A Jog, 1893 (12. évfolyam, 1-53. szám)

1893 / 45. szám - A német birodalmi magánjogi codificatio 1893-ban. Folytatás

32G A JOG. választmány az igazságügyminister urnák 33,027. I, M. 1893. sz. intézvényét, melyben közli, hogy a pénzügyrninister urnák 18'Xö. augusztus hó 28-án 21,650. sz. a. kelt átirata szerint, a kamara felszólalása alaposnak találtatott. Mult évi az igazságügyminister úrhoz felterjesztett jeleutéslinkben ismételve különösen figyelmébe kértük, hogy a közjegyzői állásokra, a közjegyzői gyakorlatban is teljesen képezett egyének neveztessenek ki: tüzetesen indokolván, hogy a fentálló törvény keretében is okszerűen igényelhető a pályázóktól, hogy a közjegyzői gyakorlatban képzettségüket — ha tán időhöz nem is kötötten — mindenesetre adatolják. Az ezen idő óta bekövetkezett kinevezések közt azonban - az áthelyezésektől eltekintve — csak is egy lett a közjegyzői gyakorlattal birók közül kinevezve. A közjegyzői állások száma az országban ez év folytán kettővel gyarapittatott. Kamaránk területén három helyről támadt mozgalom új közjegyzői állások szervezése iránt, melyek tekintetében igazság ügyministerünk kamaránkat véleményezésre felhívta. Kamarai választmányunk mind három esetben alaposan mérlegelvén az ügyleti forgalom adatait, és a helyi viszonyokat: újabb közjegyzői állások szervezését, a felmerült concret esetekben nem ajánlhatta. A három eset közül egy van még elintézve és pedig a kamarai választmány véleményével egyezően, mig a másik két esetben azon ügyek még a tárgyalások lombikjaiban vannak, mert tényleg igazságügyministerünk döntő határozata a kamarával még nem közöltetett. A kamara választmánya épen a nagy közönségnek s a jogrendnek a közjegyzői intézménynyel kapcsolatos érdekeiben elvileg a közjegyzői állások szaporítása mellett van: ez idő szerint azonban csakis oly esetekben, midőn a helyi s területi viszonyok szerint, a közszolgálatot egy bizonyos területre kinevezett közjegyző kellően el nem láthatja; vagy a nagy közönségre nézve, az annak székhelyéhez közlekedés aránytalan nehézségekkel van egybekötve. Kétségtelenül óhajtandó azonban, hogy minden telekkönyvi hatósággal felruházott királyi járásbíróság székhelye egyszersmind közjegyzői székhely is legyen. De ez nem csak azzal függ egybe, hogy az örökösödési eljárásról szóló törvényjavaslat s azon módosításokkal, mint azt Emlékiratunkban kifejtettük, törvénynyé váljék : hanem szükséges ahhoz, hogy a közjegyzői hatáskör is, az igazságszolgáltatás rendszerének fejlesztésével párhuzamban, mindinkább kiterjesztessék; s az ekként táguló munkakörhöz képest, közegeinek száma szintén emeltessék. E részben Z i m á n y í kartársunknak egy alapvető cikke már megjelent a »J o g«-baD, s én óhajtom, hogy a t. közgyűlés alakítandó választmányát megbízza, miszerint a közjegyzői állások szaporításának szükségessége s feltételeit tüzetesen mérlegelje; s e tárgyban kimerítő munkálatát az igazságügyi kormányzathoz törvényjavaslati anyagul mielőbb fölterjeszsze: azon kéréssel, miszerint e tárgyú törvényjavaslatát, az örökösödési eljárásról szóló törvényjavaslat tárgyalását azooDal követő tárgyalásra, a törvényhozás elé terjeszteni méltóztassék. Áttérek kamaránk beléletére. Örömmel constatálom, miszerint kamaránk a lefolyt évben : halálozás által veszteséget nem szenvedett; a törvény értelmében befejezett évi irodavizsgálatokróli jelentések szerint a kamara területén működő közjegyzők eljárása, az általuk