A Jog, 1893 (12. évfolyam, 1-53. szám)

1893 / 48. szám - Az igazságügyminiszteri költségvetés

350 A J kénytelen most provizóriumot teremteni, a mely azonban három négy év múlva meg íog szűnni. Szóló meghajolva e fenforgó indokok előtt és abban a meggyőződésében, hogy 3—4 év múlva a Curiánál apasztható lesz a létszám, elfogadja a törvényjavaslatot. — Szilágyi minister felvilágosításai után a bizottság általánosságban és részleteiben is érdemleges módosítás nélkül elfogadja a törvényjavaslatot. — Tárgyalás alá vette ezután a bizottság az irodalmi vagy művészeti művek szerzői jogának kölcsönös oltalma végett Nagybrittanniával kötött szerződés beczikkelyezésére vonatkozó törvényjavaslatot, melyet Ragályi Lajos előadó elfogadásra ajánlott, kiemelve, hogy a magyar államiság e szerződésben hatályosan ki van domborítva. Mandel Pál, F a b i n y i Teofil képviselők és Szilágyi minister néhány megjegyzése után a törvényjavaslat változatlanul elfogadtatván, az ülés véget ért. Az igazságügyminiszteri költségvetés a képviselőházban f. é. n o v. 18-án. A központi igazgatás 1-ső tételénél szól Várady Károly, ki több igazságügyi javaslatot emlit fel, melyeket az igazságügyminiszter megígért, de eddig még be nem nyújtott. A teljes civilis eljárás és a bűnvádi eljárás is ezek közé tartozik. Szóba hozta a kúriai bíráskodásról szóló javaslat ügyét is, majd pedig Csemegi Károlynak mellőzését, melyet nagy igazságtalanságnak mondott és kérdi, hogy áll az Újpesten létesítendő kir. járásbíróság ügye. A költségvetést nem fogadja el. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Molnár Antal jegyző: Mérey Lajos! (Az igazságügyminiszter feláll és szólani kiván.) Molnár Antal jegyző : Mérey Lajos! Elnök: A miniszter urat — ha szólani kiván — a házszabályok értelmében bármikor megilleti a szó. Szilágyi Dezső igazságügyminiszter: T. ház! En csak azért kívántam szólani, mert azt hittem, hogy a t. képviselő ur nincs jelen, különben szólhatok későbben(is. Mérey Lajos: T. képviselőház ! Én feliratkoztam ugyan, de nehogy a vita bezárassák és más a miniszter ur által adandó válasz után szóhoz ne jusson, most nem szólok, mert esetleg azokra is reflektálni akarok, a miket a t. minister ur mondani fog. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Szilágyi Dezső igazságügyminister: A civilis eljárás az ügyvédi kamaráknál van megbeszélés végett, a bűnvádi eljárásra vonatkozó novellát pedig talán már a jövő nyáron be fogja terjeszthetni. A kúriai bíráskodásról szóló javaslatot a kiküldött bizottság az igazságügyi bizottság működésével párhuzamosan fogja tárgyalni s jelentését bizonyára rövid idő múlva a törvényhozás elé terjeszthetni. Ha az igazságügyi bizottság beterjesztette az örökösödési és a sürgős egyházpolitikai javaslatokat, akkor sorra veszi majd az ügyvédi rendtartásra és a sommás eljárásra vonatkozó törvényjavaslatokat és kilátásba helyezheti, hogy az utóbbi javaslat már a jövő év márciusának végén életbeléphet. Tény, hogy a kúrián körülbelül egy évi hátralék van. Várady Károly : Másfél évi! Szilágyi Dezső : Annyi talán nem, de azért a bajokat meg kell szüntetni. A kúriát először is vissza kell adni rendeltetésének, hogy csak jogkérdésekben legyen a legfelsőbb fórum. Azután uj hetes tanács fog ideiglenesen működni, mely 2,000 ügyet fog körülbelül feldolgozni. Az apróbb büntető ügyek, melyek a kúria munkáját ugy megszaporítják, valóban apasztandók volnának, de ez csakis