A Jog, 1893 (12. évfolyam, 1-53. szám)

1893 / 3. szám - A néprögtönbiráskodás törvénye Észak-Amerikában. A Linch törvénye 3. [r.]

18 A JOG. Mindezek megfigyelése mellett nem nehéz meghatározni azokat az okokat, a melyek az ügyvédek mozgalmában felmerült indítványok közül a fent emiitett három pontban foglalt javaslatok helytelenségét kimutatják. Ugyanis az első pont azt kívánja, hogy mind peres, mind perenkivüli jogügyletekben a beadványok szerkesztése és beadása csak az ügyvéd hatáskörébe utaltassák, a királyi közjegyző pedig ily beadványok szerkesztésétói tiltassék el. Annak volna értelme, volna okszerűsége, ha ez a javaslat akképen szólana, hogy jogi ügyletekben a beadványok szerkesztésétől és beadásától a jogászi ismereteket nélkülöző és jogosultsággal nem biró zugirászok, községi jegyzők és más avatatlan egyének eltiltassanak és hogy a biróságoknál bármiféle jogügyletre vonatkozó beadvány csak ugy fogadtassák el és intéztessék el érdemlegesen, hogy ha peres ügyben az ügyvédnek, perenkivüli ügyekben pedig ügyvédnek vagy közjegyzőnek ellenjegyzésével van ellátva, mert csakugyan tüi hetién és tapasztalás szerint következményeiben veszélyes állapot, hogy perenkivüli ügyekben a beadványok túlnyomó nagy része községi jegyzők és más illetéktelen egyének által szerkesztve adatnak bc és azok a bíróságnál érdemleges elintézést nyernek Ez az tulajdonkép, a mi bele vág az ügyvédi kar érdekébe és mégis a javaslat tulajdonképen nem ez ellen keres orvoslást. Az emiitett három pont indítványozói nem vették tekintetbe, hogy a közjegyzők mindegyike ügyvédi oklevéllel bir, és hogy a perenkivüli ügyekben való eljárás azoknak szakszerű foglalkozásához tartozik. Továbbá nem vették figyelembe, hogy a királyi közjegyzők előtt a felek oly ügyletet is kötnek, melynek érvénye sok esetben még más hatóság, árveszék, telekkönyv, kormány vagy más erkölcsi testület hozzájárulásától függ és hogy telekkönyvi ügyekben a jogügylet csak akkor teljes, ha az illető jog a telekkönyvbe be is vezettetik. Ily esetben nemcsak joga, de kötelessége is a közjegyzőnek az előtte felvett jogügyletről az okiratot az illető helyen bemutatni és e bemutatás végett nem lehet az ügyfelet a kérvénynek máshol való elkészítésére utasítani, mert ebben az esetben a jogügylet veszélyeztetésén kivül az az eset is beáll, hogy az illető fél a közjegyzői álláshoz kötött közhitelesség, jogbiztosság és tekintély rovására, vagy az ügylet hátráltatására zugirászszal készítteti meg a szükséges beadványt. Hasonló tekintet alá tartozik az említett indítványoknak fentebbi második pontjában foglalt az a kívánság, hogy a kir. közjegyző csak közokirat felvételére szoríttassák, magánjogi okirat szerkesztésétől pedig eltiltassék. Megemlítve itt azt, hogy ilynemű intézkedés már az 1874: évi XXXV. t.-cikk 58. §-ban fel van véve és igy ez az ügyvédi rendtartás szervezése körén kivül esik: a gyakorlati élet számtalan esetben igazolta, hogy a törvénynek ez a rendelkezése sok esetben kivihetetlen és hogy ez nagy törvényhozási hibát képez. Ez az 58-ik §. törvényesen kitárt kapuja, mondhatni sanctionálása a zugirászatnak és a tudományos jogászi qualificatiónak alárendelése az értelmetlen kontárkodás előnyére. Ha szemügyre vesszük hazánkban a jogviszonyok állapotát, elcsüggedve látjuk, hogy a jogzavarok főkép abból származnak, mert a jogügyletekről készült magán okiratok nagy részben szabálytalanok, törvényellenes alakban szerkesztvék és igy idővel sajnálatos jogkövetelményeket szülnek. Látjuk, hogy az ilykép, a szakismeret nélküli egyének által készített magán okiratok mennyisége oly mértékben árasztotta el az országot, hogy ezek száma mellett az ügyvédek és közjegyzők által készített okiratok mennyisége együtt véve is eltörpül. Nincs benne tehát okszerűség, hogy ennek tudatában az ügyvédi kar egy része nem annyira ez ellen az állapot ellen lép fel, hanem a közjegyzőnek a magán okiratok felvétele körüli eljárásában találna sérelmet és ebben találná az ügyvédi existentia veszedelmét. Pedig épen ellenkezőleg a kormány és bíróságok előtt tapasztalat és adatok sokasága fekszik, melyek igazolják, hogy jogéletünk folyamában nem kis veszedelem rejlik az emiitett 58. §-ban még azért is, mert a közjegyzői közokirat felvételére kényszer nincs. Ebből az okból, de még azért is, mert a közjegyző az ügyfeleknek jogi tanácsokat adni hivatva van, nincs is okszerűség emez 58. §-ban, mert az ügyfelek számos esetben a rövid időtartamra vonatkozó jogügyleteket nem kívánják a költségesebb közokiratba