A Jog, 1893 (12. évfolyam, 1-53. szám)

1893 / 45. szám - Polgári perrendtartási elvek

A J kényszer alá tartozandnak, attól függvén keletkezésük joghatálya. De az ezen elvet erősen ostromló kritikának is, részben legalább eleget kivánt tenni a bizottság, midőn kimondotta, hogy ezen kényszer alól kivétetnek az életbelépéskor már létezett szolgalmak. Azonban megállapittatott az is, hogy a telekkönyvek nj szervezésénél az egyes országok kormányai a bevezetés szükségességét elrendelhessék a harmadik személyek irányában való joghatályuk fentartására. Ezután átment a bizottság a »T ulajdoni igényekrők szóló s fentartott IV. cím, 4-ik szakaszának tárgyalására. (929 — 945. §§.) A 942. tervezeti §. helyébe következel fontos határozat lépett: A birtokos megtagadhatja a dolog kiadását, ha a tulajdonos irányában jogosult a dolgot birtokában megtartani. Ugyanez áll, ha a birtokos birtoklási jogát közvetett birtokostól származtatja s ez szintén jogosított volt azt megtartani a tulajdonos irányában. Ha a közvetett birtokos nem volt jogosult a tulajdonos irányában azt másra átruházni, akkor a tulajdonos a birtokostól az átadást a közvetett birtokos részére követelheti ; vagy ha utóbbi nem akarja, vagy nem képes azt ismét átvenni, akkor azt a maga részére kiadathatja. É szerint a tulajdonosnak meg nem adatik a kiadatási igény a közvetett birtokos ellenében. Április 24—26-án csak a 930-938. §§. végeztettek. A 930. §-ban azon általános elv állíttatott fel: hogy az idegen dolog birtokosa magában véve a tulajdonosnak sem a vett hasznok kiadásáért, sem a megsemmisülésből vagy romlásból eredő kárért nem felelelös. Ettől a 931-933. §§-ban kivételek állíttattak fel, nevezetesen a nem becsületes birtokos s a vindicationalis per alatt húzott hasznok s károk tekintetében. A birtokos kiadási kötelezettsége a kiadási igényper folyamának kezdete óta vett hasznok kiadására terjed; továbbá a vindicationalis igényper kezdetétől felelős azon kárért is, mely abból ered, hogy hibájából a dolog, vagy hasznai elvesznek vagy rosszabbulnak, vagy máskép képtelenné vált a kiadást eszközölni; vagy ha a rendes kezelés mellett húzhatott hasznok elmaradtak. Ha azonban az, hogy nem jogosult a birtoklásra, ismeretes volt előtte, vagy csak nagy gondatlansága folytán nem tudta, akkor azokért felelős már a birtoklás kezdetétől, vagy a jogtalan helyzet ismeretének idejétől. Az oly birtokos, kinél fentebbi feltevések nem forognak fenn, nem köteles a tulajdonosnak sem kártérítéssel, sem a hasznok kiadásával. (Folyt, köv.) Irodalom. Polgári perrendtartási elvek. (Civilprocessuale Grunds'átze.) Tanulmány az 1893-iki perrendtartási kormányjavaslatról, valamint összehasonlító áttekintés a magyar sommás eljárási törvény felett. Irta dr. K o r n f e 1 d Ignác. Lipcse, 1893. Fock Gusztáv kiadása. A polgári peres eljárás reformja Ausztriában is napirenden van. Hosszú kísérletezések és vajúdások után végre megjelent a kormány javaslata és az érdekelt körök annál nagyobb várakozással néztek eléje, mert feltevésük jogosult lehetett az iránt, miszerint e legújabb javaslatban fel lesznek használva és érvényre emelve mindazon tapasztalatok, melyeket e téren más országokban a perrend alapvető elvei tekintetében tettek, és melyeket hosszú tudományos kutatások és megállapítások ajánlatosaknak mutattak ki. Ama nagyszámú kritikai ismertetések közt, melyeket az emiitett kormányjavaslat a szakirodalomban provokált, magasan kiemelkedik szerző dolgozata. 