A Jog, 1893 (12. évfolyam, 1-53. szám)

1893 / 48. szám - Az igazságügyminiszteri költségvetés

A JOG. 351 A t képviselő ur még arra is hivatkozik, hogy szavait félreértettem. En mindenkinek teljes jogában levőnek tartom szavai értelmének helyreigazítását; most bővebben ebbe nem ereszkedem. A mennyiben szavai a kuriáuál felszaporodott hátralékokra vonatkoznak, majd az illető törvényjavaslat tárgyalása alkalmával bővebben kifejtheti nézetét és nekem is lesz akkor alkalmam azokkal bővebben foglalkozni; most azonban ki kell jelentenem, hogy állításaival még kiigazított alakjukban sem értek egyet. (Helyeslés jobb felöl.) November hó 20-án. Vörös János reflektálva a miniszter szombati beszédére, kijelenti, hogy korántsem olyan rózsás az állapot jogszolgáltatásunkban, mint a minőnek valaki Szilágyi felszólalásából gondolhatná. A kodifikálás terén, valamint az egész igazságügy terén nem talál egyetlen kiemelkedő mozzanatot, a melyen tekintete megpihenhetne. Avagy talán az megnyugtató, ha látjuk, hogy birói karunk egyik kitűnősége kénytelen odahagyni érdemes pályáját, mert mellöztetéssel ugyszólva száműzték onnan? Egész birói karunkra leverő ez s a bírákban ez a mellöztetés az ambíciót korántsem fogja növelni. Hasonlóképen nem valami üdvös intézkedés a birói minősítési táblázatok behozatala. Ezután kéri a minisztert, hogy az ügyvédi kart érdeklő reformok apropo-jából kérje ki az ügyvédi kamarák véleményét. Sürgeti a minősítési törvény olyan módosítását, hogy a közigazgatásban ne a legkisebb kvalifikációt kívánják csak. A politikai magaviseletről szóló bizonyítványokat sem tudja dicsérni, mert azok egyebet nem céloznak, mint a politikai meggyőződés nyilvántartását. A költségvetést nem szavazza meg. (Helyeslés balfelöl.) Wlassics Gyula: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Annak a pártkülönbség nélkül nyilvánított általános óhajnak engedve, hogy a költségvetést mielőbb letárgyaljuk, nem volt száudékom a költségvetési vitában, legkevésbbé p.'dig az igazságügyi költségvetés tárgyalásában részt venni, (Halljuk! Halljuk!) mert hisz azok a nagyobb szabású poblémák, melyeket itt megbeszélhetnénk, legközelebb ugy is konkrét alakban kerülnek a t. ház elé és akkor bő alkalmunk lesz ezeket megvitatni. Ha mégis felszólalok, teszem azt csak azért, mert a tárgyalás folyamán oly észrevételeket hallottam, a melyeket a magam részéről megjegyzés nélkül nem hagyhatok. Igaz ugyan, hogy az igen t. miniszter ur az ö szokott nagy bravourjával, (Mozgás a szélső baloldalon.) ékesszólásával éfl hatalmas erejével ezen kérdések legtöbbjére már válaszolt . . . (Ugy van! jobbfelől.) P o 1 ó n y i Géza : Még egy szuperlativust! (Derültség a szélső baloldalon.) Wlassics Gyula: Gondolom, az ékesszólását csak nem méltóztatnak kétségbevonni. Azt hiszem, hogy van az 'észrevételeknek oly része is, a melyre nézve talán szükséges, hogy a kormányt és igy az igazságügyminiszter urat is támogató párt részéről történjék bármily szerény nyilatkozat. (Halljuk ! Halljuk !) Ha valaki a miniszter ur politikájának egészét ugy bírálja meg, hogy a miniszter ur az igazságügy bajait inkább a részletek orvoslása utján kezeli s a maga nagy erejét, tehetségét nem szenteli az igazságszolgáltatás főbb kérdéseinek rendbehozására, ez határozottan nem igazságos bírálat. (Ugy van! jobbfelöl.) Mindenre el lehetett készülve a t. miniszter ur, de arra, hogy ezzel vádolják, egyáltalában nem. Mert méltóztassék tekintetbe venni, hogy ott is, a hol részleges intézkedéseket hozott a miniszter ur javaslatba, a leghatározottabban maradandó alkotásokra törekedett. Itt van például a sommás eljárás és a birói szervezeti novella. Semmi