A Jog, 1893 (12. évfolyam, 1-53. szám)

1893 / 46. szám - Az 1894. évi igazságügyi költségvetés 3. [r.]

Tizenkettedik évfolyam. 46. szám, Budapest, 1893. november 12. Szerkesztőség : V.. Rudolf-rakpar1 S. Kiadóhivatal: V., Rudolf-rakpart 3. s/.. Kéziratok vissza nem adatnak. Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendők. A JOG (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY.) HETILAP AZ IGAZSÁGÜGY ÉRDEKEINEK KÉPVISELETÉRE A MAGYAR ÜGYVÉDI, BÍRÓI, ÜGYÉSZI ÉS KÖZJEGYZŐI KAR KÖZLÖNYE. Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják : Dr. RÉVAI LAJOS — Dr. STÍLLER MOR ügyvédek. Felelős szerkesztő : Dr. STILLER MÓR. Megjelen minden vasárnap. Előfizetési árak: Helyben, vagy vidékre bér­mentve küldve : Negyed évre 1 frt 50 kr. Fél . 3 » — » Egész » •> » — » Az előfizetési pénzek legcélszerűbben bérmentesen po stautalvá nyiiya' küldendők. TARTALOM: AZ 1894. évi igazságügyi költségvetés. Irta: dr. Rév aj Lajos. III. — A kánonjog practicuma. (Adat az egységes házassági jog szükségéhez.) Irta : Tnegei Zsigmond, pozsonyi kir. itélő táblai tanácsjegyzö-albiró. — A kereskedelmi társaságok szervezetének irány­elvei. Irta: dr. Magyary Géza, nagyváradi jogakadémiai tanár. — Belföld. (Bírósági sztrájk Fiúméban. — A polgári házassági törvény­javaslat története és tartalma. — A budapesti ügyvédi kör választ­mányának jelentése 1892/93. évről.) Ausztria és külföld. (A német birodalmi magánjogi codificatio 1893-ban. Irta : dr. S z o k o 1 a y István, budapesti ügyvéd.) - Vegyesek. — Curiai és táblai értesítések. — Hirdetések. MELLÉKLET : Jogesetek tára. Felsöbirósági határozatok és döntvények. — Kivonat a »Budapesti Közlöny«-böl. (Csődök. — Pályázatok.) Az 1S94. évi igazságügyi költségvetés. Xm­Sehol sem láthatni annyira államháztartásunk javulását és pénzügyi viszonyaink jobbra fordultát, mint a kir. t ö r­vényszékek s járásbíróságok költségvetésének elő­irányzatánál. Mig az 1890. évre megállapított költségvetés e célra 5.613,835 frtot tüntet ki személyi járandóságok címén, addig 1891-re már 5.475,847, 1892-re 5 669.783, 1893-ra 5.907,159 forintra emelkedett ez, 1894-re pedig épen 6.861,857 frtra j van előirányozva. S ugyanezt tapasztaljuk a dologi kiadá­soknál is. Az 1890. évi 1.563,252 frt megállapított kiadással szem­ben áll: 1891-re 1.631,084, - 1892-re 1.697,578, — 1893-ra 1.720,415 frt, mig 1894-re már e címen is 1.785,161 frt van előirányozva. Az összes személyi s dologi kiadások tehát 1894-re 8.647,018 frtban vannak fölvéve, holott azok 1893-ra csak 7.627,574 frtot képviseltek. A többlet eszerint 1.019,444 frt. Indokoltatik ezen többlet kiadás a vizsgáló birói intéz- j mény fejlesztése, az örökösödési eljárás küszöbön álló refor­málása, az erdélyi birtokrendezési ügyek gyorsítása, a telek­könyvek kiigazítását tárgyazó intézkedések végrehajtása, de főként az új polgári peres eljárás életbeléptetése s az evvel kapcsolatos birói és segéd-személyzeti létszám felemelése 1 által. Az új sommás eljárás által a kir. törvényszékek felebb­viteli bíróság minőségében új munkakört kapnak, a járásbiró- | ságok hatáskőre pedig igen sok, eddig a törvényszékek ha­táskörébe utalt perekre is kiterjed. De szaporítandó a bírósági kezelő s segédszemélyzet is az új ügyviteli szabályok és a felügyeleti hatóságok szigorú ellenőrzése folytán szaporodott munka következtében. Az igazságügyér magának ezen többlet-kiadások tekin­tetében a virement-t tartja fenn, mert az 1891 : XII. t.