0 nem kapaszkodik kicsinyesen a javaslat egyes részletei intézkedéseibe, hanem azt, az eljárás nagy alapvető elvei magasabb szempontjából teszi bírálat tárgyává. Anyagát öt külön részre osztja, melyek szerves összefüggésben kimerítik nagyjában azon domináló elvek ismertetését, melyek egy, a szóbeliségre fektetett perrend megalkotásánál mérvadóknak tekintendők és melyeknek gyakorlati és következetes keresztülvitelétől függ az illető perrend helyes és az igazságszolgáltatás valódi érdekeinek megfelelő működése. Vizsgálata tárgyává teszi szerző tehát mindenekelőtt azt, hogy mennyiben felel meg a javaslat a szóbeliség és közvetlenség valódi követelményeinek, melyek nélkül igazi modern perrendi reform nem gondolható, és melyet a javaslat is a maga felfogása szerint megtestesíteni akar. Az első részben tárgyalja szerző azután »a tényállásnak hivatalból való kipuhatolásáu (Official Maximé). Es "itt igen alapos irodalmi és törvényhozási tanulmányok alapján, a büntető és polgári per feladatainak éles eszű elhatárolásával, erős dialectikával kimutatja, hogy mily kelletlenségekre vezetend ezen elvnek túlhajtása a gyakorlatban,a mint azt az osztrák javaslat roszszúl felfogott értelmezésben célozza. A második részben szerző a pernek írásbeli jegyzőkönyvi előkészítését a javaslat szempontjából vizsgálja. E rész kiváló fontosságú, mert e kérdésnek helyes megoldásától függ nagyrészben, vájjon a szóbeli eljárás valódi szóbeli eljárás marad e, vagy elfajul elburkoltan írásbelivé. Szerző erős logikával boncolgatja a végső következményeket, melyekre a peranyag írásbeli előkészítésének és fixirozásának k i t á g i t á s a vezet, és melyek észlelhetők nálunk is az eddigi sommás eljárásban. A harmadik részben szerző a felebbvitel elveivel foglalkozik, mindig a szóbeli eljárásra való tekintettel. Itt is mélyen behatolva a szóbeli eljárás intézményének lényegébe, feladatai és céljaiba, erős ostrom alá veszi a felebbvitel helytelen elrendelését a javaslatban és helyesei G. 327 löleg utal azon intézkedésekre, melyek ez iránt a sommás eljárásról szóló magyar törvényben foglaltatnak, melynél a felebbvitelben is a szóbeliség következetesen keresztül vitetik. Szerző Ítélete e törvényről egyáltalán igen kedvező, a mennyiben több helyütt is különösen annak rövid ismertetésében a szóbeliség elveinek hűséges és gyakorlati keresztülvitelét dicsérőleg kiemeli. A negyed i k részben tárgyalja a záros határidőket és a makacsságot és végül az ötödikben a per lefolytatásának siettetéséről szól. Szerző minden nézete előterjesztésében és védelmezesében kiváló processualistának bizonyul, ki nemcsak teljes tájékozottságot tanusit az elmélet, de finom érzéket a gyakorlat igényei iránt is. Mindazoknak, kik a nálunk is most napirenden levő perrend reformja iránt érdeklődnek, csak melegen ajánlhatjuk e monográfiát, melyből a szóbeli eljárás lényege és fogalmának tartalma iránt nem egy tanulságot fognak meríthetni, (s.) A Pénzügyi Közlöny betíísoros tárgymutatóját állította össze Mátéffy Domokos adótiszt. A füzet magában foglalja az 1874—1892. években megjelent azon rendeletek és utasítások jegyzékét, melyek a kir. adóhivatalok, pénzügyi igazgatóságok, számvevő osztályok, pénzügyőrség és a községi adóügykezelés körébe tartoznak. Ara 40 kr. Szükséges-e a polgári házasság? Irta: Egy pap. Budapest. Huszonhárom oldalon indokolni a polgári házasság szükségét és mérlegelni a mellette és ellene szóló érveket, nehéz. Szerző ezt népszerű alakban tette és — pap létére — azon következtetésre jut, hogy az a magyar államiság