A Jog, 1893 (12. évfolyam, 1-53. szám)

1893 / 48. szám - A magyar családi hitbizomány

190 A JOG. az 1890/91. iskolai év befejeztéig ellátta az A) alattiban megjelöli tanintézetben teljesítendő ének- és zenetanitást, azt pedig maga alperes sem állította, hogy a lemondás elfogadását közvetlenül megelőző és közvetlenül követő hónapokban, vagyis az 1891. évi július hóban és augusztus hóban is köteles lett volna felperes tanórákat tartani: megállapítandó volt, hogy felperes az egész évi ötszáz (500) frira, következésképpen a megtagadott július és augusztus havi részletekre nézve is megszerezte a követelési jogot azzal, hogy a maga részéről elvállalt tanítási kötelezettségnek az 1890/91. iskolaév befejeztéig, illetve ennek egész tartamán át megfelelt. Ezen megállapításból folyólag és mivel másrészt a kikötött tiszteletdíj kiszolgáltatási módjának a vallás- és közoktatásügyi ministerium részéről nyilván a kezelés egyszerűsítése szempontjából, egyoldalúlag történt meghatározása felperes jogos igényeit nem érintheti : alperest az összegére nézve nem kifogásolt keresetbeli követelés kifizetésében elmarasztalni kellett. A győri kir. itélő tábla. (1892. évi február hó 17-én 677. szám alatt.) A kir. ítélőtábla az első bíróság ítéletét a megelőző birói eljárással együtt az 1891. évi L1X. t.-c. 39. §-ának b) pontja alapján hivatalból megsemmisíti s a kir. járásbíróságot utasítja, hogy a keresetet felperesnek adja vissza. Indokok: Felperesnek, mint a soproni állami felsőbb állami leányiskolánál az ének- és zenetanitásnál évi tiszteletdíj mellett megbízottnak az ez állásáról az 1891. évi tanév végén történt lemendását követő két hónapra számitott díj iránti követelése természeténél fogva nem birói eljárásra, hanem közigazgatási útra tartozik, a melyben felperes követelésével már el is utasíttatott. A kir. járásbíróság tehát az által, hogy a keresetet elfő gadta s az 1868. évi L1V. törvénycikk 8. §-a a) pontjának figyelmen kívül hagyásával az ügyben eljárt, oly szabálytalanságot követett el, mely miatt az Ítéletet s az azt megelőző eljárást meg kellett semmisíteni. A m. kir. Curia. (1893. évi június hó 8-án 3,720. sz. a.) A másodbiróság végzése megváltoztattatik, a kereset birói útra tartozónak mondatik ki és utasittatik a másodbiróság, hogy a pert érdemileg bírálja meg. Indokok: Altalános jogszabály, hogy minden vagyonjogi követelés, melynek érvényesítését a törvény külön hatóság elé nem utasítja, a rendes, vagyis birói uton érvényesíthető. Tekintve pedig, hogy nincs oly törvény, mely az állami felsőbb leányiskolánál tiszteletdíjjal alkalmazott ének- és zenetanitóknak a tiszteletdíjra vonatkozó követelésük érvényesithetésére a közigazgatósági hatóságokat jelelné ki végleges itélethozó közegül, nyilvánvaló, hogy a másodbiróság helytelenül határozott akkor, mikor felperesnek a fémjelzett minőségéből kifolyó tiszteletdij-hátralék iránti keresetét azért, mert követelésével közigazgatósági hatóság határozatával már elutasít tátott, birói uíra nem tartozónak mondotta ki. Miért is a másodbiróság végzésének változtatásával a kereset elfogadandó és a másodbiróság a per érdemi elbírálására utasítandó volt. Ha felperes valamely társulat nevében alperesekkel közvetlenül szerződött, felperestől a szerződés teljesítése iránti perben a felperességi jog meg nem tagadható. A pestvidéki kir. járásbíróság. (1892. évi május hó 6-án 3,646. sz.) Dr. Draskóczy Miklós által képviselt V. Alajosné, mint a budaőrsi