az ügyvédi kar jóakaratával volna elérhető, mert első sorban az ügyvédeknek kellene visssautasitaniok olyan ügyeket, a melyeknél jogorvoslatnak helye nincsen. A mi a kúria másodelnöki állásának betöltését illeti, azért, a mi történt, elvállalja a felelősséget. Altalános, teljesen objektív igazságügyi okokból tett fölterjesztést a királynak, a ki azt jóvá is hagyta. Hogy az állítólag mellőzött bíróval csakugyan senkit sem lehetne egy sorba helyezni, ez lehet valakinek egyéni meggyőződése, de ő nem osztozik benne. Végre reflektál arra a többször is emlegetett módra, hogy a csődtömeg-gondnokságok körül tapasztalható anomáliák megszüntetése céljából a gondnokságokat egyszerűen a sorrend szerint bizzák az ügyvédekre. A miniszter szerint ebből még nagyobb bajok támadnának, mert nem minden ügyvéd megbízható tudás, de sőt pénz dolgában sem s végre is nemcsak az ügyvédekre, hanem a csődtömegekre is tekintettel kell lenni. A költségvetés elfogadását ajánlja. (Élénk helyeslés jobb felől.) Mérey Lajos a miniszter beszéde után is azt a meggyőződését fejezi ki, hogy az igazságügyminiszter csak részletek orvoslására gondol, csak lokális érdekeket elégit ki, de igazságszolgáltatásunk teljes reformálását és egészségesebb alapokra való fektetését hiába várja tőle a nemzet. (Helyeslés a szélsőbalon.) P a p p Elek jegyző: Visontai Soma ! Szilágyi Dezső igazságügyminiszter: A t. képviselő ur talán megengedi, hogy előbb az előttem szólt képviselő urnák néhány fontosabb állítására röviden feleljek. (Halljuk! Halljuk!) A t. képviselő ur azon kezdte, hogy azon remények, melyek az én belépésemhez az igazságügy vezetése tekintetében fűződtek, nem is fognak teljesedni. A ki ilyet kimond, attól nem azt vártam volna meg — mert attól rég elszoktam — hogy be is bizonyítsa, de elvártam volna OGK legalább azt az egyet, hogy midőn működésemet szíves ily könynyedén elitélni, önmagának ellent ne mondjon és állításával az igazságügy iránt önmaga tájékozatlanságot ne tanúsítson.^ A t. képviselő ur azt mondja: a perek szaporodásáuak legfőbb indoka abban áll, hogy nincsen anyagi törvénykönyv. Engedelmet kérek, ez egyik ok, de nem az egyedüli, nem is a legfőbb, sőt nálunk sok tekintetben mellékes ok. (Ellentmondás a szélső baloldalon.) V á r a d y Károly : Ez az alapok ! Szilágyi Dezső igazságügyminiszter: Mert csak az, a ki oly könnyedén fogja fel az anyagi magánjogot, hogy ha az megvan, mindjárt fel lehet ütni a paragrafust az esetre és ha az esetre van egy paragrafus, akkor nem lesz per, csak az hiheti ezt. Én két tényre hivatkozom : az egyik az, hogy az erdélyi részekben meg van hosszú idő óta egy rendszeres polgári törvénykönyv; sem a perek nem kevesebbek, sem az alaptalan perek száma nem kisebb, sem nem kevésbbé bonyolódottak a perek, mtnt Magyarországon. M é r e y Lajos : Hát a restánciák ! Szilágyi Dezső igazságügyminiszter: A restánciák is az erdélyi részekben aránylag semmivel sem kevesebbek az első bíróságoknál, mint Magyarországon. Ha a képviselő ur ugy fogja fel az anyagi törvénykönyvet, hogy az abbó| áll, hogy felütjük a paragrafust az esetre, ha a képviselő ur ugy fogja fel a jogállapotokat hogy szemet huny az előtt, hogy félszázada jóformán, hogy van rendszeres polgári törvénykönyv és az a javulás, a melyet ő állított, még sem állost be: abból megítélheti a ház a képviselő urnák alapos Ítéletét, midőn az igazságügy: működésről szólott és jogosultságát arra, hogy az én