A Jog, 1893 (12. évfolyam, 1-53. szám)

1893 / 47. szám - A magyar királyság közjoga

A JOö. nyelheti a megbízás uclküli agyvezetés elvei szerint, és ha valami felszerelést tett, azt elviheti magának. Ezután több uj szakasz létesíttetett a bizottság által. Így az 1,159. §-a, mely a viszonos kártérítések érvényesítésére 6 havi e'évülési időt tűzött ki, igy az 1,165. §. is, mely azt rendeli, hogy ha a hitelezőnek nem adatott egyedüli birtokába a zálog, ez esetben az eladhatás feltételeinek beálltával követelheti, hogy az neki eladás végett kiadattassék, vagy közös kezelőre bizattassék, azon kötelezéssel, hogy az eladásra készen tartassék. A kézi zálogról szóló l,lö6—1,195. §§. tárgyalása elvégeztetett akkép, hogy ezen szakaszoknak a péuzzálogra vonatkozó rendelkezései, mint fölöslegesek, töröltettek. Azon eljárásban, melyben a zálog eladatása foganatosittatik, a bizottság azt az ujitást kívánja behozni (1,169 — 1,170 §§.), hogy engedtessék meg, miszerint az oly elzálogosított dolgok, a melyek tőzsdei vagy piaci árra! bírnak, szabad kézből eladathassanak, természetesen valamely hivatalos személy közbejöttével, milyenek különösen a tőzsdeügynökök. Az eredeti tervezet azt rendelte, (1 172 §.) hogy az eladásra kerülő zálogok azon községben legyenek elárverezendök, a hová a hitelező kielégítése után vissza kell adatniok. A bizottság ezt nehézkes s költséges eljárásnak találván, megváltoztatta akkép, hogv ott árusittassanak el, a hol eltartva voltak. Az 1,186-1,193. §§. megtartattak. Az 1,192. §-ban kiir.onda ott, hogy a zálogjog megszűnik a visszaadás által, mind a tulajdonos, mind az elzálogosító részére. A jogokra vonatkozó zálogjog szabályai az 1,200 — 1,226 §§-ban június 12—14-én tartott ülésekben vétettek vizsgálat alá. Az 1,206 —1,210 §§. ezen zálog megengedhetőségéröl s az 1,220. §. a követelések elzálogosításáról rendelkezvén, mind meghagyattak. Az 1,217—1,222. §>;. különleges intézkedéseket tartalmazván a követelések elzálogo.-itásáról, a bizottság eltérőleg a tervezettől az 1,217. §-ban megengedendönek találta, hogy a záloghitelező a lejár: zálogos követelést behajthass?, ha az r.em áll pénzkövetelésben. Megfelelőleg az 1,220. §. töröltetett általa. A tervezet 1,218. §. szerint azon záloghitelező, kinek követelése már lejárt, fel van jogosítva arra, hogy az elzálogosított követelést önállólag felmondhassa s behajthassa. A bizottság ezt az elzálogositónak is megadta egyszersmind a kijelölt záloghitelező kötelező kötelességévé tette azt, hogy az elzálogosító irányában a rendes behajtásról goudoskodjék. A bizottság a kamatozó követelések zálogjogát általában kiterjesztette a kamatokra is, a melyek a követeléssel járnak. ! Folyt, köv.) Dr. Szokolay István, bitda/iesti ügyvéd. Irodalom. A magyar királyság közjoga. Irta Horváth János jogtudor. Budapest, 1894. Dobrovszky és Franké. Nagy 8° XVI. és 594. 