ülése. — A polgári házasság és a gyermekek vallása iránti törvényjavaslatok beterjesztése a képviselőházban. Szilágyi Dezső beszéde. — Ausztria és külföld. (A német birodalmi magánjogi codificatio 1893-ban. Irta: dr. S z o k o 1 a y Istvánbudapesti ügyvéd.) — Nyilt kérdések és feleletek. (A végrehajtás1 jogból. Irta : dr. B. J. [Felelet.]) — Irodalom. (A királyi placetum a magyar alkotmányban. Irta: dr. Vázsonyi Viimos. — Az angol alkotmány fejlődése a legrégibb időktől fogva. Irta: Freeman. fordította : K ó n y i József.) — Vegyesek. — Curiai és táblai értesítések. — Hirdetés. MELLÉKLET : Jogesetek tára. Felsöbirósági határozatok és döntvények. — Kivonat a »Budapesti Közlönyéből. (Csődök. — Pályázatok.) A kötelező polgári házassági törvény^ javaslat. Nagyjelentőségű, emlékezetes nap fog maradni a magyar szabadelvű jogfejlődés történetében az ez évi dec. hó 2-ika. E napon lett annyi vajúdás után végre beterjesztve az igazságügyminister által a polgári házassági törvényjavaslat. Hogy mit jelent ez a mi zilált házassági jogi viszonyaink közepette, azt e lapok olvasói előtt, kik naponta kénytelenek megküzdeni azon zűrzavarszülte nehézségekkel, melyek a házassági jog terén léteznek, alig szükséges magyarázni. Egységet jelent a tarka jogi különféleségben; biztosságot a legszentebb jogi viszonyok felett való bizonytalanságban, állandóságot és szilárdságot a változékony felfogásban, békét hosszú elkeseredett harcok után. Nem akarunk mi e helyütt a kérdés politikai oldalával foglalkozni, nem akarjuk azt a szabadelvűség szempontjából méltatni. Mind az egyik, mind a másik irányban fényes győzedelmet jelent már egymaga a törvényjavaslat benyújtása is a közvélemény régi, nagy előítéleteivel szemben, melyek lehetetlenné tették eddig ezen kérdésnek a törvényhozás elé való vitelét is. Mind az egyik, mind a másik irányban örök dicsőségére fog válni Szilágyi Dezső igazságügyministernek, hogy ő volt az, ki e nagy és nehéz jogi reform keresztülvitelére vállalkozott, és annak megvalósítására az első nagy lépést megtette, a mennyiben az illető törvényjavaslatot minden részleteiben elkészítve, törvényhozási tárgyalásra előkészítette. Nem tudjuk, mi lesz sorsa e javaslatnak ; törvénynyé fog-e válni, vagy csak javaslat marad, eltemetve mindaddig, míg egy jobb kor s kedvezőbb viszonyok törvényerőre emelik. De még ekkor is meg van ennek a nagyjelentőségű lépésnek elévűlhetlen érdeme, megmarad e törvényjavaslatnak eltörülhetlen nyoma. Megszoktatja a közvéleményt, hogy a törvényjavaslatban foglalt intézményt, mint komolyan szándékolt alkotást tekintse. Kényszerítve van ez által a közvélemény vele, mint actualis eseménynyel foglalkozni, és így a közérzületbe mindinkább átmegy annak tudata, az vele megbarátkozik és lassan előkészíti a talajt annak kőzszükségletként való megkövetelésére is. Szilágyi törvényjavaslatának meg van és meg lesz ezen termékenyitő hatása a közvéleményre. Részletes bírálatot mondani róla, mint törvényhozási jogi alkotásról, korai volna. Az nem lévén csupán jogi, hanem nagy mértékben politikai, vallási és társadalmi jelentőségű, természetes, hogy mind e négy elem érvényesülése kifejezést nemcsak, de k i b é k ü I é s t is kell, hogy nyerjen egy ily természetű javaslatban. Ez irányban nagy megnyugtatással és megelégedéssel veszszük e törvényjavaslatot. Meg van adva az államnak, mi az államé, és nincs csorbítva az, mi az egyházé. A törvényjavaslat törvény-technikai elrendezése, a törvényanyag elrendezésének sorrendje