A Jog, 1893 (12. évfolyam, 1-53. szám)

1893 / 47. szám - A magyar királyság közjoga

JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a »Jog< 47. számához. Budapest, 1893. november hó 19-én. Köztörvényi ügyekben. A megyei árvaszék mulasztása folytán károsult fél által a szabályszerű jogorvoslattal el nem hárítható kár megtérítése iránti kereset első sorban a sérelmes határozat hozatalában résztvett tisztviselők ellen s csak ha az az elmarasztalt tisztviselők vagyontalansága, vagy a sérelmes határozatra szavazók ki nem derithetése miatt eredményre nem vezet, intézendő a törvényhatóság ellen. (1886: XXI. t.-c. 89., 91 §-ai.) Az aradi kir. törvényszék (1892. évi január 7.9,735. sz.): Szele József ügyvéd által képviselt özv. Cz. Péterné felperesnek Jovescu Lázár megyei főügyész által képviselt Aradmegye törvényhatósága alperes ellen 1,016 frt 36 kr. töke és jár. iránti perében következő ítéletet hozott: Felperes jelen ídöelőtti keresetével elutasittatik, stb. Indokok; P'elperes keresetét arra alapította, hogy az Aradmegye gyámpénztára által kezelt 1,069 frt 25 krt tevő örökrészét K. Károly volt ujpanáti községi jegyző hamis úton kieszközölt nagykorúsittatása és hamis nyugta alapján a központi árvatárból felvette és elsikkasztotta s habár a megyei gyámpénztár által teljesített lefizetés irányában mi joghatálylyal sem birhat, maga a megyei árvaszék az okozója annak, hogy felperest tudta és kérelme nélkül hamis alakú kérelemre nagykorúsította, a nagykorúsítás] végzést neki nem kézbesítette; következőleg tehát alperes tartozik kártérítéssel. Alperes elleniratában beismeri, hogy felperes gyámság alatt állott és mint ilyennek 1,016, frt 36 krnyi örökrésze a gyámpéuztárban kezeltetett, azonban tagadta, hogy bármi részben is az illető árvaszéki, illetőleg gyámhatósági közegek követtek volna el oly mulasztást, mely miatt a kereseti kárösszeg erejéig felelősség alá vonhatók lennének: hivatkozik az A/. 3. és 4/. alatti közigazgatási határozatokra, melyekkel kimutatni igyekszik, hogy fegyelmi úton sem lettek vagyouÚag felelőssé téve és a megyei árvaszék eljárása törvénytelenséget nem foglal magában. A keresetlevélhez A) alatt becsatolt Aradmegye alispánjának határozatából megállapítani nem lehel, hogy felperes az időközben öngyilkossá lett Kiss Károly jegyzőnek oly értelmű meghatslmazást adott volna, melynek alapján a nevezett gyámpénztár által kezelt örökrésze kiadassék és annak felvételére jogosult legyen. A felhozott tanuk vallomása pedig az ügy lényegére nézve fontossággal nem bírnak. A per adataiból ki van mutatva, hogy felperes nagykorúsittatására vonatkozó, 3,344. sz. gyámhatósági határozat a nagykorúságát elért felperesnek szabályszerűen kézbesítve nem lett és ebből folyólag a felperes javára kiutalványozott örökrész, melyből 1,016 frt 36 kr. követeltetik, külön meghatalmazás bemútatása nélkül lett K. Károlynak kifizetve. Mindazonáltal felperest keresetével, mint időelőttivel, el kellett utasítani, mert első sorban az elsikkasztott kárösszeg K. Károly jogutódain keresendő, másodízben pedig az 1886. évi XXI. t.-c. 89., 91. §-aihoz képest Aradmegye gyámhatósága által a nagykorúsítás és örökrésze kiutalványozásának kézbesítése és a pénzösszeg lefizetése körül elkövetett szabálytalan és törvénytelen eljárást előidézett gyámhatósági tisztviselők, és csak utolsó sorban vonható jogi felelősségre Aradmegye törvényhatósága. Alperes azon körülményt, hogy a nevezett közegeket perbe vonta, vagy hogy azok teljesen vagyontalanok lennének, nem igyekszik igazolni ; kétségtelen tehát, hogy felperes kártérítési igénye idöelőtti; az az egyenes kárt tevő jogutódai és felelős árvaszéki tisztviselők perbevonása nélkül el nem bírálható. A válaszirathoz B) alatt csatolt határozat korábbi gyakorlatra vonatkozik, a fent hivatkozott törvény szakaszai ellenében hatálylyal nem bír ; hasonlóképen az alperes által igénybe venni szándékolt főeskü általi bizonyítást, mint időelőttit, mellőzni kellett, stb. A nagyváradi kir. itélő tábla (1892. szept. 18. 