11. Ára 9 korona. Jóidéig még az e g y h á z p o 1 i t i k a i reformok bírnak azon privilégiummal, hogy az ország közvéleményét a magok számára lefoglalják. De hát utóvégre is le lesznek majd tárgyalva, a világ napi rendre tér felettük s előtérbe lép egy már nem új, de nem kevésbé égető kérdés: a közigazgatás reforraálása. S majd midőn ez H tárgy lesz szőnyegen, az általános hangulat ép oly egyöntetűséggel fogja várni ezen ügy megoldását,' mint várja most kinos türelmetlenül, hogy az egyházpolitikai javaslatokból törvény legyen. Szóval a jövő év mottója valószínűleg a »közigazgatás« lesz. Megfogja teremni ez is a rnaga irodalmát pro és contra s a brosürök, értekezések e téren is eláiasztandják a könyvpiacot. Nem érdektelen, hogy már most megjelent az első fecske, egy 594 oldalt magában foglaló mű alakjában : Horváth János jogtudor tollából. Nem volt eddig szerencsénk e munka szerzőjének nevét közjogi értekezések, monográfiák S hasonló ily cikkek alatt láthatni s hogy elolvastuk a könyvet, hozzátehetjük még, hogy igen sajnáljuk. Valóban értelmes s igen p r a e c i s közjogásznak mutatja be őt most megjelent munkája, mely azonkívül még szerzője szorgalmáról is szép tanúságot tesz s míg örvendetes dolog az ma, hogy megterem egy közjogi mű, mely formára s belsőre nem utánozza e ődeit, melynek irója nem készít más megjelent 5 műből egy gyjnge hatodikat, de a melyben van tiszta felfogás, talál az ember eredeti s jó eszméket, úgy becsülnünk kell másrészt a szerzőben, hogy szakított a megszokott sablonnal, mely a közjogok legnagyobb részét oly kevéssé képes megkedveltetni és megirt egy praktikus közjogot, mely nem száraz egymás mellé állítása a különböző törvénykikkeknek és elméleteknek, de a mely bevonja a maga keretébe a történelmet is. Hisz utóvégre is a közjog nem termett meg egyszerre, hanem fejlődött lassanként és fokonként a történelem nyomában. Minden nemzetnek megvan a maga speciális közjoga, mely azon nemzet történetéből fejlődött ki; s mint egy bizonyos közjog egy bizonyos történelem tükörképe, ép úgy magyar közjogot magyar történelem nélkül megérteni teljességgel lehetetlen. De a miképen fontos a történelem tudása, ép oly szükséges a politikai háttér ismerete is és pedig különösen az utolsó évtizedekben, midőn a magas politika oly nagy és elsőrangú szerepet játszik a nemzetek életében. S épen az a másik előnye Horváth János könyvének, hogy ezeket a szempontokat felismerte s művében érvényesítette. Lehet, hogy ez által vészit azon képességéből, hogy mint tankönyv szerepelhessen, mert a tankönyv főkövetelménye ma: a rövidség s tömörség: lehet, hogy egy főiskola, egy akadémia sem fogja approbálni a jogtanitás alapjául, de azért Horváth János munkája nem veszett kárba. Mert en tout cas könyvpiacra hozott egy oly közjogi könyvet, melyet olvasni fognak. Olvas hatja bárki, a ki közjog iránt csak kis érdeklődéssel is viseltetik s olvasmánya kétségtelen haszonnal fog járni, mert ép úgy, mint a gyermek játszva a legnehezebb dolgokat képes elsajátítani, úgy itt az amúgy is érdekes történelmi s politikai tanulmányok mellett lassan, de biztosan fognak emlékezetébe vésődni közjogunk sarkalatos alapelvei és fontos törvényei. Igen jó tulajdonsága még a könyvnek az is, hogy érvényre juttatja benne a szerző az alkotmány fejlődését királytól királyig, kezdve az Árpádokon le a mai napig, azonkívül bemutatja és elénk tárja a maga helyén úgy elhunyt mint ma is vezérszerepet játszó államférfiaknak nevezetes közjogi kérdésekben tett elvi jelentőségű nyilatkozatait. Igaz — mint már emlitém — szigorúan vett közjog-tankönyvnek tán nem eléggé rövid, jobban mondva szűkszavú s nem csodálkoztam volna azon, ha véletlenül e címet látom az első lapon »A magyar közjogi intézmények története.