A Jog, 1893 (12. évfolyam, 1-53. szám)

1893 / 45. szám - Polgári perrendtartási elvek

180 gyakorlatban, hogy a Jeruzsálem pusztulása emlékének ünnepén, az imaházban korkülönbség nélkül egymást bogáncscsal dobálják ; ennélfogva a kir. ítélő tábla Ítéletének megváltoztatásával az eljárt kir. törvényszék Ítélete vonatkozó indokainál fogva hagyatik helyben. (1893. május 10-én, 1892. évi 10,984. sz.) Egy telién eladója, erőszakkal — torkonragadás és korláthoz szorítással — megakadályozván, hogy a tehén vevője az illető marliajárlattal távozzék, mielőtt ő az asztalra letett pénzről megnem győződött, hogy a teljes összeg megvan-e : ezen cselekmény által sem a személyes szabadság megsértésének, sem a becsületsértés vétségének tényálladéka fenn nem forog. A budapesti büntető kir. járásbíróság (1893. május 2. 14,898/93. b. sz.): Személyes szabadság megsértése és becsületsértés vétségével vádolt W. Mór a Gy. Jakab sérelmére elkövetett és a btk. 323. §-ába ütköző személyes szabadság megsértése vétségének vádja alól felmentetik Ellenben vétkesnek mondatik ki a Gy. Jakab sérelmére állítólag elkövetett és a btk. 261.§ ába ütköző becsületsértés vétségében és ezért az 1887. évi VIII. t.-c-ben körülirt célokra fordítandó, 15 nap s végrehajtás terhe alatt lefizetendő és behajthatlanság esetén a btk 53. §-a alapján öt napi fogházra átváltoztatandó 50 frt pénzbüntetésre Ítéltetik. Indokok: Az eljárás során és a mai nap tartott tárgyalás során mi bizonyíték sem merült fel arra nézve, miszerint vádlott oly cselekményeket követett volna el, melyek magánvádlót személyes szabadságában korlátolták volna és miután vádlott ellen oly cselekményt, mely a btk. 323. §-ába ütköző személyes szabadságsértés vétségének tényálladákát képezné, beigazolni nem lehetett, ezért őt a mivel sem igazolt vád alól felmenteni kellett. A tárgyalás során kihallgatott tanú, H. Tamásné és magánvádló hit alatt tett vallomása által beigazoltnak veendő azon körülmény, hogy vádlott magánvádlót torkon ragadta és fojtogatta, miután pedig vádlott ezen cselekménye a btk. 261. §-ába ütköző becsületsértés vétségének tényálladékát megállapítja, vádlottat ebben vétkesnek kimondani és fenti módon marasztalni kellett. A büntetés kimérésénél súlyosító körülménynek vétetett a sértés súlyos volta és hogy magánvádlónak teljes joga volt a járlatot elvinni, miután a megvett tehén árát lefizette, enyhítő körülményül vétetett vádlott büntetlen előélete, stb. A budapesti kir. ítélő tábla (1893. június 14. 5,027/93. b. sz.) : A kir. járásbíróságnak Ítéletét részben megváltoztatja, W. Mór vádlottat a becsületsértés vétsége helyett a btk. 323. §-ba ütköző személyes szabadság megsértésének vétségében mondja ki bűnösnek s ezért a reá elsöbiróságilag kiszabott pénzbüntetés mellőzésével a btk. 328. §-ának 1. bekezdése alapján három napi fogházra ítéli, a btk. 326. §-ában meghatározott hivatalvesztést mellőzi. Ezzel a változtatással a kir. járásbirósági Ítéletnek Ítéletét helybenhagyja. Indokok: Panaszos és H. Tamásné tanúnak, D. Ignác és J. József tanuk nemleges vallomásai által meg nem cáfolt vallomása alapján az elsőbiróság által is, a kir. itélö tábla által is bizonyítottnak vett az a cselekménye vádlottnak, hogy panaszost abból a célból, hogy egy marhajárlat visszaadására kényszerítse, I torkonragadta és a korláthoz szorítva, fogva tartotta, mig panaszos a tőle követelt járlatot ki nem adta, nem becsületsértést, hanem miután vádlott ez által panaszost személyes szabadságában, habár csak rövid ideig akadályozta, a személyes szabadság megsértésének vétségét állapítja meg, a miért az elsőbirósági minősítés megváltoztatásával vádlott ebben volt bűi.