szempontjából is okvetlenül szükséges. Vegyesek. Daruváry Alajos búcsúja. A királyi Curia első büntető tanácsának tagjai f. hó 2 án búcsúztak el a Curia volt másodelnökétől, Daruváry Alajostól, a ki egészségi okokból nyugalomba vonult. A tanács legidősebb tagja, Barthodeiszky Gyula adott kifejezést annak a fájdalomnak, mely a bírákat szeretett alelnökük távozása miatt eltölti s megköszönte szíves jóindulatát. Daruváry meghatottan válaszolt a beszédre: Nem volna őszinte — úgymond — ha ki nem jelentené, hogy nehezére esik a válás olyan életpályától, melyen — habár fogyatékos tehetséggel — de bizonyosan lelkiismeretes buzgósággal egy emberöltőn át működött. Nehezére esik különösen azért is, mert tanácsáuak tagjai, kik az utóbbi években vele együtt működtek, buzgóságukkal és barátságukkal nehéz feladatát nemcsak megkönnyítették, de kellemessé „is tették. Azonban egészségi okokból tovább nem maradhatott. O mond köszönetet szives támogatásukért; reméli, hogy a baráti kötelék közöttük továbbra is fenmarad. Erre szives kézszoritások után a tanács tagjai eltávoztak. A búcsúzó alelnöknél ezután a curiai birói kar többi tagjai, a tanácsjegyzők s a segédhivatalnokok tisztelegtek. Az alelnök mindenkitől néhány szives szóval búcsúzott. Dr. Zarevieh Antal ügye. Kitűnő munkatársunk, a fiumei törvényszék érdemes bírája, dr. Zarevieh Antal és birótársai, valamint a fiumei ügyvédek között a »J o g«-ban megjelent feltűnést keltett cikke miatt kiütött konlliktusra vonatkozólag a P. N. levelezője a következőket írja: Czorda Bódog itélő táblai elnök Fiúméban való tartózkodásakor békéltési tervét a bírák és dr. Zarevieh között olyképen oldotta meg, hogy beleegyezett a birák és dr. Zarevieh részéről kijelentett kölcsönös »sajnálkozás«-ba. Az ügyvédekkel való kibékülést nem tervezte, de nem is tervezhette, mert dr. Zarevichnek elégtétel ily módon nem adható. Dr. Zarevieh ama nagy feltűnést keltett cikkében az ügyvédeket épen nem támadta meg, abban egyetlen személyeskedő sor sincsen, hanem tárgyilagosan adja elő véleményét a magyar nyelv fakultatív behozataláról és az ügyvédek helyzetének megváltoztatásáról. Az ügyvédek tehát ok nélkül sértették őt meg a »B i 1 a n c i a«-ban. Fiumei irányadó körökben azt tartják, hogy az ügyvédek már csak alkalmas pillanatot vártak a támadásra, a melyet azonban most a legrosszabbul választottak meg. Az ügyvédek Zarevichcsal mai napig sem értekeznek hivatalos úton sem, s azokra a végtárgyalásokra, a melyeken dr. Zarevieh is jelen van, nem mennek el. A brassói ügyvédi kamara megtartotta a választó közgyűlését a városi tanácsház nagytermében R e i c h Ágoston ügyvéd elnöklete alatt. A brassói ügyvédek szép számban jelentek meg és eljöttek K.-Vásárhelyről és Sepsi-Szt.-Györgyről is többen. Általában a háromszéki ügyvédek e választás iránt nagyon érdeklődtek, s a megjelenteken kivül még mintegy tizen küldöttek be szavazatjegyeiket. A választás nagy érdeklődés mellett folyt le. Az eredmény a következő: Elnök lett Reich Ágoston, elnökhelyettes Strevoiu Miklós 13 szavazattal, mig dr. Bánfi Zsigmond k.-vásárhelyi ügyvéd 11 szavazatot kapott. Titkár: dr. Zakariás János. Pénztáros : dr. Phleps Frigyes. Ügyész: Borosnvai Dániel. Választmányi tagok: Schnell Károly, dr. Vájna Gábor, Demián Simon, dr. Fejérvári Adolf, Kökösi Árpád, Harmath Lajos, Puscariu József és Jekel Gyula. Póttagok: Banhos Károly, Geréb János, Gödri János és Sorescu Octávián. Reich Ágoston elnök indítványára azután a közgyűlés a volt titkár és pénztárosnak