A Jog, 1893 (12. évfolyam, 1-53. szám)

1893 / 49. szám - A kir. Curia és a kir. itélő táblák

359 idézte, hanem egyre nézve tévedésben van a képviselő ur s ez az, hogy ez nemcsak az igazságügyi, hanem a többi tárcánál is ugy van és ez talán nem is meglepetés még a képviselő úrra sem, mert méltóztatik emlékezni arra, hogy az a kimutatás, a mely a törvényjavaslathoz mellékelve volt, azt mutatja, hogy a beosztás az első évben igy fog történni és csakugyan a magasabb fizetési fokozatokba való beosztás, jelesen a bíráknál az 1,800 forintos fizetési fokozatba nem történt. De nagyban és egészben ugyanez az egyenletes eljárás követtetett a többi tárcánál is. (Horánszky Nándor tagadólag int.) De igen, mert elvül kimondatott, hogy nagyban és egészben ahhoz a kimutatáshoz tanjuk magunkat már pénzügyi szempontból is, a mely a törvényjavaslathoz mellékelve volt. ¥.z az egyik. A mi már most azt illeti, vájjon szándékozom-e kivárni az 5, illetőleg 10 évet és csak akkor eszközölni a magasabb fizetési fokozatokba való beosztást: csak azt válaszolhatom, hogy ezt fokozatosan sokkal előbb óhajtanám tenni, de ez a pénzügyi állapotoktól függ. Ha lehetséges lesz pénzügyileg, természetesen ez nem egy tárcában viendő keresztül, mert quod uni justum, alteri aquum, ezt a többi tárcákban is aránylagoson keresztül kell vinni. Ha tehát lehetséges lesz. szeretném e beosztást fokozatosan keresztülvinni. Kz az, a mit a képviselő urnák felvilágosításul mondhatok. (Helyeslés jobb felöl.) Horánszky Nándor : T. ház ! A felvilágosítással magával, a mennyiben ez szabatos, meg vagyok elégedve. De miután az a kimutatás, melynek alapján a javaslat készült, a törvénynek kiegészítő részét nem képezi, önként értetődik, hogy a t. kormány az első beosztás alkalmával azon kimutatástól, mely a törvényjavaslat tárgya nem volt, e tekintetben is eltekinthetett volna. Hiszen magában a költségvetésben maga a t. miniszter ur is eltekintett ettől a felhatalmazástól, mert pl. az Írnokoknál a fizetési osztályokba való beosztás tekintetében javítást hoz javaslatba. Remete (xéza : Helyesen ! Horánszky Nándor: A midőn tehát, t. ház, egyfelől el ismerem azt, hogy a törvénynek a szóban forgó kimutatás képezte a bázisát és csak az mondatott akkor, hogy az nagybán és egész ben vitet'k keresztül, nem ismerhetem el azon általános kijelentés helyességét, hogy ez más tárcáknál is hasonlóképen történt. (Helyeslés bal felöl.) Szilágy i Dezső igazságügyminiszter: T. ház! Legyen szabad erre megjegyeznem, hogy először igenis e költségvetésben már egyes eltérések történtek épen az Írnokokra nézve, mert százzal többet vettem fel a 700 forintos kategóriába. Nem zárkózhattam el az előtt, hogy épen a legapróbb hivatalnoki állások nem valami fényes fizetésben részesültek és azt mondtam, hogy már a legközelebbi évben meg fogjuk kezdeni ezekre a legapróbb állásokra nézve a fokozatos javítást. (Elénk helyeslés.) A mi a bírákat illeti, én is sajnálom, hogy nem volt pénz; én legjobb szerettem volna mindjárt az első évben keresztülvinni a magasabb fizetési osztályba sorozást. Hogy határozott Ígéretet nem teszek, annak, t. ház, oka az, mert egy miniszter határozott ígéretet csak arra tegyen, a midőn a tényezők felett, a melyek irányadók, ő rendelkezik. De ha egyszer az igazságügyi tárcában keresztülvitetik a fokozatos beosztás a magasabb fizetési osztályokba, gondolom, méltányosnak fogja a t. képviselő ur találni, ha hasonló igénvekkel a többi tárcák is fognak jönni és akkor az lesz a kérdés mindnyájunkra nézve, hogy az ország pénzügyi ereje ezt, a mi magában