A Jog, 1893 (12. évfolyam, 1-53. szám)

1893 / 47. szám - A magyar királyság közjoga

186 A JOGr. Kereskedelmi, csőd- és váltóügyekben. Tözsdebiróság előtt folyamatban levő perben megítélt eskületételi határnap elmulasztása miatt még akkor sincs igazolásnak helye, ha a meuitélt eskü nem a tözsdebiróságnál, hanem megkérés utján rendes biróság előtt volt leteendő. A budapesti árú- és értéktőzsde választott bírósága dr. Wittmann Mór által képviselt M. Mór és társai felperesek és dr. Szilágyi Arthur Károly által védett S., Z. és társai alperes elleni igazolási ügyben végzett: A biróság az igazolási kérvénynek helyt ad és a 4/1892. sz. tözsdebirósági Ítélettel M. Bódog részére megítélt föeskü letételének elmulasztását igazoltnak mondja ki. Egyúttal végrehajtás terhe mellett kötelezi igazolást kérő felet, hogy S., Z. és társai cégnek 15 frt perköltséget 8 nap alatt fizessen meg és tőzsdei illeték fejében 10 frtot fizessen a tőzsde pénztárába, stb. Indokok: Ámbár az 1881. évi LIX. t.-c. 97. §-a a tőzsdebisóság előtti igazolást csak a tárgyalási határnapnak, vagy a felfolyamodási határidőnek vétlen elmulasztása esetére ismeri, mégis tekintve, hogy a tözsdebirósági Ítélettel megítélt főeskü nem a tőzsdebiróság, hanem a megkeresett aradi kir. járásbíróság előtt volt leteendő és hogy az eskületételi határnap elmulasztása az aradi kir. járásbíróságnál történt és hogy ennélfogva ezen mulasztás igazolása végett a perrend novellának a rendes biróság előtti eljárásra vonatkozó rendelkezései nyernek alkalmazást; tekintve továbbá, hogy a perrend nov. 63. §. világos rendelkezése értelmében azon esetben, ha az eskü a megkeresett biróság előtt teendő le, az eskü elmulasztása miatt beadott kérvény fölött a per bírósága dönt, kétségtelen, hogy jelen esetben a tőzsdebiróságot illeti meg az igazolási kérvény fölötti érdemleges intézkedés joga. És miután a biróság az igazolást kérő fél által becsatolt bizonyitványnyal kellően bebizonyitottnak találja M. Bódog eskütevő vétlen mulasztását, az igazolási kérvénynek helyt kellett adni, az eljárás költségeiben azonban igazolást kérő felet kellett marasztalni. (1883. évi március hó 27-én 411. sz.) A budapesti kir. ítélő tábla következő végzést hozott: A kir. Ítélőtábla az elsőbiróságnak 1893. évi március hó 29-ik napján 559. sz. a. hozott végzést megváltoztatja, az 1893. évi március hó 27-ik napján 411. sz. a. kelt végzés -ellen 1893. évi március hó 29-én 559. sz. a. beadott felfolyamodást elfogadja; ennek következtében vizsgálat alá vévén az elsőbiróságnak 1893. évi március hó 27-ik napján 411. sz. a. hozott végzését, azt a tárgyalási költségre vonatkozó nem neheztelt részében érintetlenül hagyja, egyebekben megváltoztatja, felperes céget igazolási kérelmével elutasitja stb. Indokok: Az 1881 : LIX. t.-c. 97. §-a szerint a tőzsdei válasz.ott biróság előtt folyamatban levő perekben kizárólag a tárgyalási határnapnak, vagy a felfolyamodási határidőnek elmulasztása miatt levén igazolásnak helye, az eskületételi határnap elmulasztása miatt ellenben nem: önként értendő, hogy a tőzsdei választott biróság csak a tárgyalási határnap, vagy a felfolyamodási határidő elmulasztása miatt kért igazolás felöl határozhat véglegesen, Minthogy azonban jelen esetben az igazolás nem a határidők valamelyikének, hanem az eskületételi határnapnak elmulasztása miatt kéretett: az első biróság az annak helytadó végzés ellen 559/93. sz. a. törvényes időben beadott felfolyamodást hivatalból visszautasítani