A Jog, 1893 (12. évfolyam, 1-53. szám)

1893 / 49. szám - A becsületről és a párbajról

360 A JOG. V i s o n t a i Soma ismétli, hogy nálunk sok munkaerőt meg lehetne takarítani, ha a bünperek nem járnák meg mind a három fórumot. Maga Kozma Sándor k'r. főügyész rámutatott arra, hogy az ügyészek túllépnek a kellő határon. O nem mondta, hogy az ügyész mindig nyugodjék meg, de ebből nem következik, hogy az ügyész ne fogadhatna el másod-harmadfokú ítéleteket. Erről különben a tervezett büntető perrendtartás már gondoskodik, hogy ott, a hol csak pénzbírság vagy egy évnél csekélyebb büntetés van kiszabva, az ügyész ne vihesse fÖlebb a pert. Szilágyi Dezső igazságügyminiszter kijelenti, hogy túlzásokkal nem lehet az álláspontot helyesbíteni. Ilyen túlzás az, a mit a képviselő ur most és előbb is mondott, tudniillik, hogy minden büuper minden fokot megjár, llyeu túlzás az is, hogy a közvádló sohasem nyugszik meg az elsőbiróság Ítéletében. Ilyen túlzások a való tényállást elhomályosítják, de semminemű álláspontot nem igazolnak. A mi a büntető perrendtartásra való hivatkozását illeti, semmi kifogásom nem volna ellene, kivált nem volna akkor, ha • jól hivatkozott volna rá ; mert tévesen hivatkozott. V i s o n t a i Soma : Itt van szó szerint a szakasz ! Szilágyi Dezső igazságügyminiszter: Ha lesz szives azt elolvasni, látni fogja, hogy nem az van ott mondva, hogy egy évi fogházra kiszabott büntetés nem vihető felébb, hanem olyan vétség esetében nem történhetik felebbvitel, a mikor a büntetés maximuma az illető esetre a törvényben egy év. V i s o n t a i Soma : Nincsen igaza a miniszternek ! Szilágyi Dezső igazságügyminiszter: Én nem tudom, a tervezet melyik szakaszáról beszél a képviselő ur, de annyi bizonyos, hogy talán én is ismerem azon szöveget. (Derültség a jobboldalon.) A vizsgálati fogság elrendelésének körében két, határozottan konstatált visszaélés fordult elő. Az egyik az, hogy igen csekély esetekben, a mikor az eset súlya nem állott arányban a vizsgálati fogság súlyával, vizsgálati fogság kéretett; de nem áll az, mintha az lett volna a főbaj, hanem az, hogy a vizsgálati fogságok igen hosszú ideig terjedtek. Ez a főügyészi rendelet igen helyesen azon a téren mozgott, a mely téren a végrehajtásnak mozogni kell. De ettől különbözik az, hogy határozott tilalom történjék arra, hogy az alsó bíróság büntető Ítélete bizonyos megjelölt esetekben felebbvitessék. Ezt a határozott tilalmat csak ugy lehet kiadni, ha határozottan meg volna jelölve és megjelölhető volna : mikor nem kívánja az állam érdeke a feljebbvitelt; ezt pedig nem lehetne máskép tenni, mint egy általános utasítás alapjáD. V i s o n t a i Soma félreértett szavainak helyremagyarázása végett szólal föl s kijelenti, hogy őt nem érheti a túlzás vádja. A mi pedig az új bűnvádi perrendtartás azon szakaszát illeti, azt abból a munkából idézte, mely most bizonyára javaslat lesz, melynek címe: »Bünvádi perrendtartás« s melyben ezen szakasz igy van megfogalmazva: »Ha oly vétségben mondatott ki bűnösnek, vagy felmentetett, melyre pénzbüntetés van megállapítva, vagy egy esztendőre terjedő vagy ennél rövidebb fogházban mondta ki bűnösnek.« Szilágyi Dezső igazságügyminiszter: Fogházban mondta ki bűnösnek?