fiúzenekar karmestere, felperesnek dr. Vladár Tivadar ügyvéd által képviselt F. József, P. József, S. Mátyás, B. János, S. Mátyás, H. József, J. Gábor, V. István, K. Antal, T. József és H. János alperesek ellen 274 frt és 220 frt tőkék és járulékaik iránti sommás perében következőleg itélt: Ezen bíróság felperest keresetével perelhetőségi jog hiányában elutasítja. Indokok: Alperesek felperesnek kereshetőségi jogát kifogásolván, tekintettel arra, hogy a felperesileg bemellékelt két (2) oldalú szerződésben csakis a szerződő felek jogai és kötelességei vannak megállapítva, azonban azon kérdés, hogy a megalakított eme társulatot ki jogosított képviselni, említés sem történik. Miért is felperest e zenetársaság képviseletében jogosan fellépőnek tekinteni nem lehet és egyéb meghatalmazás hiányában csakis a zenetársulat kötelékében tényleg benlevő összes tagoknak lehet joga peres fél minőségében fellépni, illetve keresetet indítani, avagy alpereskép védekezni s igy érdembeni bizonyítás mellőzésével felperest keresetével elutasítani kellett. A budapesti kir. itélő tábla. (1893. évi április hó 5-én 6,489. sz. a.) A király ítélőtábla az elsőbiróság Ítéletét megváltoztatja, felperes kereseti jogosultságát megállapítja s utasítja a kir. járásbíróságot, hogy az Ítélet jogerőre emelkedése után az ügyet, a bizonyítási eljárás után szükségesnek mutatkozó foganatosításával, érdemileg bírálja meg. Indokok: A nem kifogásolt C) alatti szerződésből kétségtelen, hogy az e szerint alakított gyermek-zenekar vezetése, oktatása, majd a működő tagok kiképzésének előrehaladtával a zenekarnak esetleg pénzért való működtetése s az igy szerzendett jövedelemnek a zenekar érdekében felhasználása a felperesre mint karmesterre bízatott. Kétségtelen tehát az is, hogy a menynyiben a C) alatti szerződésben az egyes szülék és igy az alperesek részéről vállalt kötelezettségek teljesítéséről van szó, ezt esetleg per utján is a felperes érvényesíteni jogosítva van. Minthogy pedig a jelen keresettel felperes a C) alatti szerződés szerint alperesek által a felperes vezetése alatt álló zenekar javára, ennek frányában vállalt kötelezettség érvényesítését követeli, ennélfogva az elsöbirói ítélet megváltoztatásával a felperes kereshetőségét megállapítani s az elsöbiróságot az ügy érdemi elintézésére utasítani kellett. A m. kir. Curia. (1893. évi március hó 16-án 5,738. sz. a.) A másodbiróságnak fentebbi számú ítélete helybenhagyatik, és pedig azért, mert az alperes által sem tartalmára, sem valódiságára nem kifogásolt C) alatti szerződés tartalma szerint alperesek felperessel szerződvén, felperes mint egyik közvetlenül szerződő félnek jogában áll alperesek ellen a szerződés teljesítése iránt keresettel fellépni. Kereskedelmi, csőd" és váltó-ügyekben. A részvénytársaság közgyűlési határozatát megtámadónak részvényesi minőségét már kereseténél kell igazolnni, továbbá szükséges, hogy a per egész folyama alatt részvényes legyen, a mi a részvényeknek a perhez csatolása vagy birói kézhez való letétele által igazolandó. A nyíregyházai kir. törvényszék, mint kercsk. bíróság (1893. márc. 4. 1,951. v. sz. a.): Menyhért János ügyvéd által képviselt M. László felperesnek, Kálnay László ügyvéd által képviselt »Nyiregyházai ipar- és kereskedelmi bank részvénytársaság« alperes ellen az 1892. szept. 7-én és nov. 5-én hozott 10,941/92. és 11,284/92. sz. alatt bemutatott közgyűlési határozatok megsemmisítése iránt folyamatba tett keresk. perében következő ítéletet hozott: Melylyel a perelhetőségre vonatkozó kifogásnak helyt nem ad, a keresetnek 1892. szept. 