jogosítva nem volt: ugyanazért az 559/93. számú végzés megváltoztatása mellett az emiitett felfolyamodást el kellett fogadni. Ennek következtében az első bíróságnak 411/93. szám alatt hozott végzése vizsgálat alá levén veendő azt neheztelt részében meg kellett változtatni s felperes céget igazolási kérelmével el kellett utasítani, mert a fentebbiek szerint a tőzsdei választott biróság előtt folytatott jelen perben askületételi határnap elmulasztása miatt igazolásnak nincs helye s mert e részben nem tesz különbséget az, vájjon az eljáró tőzsdei biróság az eskü letételére maga elé tüz-e ki határnapot, vagy az eskü kivétele végett más bíróságot keres-e meg, mivel e tekintetben a törvényben megkülönböztetés téve nincs. (1899. évi május hó 10-én 1,821. sz.) A m. kir. Curia következő végzést hozozott: A másodbíróság végzése a benne felhozott indokoknál fogva annyival inkább helybenhagyatik, mert az 1881. évi LIX. t.-c. 61. §-ának a 97. §-al való egybevetéséből kétségtelen, hogy a törvényhozó nem akarta az igazolást a kivételes bíróságok hatáskörébe utalt perekben mindazon esetekre kiterjeszteni, a mely esetekben a rendes bíróságok eljárása alá tartozó perekben a 61. §. értelmében igazolásnak helye van, hanem az igazolást csakis a 97. §-ban tüzetesen megjelelt két esetre szorította, már pedig ez utóbbiak közt az eskületételi határnapnak elmulasztása úgy, a miként az a 61. §-ban kifejezetten megjelöltetett, felvéve nincs s mert e szerint az eljáró kivételes biróság oly kérdésben határozván, mely az ő hatáskörébe nem tartozik, e részbeni határozatával törvényes hatáskörét nyilván túllépte. (1893. évi október hó 18-án 1,198. sz.) Ha a keresetileg követelt dolog alperes által harmadik személy ellenében bíróilag lefoglaltatott, azért marasztalás esetében hozható végrehajtható ítélet, csakhogy a peres tárgyra Tezetett foglalás ezen perben ítélet tárgyát nem képezhetvén, ama végrehajtási eljárás befejeztéig a kereseti dolognak bírói kézbe való letétele rendelendő el. A kitöltetlenül adott váltó a megállapodás ellenére ki nem tölthető. A debreceni kir. törvényszék Sajó György ügyvéd által képviselt K. Ignác felperesnek Tordai Gábor ügyvéd által képviselt iparegyesületi takarék- és hitelintézet-részvénytársaság alperes ellen 3,000 frtos váltó visszaadása és járulékai iránt folyamatba tett rendes perében következőleg i t é 11: A kir. törvényszék felperest keresetével elutasitja stb. Indokok: Felperes keresetében egy általa alperesnek átadott és alperes által jogosulatlanul visszatartott 1 darab 3,000 frtos váltónak kiadását kéri, ezzel szemben alperes tagadja, hogy felperesnek ezen váltó tulajdonát képezné s igy azt visszakövetelni jogosítva lenne, de ettől eltekintve is elutasittatni kéri keresetével, mert a kérdéses váltó nincsen birtokában, miután az bíróilag lefoglaltatott. Eltekintve attól, hogy felperesnek nem sikerült alperes tagadásával szemben igazolni, hogy a keresetileg követelt váltó kizárólagos tulajdonát képezné s igy annak visszaadását követelni jogosítva lenne, elutasítandó volt felperes keresetevei, mert végiratában beismerte, hogy a keresetileg követelt váltó valóban lefoglaltatott és igy marasztalás esetében végrehajtható ítélet nem hozható ; azon kérdés elbírálása pedig, hogy a váltó lefoglalása felperes állítása szerint büntetendő cselekmény elkövetésével történt, ez útra nem tartozik. (1892. évi április hó 26-án, 4,826/P. sz.) A debreceni kir. ítélő tábla. (1892. évi november hó 24-én 