sem bizonyosabb, mint hogy ezeket mint maradandó alkotásokat illesztette be a legiszláció a törvénykönyvbe. Egyébként mindenki tudja, hogy a miniszter ur igazságügyi politikája fel karoltai jogéletünk összességét. Évekre kiterjedő munkaprogrammot állapított meg, ugy, hogy évek hosszú sorára igazán előírta, hogy mi lesz a teendő és ettől nem igen fog valaki eltérhetni. (Halljuk! Halljuk !) Mi tehát egy nagy koncepcióval állunk szemben, a melynek gyümölcsei részben már a törvényhozásban vannak, részben pedig itt a t. ház előtt fekszenek. Méltóztatnak tudni, hogy csak néhány hét választ el bennünket két nagyfontosságú javaslatnak, a kötelező polgári házasság és a bűnvádi perrendtartásnak beterjesztésétől. Továbbá hat nagyobb szabású előadói tervezet van közkézen. Ily körülmények közt nem ugyan nagyobb sikerrel, mert ezt nem mondom, de az ellenzék szempontjából sokkal helyesebben lehetett volna azt az ellenvetést tenni, hogy az igazságügyi miniszter sok nagyszabású kérdést ölel föl, (Ugy van! jobbfelöl.) semmint azzal vádolni, hogy figyelmen kívül hagyja az igazságszolgáltatás nagy kérdéseit és csak a részletekkel törődik, sőt még lokális érdeket is emlegettek, no pedig ilyenekkel nem ellenfele, de még ellensége sem vádolhatja. Én épen ellenkezőleg arra kérem az igen t. igazságügyminiszter urat, ne méltóztassék a most említett szerves nagy törvényjavaslatokon kivül több orgánikus javaslatot a ház elé terjeszteni; (Mozgás balfelöl.) mert ha komolyan akarunk a fölvetett kérdésekkel foglalkozni és itt ne méltóztassék félreérteni, mert én komoly foglalkozásnak tartom ugyan azt is, hogy ha valaki négyszer-ötször iratkozik fel szólásra egy tárca költségvetésénél, mint Mérey képviselőtársain, de a kérdések alapos tanulmányozását még a gyakori felszólalással nem merítjük ki. [ Sem a t. háznak, sem nekünk nem lesz kellő időnk, mert ne : feledjük t. ház, hogy kis nemzeteknél a szellemi munka-teher sokkal inkább érezhető, mint más nagy nemzeteknél, hol nem min! dig ugyanazon egyének szellemi munkáját veszi a közügy igénybe, j (Ugy van! jobbfelől.) Én tehát ismételve arra kérem a t. miniszter urat, hogy az emiitetteken kivül orgánikus nagy törvényjavaslatot ne méltóztassék a közel jövőben a törvényhozás elé terjeszteni. Azért én legkevésbé kifogásolom, sőt csak teljes elismeréssel adózom a miniszter ur igazságügyi politikája iránt, mely jogéletünk összes kérdéseit párhuzamban felölelte, mert mi nem vagyunk abban a helyzetben, hogy a munkamegosztás kényelmesebb módját követhessük. Nagy irigyléssel olvastam csak a napokban is egy német jogtudós munkálatát, a melyben kifejti, hogy most a büntetőjogi reformokkal Németországban a törvényhozás nem foglalkozhatik. mert a szellemi erők le vannak kötve a magánjog kodifikációjával. Mi ezt nem tehetjük, mert nekünk századok mulasztásait kell pótolnunk és jogi téren is meg kell alkotnunk ama hatalmas kapcsokat, a melyek a nemzet egységét összetartják, a miből kétségtelen, hogy fokozottabb igényeknek vagyunk kötelesek megfelelni. (Ugy van! jobbfelől.) E fokozottabb igényeknek is azonban határt kell tartaniuk és épen ezért voltam bátor abbeli nézetemnek kifejezést adni, hogy ha az országgyűlés a kötelező polgári házasságot, továbbá az anyagi és alaki büntetőjogi reformot megvalósítja, akkor az igazságszolgáltatás terén — a beterjesztett javaslatokat természetesen szintén az elintézendökhöz sorolom — megfelelt föladatának, mert ezek oly nagyfontosságú kérdések, hogy méltán képezhetik akár egy egész országgyűlésnek szignaturáját. (Ugy van! jobbfelől.) Á felhozott kifogások között a legnagyobb — ugy gondolom — az volt, hogy a magánjogi kodifikációról