A Jog, 1893 (12. évfolyam, 1-53. szám)

1893 / 49. szám - A csődtömeggondnokságok kiosztásáról

A JOG. 361 vehetők volnának s a párbaj erős védbástyájának tekinti a katonaságot, de ha mégis a kormányok komolyan igyekeznének a párbajküzdelmek megszüntetését célba venni, akkor törvényjavaslatot nyújtana be: »egy kicsi és könnyen alkalmazható homeopathicus szereeskéu, a mely igy hangoznék: »A ki mást kihív, vagy kiáll, chinai módra fényes nappal a főtéren, 12 botütést kap a káplártól, az üzenet vivők és segédek pedig 6-ot.« Kissé furcsának tűnik fel a mi fin de siécle világunkban ez a büntetési javaslat, de Schoppenhauer, a ki az eddig élt »g o n d o 1 k o d ó k« kétségkívül egyik legnagyobbika, ezen büntetés hatásáról is gondolkodhatott s ha ő a baj orvoslását ezen módtól biztosan várja, nem tudom, nincs-e igaza ! Zárszavában Székács igen érdekesen levonja Schoppenhauer fejtegetéseiből a consequentiákat, igen szellemesen egymással szembe állitja a gyávaság, óvatosság, hősiség, vakmerőség s a bolondság fogalmait s arra az eredményre jut, hogy ép az gyáva, a ki a pressiónak enged, attól való félelmében, hogy a társadalom egy töredéke ezért megtámadhatná s ennek alapján megfeledkezik azon kötelességekről, melyek hü teljesítését az általa alapított család, szülei és a haza tőle joggal megkövetelhetnek; végzi aztán a következőképen: »Ha tehát valaki előtt közönyös, hogy őt a nemzet józan része bolondnak s egyúttal gyávának is tekinti, hanem meghajol egy töredék tapsai előtt: ám az nyúljon kardhoz a »gyáva« szó behatása alatt. En őt, mint tévelygőt, nem megvetni, hanem sajnálni fogom.« Csak ismételjük, hogy e csak imént megjelent füzetkét nem gvözzük eléévé olvasóink szíves figyelmébe ajánlani. Ybb. Vegyesek. Erdély Sándor — igazságiigyininiszteri államtitkár programmbeszéde. Erdély Sándor, igazságügyminiszteri államtitkár, a dunaszerdahelyi választókerület szabadelvű párti képviselőjelöltje, nagyérdekű programmbeszédéböl a következőket közöljük: Mint a kormánynak egyik munkatársa, a szabadelvííség törhetetlen hívének vallotta magát. A kiegyezési törvényeket sem megváltoztatni, sem a sérelmi politikával ostromolni kívánatosnak, jónak és célszerűnek nem tartja. Jelezvén az actualis nagy és nehéz kérdéseket, rámutat az egyházpolitikai törvényjavaslatok nagy fontosságára és kijelenti, hogy e javaslatok legfontosabbja, a polgári házasság, legközelebb már a képviselőház elé kerül. Kifejti behatóan, hogy e javaslatok lesznek hivatva a felekezetek között a századok óta fenforgó súrlódásokat és egyenetlenségeket kiegyenliteni, a békét biztosítani és confessionalis tekintetben az országban az egységet és békét megállapítani. Feltétlenül szükségesnek mondja a közigazgatás államosítását is. Az igazságügyi kérdések tekintetében jelezte a már eddig történt nagyhorderejű reformokat, kiemelte a megvalósítás küszöbén állókat, fölemlítve azt, hogy a reformok gyors egymásutánja tekintetében az óvatosságot nagyobb rázkódtatások nélkül figyelmen kívül hagyni nem szabad. A királyi tábla új elnöke. Vértesy Sándor, curiai tanácselnököt, a budapesti kir. tábla elnökévé nevezte ki. Az új elnökben a tábla nemcsak legkiválóbb jogászaink egyikét, hanem kiváló administrativ erőt nyer. Életrajzi adataiból a következőket emiitjük fel: Vértesaljai V é r t e s y Sándor, a kir. tábla új elnöke, Moóron született 1828. márc. 4-én. Jogi tanulmányait Budapesten végezte 1847-ben s a