- Fogházzal sújtott vétségben! (Közbeszólás a jobboldalon : Fogházhan nem lehet valakit bűnösnek kimondani!) Visontai Soma: Nem mondom, hogy ez a fogalmazás: »fogházban mondta ki bűnösnek«. a helyes, hanem csak azt, hogy azon szakaszban világosan az van mondva, hogy ha egy évi vagy kevesebb fogház szabatott ki rá. így méltóztatik talán elfogadni; jegyzet alakjában irtam le a szakaszt. Szilágyi Dezső igazságügyminiszter: Rosszul irta le! Visontai Soma: Hogy mennyire nem rosszul irtam, bizonyítja az, hogy nem lehet a büntető törvénykönyvben oly vétségeket mutatni, melyekre nézve egy év a maximum. (Ellenmondások jobbfelől.) T e 1 e s z k y István statisztikai adatokra hivatkozik, hogy még az is túlzás, hogy majd minden bűnvádi ügy megjárja a három fórumot. Visontai nem helyesen citálta a tervezett javaslatot, mert a javaslatban nem az van, hogy »egy éven aluli fogházra itéltetett«, hanem az, hogy ha oly büntetendő cselekményben mondatik ki bűnösnek, melyre a büntető törvénykönyv egy évet meg nem haladó fogházbüntetést szab ki; és itt Visontai meg akarja őket examinálni a büntetőjogból s azt mondja, mondjunk hát hirtelen oly vétséget, melyre egy évi fogházbüntetés van szabva, mint maximum. Erre azt mondja, hogy nem az a kérdés, hogy hány olyan vétség van, a melyre épen egy évi fogház van, mint maximum kiszabva, hanem az a kérdés, hogy hány oly vétség van, a melyre szabott fogházbüntetés maximuma az egy évet meg nem haladja; ilyen pedig van elegendő és ezt az előtte szólónak, mint hires kriminálistának, nem is szükséges megmondani, mert hogy sok van, azt ő sem vonhatja kétségbe. A címet és az összes szakaszokat elfogadja a többség. Nyilt kérdések és feleletek. A végrehajtási jogból. Vagyonközösség megszüntetési per folytán a közös ház bíróilag elárvereztetett. Az első árverésen azt felperes vette meg, mint legtöbbet ígérő ; alperes erre utóajánlatot tett és a folyó évi oct. hó 18-án megtartott utóajánlati árverésen alperes lett a legtöbbet igérő ; egyszersmind a vételárnak azon részletét, mely felperest illeti, birói kézhez letévén, birtokba helyezést és felperesnek végrehajtás utjáni kihelyezését kérte a telekkönyvi hatóságnál. Kérdésem tehát az: vájjon tartozik-e felperes a községben szokásos legközelebbi hurcolkodási határidő előtt is a lakást kiüríteni és kihelyezhető-e rögtön télvíz idején az általa eddig tulajdonilag birt lakásból? Mellékesen megjegyzem, hogy a fekvőség végrehajtás joghatályával adatott el és hogy vevő alperes birtokilletőségén jelzálogai terhek vannak, melyeket ha alperes a bírósághoz be nem fizet: esetleg ellene visszárverés is kérhető. A bíróilag megállapított árverési feltételek ugy szólnak, hogy vevő azonnal birtokba lép, mihelyt az árverés jogerőre emelkedik, habár az árverési kérvényhez mellékelt árverési feltételekben felperes azt hozta javaslatba, hogy a közbirtokosok, a mennyiben egyik közülök lesz a vevő, a legközelebbi hurcolkodási határidőben kötelesek a házat elhagyni. Ámde ez a bíróságnál használt chablonszerü árverési feltételekből — kézzelfogható elnézés folytán — kimaradt és ezen hézagot felperes sem vette észre. Miképen lehetne felperesen segíteni, hogy a legközelebbi hurcolkodási határnapig lakásában megmaradhasson. Aliquis. Irodalom. A becsületről és a párbajról. Irta: Schoppenhauer Arthur. Ford., bevezetéssel s zárszóval kisérve közéteszi Székács Ferenc, Budapest. Hornyánszky Viktor, 1894. Nagy 8° 66 11. Most midőn még csak az elmúlt uapokban egy szerencsétlen eset alkalmából a sajtó és a közvélemény napokig foglalkozott a párbaj kérdésével, midőn testületek és casinók körében a legszélesebb alapokon álló mozgalom indult meg az egész társadalom által »k ö z é p k o r i n a k« bélyegezett