véve méltányos, megengedi-e vagy sem? En tehát csak ezen korlátok közt tehetek ígéretet; azt hiszem, minden más Ígéret egy kissé könnyelmű lenne. (Helyeslés ) A tételt megszavazták. Az aszódi javítóintézetek tételénél. Madarász József azt kérdezi, hogy hajlandó-e az ev. és ref. lelkészeket egyenlően honorálni? Szilágyi Dezső igazságügyminiszter: T. ház ! Legyen szabad röviden kijelentenem, hogy az aszódi javítóintézetben, mint minden más intézetben, az interkonfesszionális törvény értelmében az az intézkedés, hogy a letartóztatottak az illető felekezet lelkésze által résszesüljenek vallási oktatásban. Itt a különböző felekezetű protestánsok, jelesen evangélikusok és reformátusok eddig az evang. lelkész által láttattak el és tervbe volt véve, hogy nagy ünnepeken azután a ref. lelkész is átjön és az is isteni tiszteletet tart. Több oldalról azonban kívántatván az, hogy miután a ref. gyermekek száma jóval, kétszer, talán háromszor is meghaladja az evangélikusokét: célszerű volna, hogy ezek is egészen és mindenben saját felekezetű lelkészük által részesüljenek vallási oktatásban. Részemről azt tartom igazságosnak, hogy az itt felvett öszszeg két egyenlő részben megosztassék és az evangélikus lelkész a maga hiveit, a ref. lelkész meg a maga híveit szintén ellássa. Így szándékozom, de csak uj évtől kezdve intézkedni, mert a folyó évre a dolgokat megbolygatni már nem lehet. (Helyeslés.) A tételt és ezután a költségvetés többi ré-zét is megszavazták. ("Elénk, hosszas éljenzés. Felkiáltások : Éljen Szilágyi! A kir. Curia és a kir. itélő táblák ítélő bíráinak szaporításáról és az 1877: V. t.-c. módosításáról szóló törvényjavaslat tárgyalása a képviselőházban nov. hó 29-én. Ragályi Lajos előadó szükségesnek tartja a javaslatot a végből, hogy a felsőbb bíróságoknál felszaporodott hátralékokat j megszüntethessék. Ideiglenességről már nem lehet szó, mert ma : már a közvetlenség é.° szóbeliség nagy elveire fektetett perreüd' tartási reformok többé nem mint puszta remény élnek közöttünk, | mely reményt a megvalósulástól, mint a multak példája bizonyítja, | gyakran évtizedek választhatják el, hanem meg van már alkotva . a törvénycikk, mely a legközelebbi hónapokban már életbe is lép, mely az ügyek legnagyobb részére nézve a szóbeliség és közvetlenség elveire fektetett perrendtartást hozza be. Ajánlja a javaslat elfogadását. (Helyeslés a jobboldalon.) V i s o n t a i Soma csak palliativ eszköznek látja azt a javaslatot. A munka, mely a berendelendő bírákra vár, nem Ítélkezés, hanem bizonyos felhalmozódott anyag eltakarítása (Ugy van! a baloldalon) s ilyen munka mellett bizony sok magasabb érdek és jog szenvedhet csorbát. (Ugy van! a szélsőbalon.) Nem helyeselheti a birói létszámnak hevenyészett emelését, mert ez alkalmas veszélyeztetni a jogegységet. Azt mondják, hogy a hátralékok óriási, felszaporodása az emberek konok perlekedési viszketegébeu rejlik. De ö rámutathat i arra, hogy a konok perlekedők közt első helyen áll az államhatalom. (Igaz ! a szélső baloldalon.) Hogy Magyarországon minden bűnpör minden fórumon keresztül megy, annak oka az, hogy az államhatalom képviselője előtt sohasem birnak a bírák elég bölcsességgel arra nézve, hogy az ítéletben megnyugodjon. Kellő statisztikával nem rendelkezünk, de a felsőbb bíróságoknál lévő | bűnperek 65 — 70°/o olyan, melyet a vádhatóság vitt föl. Magyar| országon csoda számba menne egy Ítéletben megnyugvó királyi ügyész. Ha halálbüntetés van kiszabva s két vádlott van, akkor legalább az ítélet sorrendjére nézve fölebbeznek s nem tekintik azt, hogy fölebbez-e a vádlott vagy sem ? <) attól is eredményt várna, ha a kir. Curiánál a tanácsok tagjainak számát apasztanák. A törvényjavaslatot nem fogadja el. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Szilágyi Dezső igazságügyminisztei megjegyzi, hogy nem j áll az, mintha ez a javaslat csak palliativ eszköz lenne. Ha egyedül ezt a javaslatot terjesztenék elő, még talán lehetne ezt moní dani; de az előtte szólott képviselő ur maga is fölemlítette, hogy az csak egyike azoknak a rendszabályoknak, a melyeket okvetetlenül alkalmaznunk kell, de a melyek az eredményt csak a többivel kapcsolatban, jelesül az eljárásnak és a jogorvoslati rendszernek átalakításával biztosithatják. Egy tévedést elkövetett az előtte szólt képviselő, midőn azt mondja, hogy mikor ilyen szaporításról van szó és midőn ilyen szaporítás kisegítő bírák által is történik, akkor ebben már benne van az, hogy ezek nem olyan munkára vannak hivatva, mint a többi bírák, hanem elhamarkodottabb, fölületesebb munkára. Azt gondolja, ennek az ellenvetésnek abszolúte semmi alapja nincsen. Hiszen elvégre nincsen kétféle ügy, mely homlokán viselné azt, hogy ez hátraléki ügy, ez pedig nem hátraléki ügy. . Egy véleményen van velem, hogy mindegyik egyforma, hanem ha egy bizonyos időn túl nyugszik, akkor a hátralékok sorába I lép. Meg nem foghatom tehát a megkülönböztetés alapját, hogy bizonyos ügyeket felületesen és gyorsan kell elvégezni, fel kell tennem még az ő felfogása szerint is. Az, hogy ez a szaporítás megtörténik, lehetővé teszi azt, hogy az ügyek elintézésében egyáltalában az a késedelem, a mit »hátralék« névvel szokás meg' jelölni, sokkal kevesebb lesz és lehetővé teszi azt, hogy az az idegesség a jogkereső közönségben, a jogvédőkben, az ügyvédek! ben, sőt magukban a bírákban, ha nem is egészen elenyésztessi'k, hanem tetemesen csökkentessék. Ez a javaslat nem szervezeti változás és kíváncsi volna arra, hogy mi a helyesebb mód és eszköz, hogy igazságszolgáltatásunk; nak ezen a baján segíthessünk ? A Curia tanácsai tagjainak leszállítását könnyű mondani, de nagy felelősséggel járna ezt megvalósítani. Ehhez a módhoz | folyamodni nem lenne helyes. A mit az előtte szólott képviselő a fölebbezésekről, nevezetesen a kir. ügyészek konok fölebbezéséről mondott, az csupa túlzás, szuppozició, pedig nem is alapos szuppozició. Elvégre a büntető igazságszolgáltatásban az ügyész, mint az állam orgai uma, az igazságos megtorlás elvének érvényesítését I keresi. És ebben őt annyira megkötni, hogy az általa megítélendő ! szükség esetében se élhessen jogorvoslattal, nem lehet. Ha pedig nem zárható ki az ő részéről való megítélés, akkor akármiféle I utasítás csak általánosságban fog mozogni és a dolog természeténél fogva az ő megitélésére kell bizni, ha vájjon az az általános utasításban kifejezett elv alkalmazásának esete fenforog - e ! vagy sem ? Különben tévedés az, hogy a Curia hátralékait a bűnügyek l okozzák. A kereskedelmi ügyek kétszer annyira rúgnak, mint a bűnügyek. De arra figyelmet fordítanak, hogy a főügyészségek rendeljék meg az ügyészi karnak, hogy a hol az igazságszolgáltatás nyilvánvalólag nem követeli, ne terheljék a felsőbb bíróságokat a fölebbvitelekkel. (Helyeslés.) Minthogy neki kötelessége arról gondoskodni, hogy a Curiánál az ügyek ne heverjenek, hanem csökkentessenek s ne ismétlődjék az, a mi & budapesti kir. táblánál történt: kéri a javaslat elfogadását. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) A ház többsége a javaslatot általánosságban elfogadja s áttér a részletes tárgyalásra. ' A címnél