szerves egymásutánt tüntet fel, mi a törvény áttekinthetőségét és a törvény kezelhetőségét rendkívül megkönnyitendi. A megállapítások és intézkedések kifejezési módja az eddigi törvényalkotásainktól igen előnyösen elütő tömörséget és határozottságot tüntet fel; kifejezésük alakja, a nyelvezet pedig egyes kivételektől eltekintve, egészben magasabb jogi irodalmi fokon. Csak egy megjegyzésünk van, és ez az, hogy a törvény mint önálló alkotás egysége itt-ott megzavarva látszik, mi azonban nagyrészt azért vált bizonyára elkerűlhetlenné, mert e törvénynek természetszerűen számos vonatkozásai vannak a családi, örökösödési joggal, sőt a közigazgatás némely ágával is, melyekhez való majdani kapcsolatnak könnyű lehetőségét fenn kelie tartani. Ha még megemlékezünk a törvényjavaslathoz adott bő j indokolásnak valóban ritka és nem szokásosan sablonszerű i kidolgozásáról, mely a nagyjelentőségű törvényhozási munka ' megalkotásának egyetlen egy mérvadó és döntő mozzanatáról j sem feledkezik meg; ha hozzáteszszük, hogy az indokolás ; nem száraz elősorolására szorítkozik az intézkedések motivu' mainak, hanem, hogy abból a tárgy korszakos jelentősége öntudatának egész ékesszólása hangzik ki jóformán minden sorból, úgy, a mennyire futólag lehet, érdeméhez képest nagy vonásokban méltattuk Szilágyi Dezsőnek ezen hatalmas alkotását, mely neki mint törvényhozónak, a magyar jogfejlődés történetében, az elsők közt biztosít maradandó emléket. Dr. Siiller Mór. Az óvatoló személy jogairól és kötelességeiről. Irta : dr. KOVALICZKY El.EK, homonnai kir közjegyző. Dolgozatom első részében (a »J o g« ez idei 39. száma) anuak a kérdésnek megoldásával foglalkoztam, vájjon jogában áll-e s illetve kötelessége-e az óvatoló személynek óvás alkalmával az óvatolt személy által felajánlott teljesítést elfogadni, vagy sem ? Arra az eredményre jutottunk, hogy igenis nemcsak joga, de egyúttal kötelessége is az óvatolt személy által felajánlott teljesítést elfogadni. Az a további kérdés most már, hogy hogyan, milyen alakban éljen ezzel a jogával az óvatoló személy s illetve miként teljesítse ezt a kötelességét, vájjon a felajánlott teljesítés alkalmával felveendő-e valamely okirat; ha igen, mi legyen tulajdonképen az az az okirat s milyen alakszerűségekkel legyen az ellátva? P 1 i h á I Ferenc, nagy-kanizsai kir. közjegyző ur a »J o g« 27. számában megjelent cikkében annak a nézetének ad kifejezést, hogy az óvatoló személynek kötelessége eljárásáról a jelzett esetben bizonyos okiratot felvenni s hogy mellözhetlenül szükséges, hogy díjait valahol felszámítsa. Ezt a nézetet feltétlenül helyesnek ismerem el, lehetetlen el nem ítélni azt az egyszerű és kényelmes ugyan, de szabálytalan eljárást, a mely szerint a kir. közjegyző a teljesítést elfogadván, a váltót az óvatoit személynek átadja, a váltóösszeget megbízottjának kezéhez juttatja s díjait itt vagy ott felveszi, a nélkül, hogy ezen eljárásának hivatalos könyveiben, vagy okirat-gyűjteményében valahol nyoma lenne. Hogy miért szükséges ennek az eljárásnak írásba foglalása, holott az óvatolt személy által ekként kifizetett váltó rendszerint megszűnik a forgalom tárgyát képezni, sőt ha a kir. közjegyző, mint óvatoló személy, díjait az óvatolttól megkapja, erre a közjegyző által felvett iratra soha senkinek többé szüksége nem lesz, ennek a megindokolása szempontjából* ismét vissza kell térnünk arra a * W a 11 e r-nek »Der Wechselprotesu című kitűnő műve. (182., 183. lap.) Lapunk mai száma 13 oldalra terjed.