s szükség esetében mégis mindig előrántott párbaj ellen, — kétségkívül nem köznapi érdekkel bir az, hogy megszólal a büntetőjog egy kiváló művelője: Székács Ferenc —- kit lapunk munkatársai közé van szerencsénk számlálhatni — s hallatja a maga jól megfontolt, idők során a tapasztalatban megedzett véleményét egy fordítás kapcsán. Lefordítja ugyanis Schoppenhauernek, a nagy pessimista gondolkodónak a becsületről és párviadalról irott Parerga s Paralipomena című művébőli nézeteit, »elkészitve látván a talajt, mely a mag befogadására alkalmas.« Minden bizonynyal kiválóan szép és időszerű vállalkozás volt ez, melyből nemcsak a közvélemény húzhat hasznot, ha ugyan haszon húzására általában képes (mert elméletben csekély kivétellel mindenki elitéli a párbajt s kevés themára pazaroltak még viszont annyi tintát és nyomdafestéket, mint erre\ de határozottan szolgálatot tett Székács vele a bölcsészeti irodalomnak, mely e fordítást eddig nélkülözte. Előrebocsátván, hogy a mit Székács mond a legújabb időkben felmerült párbajellenes gyakorlati és általánosan ismert indítványokról, az mind egy szóig helyes és magunk is azon nézeten vagyunk, számot adunk nagyjából Schoppenhauer véleményéről : a becsületet s ebből kifolyólag a párbajt illetőleg. Nem arra kell adni — véli — mit gondolnak az emberek felőlünk ; az ember saját lényében találja fel boldogságát. Mások véleményének túlságos becset tulajdonítani általánosan elterjedt tévhit s ha az ember embertársai véleményével többel törődik, mint azzal, a mi saját öntudatában fekszik, ez már hiúságnak nevezhető. E természet ezen badarsága, mely mások becsülésében látja boldogságát, ezen kivül még a becsvágyat s büszkeséget termi. A becsület egy pompás d e f initióját találjuk itt: a becsület tárgyilagosan mások véleménye értékünk felöl és alanyilag ezen véleménytől való félelmünk. Megkülönböztet Schoppenhauer : polgári, hivatalos és nemi becsületeket. A katonai becsületet nem tartja külön becsületfajnak, hanem a hivatali becsülethez számítja. Az úgynevezett lovagias becsületről azt mondja : »Becsületünk nem a másoknak felőlünk való vélekedésében, hanem e vélemény nyilvánításában létezik«, minek bizonyítékát nyújtja, hogy a sértés visszavonható. A férfi becsülete nem azon sarkallik, hogy mit tesz, hanem hogy mit szenved, mit tűr el. Igen érdekes példákat hoz fel arra nézve, hogy régi római s görög bölcsek mennyi mindent: rúgást, pofont eltűrtek, a nélkül, hogy becsületükön — szerintük s az akkori világ szerint — csorba esett volna. Ma azonban a becsületet helyreállító processust: a párbajt, elkerülni nem lehet. Vázolja ezután a párbajozás történetét s erős kifejezésekkel, bámulatos logikával, érdekes példák egész sorozatával igyekezik a párbaj intézményét nevetségessé tenni. »Hiszen ma már — igy szól — tiltva van kutyákat s kakasokat egymásra uszitni. hanem embereket akaratuk ellenére egymásra uszítva, halálos küzdelembe sodorni az esztelen lovagias becsületet, nevetséges babonájával s ennek korlátolt eszű képviselői s ügyviselői által, kik nekik kötelességükké teszik, hogy valamely haszontalanságért, mint gladiátorok küzdjenek egymás ellen, — ez meg van engedve « Hosszabb és tüzetes érvelés után — melyet épen a mai viszonyok közt nem vagyunk képesek eléggé figyelembe s elolvasásra ajánlani — igy kiált fel: »bár csak az újabb kor e szörnyetege a XlX-ik század által elpusztíttatnék!« Nem hiszi, hogy a kormányok párbaj kiirtási kísérletei komoly számba