A Jog, 1893 (12. évfolyam, 1-53. szám)

1893 / 48. szám - A magyar családi hitbizomány

JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a >Jog< 48. számához. Budapest, 1893. november hó 26-án. Köztörvényi ügyekben. A mi nincs jogosítva mindaddig, mis: férjivel a házasság akar halál által megszüntetve, vasry annak felbontása, vagy az asztal- és ágytól való elválasztás itéletlleg kimondva nincs, a közszerzemény címén a férj vagyonából illető résznek sem biztosítását sem elkülönítését követelni. Az újvidéki kir. törvényszék (1892. május 9. 2,600/1' szám.): Keller István ügyvéd által képviselt K. szül. H. Anna felperesnek Zombory László ügyvéd által képviselt K. Mihály alperes ellen közszerzemény címén ingatlan tulajdona iránt folyamatba tett rendes perében következőleg i t é 11: felperes keresetével elutasittatik, stb. Indokok: Mindenekelőtt megjegyeztetik, hogy alperesnek a kereseti jog, illetve a felperesség ellen emelt kifogását elvetni kellett, mert felperes gondnokság alá helyezve nem lévén, kereseti joga kérdés tárgyát sem képezheti. A kereset érdemébc-n azonban felperest keresetével elutasítani kellett, mert jóllehet a házasság tartama alatt vétel útján szerzett vagyon közszerzeménynek tekintendő, mégis, tekintve, hogy a peres felek között fennálló házasság felbontása, avagy az ágy- és asztaltóli elválás még kimondva nem lett és e szerint a házassági kötelék a mai napon is teljes érvényében fennáll; tekintve, hogy a közszerzeményhez támasztható jog csak az egyik házastárs halála, vagy a házassági kötelék felbontása után érvényesíthető, mert ezen időpont előtt a közszerzemény mennyisége meg sem állapitható, jogilag még meg nem határozható vagyonrészek biztosítása vagy elkülönítése nem követelhető : felperest keresetével elutasítani kellett, stb. A szegedi királyi itélő tábla (1892. január 4. 8,907/P. szám.): Az elsöbiróság Ítélete megváltoztatik, a kereset érdemileg elbirálandónak kimondatik s a kir. törvényszék a kereset érdemében további szabályszerű eljárásra utasittatik. Indokok: Az a körülmény, hogy a házasság tartama alatt szerzett ingatlan vagyont az egyik házastárs a maga nevére telekköuyveztette, a másik házastárs közös szerzés címén érvényesíthető jogára kihatással nincs és igy az a körülmény, hogy valamely ingatlan egyedül a férj nevére van telekkönyvileg felvéve, nem gátolja annak nejét abban, hogy az ingatlan közös szerzése minőségét bizonyíthassa, a miből nyilvánvaló az is, hogy a házasság fennállása alatt is a nőnek joga van követelni, hogy a férjével közösen szerzett ingatlan iránt támasztott igénye férje ellenében telekkönyvileg biztosittassék. Minthogy pedig felperes keresete nem a közszerzemény megosztására és birtokába adására, hanem e szerint férje ellen támasztott igényének csupán telekkönyvi biztosítására irányul, tekintve az e részben már fentebb előadottakat, nem forog fenn akadály a keresetnek érdemileg való elbirálhatása ellen, a miért az elsöbiróság ítéletének megváltoztatásával a kir. törvényszéket a kereset érdemében teljesítendő eljárásra utasítani kellett. Á m. kir. Curia (1893. okt. 25. 2,961/P. sz.) : A raásoclbiróság Ítélete megváltoztatik s az elsöbiróság Ítélete hagyatik indokainál fogva helyben. A kiadói kizárólagos jog fogalommegliatározásához. (1884. XV. t.-c.j A budapesti kir. törvényszék (1892. szept. 29. 20,107/P. szám.): Dr. Wtiszkopf Mór ügyvéd által képviselt W. Márton felperesnek dr. Friedmann Kálmán ügyvéd által képviselt L. Dávid alperes ellen szerzői jog bitorlása, 700 frt kártérítés, 1,000 forint pénzbírság iránt folyamatba tett rendes perében következőleg itélt: felperes keresetével elutasittatik, stb. In d ok ok : Felperes keresetét szerzői, illetve kiadói jog bitorlása miatt indította ; alperes tagadásával szemben első sorban érdekében állott volna felperesnek kimutatni, hogy a C) alatt csatolt »Hőköm Mátyás« legújabb nagy kiállítású, tüneményes bohózat összes dalai című műnek a kizárólagos kiadói joga őt illeti. Felperes azonban kellő bizonyítékot ez irányban nem szolgáltatott, mert a C) alaltin a »népszinház« szó ugyan rajta van, de nincs jelezve, hogy a műnek kiadója a népszínház. Becsatolta továbbá felperes az A) alatti nyilaikozatot, mely szerint Evva Lajos, a népszínház igazgatója felhatalmazza felperest, hogy a népsziüházban 1890. évi április 18-ától kezdve egy év alatt előadandó darabok énekszövegét saját költségén kinyomathassa és értékesíthesse. .. . Azonban ezen engedményt csak azon határok kozt teszi, a meddig erre joga van, igy tehát ezen A) alatt, nem igazolja a felperes kizárólagos kiadói jogát, miért felperes által az volna igazolandó, hogy a népszínház igazgatója megszerezte és birja-e azon jogot, hogy a C) alatti műnek kiadását felperesre átengedheti. Végre felperes a 26,107/891. szám a. tárgyalási jegyzőkönyvben kérelmet terjesztett elő arra nézve, hogy az A) alatti kiállítója a bíróság által hivassék fel a »Hőköm Mátyás* tulajdonjogára vonatkozó szerződés vagy okirat felmutatására. Felperes különben kérdő pontokat sem csatol; de ezen kérelme helyt különben sem foghat, mert a bizonyító fél az 1868. évi LIV. t.