7-iki közgyűlés határozatai ellen intézett részét elutasítja, az 1892. évi nov. 5-iki közgyűlés határozatainak azt a részét, mely a felügyelő-bizottság két tagja által fizetni kötelezett összegek behajtásáról intézkedik, a hiány okozóinak és azok felelősségének megállapítását célzó vizsgálatokkal az igazgatóságot bizza meg és a kártérítés utján befolyandó összeg hovafordításáról rendelkezik, megsemmisíti, a keresetnek ezen közgyűlés többi határozatai ellen irányozott részét pedig elutasítja, stb. Indokok: Alperes a perelhetőség ellen azon szempontból tesz kifogást, hogy felperes részvényesi minőségét a keresetben nem igazolván, azt a kereseti jognak záros határidőhez kötött volta miatt a tárgyalásnál már nem pótolhatta; minthogy azonban felperes részvényei felmutatására már a keresetlevélben is ajánlkozott; minthogy továbbá a keresk. törvény 174. §-a csak az alakszerűségek mellőzése miatt indított keresetet köti záros határidőhez, azt pedig, hogy a részvények mindjárt a keresetlevélhez csatoltassanak, nem is rendeli; felperes, mint a ki a közgyűlési határozatokat nemcsak alaki szempontból, de azok belső tartalma miatt is támadja, kereseti jogosultságának igazolásával elkésettnek nem tekinthető és mert azt, hogy ő alperes banknak részvényese, a tárgyalásnál részvényei felmutatásával igazolta, alperes ebbeli kifogását mellőzni kellett. Nincs alapja a kereset felszerelésére vonatkozó alperesi kifogásnak sem, mert a per tárgyát képező közgyűlési jegyzőkönyvek egy-egy példánya a perbíróság okmánytárában lévén elhelyezve, elegendő volt a keresetben azokra hivatkozni, mert továbbá azon jegyzőkönyvnek tartalmát, mint saját tényeit, alperesnek különben is ismernie kell. A keresetnek az 1892 szept. 7-iki közgyűlés határozatai ellen intézett részét el kellett utasítani: 1. mert az, hogy a tárgysorozatban a hiány összege számszerűen ki nem tétetett, alaki kifogás, mely arra való tekintettől, hogy a jegyzőkönyv 1892. nov. 9-én lett a bírósághoz beterjesztve, a kereset pedig 1892. dec. 4-én lett megindítva; nyilván elkésett ; 2. mert a kereskedelmi törvény 195. §-a és az alperes bank alapszabályainak 46. §-a csak az évi rendes mérlegre nézve rendeli, hogy a felügyelő-bizottság által megvizsgáltassék és aláirassék, a 10/. alatti pedig nem rendes évzáró mérleg, csak tájékoztató kimutatás, melyre a felveti §-ok rendelkezései nem alkalmazhatók; 3. mert alperesnek e 10 /. alatti kimutatás tartalmára vonatkozó kifogásai dr. M. László, G. Ödön felperesi tanuk vallomásaival megcáfoivák; 4. mert a 31,000 frtnyi önként felajánlott kártérítés elfogadása a részvényesek javára szolgál és az ezt elfogadó közgyűlési határozat kimondja, hogy annak elfogadása a bank kártérítési igényét azok ellenében, kiknek felelőssége meg fog állapíttatni, nem érinti; 5. mert a tartalékalap és üzleti nyereség a részvényesek tulajdonát képezvén, a felett azok közgyűlése szabadon rendelkezik s azoknak a hiány fedezetére fordítása sem a törvénybe, sem az alapszabályokba nem ütközik: 6. mert a magánvizsgálat elrendelése által a közgyűlés hatáskörét túl nem lépte és a megbízottak elfogultságára és szakképzettségére vonatkozó felperesi előadás csak egyszerű állítás, mely mivel sincs igazolva; 7. mert az igazgatóságnak hivatalában meghagyása által a közgyűlés jogkörét túl nem lépte, a köszönetnyilvánítás bizalmi