következő évben felesküdött a kir. táblához jegyzőnek. A kir. táblától a m. kir. udvari cancelláriához került, mint díjnok. Rendkívüli szorgalma és nagy képzettsége gyors előmenetelt szerzett számára. A díjnokból tollnok, majd 1861-ben udvari fogalmazó lett s mint ilyen, 1862. szept. hónap végéig szolgált. Ekkor udvari titkár s a következő évben elnöki titkár lett az udvari cancelláriánál. Az udvari cancelláriától a miniszterelnökséghez nevezték ki elnöki titkárnak s ugyanekkor a miniszteri osztálytanácsosi rangot kapta. 1867-ben kapta a magyar nemességet a királytól, Werner családi neve helyett a Vértesy családnevet, vértesaljai predicatummal. Mikor a király 1869-ben keleti útjára ment, Vértesy mint a miniszterelnökséghez beosztott hivatalnok, az udvari kísérettel követte a királyt. Ez útja alkalmával a M e d j i d i j e-rend II. osztályát kapta a török szultántól, a görög udvartól pedig a Megvált ó-rend középkeresztjét. Keletről visszatérve, 1869. év végén felmentették a miniszterelnökségnél elfoglalt állásától és a király akkor a Szent-István-rend lovagkeresztjével tüntette ki. Ugyanebben az évben a kir. semmitőszékhez nevezték ki bírónak s ebben az állásában 1882-ig maradt meg. 1882. év végén curiai biróvá lett, majd 1885-ben tanácselnöknek nevezték ki s mint ilyen szolgált a mai napig. A osődtömeggondnokságok kiosztásáról a budapest1 kir. keres k. és váltótörvényszéknél emlékezett meg lapunk idei 47. számának első cikke. Kiemeltük, hogy ezen kiosztás még mindig jogos és méltó panaszra ád okot és hogy a váltótörvényszék elnökétől »többet és jobbat vártunk volna«. Ezzel szemben rendelkezésünkre bocsáttatott a Nagy Ödön elnöksége alatt kiosztásra került csődök hiteles jegyzéke. Örömest constatálunk ezen adatokból, hogy Nagy Ödön elnöksége alatt a csődök kiosztása körül bizonyos rendszer uralkodik, semmiféle kedvezmény nem tapasztalható, és hogy a tömeggondnokságoknál rendszerint azon ügyvédek lesznek első sorban figyelembe véve, a kik az utolsó tíz éven belül még csődöt nem kaptak. Tett megjegyzéseink éle tehát nem Nagy Ödön, hanem hivatalbeli elődei ellen irányul, egyebekben pedig az érintett cikkünkben elmondottakhoz semmi hozzá adni vagy elvenni valónk nincsen. A rendelkezésünkre bocsátott adatokból kitunőleg csődöket nyertek 1891. évben: dr. Friedmann Bernát, Ardó Alfréd, (hitelezők jelentkezése hiányában szűnt meg), N é m e t h Antal, dr. Klein Ignác, dr. Horváth Ádám, dr. Bunczel Alfréd (lemondva, később) dr. Jacobi Sámuel, dr. Dalnoky Béla, dr. Székely Miksa, V 1 a k a János, Balassa Károly, T o 1 d y Géza, G u 11 m a n n Tamás, Petrovics László, M e 1 h a Kálmán, Rakovszky Géza, Demetzky Gyula (vagyonhiányában megszűnt), Kisbaári Kiss Ferencz, 1892-ben B. Purczell Andor, dr. G y ő r f f y Gyula, Klein Ignác (megszűnt vagyon hiányában), Okólicsányi Géza, Kormann Frigyes, Fejérpataky Kálmán, B e r g e r Mór, Bittó Ernő, B e n e Ödön, Tóth Kálmán, Rozsemberszky Ödön, Foltin Pongrác, Morócz Ferenc, Ardó Alfréd (lemondva később) Bleyer Samu, M a r k h ó t Aladár, V i r a v a Ján., \V a 11 a y Guszt, dr. V a d á s z y Bertalan, Horánszky Nándor (lemondva később) dr. Holló Lajos, S inger József Izor (a kir. itélő tábla feloldó határozata után újabban a csőd meg nem nyittatván), Kraemer József, Dedinszky Kálmán, M a n g o 1 d Ármin, Keresztes y József, M o r 1 i n Imre, dr. Schönstein Lajos, K u g I e r János, Németh József, Kállay József, Katona Péter. 