szóló javaslat még nem terjesztetett a képviselőház elő. (Halljuk! Halljuk!) A magánjogi kodifikáció ezért nem szünetel. Előmunkálatai serényen folynak. Néhány évig — azt hiszem — még ellehetünk egy alaposan i elkészített polgári törvénykönyv reményében (Mozgás balfelől.) a j nélkül, hogy az egységes polgári kódexet az igazságügyi kormány már most előterjesztené. Az igen t. miniszter ur felszólalásában rámutatott arra, hogy j a kódexek értékét több irányban nem szabad annyira túlbecsülni, I mint a hogy azt Mérey képviselő ur tette. A képviselő ugyan a j túlbecsülésen nincs rossz társaságban, csakhogy ez a társaság ' a tizennyolcadik század végén élt. Ekkor azt hitték, hogy a kodij fikációban csodaerő rejlik, a biró csak szócsöve lesz a törvénynek. Még oly nagy szellem is, mint Montesquieu, »étre inanime«I nek nevezte a kódex mellett a birót. Még egy nagy király is azt ! állította e század végén, hogy ha minden törvényt kodifikálnak, i akkor a tanult rszakbirák, sőt az ügyvéd is, fölöslegesekké válnak. Az 1783-diki hires berni pályázaton megkoszorúztak egy munkát, a mely egész naivitással azt mondja, hogy ha minden ! törvény egybe lesz gyűjtve, akkor nem lesz szükség tanult szakbiróságra. Ezek az ábrándok csak addig tartottak, mig megpróbálták ' az úgynevezett teljes és tökéletes kodifikációt. Ekkor meggyőződtek, hogy a tartalmilag teljes és technikailag tökéletes kódex léiesitése el nem érhető eszmény. Méltóztatik bizonyára tudni, hogy már a tudomány azzal is foglalkozik és egészen határozottan meg is tudja állapítani, hogy pl. a német büntető törvény dacára sok általános jogtétel van gyakorlatban, a judikáturában érvényben, a mi nincsen kodifikálva és itt idézem Bindinget, aki határozottan ki' mutatja, hogy igy van. De én ugyanezt a magyar büntető törvény; könyvből is kimutathatnám. Bebizonyíthatnám, hogy igenis rend| kivül sok olyan jogtétel van érvényben, a mely nincs és nem is lehet a kódexben. Igy tehát nem szabad oly thézist felállítani, mint azt a t. képviselő ur teszi, hogy az eddigi állapotokon nemcsak hogy nem segit a kir. táblák decentrálizációja, hanem ront, mert a kir. táblák annyi ellentétes határozatokat hoznak, a mi, ha teljes magánjogi törvénynyel rendelkeznénk, mind ki volna zárva. Megjegyzem egyébiránt ennek a thesisnek az első részére, hogy annak a kiegyenlítésére is van mód, ha a kir. táblák ellentétes elvi megállapodásokra jutnak. Azt is meg kell még a thezis első részére jegyeznem, hogy ezek a decentrálizált kir. táblák most sem hoznak több ellentmondó határozatot, mint a mikor még egységes kir. tábla volt, mert ez az egységes kir. tábla olyan monstrum volt, oly nagy személyzetből állott, hogy a birák egymást sem ismerték. Én mondhatom, hogy még a jogegység szempontjából is az az előnye meg van ezen decentrálizációuak, hogy legalább egy bizonyos területen van biztosítva a jogegység. Akkor az egységes kir. tábla rendszere idején akárhányszor megtörtént, hogy ugyanabban az egy községben lakó felek közt folyt két különböző per teljesen ellenkező határozattal döntetett el. (Ugy van! jobbfelől.) Ezek a megjegyzések a t. képviselő ur által felállított thézis első részére vonatkoznak. Következik a thezis második része. A hogy a teljes magánjogi törvénynyel ki volna zárva az, hogy ellentétes határozatok létrejöjjenek, csak akkor állana, ha a 18. századbeli jóslat beteljesedett volna, hogy a birák automaták módjára fogják kezelni a törvényt. (Ugy van ! jobbfelől.) Méltóztassanak meggyőződve lenni arról, hogy bármennyire kodifikálunk is, a jövő irány az, hogy a birónak igen nagy latitude adassék. Méltóztassanak megnézni a büntetőjog területén pl. a feltételes