foglaltatni és ebben az esetben a közjegyzőtől eltávozva, leginkább a zugirászhoz fordulnak, a közjegyző tanácsa pedig illusoriussá válik. Kivált hagyatéki tárgyalásoknál, melyek gyorsabb rendezkedést kívánnak, egészen visszás és az ügy hátráltatásával jár és káros, midőn a közjegyző a megkívántató magán igazoló okiratnak kiállítása végett máshová kénytelen az érdekelt felet utasítani. Megszámlálhatatlan az esetek száma, melyek bőven mutatják az emiitett 58. §-ban és az ügyvédi javaslatnak fentebbi második pontjában rejlő joghátrányokat és igazságtalanságokat. A mi pedig ezek után az emiitett javaslatoknak fentebbi harmadik pontjában foglalt indítványt illeti, a mi abból áll, hogy némely jogi cselekménynél ügyvéd is bizassék meg ' hitelesítési hatáskörrel: ennél tekintetbe jön az a körülmény, j hogy az ügyvéd hivatása a jogvédelem, az ügypártolás. E | hivatás természeténél fogva az ügyvédnek tisztében áll az I ügyfelek közül az egyiknek pártjára állani és annak jogát a TÁRCA. A néprögtönbiráskodás törvénye ÉszakAmerikában. (A Linch törvénye.) Irta: dr. SZOK.OLAY ISTVÁN, budapesti ügyvéd. — A »Jog« eredeti tárcája. — m. A nép dühe végtelenig fokozódik az által, hogy a feketék a fehér nőket elébe tevén saját sziníi asszonyaiknak, mindent képesek elkövetni, a legravaszabb cselt, ármányt és erőszakot is, hogy azokat hatalmukba kerítsék, állati szenvedélyeik, gyönyöreik kielégítése végett. Ez okból régebben a négerek különleges s a legszigorúbb büntetések alá estek. Virginiában a négerek részére több mint 60 különböző természetű bűntett állapíttatott meg törvény által, melyeknek mindenikéért halállal kellett büuhődniök, mig ugyanazon körülmények közt a fehérek csak ideiglenes bebörtönzést szenvedtek ; sőt Missisipi államban azon bűnesetek több mint felében semmi büntetés sem alkalmaztatott a fehérekre. Dél-Carolinában, Virginiában, Louisiane-ban az is megengedtetett, hogy a fel nem szabadított feketék halálbüntetést szenvedjenek a nélkül, hogy a vádló-jury közbelépett s az esküdtszék itélt volna ügyökben. Miután azonban az államszövetség ellen vitt háború, illetőleg rebellió legyőzetett, a négerek felszabadítása után három módosítás adatott az alkotmányhoz, melyek minden fentartás nélkül, ugyanazon polgári s politikai jogokkal ruházták fel a négereket, melyekkel a fehérek bírtak. A törvényhozásnak ezen szabadelvüsége épen nem szolgálhatott a bajok orvoslására, a kínos helyzet eltávolítására. A négerek vad merényletei a fehér nők, sőt gyermekeik ellen is folyvást tartanak és a fehéreknek, bármily eszközzel meg kell védeni vagy bosszulnia az oly vadul sértett nők becsületét, szemérmét ; a mire a bíróságok s közbiztonsági közegek elégteleneknek nyilvánultak. És azon elégtételt csakis a rögtöni kivégeztetés által vélik elnyerhetni. Erre még különben okul szolgálnak a nagy számú tolvajlások, melyek a lovak s ökrökön követtetnek el. Ezek képezik nyugaton s délnyugaton az amerikai telepitvényesek legdrágább vagyonát. Ez valódi életkérdés reájok nézve. Egy amerikai utazó azt irja: »L'opinion publique est beauconp plus sévére pour les vols de chevaux que pour les meurtres«.2 (A közvélemény sokkal szigorúbb a lótolvajok, mint a gyilkosok iránt.) És pedig nemcsak azért életkérdés, mert a legfőbb vagyonuk a lovak s marhákban fekszik, hauem azon okból is, mivel a tolvajlások gyakoriak levén, az őrzés, az őrök, pásztorok nagyobb száma folytán igen költséges és a tolvajok üldözése, a vagyon visszaszerzése rendkívüli fáradtsággal, sőt veszélyekkel jár. Nemrégibeu egy ily tolvajbanda bizonyos Murphi vezénylete alatt Montana állam egész területén keresztülhajtatott. A marhatulajdonos emberein kivül birtokos társaival szövetkezett s üldözte mindenfelé s végre a Missouri egy szigetén érték utói, hol 50 rablót kerítettek kezeik közzé s minden késedelem s parádé nélkül valamennyit felakasztották a közelben levő fákra. Az amerikaiak — főkép délen — szomorú tapasztalatból tudják, hogy ha nem sikerül rögtön ily véres elégtételt szerezniök, többnyire büntetlenül maradnak a rablók. Egy texasi hirlap közölte, hogy ily üldözési expeditiót több állam területén keresztül kellett intézni valami Billy volt ökrész ellen, ki egy rablóbanda élére állt és a ki egyszerre a dél-keleti mezőségről valami 7—800 ökröt hajtott el. Utóiéretett s nagy küzdelem után elfogatván, a lincolni hatóságnak átadatott, de a jury általi elitélésre nem kerülhetett, mert két őrét megölvén, megszökött s megszaba2 Hepworth Dixon: »Nouvelle Amérique* című munkájában.