ösnek kimondandó. A büntetés kimérésénél a támadás jogtalansága súlyosítónak, annak csekélyebb mérve enyhítőnek vétetett tekintetbe. A hivatalvesztés az enyhítő körülmények tekintetbevételével a btk. 54. §-a alapján mellőztetett. Egyebekben az elsőbiróság Ítélete indokainál fogva hagyatott helyben. A m. kir. Curia (1893. szeptember 19. 7,941/93. b. sz.): Tekintve, hogy a vizsgálati és a tárgyalási adatokkal vádlott ellen egyéb cselekmény nem bizonyittatott, mint az, hogy erőszakkal megakadályozta, hogy Gy. Jakab a tehénről szóló járlattal távozzék, mielőtt vádlott az asztalra letett pénzt meg nem olvasta és arról meg nem győződött, hogy a teljes összeg megvan; erre pedig jogosítva volt, mert a járlat átvétele magának a vétel tárgyának jelképi átadásával tekintetett az üzleti szokás szerint egyenértékűnek, tehát ez a vételár átolvasása előtt sértett által birtokba vehető sem lett volna. Miután pedig ezzel sértett sem személyes szabadságában nem korlátoztatott, sem becsületében meg nem sértetett s igy sem a václbeli cselekmények tényálladéka, de semmiféle büntetendő cselekmény sem forog fenn ; az ügy az 1883 : VI. t.-c. 7. §-ának 1. pontja alapján érdemi felülvizsgálat alá vétetik és vádlott W. Mór az ellene emelt vád és következményeinek terhe alól mindkét alsóbirósági ítélet megváltoztatásával felmentttik, stb. Vízjogi ügyekben. A vízhasználatra jogosított félnek fentartási kötelezettsége a uzzusztás batáráig nemcsak magára a mederre, hanem a parira is vonatkozik. Ily tartalmú kijelentés foglaltatik a földmívelésügyi miniszter urnák m. évi 69,645. sz. a. B. vármegye közigazgatási bizottságához intézett következő rendeletében: »M. L. a —i lakos által az E pataknak A. község határába eső részén fennálló őrlő malmával kapcsolatos vízhasználati jogosítvány igazolása iránt folyamatba tett ügyben . . . sz. a. kelt jelentésével felterjesztett iratokat idezárva oly értesítéssel küldöm le a közigazgatási bizottságnak, hogy az emiitett ügyben . . . sz. alatt hozott határozatát, melylyel a bejelentett vízhasználati jogosítványt igazoló alispáni határozat oly módosítással hagyatott helyben, hogy a 4. §. szövegébe »a malom felett« szavak helyett »malom alatt« vétettek fel s a 7 §-ban megállapított tisztítási kötelezettség leszállításával malomtulajdonos az E. patak medrének az árapasztó zsiliptől felfelé 100 méter s az árapasztó alatti csatorna medrének az árapesztó zsiliptől lefelé ugyancsak 100 méter hosszban, végül a malomároknak egész hosszában, vagyis az árapasztó csatornába való betorkolásáig leendő jókarban tartására s e csatorna betorkolásánál lerakodó iszap eltávolítására köteleztettek, az e —i érsekség részéről közbevetett felebbezés következtében felülvizsgálat alá vettem s annak eredményéhez képest azt az igazolásra vonatkozó részében illetékességi szempontból megsemmisítendőnek s az I. fokú határozat ide vonatkozó részét érintetlenül hagyandónak, a felebbezett határozat egyéb intézkedéseit ellenben a 7. §. következő módosításával helybenbagyandónak találtam : »Malomtulajdonos köteles az E. patak medrét és partját az árapasztó zsiliptől felfelé 100 méterre, az árapasztó zsiliptől lefelé pedig egész az árapasztó csatorna betorkolásáig, továbbá az árapasztó csatornát a zsiliptől lefelé jókarban tartani s az E. patak s az árapasztó csatorna összetorkolásánál időnkint lerakodó iszapot eltávolítani.