-c. 187. íj-ának esetét kivéve, bizonyítékait maga tartozik megszerezni, igy miután felperes azon körülményt, hogy a kérdéses mű kiadói joga feltétlenül és kizárólag őt illeti, nem igazolta keresetével ezúttal eiutasitani kellett, stb. A budapesti kir. itélő tábla (1892. június 9. 30,794/P. sz.): Az elsöbiróság Ítélete indokolása alapján helybenhagyatik, stb. A m. kir. Curia (1893. október 31. 9,104/P- sz.): Mindkét alsóbiróság ítélete megváltoztatik és alperes köteles felperesnek 2ó frt és az 1887 : VIII. t.-c-ben megnevezett célra pedig 50 frt bírságot fizetni. Behajthatlanság esetében az utóbbi összeg helyett 5 napi fogházbüntetés állapittatik meg. Indokok: Részben alperesnek azzal a beismerésével, hogy az üzletében alkalmazottja a »Hőköm Mátyás« dalainak szövegét elárusította, részben a kihallgatott tanuk vallomásával be van igazolva, hogy alperes a kérdéses dalszöveget felperes beleegyezése nélkül, sőt határozott tiltakozása ellen üzletszerűleg terjesztette és elárusította és miután felperesnek kizárólagos kiadói joga az A) alattival bizonyittatott és ez ellen alperes annál kevésbé élhet kifogással, mert beismerte, hogy felperes megrendelésére nyomtatta a »Hőköm Mátyás« dalait 3.000 példányban, kétségtelen, hogy az 1884: XV. t.-c. megsértésének esete forog fenn, miéit is tekintettel arra, hogy alperes szándékosságát tanúsított eljárása bizonyítja, az idézett törvény 19. §-a értelmében alperest kár- és pénzbüntetés fizetésére kötelezni kellett. A kár összege további eljárás mellőzésével kiderített tényállás és a fenforgó körülmények alapján állapíttatott meg az idézett törvény 29. §-a értelmében, stb. Állami iskoláknál tiszteletdíjjal ideiglenesen alkalmazott tanítónak a tiszteletdíjra vonatkozó követelésének érvényesítése nem közigazgatási, hanem birói útra tartozik. A soproni kir. járásbíróság. (1893. január 14-én 510. sz.) A. Keresztély felperesnek a m. kir. vallás- és közoktatásügyi kincstár képviseletében a m. kir. jogügyi igazgatóság, mint alperes ellen 83 frt 33 kr. tiszteletdíj iránti sommás perében következőleg itélt: Kötelezi alperest, hogy a kereseti nyolcvanhárom (83) forint és 30 kr. tőkét s annak járulékait felperesnek megfizetni. Indokok: Felperes a keresetbeli 83 frt 33 krt az általa a soproni állami felsőbb leányiskolában teljesítendő ének- és zenetanítás fejében a magyar királyi vallás- és közoktatásügyi ministerium részéről kötelezett évi 5i)0 (ötszáz) forint tiszteletdíjnak az 1891. évi július és augusztus hónapokra lejárt részlete címén követeli, a mely részletek kifizetését az alperes azért tagadta meg, mert erről az állásáról az 1891. évi május hó 31-én kelt és az ugyanazon évi július hó 25-én elfogadott lemondásával visszalépett, tehát abban a két hónapban, a mikor ezek a részletek esedékessé válhattak volna, már nem állott a vallás- és közoktatásügyi ministerium szolgálatában. Alperesnek ezt az ellenvetését azonban nem fogadhatta el a bíróság a következő okokból : az A) alatt becsatolt megbizó-levél tartalma szerint felperes nem rendes tanárképen és nem is állandó fizetéssel, hanem csakis bizonyos összeg szerint meghatározott tiszteletdíjjal járó, tehát ideiglenes jellegű alkalmazásban állott a soproni felsőbb leányiskolában. Az alkalmazásnak ez a jellege megdönti alperesnek azt az érvelését, hogy a tiszteletdíj nem a közönséges tanidö, hanem a rendes polgári év tartamára köttetett ki és hogy a rendes polgári év lejártát megelőző lemondás, illetve ennek elfogadása következtében felperesnek a tiszteletdíjra való igénye feltétlenül s a más befejezett teljesítésre való tekintet nélkül megszűnt. Éppen a tiszteletdíjnak az állandó ellátástól, vagyis a rendes fizetéstől elütő természeiéből folyik az, hogy a mennyiben a.megbízott az általa elvállalt szolgáltatást, ez esetben a zene- és énektanítást, a tiszteletdíj egy (1) évi összegének megfelelő mérvben, vagyis az egész iskolai éven át tényleg teljesítette, a lemondás benyújtása és annak elfogadása, ha ez a folyó iskolaév befejezte előtt történt volna is, a tanítás teljesítésével megbízott felperest a teljesítés révén megszerzett igényeitől meg nem foszthatja. Mivel pedig alperes nem tagadta tehát perrendszerüleg bebizonyítva van az, hogy felperes