3,859/P. sz.) A kir. törvényszék Ítélete helybenhagyatik stb.) Indokok: Alperes beismerte ugyan, hogy a kereseti váltó felperes igénybe vett hitelének biztosításául adatott és hogy felperes irányában az igénybe vett hitelből kifolyólag követelése nincs, a kereset mégis alaptalan, mert a felperes saját előadása szerint kitöltetlenül átadott kereseti váltót alperesnek tetszés szerint kitölteni jogában állván, az a körülmény, hogy a váltó jelenleg kitöltve van, nem állapit meg oly jelenséget, a melynek alapján és az 1868. évi LIV. t.-c. 10. §-ához képest a kereset tárgya fölött már ezúttal határozni ne lehetne. Minthogy pedig a per adatai szerint a kereseti váltó jelenlegi tartalma annak tulajdonosául nem felperest, hauem a rendelményesként megnevezett K. Józsefet tünteti fel; minthogy továbbá annak visszaadását csak az igényelheti, a ki mint tulajdonos a kiadatni kért váltóhoz való jogosultságát kimutatta, felperest alaptalan keresetével elutasítani kellett stb. A m. kir. Curia. (1893. október 12-én 1,119/P. sz.) Mindkét alsó biróság Ítélete megváltoztatik s alperes köteles 15 nap és végrehajtás terhe alatt az 1890. évi június hó 24-én 3,000 forintról K. József által kibocsátott és felperes K. Ignácz által elfogadott, s alperes által állítólag K. József mint rendelményes nevére kitöltött váltót annak a végrehajtási eljárásnak befejezéséig, melynek utján alperes e váltót lefoglaltatta, birói kézhez letenni s az eljárás eredményéhez képest tűrni, hogy azt felperes átvehesse stb. Indokok: Alperes a keresetbe vett váltónak kezei között létét beismeri; a kiadás megtagadására vonatkozó előadásai pedig ! figyelembe nem jöhetnek. Mert az A) alatti alperes által kiállított értesítő levél sze| rint kétségtelen az, hogy felperes alperes cégtől 3,000 frt ere| jéig terjedő tárca-hitel nyitását kérvén, ennek alapjául egy több j aláírásokkal ellátandó fedezeti váltót ajánlott fel átadni, mire | alperes a kért hitelt engedélyezte és feltételül kikötötte, hogy a fedezeti váltót felperes juttassa kezeihez. Hogy ennek folytán a fedezeti váltó a 3,000 frtról szóló váltó volt, melyet perfelek e perben, mint első izben alperesnek átadott váltót érintenek és hogy e váltón elfogadóként felperes K. Ignác, kibocsátóként K. Józset és forgatóként K. József voltak aláírva, ez e perben beismert ténykörülmény, Ennélfogva a felek között ekként keletkezett ügylet természetéhez képest már eredetileg is ugy állott a dolog, hogy K. Ignácz, K. József és K. József egyetemleges kötelezettséget vállaltak alperes bankcég irányában mindazon hitelezésekért, melyeket K. Ignác 3,000 frt erejéig igénybe veend, miből következik, hogy a mennyiben K. Ignácz az ezen fedezet alapján felvett összegeket visszafizette, a fedezeti váltó neki, mint fedezet nyújtónak volt visszaadandó, s helytelenül állíttatik al teres részéről az, hogy a fedezeti váltó a K. József tulajdona volt; mert ezen tulajdon csak abban az esetben következett volna be, ha ő K. Ignác helyett fizetéseket teljesítvén, e váltót visszkeresetének érvényesítéséhez magához váltott volna, ez az eset pedig be nem következett. Hogy ez volt a felek között a jogviszony, az kitűnik abból is, hogy a mikor alperes a váltó alapján a K. József és nem K. Ignácz tartozása végett eszközölt ki fizetést meghagyó végzést, miután e végzések ellen felperes és K. József kifogásokat kívántak beadni, alperes ez utóbbiakat a kötelezettség alól felmentette, s a felperes részére engedélyezett hitelezést egy ujab-