szolgált intézmény közbizalom jellegének megfelelő ; a közjegyzői helyettesek száma egygyel növekedett; s fegyelmi eset egyetlen volt olyan, melyben a bíróság mérsékelt pénzbírság kirovását találta alkalmazandónak ; végül említem, mint személyes ügyet ugyan, de mint olyat, melynek motívuma a közjegyzői intézményből kelt, hogy a közjegyzői intézmény és munkálkodás méltánylásának kifejezéséül, Felséges királyunk Kováts Ferenc kartársunkat a közjegyzői intézmény meghonosítása körüli érdemei elismerésében, kir. tanácsosi címmel kitüntette. Ezekben t. közgyűlés, előterjesztettem jelentésemet az ezen év folyamán fölmerült összes főbb mozzanatokról. Nem fejezhetem be azonban előadásomat a nélkül, hogy ismét és ismét vissza ne térjek az évenkénti jelentéseinkben mindenkor hangoztatott azon kérelmeinkre, hogy a közjegyzői törvény 58 §-a — a magán okiratok fölvételének tilalma — elvégre töröltessék; szüntettessék meg azon visszás és fentarihatlan állapot, hogy a közjegyzők, kik ugy ügyvédi okleveleik alapján az ügyvédkartársakkal egyenlően megszerzett jogon, mint a közjegyzői okiratok felvételére autorizálással, a kötelmi jogok illetékes interpretatorainak jelölvék — a teljesen képezetlen és semmi felelősség alatt nem álló zugirászoknak mintegy javára — a magánokiratok felvételétől elzárva vannak ; holott sok esetben sem az idő megszabottsága, sem más tekintetek, a feleknek a közokiratok felvételét meg sem engedik. Ismételve hangsúlyozom, hogy a törvény e tilalma ellentétben áll a társadalom felfogásával i az egyéni érdekeket határozottan veszélyezteti s a közérdeknek a jogügyletek szabatos és a peresélyeket előző szövegezése nélkülözésével, a nyilvánkönyvi I jogok rendezetlensége s bonyolata esélyei gyarapításával — egye! nesen sérelmére szolgál. Meg kell szüntettetnie az incompatibilitásnak is, mely a közjegyzőt ez idő szerint a törvényhozásból kizárja: elég e tekintetekben a velünk szomszédos Ausztriára utalni, hol a magánokiratok felvételének tilalma nem létezik; s a közjegyzői kar statusából a törvényhozásnak nem egy érdemes tagja van. Ausztria és külföld. A német birodalmi magánjogi codificatio 1893-ban. (Folytatás.) Az ingó dolgokra vonatkozó jogviszonyok szabályozására is nagy gond fordíttatott a codificationalis bizottság által a második felolvasás folyamán. Február végén kezdettek el az ebbeli tanácskozások és márciusban folytattattak. Számos módosítás történt és pótlások eszközöltettek az eredeti tervezeten. Az ingóságok elidegenítéséről szóló 874. §-hoz hozzátétetett: ; a) Ha az elidegenitő birtokában vau az ingóságnak, az átadás az I által helyettesíthető, hogy az incó dolog megszerzője az előbbi j tulajdonosnál hagyja a birtoklást, mint bérlőnél, haszonvevőnél vagy kezelőnél; vagy más ily jogügyletre lép vele, melynél fogva az elidegenitő jogosult a birtokban megmaradni, melynek megszűntével köteles azt visszaadni. Itt a bizottság visszament a korábban elintézetlenül fentartott szakaszok tárgyalására, a melynek folyamán a nem birtokló birtokosok birtokkeresetéről szóló 821. §. következő új szövegezést nyert: »Besass derjenige, gegen welchen verbotene Eigenmacht verübt ist, die Sache (nur) als Niessbraucher, Pfandgláubiger, Páchter, Miether, Verwahrer, oder in Anerkennung eines sonstigen zwischen ihm und einem anderen bestehenden Rechtsverháltnisses, vermöge dessen er die Sache zu besitzen berechtigt oder verpílichtet ist, nach dessen Beendigung aber dem Anderen zurückzugeben hat: so stehen die in §. 