A Jog, 1893 (12. évfolyam, 1-53. szám)

1893 / 48. szám - Az igazságügyminiszteri költségvetés

352 A JOG. Ítéletek intézményét, mily nagy latitude van ebben adva a bírónak? Nem lehet tehát ugy feltüntetni a dolgot, mint áztat, képviselő ur thesisként állítja. Itt van kodifikált büntető törvényünk, s e mellett mégis 69 döntvényre volt szükség, a mely mind ellentétes felfogásnak az eredménye, mert csak ily esetben szoktak döntvényt hozni. Itt van a váltó- és kereskedelmi törvény és nincsen-e számtalan ellentétes felfogás az ezen törvény alapján hozott határozatokban? Tehát oly mereven felállitani a kérdést és abból tökét kovácsolni, mint azt a képviselő ur tette, azt hiszem nem lehet. (Helyeslés jobbfelől.) Én azonban addig is, míg magánjogi törvényünk lesz, bátor vagyok egyet a t. miniszter ur becses figyelmébe ajánlani és ez a következő. (Halljuk! Halljuk !) Az esetjognak igen nagy befolyása van arra, hogy miképen képződjék jogéletünk és ha az esetjognak közzététele és feldolgozása nálunk is nagyobb lendületet venne, méltóztassanak elhinni, igen nagy eredményt tudnánk addig is biztosítani jogéletünk részére. Most az esetjogot szaklapjaink - elismerem, elég buzgalommal — kezelik. Nagyon óhajtandónak vélném, ha pl. a német Reichsgericht mintája, a hol a Reichsgericht tagjai a maguk közreműködésével adják ki az esetjogot, nálunk is utánzásra találna, mert most gyakran egészen értéktelen dolgokat is rosz címiratokban, hiányos kivonatokban teszik közzé. Tudom, hogy nagyon túl vannak terhelve a curiai birák, de lehet ennek módját találni és a t. miniszter ur — ha helyesli javaslatomat — meg is fogja azt találni, mert esetleg a jegyzők segítségével történhetnék meg és így kétségtelenül a jogesetek gondos kiválasztása mellett, ezek publikálásával mindenesetre csak nyerhet jogéletünk (Ugy van! jobbfelöl.) és igazi támaszt kap e nagy kincsbányában a magánjogi kodifikáció is. Magában Angolországban is, tudjuk, hogy az a kiadó-testület, a mely kiadja az Ítéleteket, az »Inns of Courts« kebelében hivatalos területté emelkedett. Mindenütt nagy súlyt helyeznek az esetjogra. Ott van Franciaországban a két Dalloz testvérnek gyűjteménye. Ausztriában Glaser és Unger foglalkoztak az esetjog közzétételéve!. Én igen célszerűnek találnám e tekintetben a német Reichsgericht mintáját követni, de ugy, hogy a curia biráiia munkateher ne háramoljék. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Én hű akarok lenni ahhoz, ha a költségvetést minél előbb letárgyaljuk és tovább nem is folytatom igénytelen felszólalásomat, (Halljuk! Halljuk!) csak még egy észrevételt méltóztassék a t. ház nekem megengedni. (Halljuk ! Halljuk !) A leghatározottabb kifejezését akarom adni azon meggyőződésemnek, hogy a ki az igen t. miuister igazságügyi politikáját igazságosan és tárgyilagosan akarja megbírálni, az az elismerést tőle meg nem tagadhatja. (Ugy van! jobbfelől.) Valóban hosszú idő mult el a nélkül, hogy annyi történt volna az igazságszolgáltatás területén, mint a mennyit a t. miniszter ur tett. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon. Ellenmondás és derültség a baloldalon.) A nem épen mindig előnyös politikai helyzetek mellett is olyan eredményeket mutat fel, a melyek csak elismerésre méltók. Megszégyenülve vonulhat tehát vissza az a sokat hangoztatott vád, a melyet igazán a legnagyobb frivolitással terjesztettek orbi et urbi; és ezzel akarták a közvéleményt az igazságügyminiszter iránt félrerevezetni. És pedig akkor emelték e vádakat a t. minister ur ellen, a mikor szakminiszteri teendőin kivül a kabinet-politika működésében is oly eredménynyel vett részt. (Ugy