működésemről oly könynyen elitélhető véleményt mondjon. Mérey Lajos: Hát más államokban! Szilágyi Dezső igazságügyi miniszter: A mi pedig más államokat illet, figyelmeztetem t. képviselőtársamat, hogy Németország egy tetemes részében nincseu polgári törvénykönyv, hanem a »gemeines Recht« áll érvényben. Angolországban nincsen polgári törvénykönyv és mégis az angol birodalomnak vannak részei, a hol nincsen restáncia és vannak oly részei, a hol van restáncia és van polgári törvénykönyv. (Derültség és helyeslés jobb felől.) Nem lehet ezt ily könnyedén ok és okozati összeköttetésbe hozni, konversative megoldani. Ez a megoldás nagyon hasonlít azon itéletmoudás alaposságához, a melylyel nem először találkozom velem szemben a képviselő ur részéről. Mérey Lajos : Fog találkozni ezentúl is ! Nem riadok vissza az ily modortól. Szilágyi Dezső igazságügyminiszter: A másik, a mit a t. képviselő ur . . . Mérey Lajos: Kimondom a meggyőződésemet mindig. Szilágyi Dezső igazságügyminiszter : Én azt, hogy meggyőződése a képviselő urnák, nem vonom kétségbe, hogy kimondja, helyesen teszi, hanem annak a jogi értékéről és politikai értékéről foly a vita ; nem azt mondom, hogy nem hiszi, a mit mond, az a baj, hogy hiszi (Derültség jobb felől.) és ez, hogy elhiszi, gerjeszti bennem azt a kételyt egyéb ítéletének alapossága iránt. (Elénk derültség jobb felől.) Mérey Lajos: Azt csak bizza rám! Ki kell jelentenem, hogy a t. igazságügyminiszter ur, bármennyire nem méltányolja a fölszólalásokat, bármennyire kicsinylőleg nyilatkozik is azokról és bármennyire akarja is azokat gunv tárgyává tenni, én képviselői kötelességemet ugy fogom teljesíteni, a mint meggyőződésem és lelkiismeretem sugalja és senkinek másnak nem adok számot, mint lelkiismeretemnek és választóimnak, nem pedig az igazságügyminiszter ur furcsa ízlésének. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Szilágyi Dezső igazságügyi miniszter: T. ház! Első sorban személyes oldalával fogok foglalkozni a képviselő ur imént elhangzott szavainak. A képviselő ur arra a térre vitte a dolgot, mintha valaki őt képviselői kötelességében gátolni, iutimidálni akarná. (Felkiáltások a szélsőbalon: Nem is lehet!) Nem lehet, de nem is akarja senki, kár volt tehát a választók iránt való kölelességre hivatkozni. Mert tulajdonképen miről van iit szó? A képviselő ur bírálta azt, a mit én, mint igazságügyminiszter tettein, bírálta eljárásomnak helyességét és alaposságát, én pedig bíráltam a képviselő ur kritikájának alaposságát és helyességét. Ez nem személyeskedés; ez a vélemények bírálása, a melynek ekintetébeu én azon határok között maradtam, amelyek közt a képviselő ur mozgott, a miatt tehát panaszkodnia nem lehet. Mérey Lajos: Nem is panaszkodom. (Derültség jobb felől.' Szilágyi Dezső igazságügyminiszter: De igenis panaszkodott a képviselő ur, a mennyiben azt mondotta, hogy én személyes élt adtam szavaimnak. Pedig én ugyanazon a téren, a melyen a támadás történt, viszonoztam azt és fogom viszonozni a jövőben is. A mi a másodikat illeti, a képviselő ur azt mondja, hogy nem áll az, hogy önmagával konverzált. Hát mit értettem ez alatt ? Egyszerűen azt értettem, hogy mondott egy állítást. De ez az ö állítása és nem az enyém s megcáfolta ezt az állítást megint ugy, mint az én állításomat. Tulajdonképeni célja az volt, hogy engem cáfoljon, valójában pedig önmagával folytatott konverzációt. Ezt jelentette az én megjegyzésem, semmi egyebet.