818 a) und 819 bestimmten Ansprüche auch diesem anderen (mittelbaren Besitzer) zu; will oder kann ím Falle der Entziehung des Besitzes der bisherige Besitzer den Besitz nicht übernehmen, so kann der mittelbare Besitzer verlangen, dass ihm der Besitz eiugeraumt werde ; der mittelbare Besitz kann auf einen Anderen dadurch übertragen werden, dass demselben der Anspruch gegen den Besitzer ' auf Rückgabe der Sache abgetreten wird.« Ennek megfelelőleg ! a 881. §. következő szerkezelet nyert: »A ki valamely dolgot I mint sajátját birja, vagy közvetett birtoklásban van, ha ingó s a birtoklás 10 éves, annak tulajdonjogát megszerzi. (Elbirtoklás.) A 888. §-hoz, mely szerint a p u t a t i v örökös a birtokba vett hagyatéki javakat el nem birtokolhatja a valódi örökös ellenében, a bizottság hozzátette : »so lange diesen der ErbschaftsAuspruch zusteht.« A 893. §. szerint az, a ki egy vagy több anyagnak feldolgozása által uj dolgot állit elő, ennek tulajdonát megszerzi, a bizottság szerint ez nem áll elő, ha a feldolgozás, átalakítás ériéke tetemesen az anyagértéken alul állana. Az u r a 11 a n dolgokról szóló 904. §. következő uj szerkezetel kapott : »Eine bewegliche Sache wird herrenlos, wenn der Eigenthümer in der erkennbaren Absicht, das Eigenthum aufzugeben, den Besitz der Sache aufgibt« a tervezet következő tétele helyébe : »die Inhabung . . . mit der Erklárung aufgfibt, das Eigenthum an der Sache aufzugeben.« A talált dolgokról szóló tervezeti szabályok is több rendbeli változáson mentek kerestük A bizottság a »t a 1 ál d í j a t« elveszett, elfutott állatoknál az érték 1%-ára leszállította. Továbbá megállapította, hogy a találó csak szándékosság s vastag gondatlanságért felelős, a visszaadás által menekül a felelősségtől. A találó igényei elenyésznek, ha azokat a talált dolog kiadásától számított egy hó alatt bíróilag nem érvényesítette; kivévén ha a visszaadásnál igényeit fentartotta. A talált dolog tulajdonának megszerzése — eltérőleg az eredeti tervezettől — nem köttetett rendőrségi bizonyításhoz, hanem a bizottság szerint az magától előáll, mihelyt a törvényes előfeltevések fenforognak, t. i. az elveszett dolog kiadására való igény be nem jelentése egy év alatt a találásnak rendőrségnéli feljelentése óta (918. §.) ; kivévén, ha a határidő alatt tudakolásra a találás eltitkoltatott, vagy a határidő alatt a tulajdonos ismert lett a találó előtt. A társtulajdonosokról szóló 946 — 951. §§. is módosíttattak ; kimondatott, hogy azoknak abbeli egyezsége, hogy a közösség megszüntetésének joga közöttük kizárva, legyen, telekkönyvi bejegyzést igényel; ugy a társbirtokosok azon igénye, miszerint a közös adósság, a közösség megszűntekor a közös társtulajdonból elégítendő ki. A bizottság nem' fogadta el azon különleges tulajdont, mely a lakóházak egyes részeire vonatkozik, az u. n. emeletek tulajdonjogát több társtulajdonosok között felosztva. Április elején a »Földbirtok-szolgalmak« kerültek elő 10 — 12-én a 965-970. §§-ban. A 968. §. szabályai a szolgalmak feloszthatlanságáról törölve lettek; mig a 969. §-ban ujak állapíttattak meg; nevezetesen hogy a földtulajdonos, a kinek javára valamely a valóságban nem létező szolgalom telekkönyveztetett, azt megszerzi, ha 30 évig volt az bevezetve s gyakorlatában is volt. Hosszas vita után kimondatott az is, hogy az uj polgári codex életbelépte után keletkező földszolgalmak telekkönyvezési