1893-ban: dr. W i 11 ra a n n Mór, G r a n e r Ernő, Pap János, Hegedűs Károly, G o 1 d Simon, B i h a r i Mór, P a c z o 1 a y Gábor, R o t h Pál, Csete Kálmán (vagyon hiányában megszűnt), Schulek Géza, Nessi Pál, Mandel Pál, Szabó János, dr. Csengey Gyula, dr. Reik Ferenc, Deutsch Izidor, Tompa Antal, Radocza János, Márkus Adolf, Barbás Gáspár (a kir. tábla feloldó végzése után vagyon hiányában megszűnt), Farkas Gyula, W e i n e r Adolf, T ó t h Gyula, D u 1 o v i c s Béla, Theodorovics István, B r ü 11 Ignácz, Schiller Henrik, dr- Török Béla, G u ó t h Sándor. Nagy Ödön elnök a csődök kiosztását kizárólag magának tartotta fenn, hogy igy ab ovo legyen kizárva minden visszaélés. Bármennyire kívánatosnak tartja, hogy mindenkinek jogos igénye kielégítést nyerjen, úgy az a csődök csekély számánál és az ügyvédi kar néhány tagjának nem eléggé megbízható voltánál fogva majdnem lehetetlen. A felelősség egyedül őt terheli és azért csak szűkebb kör az, a melyre nagyobb csődök kiosztásánál figyelemmel lehet. Hogy ennek folytán mindig lesz nagy serege az elégedetleneknek, az világos, de egyúttal sajnos kényszerűség is. Nekünk ezek után csak az a kivánatunk, hogy jövőre ne tekintessék a képviselői mandátum egyúttal praerogativának is a csődtömeggondnokság elnyerésére, más felől pedig, hogy a vidékről a fővárosba átköltözött ügyvédeknél a vidéken töltött idő már azért se számittassék be a gyakorlatba, mert ezen ügyvédek már a vidéken is élvezték, vagy élvezhették az ügyvédkedéssel járó beneficiumokat. Igy nem fog beállani azon anomália, hogy a fővárosban 25 év óta működő ügyvédek csak egy, vagy éppen semmi csődöt sem nyernek, ellenben a vidékről ide átköltözött, 4—5 év óta itt működő ügyvédek 4-5 csődben is részesüljenek. Kívánatra szívesen szolgálunk e részbeni adatokkal, természetesen a Nagy Ödön előtti időből. Végül még megjegyezzük, hogy azon közlemények, melyek egy helybeli lapban a csődtömeggondnokságok kiosztására vonatkozólag közzé tétettek, hitelességre igényt nem tarthatnak. Sommás tárgyalások a fővárosban. Sommás tárgyalásra megjelentünk a VIII —X. kerületnél Erdőss biró kis hivatalszobácskájában (a nevezett biró szobája csak typikus jelensége a más bíróságnál ép oly mérvben dívó bajnak). A tárgyalás 8 órára volt kitűzve, a szoba tehát már 9'/2 kor zsúfolva van ügyvédekkel, felekkel és tanukkal. 24 tárgyalás van kitűzve a mai napra, épen mint más napon is. A zavar majdnem bábeli. Itt alperes adja elő védekezéseit, közbe egyik megjelent ügyvéd kéri a periratok kiadatását tanulmányozás végett (oly kedvezmény, melyre nem minden biró hajlandó), más ügyvéd halasztást akar igénybe venni és kéri a legközelebbi határnapot. Február 9. : a válasz (a tárgyalás november 28-ikán van, a halasztás tehát csak 21/8 havi, a mi elég kedvezőnek tekintetik, mert másutt 3—4 havi halasztás dívik). Itt a megjelent peres felek egyike kikiáltja a másik ellenfelét, ott egy elkésett tanú jelentkezik, a ki ezért büntetésül várakozni kénytelen, szóval a kép mindennek, csak bájosnak nem mondható. Végre itt a makacsság ideje és jelentkezik egy makacsoló. A többi tehát mind tárgyalni akar. Igen, de mikor kerül reánk a sor, reánk szerencsétlenekre, a kik az első tárgyalásra megjelentünk? Mert hogy a halasztottaknak elsőbbségük van, ezt kétségbe nem vonhatjuk. Reánk vár tehát a kedvező sors, hogy 3 — 4 órai várakozás után a tárgyalás hivatalból lesz elhalasztva