van! jobbfelől.) Polónyi Géza: Wlassics beszédére megjegyzi, hogy ilyen dicshimnuszt, ilyen dythirambust még nem hallottunk. Derültség a bal- és szélső baloldalon.) Ennek a dythirambusnak megítélésénél egy sajátságos mozzanat jut eszébe. Eszembe jut úgymond — Göndöcs Benedek igen tisztelt volt képviselőtársam esete, a ki jegyzeteinek előszedésével azzal szokta kezdeni beszédeit, hogy »nem volt szándékom ezen vitánál felszólalni«. (Derültség a szélsőbalon.) Éu egyszer véletlenül a háta mögé kerültem, mikor felszólalt és irott beszéde azzal kezdődött, hogy : Tisztelt Ház! Nem volt szándékom ezen alkalommal felszólalnk. Hálás lehet Wlassicsnak az igazságügyminister ur, mert ő az egyedüli, a ki arra hívja fel a minister urat, hogy ezentúl pedig ne dolgozzék. (Derültség.) Én azt elismerem, hogy még nem volt igazságügyminister, a ki annyit liferált volna, mint a tisztelt igazságügyminster ur, de a tisztelt igazságügyminister úrra is rá illik az a tétel, hogy ex omnibus aliquid, de toto nihil; (Derültség) mert az a rendszer, mely nyakrafőre gyártja és gyártatja a javaslatokat azon ankétek kel, a melyekkel a tisztelt képviselő ur is szolidáritásban van és igy a dicséret egy része — a mi a minister urnák szól — rá is vonatkozik. Hát igen természetes, hogy abban egy kis politikai rendszer is lehet, hogy a képviselőházat nagy reformkérdések odavetésével évtizedekre lekötik és azután azt mondják, hogy én pedig nélkülözhetetlen vagyok ezen a széken, mert azokat a reformokat meg kell valósítani. De mi, a kik objektíve bíráljuk meg azokat a kérdéseket.. (Derültség és felkiáltások a jobboldalon : Ohó!) Tisztelt ház! Megengedik nekem azon egy őszinte nyilatkozatot, hogy közvetlenül most nem vágyok arra, hogy a tisztelt minister ur székébe beleüljek. (Derültség.) Elhiszik? (Felkiáltások a jobboldalon: El!) Annál nagyobb objektivitást pedig, mint a mikor az embert fókavadászattal nem lehet vádolni, nem képzelek. Ez már tiszta dolog. (Derültség a jobboldalon.) Ezzel a kérdéssel nem szándékozik hosszabban foglalkozni a szóló, csak arra akarja kérni Wlassicsot, hogy legalább prolongálja azt a kérését, hogy ne dolgozzék a minister. (Derültség a bal- és szélső baloldalon.) Én azt hiszem, még nem fáradt ki a minister ur. (Derültség a szélső baloldalon.) Ne bántsuk, legalább abban ne akadályozzuk, hogy dolgozzék. E felszólalásomra azonban más késztetett: egy mélyreható politikai kérdés, mely bár személyi kérdéssel is kapcsolatos, még sem tartózkodom attól, hogy épen én hozzam fel, kit bizonyára nem fog az a gyanú érni, hogy pártérdeket szolgál, mert az illető nem is tartozik pártunkhoz. Én Csemegi Károlynak a curiai másodelnöki kinevezésnél való mellőzéséről akarok szólani. (Halljuk! Halljuk!) Tartózkodni fogok minden oly mozzanatot belevegyiteni, a mi a minister urnák keserűséget okozhatna. Szilágyi Dezső igazságügyminister: Csak tessék! Polónyi Géza: Az, mi engem ezen kérdésnél érdekel, épen az a főszempont, hogy az adott esetben az ország szine előtt teljesen megnyugtató választ nyerjek az iránt, való-e, hogy a tisztelt minister urat Csemegi Károly mellőzésénél politikai indokok vezették ; igen vagy nem és én ezt röviden akarom demon! strálni. (Halljuk! Halljuk!) Mindenki, ki ismeri azt a férfiút, ki a Curia másodelnökévé most kineveztetett, tudja, hogy annak akár jelleme, akár birói tehetsége, akár a társadalmi szempontból vett erényei a legtávolabbról sem eshetnek kifogás alá. Ez kétségtelen dolog; azonban tiszta és világos, hogy Czorda Bódog rövid idővel ezelőtt curiai biró volt, erre államtitkár lett, azután királyi táblai elnök és most, 1 néhány év leforgása alatt, a negyedik magas állást tölti be s a Curia másodelnökévé neveztetett ki. Mind ez nem lett volna feltűnő, ha nem lett volna a Cu| riánál egy senior, soros tanácselnök, egy olyan férfiú, a ki — ; hogy ugy mondjuk — charta biancán, terra incognitán keresztül alkotott Magyarországnak büntető-törvénykönyvet, (Igaz ! Ugy van ! , a bal- és szélső baloldalon.) a mely — akármiként ítéljük meg | — örökre dísze lesz azon korszaknak, a melyben megalkottatott. | (Igaz! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) Mint emberi institutio természetesen mindig változásoknak lesz alávetve s a tisztelt j minister ur sem fog létesíteni, még Wlassics tisztelt képviselőtársam segélyével sem, olyan alkotást, (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) mely rövid decenniumok után az emberi fejlődés természetes törvényei szerint bonckés alá vehető nem lenne. Méltóztassék megengedni, hogy itt elmondjak a tisztelt minister urnák egy közkézen forgó bon-mot-t. Nem mondom, hogy épen a tisztelt minister ur szerepel benne, de igy adják I szájról szájra : Egyszer egy magas állású férfiú — hogy ki, azt tudni fogja a tisztelt minister ur, ha igaz—beszélgetve egy másikkal, azt mondta : — Kedves barátom, Magyarországon csak két ember van, ki mindenkiről azt hiszi, hogy semmit sem tud, csak ő maga tud valamit. Erre az illető uri ember közbeszólt: — Ki a másik? (Derültség a bal- és szélső baloldalon.) Az illető azt mondja : — Az a másik Csemegi Károly! Erre az előbbi azt mondja: — Igen ám, de én jobban . . . Szilágyi Dezső igazságügyminister: Tessék nevetni! Polónyi Géza: ». . .jobban hiszem azt, hogy csak ő tud valamit, mindenki más semmit.« A szóló csak azt kérdi az igazságügyministertől, vájjon az ; az ember, a kit a Szent-István-rend középkeresztjével tüntetett ki a király, (Ugy van! a szélsőbalon.) nem érdemes-e arra, hogy a i Curia másodelnöki állását betöltse ? A helyett, a kinek nincsenek I ily érdemei ? Mi lehet tehát a mellőzés oka ? Csemeginek — mint mondják —- két halálos bűne van: az egyik az, hogy valóságos belső titkos tanácsos és curiai tanácselnök létére, a belvárosban az ellenzék jelöltjére, Kaas Ivor báróra merte adni szavazatát. A i másik — a mit én még veszedelmesebbnek tartok — az, hogy a Curia másodelnöki állását politikai állássá degradálta. Mert köztudomású dolog, hogy az illetőnek az egyházpolitikai kérdésekben | nem az az álláspontja, mint a tisztelt minister urnák; és minthogy a curiai másodelnök egyúttal a főrendiház tagja is, a birói állásnak kellett szenvednie azért, hogy a politikai állást az illető i be ne tölthesse. (Helyeslés és tetszés a szélső baloldalon.) Mellékes az, hogy köztudomású a viszony, melyben a miI nister Csemegivel állt. Hanem a Csemegitől való szabadulásnak más módját is lehetett volna választani, más módról igenis, lehetett volna gonj doskodni. Mint például gondoskodtak akkor, midőn arról volt ! szó, hogy a tisztelt minister ur többé nem fogja betölteni az igazságügyministeri tárcát, a tisztelt minister ur már akkor ki volt szemelve a közhiedelem szerint curiai elnöknek ? Szilágyi Dezső igazságügyminister: Nem igaz! Polónyi Géza: Nem igaz? Azt mondja a tisztelt igazságügyminister ur ? Hát majd fölkérek mást, hogy nyilatkozzék, igaz-e vagy nem .J Hanem arról nem beszélünk, tisztelt ház, hogy igaz-e vagy nem? (Halljuk! Halljuk! a bal- és szélsőbalon.) Azt én itt nem akarom vita tárgyává tenni, hanem annyi bizonyos, hogy a terv nem is volt rossz : Szilágyi Dezső, a volt igazságügyminister curiai elnök, Czorda Bódog, a volt államtitkár másodelnök, akkor azután a Curia politikai expositurává tétele teljesen világos.