« De annak a ki igazán érdeklődik a közjog iránt s az időt nem sajuálja, e munkát egész őszintén és bátran ajánlhatjuk. Csak gratulálhatunk Horváth János »első szülöttjéhez« s reméljük s óhajtjuk, hogy e jól sikerült első kísérlet után beáljon a közjog rendszeres művelői közé, kik között képessége s szorgalma idővel szép helytt fognak neki biztosítani. Ybó. Jegyzék-Napló ügyvédek, közjegyzők, birák és bir. végrehajtók számára, Légrádi testvérek kiadásában és dr. Kenedi Géza jeles publicistánk szerkesztésében a jövő 1894. évben már a harmincadik évfolyamába lép. A naptárrészen kivül bírósági és egyéb díjszabásokat, az egész igazságügyi szervezetet, az ügyvédek, közjegyzők és tolmácsok névjegyzékét, valamint igazságügyministeri rendeleteket és felsőbb bírósági határozatokat tartalmaz. Ügyvédek, közjegyzők, birák és bírósági végrehajtók figyelmébe ajánljuk. Ára csinos díszkötésben 1 frt 20 kr. Beküldettek: Ügyvédi határidő napló az 1894-ik évre. Szerkesztette: dr. Pajor Rezső. III. évfolyam. Kiadja a »Minerva« kő- és könyvnyomda-intézet. Szokott naptár-tartalmán kivül közli a Curia eddig megjelent összes polgári és büntetőjogi döntvényeit. A kiállítás fölötte díszes és célszerű, ugy hogy ezen naplót az ügyvédi karnak újból ajánlhatjuk. Ara ? — Jogásznaptár 1894. évre és Közigazgatási nemzeti kalendariom hivatali és iro.lai használatra 1894. évre. Budapest 1894. Pallas irod. és nyomdai részvénytársaság. Ezen két közhasznú naptár, melyek elseje már 18-ik, másodika 14-ik évfolyamban jelenik meg, ezúttal is a szokott, de nem eléggé gondosan revideált tartalommal jelent meg. így p. o. az ügyvédi díjak váltóperekben címen még a régi díjszabást közlik, holott e részben még az 18 9 2. június 20-án tartott teljes tanácsülésben új és az ügyvédi karra nézve előnyösebb díjszabás lépett életbe. Kpugy helyén lelt volna a telefonnal biró ügyvédek névjegyzékét közölni, miként ez a Gansel Minerva-féle ügyvédi naplóban tényleg történt. A közig, kalendárium ára kötve 70 kr. Vegyesek. f Somoskeői Somoskeőy Antal volt sepíemvir, ny. curiai biró stb. hunyt el f. hó 15-én életének 83-ik évében. Megboldogult a régi idők embere, kortársa volt Császár Ferenc jogi iró és a hétszemélyes tábla korán elhunyt birájának, a hétszemélyes tábla megszűntével pedig a m. kir. Curiához biróvá neveztetett ki. Késő öregkoráig szolgálta hiven az igazságügyet és a közügyek teién is oly áldásos működést fejtett ki, hogy Rosnyó város már Ötven évvel ezelőtt díszpolgárául választotta. Ismét egy letűnt csillag a »régi dicsőségből«. Utánzásra méltó példa. A marosvásárhelyi »Közérdek« irja : Örömmel costatáljuk, hogy Szentmaria y helyi kir. törvényszéki elnök ismételten igen szép tanújelét adta a helyi ügyédi kar iránti figyelmének. Ugyanis az ügyvédi kar egyszerű óhajára a legnagyobb készséggel a bevégzés alatt levő telephon hálózatnak pertárbani bevezetését semmit sem késett elrendelni s midőn e sorok napvilágot látnak, már a telephonon vehetjük egyik-másikunktól az idő haladékát. Azok a vidéki bíróságok. A tenkei kir. járásbíróság Veko Vaszili és Totyeris Gavrilát, kik 72 krajcár értékű disznótököt loptak, tulajdon elleni kihágásban mondotta ki bűnösöknek. A nagyváradi kir. Ítélőtábla vádlottakat lopás vétségében mondotta ki bűnösöknek, indokul a következőket hozván fel: Rendesen állati táplálékul szolgáló úgynevezett disznótok, különösen