« »Az igazolásra vonatkozó határozati rész megsemmisitendő volt, mert az igazolás kérdésében az 1885 : XXIII. t.-c. 190. §-a értelmében a közigazgatási bizottság II. fokban illetékesen nem határozhatott s az I. fokú határozatnak általánosságban történt jóváhagyása a közigazgatási bizottságot megillető határozati jogkörnek meg nem felel.« »Az I. fokú határozat vonatkozó intézkedése ellenben helybenhagyandó volt, mert a 20 évi háboritlan gyakorlat költsége kizárólag igazoltatott.« »Á 7. §. módosítása azon indokokon sarkal, mert a műleírás szerint a malom az E patak partján áll fenn s igy a malomárok elnevezés ugy a tervezetben, mint a határozatban a tényeknek meg nem felel, mert továbbá a jókarban tartás kötelezettsége nemcsak a mederre, hanem a partra is kiterjed.« »A felebbező által az eddigi eljárás megsemmisítése végett előterjesztett kérelem figyelembe vehető nem volt, minthogy a bejelentés s a tervezetek 30 napi közszemlére kitétettek s a kitétel kellőleg közhírré tétetett, mert továbbá az I. fokú határozat szabályszerűig kihirdettetett s végül a közigazgatási bizottság által elrendelt helyszíni tárgyalásról az iratok között lévő kézbesítési vevények tanúsága szerint szabályszerüleg értesíttetett s igy az ügy érdemére nézve fenforgó esetleges észrevételeinek megtételére az út nyitva állott, sőt a II. fokú határozat kézbesítése után is módjában lett volna magának a kérdéses ügyben kellő tájékozást szerezni.« Kivonat a „Budapesti Közlön?'"-bői. Csődök: IngUSS és Grünhut e., budapesti keresk. és váltótszék, bej. dec. 10, félsz. jan. 11, csb. dr. Baumgarten Károly, tmg. dr. Török Béla. — dírunstein József e., beregszászi tszék, bej. nov. 20, félsz, nov. 27, csb. Tömöry József, tmg. dr. Virányi Sándor. — Gaertner Ferenc e., budapesti keresk. és váltótszék, bej. dec. 31, félsz. jan. 30, csb. Szalacsy Zoltán, tmg. Guoth Sándor. — Fischer testvérek e., szegedi tszék, bej. dec. 30, félsz. jan. 29, csb. Steingassner Ákos. tmg. Eördögh Ferenc. — Halápi József e., kaposvári tszék, bej. nov, 25, félsz. dec. 9, csb. dr. Kramer József, tmg. dr. Tóth József. — Króh Samu e., beregszászi tszék, bej. nov. 18, félsz. dec. 4, csb. Tömöry József, tmg. Barta Ödön. — Bor Kristóf e., csik-szeredai tszék, bej. nov. 8, félsz. dec. 7, csb. Antalffy Gábor, tmg. Kedves Tamás. Pályázatok: A nyitrai ügyészségnél ügyészi áll. nov. 11-ig. — A zombori tszéknél aljegyzői áll. nov. 12-ig. — Az orosházi jrbságnál aljegyzői áll. nov. 12-ig. — A maros-vásárhelyi kir. itélö tábla kerületében 5 joggyakornoki áll. nov. 12-ig. — A veszprémi tszéknél b i r ó i áll. nov. 15-ig. — A miskolci tszéknél aljegyzői áll. nov. 17-ig. A fehértemplomi tszéknél b i r ó i áll. nov. 17-ig. — A kassai tszéknél jegyzői áll. nov. 17-ig. — A temesvári tszéknél jegyzői áll. nov. 17-ig. — A vingai jrbságnál aljegyzői áll. nov. 17-ig. — A zalaegerszegi jrbságnál a 1 b i r ó i áll. nov. 17-ig. — A budapesti tszéknél a 1jegyzői áll. nov. 14-ig. — A kaposvári tszéknél aljegyzői áll. nov. 16-ig. — Az eperjesi tszéknél aljegyző i áll. nov. 16-ig. Mvomatott a „Pesti könyvnyomda-részvény-társaság"-nál Hold-utca 7. sz.