-c.-nek az , albirák s vizsgáló bírákra vonatkozó, v alamint az a rendelkezése, [ mely szerint egy járásbírósághoz szükséghez képest több járás­biró is kinevezhető és a bíróságok személyeinek a valódi szük­ségnek megfelelő megállapítása szükségessé teszik, hogy birák helyébe albirák, ezek helyébe jegyzők s igy fokozatosan le- ! Lapunk mai szama felé alkalmaztassanak. Azon esetre pedig, ha joggyakornokok megfelelő számban nem alkalmaztathatnának, az ezek díjazá­sára szolgáló évi díjak feleslege aljegyzői állások betöltésére fordíttathassák. Kir. törvényszékeink judicaturája — azon jelenségek után ítélve, melyek a nyilvánosságra hozott jogesetekben plasti­kusan előtérbe lépnek, — határozottan javult. Köszönhető ez kiválóképen azon gondnak, mely jelenleg a törvényszékek elnökeinek kiválasztására fordittatik. Még csak néhány éve annak, hogy a nagykikindai kir. törvény­széknél például, egy vagyonzárlati ügy alkalmával azon ke­gyetlen tréfa ismétlődött, hogy a törvényszék azon fél ré­szére, a kinek képviselője személyesen közbenjárt, a legme­szebbre menő biztosítási intézkedéseket elrendelte, — hogy azo­kat azonnal, mihelyt az ellenfél képviselője a láthatáron megjelent, halomra döntse. Ezen Penelope-munkának négy-ötszöri ismétlése után a felek annyira megpuhultak, hogy képviselőik tanácsára mél­tányos egyezségre léptek ; nem hiszszük azonban, hogy ezen magasztos eszme lebegett volna a törvényszék előtt, napról­napra homlokegyenest ellenkező határozatai hozatalánál. Ha a vidéki törvényszékekkel keveset is foglalkoz­hatunk, annál több alkalmunk nyilik a budapesti három törvényszék s hét járásbíróság felől egyet-mást elmondani. A budapesti kir. törvényszéknél a hagyatéki s telek­könyvi ügyek tárgyalása s elintézése sok késedelemmel jár s e részben sürgős orvoslás volna helyén. Sérelmesnek tartjuk azon kicsinyes eljárást, melyet a törvényszék néhány birája az ügyvédi költségek megállapítása körül követ; igy, hogy csak egy példát említsünk, egy 3,500 írtról szóló ügyben, melyben a kielégítési végrehajtás közjegyzői okirat alapján tehát nem sablonszerű kérvénnyel kérelmeztetett, és melyben ezen közjegyzői okirat s a végrehajtási kérvény is 5-ször lemásolandó, a kir. törvényszék — a 3 frt 10 kr. bélyeg­kiadás betudásával — 15 frt 10 krtállapitott meg. Ezen végrehajtási kérvény után a váltótörvényszék díjszabása szerint legalább is 27 frt 10 kr. járt volna az egyszeiű blanketta­munkáért. Ezen szűkkeblűség nem kivétel, hanem szabály s ezért sürgetnünk kell ezen törvényszéknél is egy tisztességes, az ügyvédi munkákat kellő figyelembe vevő díjszabályzat mielőbbi megalkotását. Mert az ügyvéd nem kéri s nem kívánja a birói kegyet költségei dolgában ; ő teljesen beéri azzal, ha becsületes mun­kájának s fáradságának megfelelő díjazásban részesül. És ha a bírónak néha szemét szúrja az, hogy az ügyvéd egyes alka­lommal nagyobb költség megállapítására tesz szert, úgy vegye viszont fontolóra, hogy milyen bizonytalan az ügyvéd jöve­delme s hogy milyen praekaer még a megítélt költségek be­hajtása is sok esetben. A törvényszéki biró az ügyvéd elleni animositását — mely kiváltképen azon alapul, hogy az ügyvéd átlag nagyobb jövedelemmel bir, mint ő maga, holott elfelejti, hogy az ügy­véd előléptetésben nem részesül s vén napjaira keresetképte­13 oldalra terjed.

Next

/
Thumbnails
Contents