954. sz.): A kir. törvényszék ítéletét megváltoztatja, felperes keresetét időelőttinek nem találja és a kir. törvényszéket utasítja, hogy a kereset érdemében új határozatot hozzon. Indokok: A kereset szerint felperesnek a megyei árvaszék kezelése alatt álló központi árvapénztárban volt pénze, bele egyezése nélkül és tudtán kívül másnak adatott ki és ez kizáróan a megyei árvaszék hibájából és mulasztásából történvén, kéri keresetében kárának megtérítésére alperest kötelezni. Minthogy így felperes keresete a megyei árvaszék mulasztására van alapítva, a gyámhatóságot pedig a törvényhatóság az árvaszék által gyakorolván, az utóbbi mint a törvényhatóság kiküldötte és közege által elkövetett hibákból és mulasztásokból eredő károkért a törvényhatóságot terheli a felelősség s e felelősségénél fogva az a körülmény, hogy felperes kára a volt újpanáti jegyző jogellenes cselekménye által idéztetett volna elő, mint szintén az a körülmény, hogy a mulasztást az árvaszék melyik közege követte volna el, következéskép, hogy felperessel szemben mások is tartoznának felelősséggel, a kereset időelőttiségére közömbös; mivel a kereset szerinti tényállás beigazolása esetében felperes magánfelet alperes törvényhatóság a kárra nézve kielégíteni is köteles, síb. A m. kir. Curia (1893. okt. 5. 11,730. sz.): A másodbiróság ítélete megváltoztattatik és az elsőbiróság ítélete hagyatik helyben. Indokok: A kereset tartalma szerint felperes azon az alapon követel kártérítést az alperesi törvényhatóságtól, mert ennek közege a megyei árvaszék által a kezelése alatt álló központi árvatárban volt pénze felperes beleegyezése nélkül s tudtán kivül másnak, t. i. K. Károlynak utalványoztatott és adatott ki, a ki a kérdéses összeget elsikkasztotta; a kártétel tehát kizárólag a megyei árvaszék hibájából és mulasztásából esett meg ; az árvaszék eme mulasztásáért, illetve törvényellenes cselekményeért pedig az illető törvényhatóság felelős. Kétséget nem szenved ugyan, hogy a megyei árvaszék azon esetben, ha törvényellenes határozata által magánfélnek kárt okoz és ez szabályszerű jogorvoslattal elhárítható nem volt, a sértett félnek vagyoni felelősséggel a felettes törvényhatóság is tartozik. Tekintve azonban, hogy a törvényhatóságokról szóló 1886; XXI. t.-c. 89. §-áuak a tisztviselők felelősségét megállapító rendelkezésével kapcsolatos 91. §-ának amaz intézkedéséből, hogy ha a károsult az elmarasztalt tisztviselő vagyontalausága miatt kielégítést nem nyerhet, vagy nem lehetne kideríteni, hogy a sérelmes határozatra kik szavaztak, a kárt viszkereseti jog fenmaradása mellett a törvényhatóság téríti meg, okszerűen következik, hogy a károsult által a kereset első sorban a sérelmes határozat hozatalában résztvett tisztviselők ellen s ha ez a fentebbi ok miatt eredményre nem vezet, másodsorban a törvényhatóság ellen intézendő : Ennélfogva felperes, minthogy sem azt nem bizonyította, hogy a sérelmes határozat hozatalában résztvettek ki nem deríthetők, sem pedig a mulasztást elkövetett árvaszéki sisztviselőket perbe nem idézte, hanem keresetét mindezeknek mellőzésével egyenesen a törvényhatóság ellen intézte s kereseti kárkövetelésének megfizetésében közvetlenül azt kérte marasztaltatni : eme keresetével, mint időelőttivel, az elsőbiróság által helyesen utasíttatott el, stb. Vegyes házassági perekben illetőség. (Illetőségi összeütközés.) A m. kir. Curia (1893. október 11. 10,552/P. sz.) azon illetőségi összeütközés elintézése tárgyában, mely H. Gyula felperesnek P. Anna alperes elleni válóperében a kassai kir. törvényszék és a budapesti kir. törvényszék közt felmerült, a kassai kir. törvényszéket mondja ki illetékesnek ; mert felperes a budapesti kir. törvényszékhez 1893. évi július 12-én 26,896. szám alatt beadott kérvényében azt jelentette, hogy neje, P. Anna alperes, jelenleg Jászon lakik, tehát nem ismeretlen tartózkodású, a kassai róm. kath. püspöki szentszékhez 1890. évi október 30-án 2,367. szám alatt beadott kérvényéből pedig kitűnik, hogy házassági utolsó együttélésük Kassán volt, minélfogva az 1868 : LIV. t.-c. 22 §-a és a 36. §. 1. bekezdése értelmében ezen válóperben a kassai kir. törvényszék illetékes, ezzel ellentétes rendelkezést az 1868. évi XLVIII. t.-c. 1. §-ára alapítani nem lehet, mivel ezen §. csak azt szabályozza, hogy a mennyiben vegyes házassági perekben, mindkét házasfélre külön bíróságok illetékesek, az alperes illetékes bírósága által az alperes felett kimondott ítélet jogerőre emelkedése után a per a felperes illetékes bíróságához átttendö, ezen illetékes bíróság alatt azonban nem a felperes személyes bírósága, hanem azon bíróság értendő, mely az idézett 36. §. szerint illetékes. A bűntettes és a sértett fél közt a szenvedett sérelem kártalanítása iránt magánúton létesült egyesség hatályos. Turpis causa okából meg nem támadható az azt célzó fizetési ígéret, hogy a nemi becsületében megtámadott nő által szenvedett hátrányok polgári uton kiegyenlittessenek. (M. kir. Curia 1S93. jun. 26. 8,523. sz. a.)