A Jog, 1893 (12. évfolyam, 1-53. szám)

1893 / 45. szám - A budapesti közjegyzői kamara

A J OG. párhuzamos alkalmaztatása .iránt felvetett. Ugyanis Fiúméból irják : A városi képviselőtestület f. hó :>0-iki ülésében dr. G i ac i c h, dr. Dell' A s t e G. B.( L u p p i s A. T., Corrosacz Giovauni és Leard Giuseppe képviselők a következő, Írásban beterjesztett indítványt tették : A »J o g« Budapesten megjelenő jogi hetilap 36. számában dr. 7. a r e v i c h Antal helybeli bírónak egy cikke lett közölve, mely a reánk fiumeiekre nézve legfontosabb és legkényesebb tárgygval: az olasz nyelvvel foglalkozik, a melynek használatát kivi~.iá eltörülni* Zarevich ur törvényszékünknél. Az olasz nyelv jogosultsága bíróságunknál elvitázhatlan és eddig Zarevich úron kívül még senki által meg nem vitatott törvényben van megállapítva. Zarevich ur a helybeli lakosság hazafias érzelmeit sértette meg, a midőn megindult, hogy önkormányzatunk egyik súlypontját megsemmisítse; főleg azonban a cikk kicsinylő hangja volt sértő, mely városunk és lakóinak egyes osztályai ellen tartalmazott megtámadásokat, a mennyiben a többi közt pl. azt irja: » . . . azonban eme hazafiságukat a víg fiumeiek csakis lármás frázisok és Magyarországba rendezett olcsó kirándulások által tanúsítják.« Ilyen egy biró által a polgárság szemébe vágott sértés büntetlen nem maradhat és az alulírottak eddig csak azért nem tettek lépéseket ebben az irányban, mert Zarevich ellen más oldalról emeltek szót. Miután azonban arról kellett meggyőződnünk, hogy a Zarevich ellen tett lépések a kivánt eredményt, hogy Fiume megsértett lakosságának jogos követelései elégtételt nyerjenek, nem vonták maguk után, mi ezennel indítványozzuk, miszerint a képviselőtestület a sértett polgárság nevében dr. Zarevich Antal bírónak insultusai ellen erélyesen óvást emeljen és hogy megtegye a kellő lépéseket, hogy a helybeli lakosság szániára teljes elégtételt szerezzen. Az indítvány a következő ülésen kerül tárgyalás alá. Referálunk róla. A budapesti közjegyzői kamura 1893. évi jelentése az ignzságügyminiszterhez. Tokaji Nagy Lajos, kir. tanácsos és a budapesti közjegyzői kamara érdemdús elnöke oly szives volt a kamara évi jelentésének lényeges részét, személyesen feldolgozva, rendelkezésünkre bocsátani. Ez érdekes jelentés következőleg szól: Kamaránk választmányának a lefolyt évbeni munkálkodása folyamatáról s eredményeiről, a kamara beléletéröl és a közjegyzői intézmény kihatására s kihasitásában felmerült mozzanatokról s a még tán ez idő szerint pium desideriumoknak tekinthető, de az idők folyamán megvalósulni kellő aspiratiók fentartására is : évi jelentésemet — ha nem is az előadott sorrendben — a következőkben van szerencsém előterjeszteni. Mult 1892-ik évi közgyülésünkhez terjesztett jelentésemben, némileg terjedelmesebben s részletesebben volt szerencsém ismertetni azon mozzanatokat, melyek a közjegyzői intézményt érintőleg, a törvényalkotásokban kifejezést nyertek s melyek az igazságügyi kormányzat által, törvényjavaslatok alakjában, a nyilvánosság és törvényhozási tárgyalások megérlelése alá bocsáttattak. »Az örökösödési eljárásra vonatkozó törvény módosítása és kiegészitéséről« előkészített törvényjavaslatra nézve, kamaránk Z i m á n y i Alajos kartársunknak kiváló gonddal, kitűnő szakismerettel s a gyakorlati élet igényeinek éles megfigyelésével készített jogi véleménye alapján tett fölterjesztésében kifejtettek: az igazságügyi kormányzatnál méltányló figyelemre találtak s igy különösen azon, kamaránk által nyomatékos érvekkel hangsúlyozott javaslat, hogy a tervezett törvény nem módosító s kiegészítő novella, hanem egy egységes s egész alkotás legyen, teljesen elfogadtatott. így lett igazságügyminiszterünk által, az előbbi novellaris törvényjavaslat visszavételével, 1893. január 9-én a törvényhozás tárgyalása alá bocsátva, egy egységes törvényjavaslat »Az örökösödési eljárásrók, mely egyszersmind kamaránknak is véleményezés végett megküldetett. Kamaránk ezen javaslatát, szintén Zimányi kartársunknak magas jogi színvonalon kifejtett előadmánya alapján tárgyalván, kamaránk e törvényjavaslatot ugyan, ugy az öröklési eljárás conceptiója, mint a közjegyzői intézmény érdekében, örömmel üdvözölte: kötelességének tartotta azonban, némely tekintetber, azok teljesebbé tételére törekedni. Ezen törekvésének adott kifejezést a kamarai választmány folyó évi február 15-én s 23-án tartott üléseiben megállapított emlékiratában, melyet elnöke s Zimányi kartárs, mint előadó, a nyert megbízás alapján, ugy igazságügyminiszterünknek, mint a képviselőház igazságügyi bizottsága tagjainak, meggyőződésüknek az ottan kifejtettek iránt megnyerésére átnyújtottak ; egyszersmind ez emlékirat ugy kamaránk tagjaival, mint a társkamarákkal közölve lett, sőt sajtó utján is a »J o g« szaklapban nyilvánossá tétetett, minélfogva ezek ismertetése e jelentés keretében felesleges lenne. A képviselőház igazságügyi bizottságánál »Az örökösödési eljárásról* szóló törvényjavaslat tárgyalása még befejezve nincs s igy ez ideig a tárgyalások eddigi folyamatából, ezen törvényjavaslat sorsa s az emlékiratunkban kifejtettek figyelembevétele tekintetében, a végeredmény iránt teljesen tájékozva még nem lehetünk. Ezt nem mondta Zarevich az idézett cikkben. A szerkesztőség. A közjegyzői intézmény sphaeráját érintő újabb mozzanat mult évi közgyűlésünk óta fel nem merült. Mult évi jelentésemben vonatkoztam a m. kir. igazságügyminisztérium 1881 — 1891. évi működéséről nyilvánossá tett jelentésre ; ismertetvén abból kivonatosan a kamaránkra vonatkozó számadatokat. Azon számcsoportositást akkor csak mutatóul közlöttem a t. közgyűléssel, kifejezést adva azon óhajtásomnak, hogy azon jelentésnek az egész országra kiterjedő számadataiból, nálamnál avatottabbak dolgozzák fel azon tanulságokat, melyek a közjegyzői intézmény szükségszerűségét, céljában és kihatásában hasznosságát documeutálják. Ily tanulmány, mely igen behatóan s kimerítően és méltánylóan foglalkozik a közjegyzőséggel, a folyó évben csakugyan közé lett téve s érdekesnek tartom abból idézni, miszerint az író, hangsúlyozván azt, »hogy a közjegyzőség, teljes összhangzásban az igazságügy többi tényezőivel, a jogbiztosság emelésére, az igazságszolgáltatás érdekeinek előmozdítására jótékony befolyású intézményt képez«, a jelentés számadataiból constatálja azt, miként »a közjegyzőség hivatásának kifejlődése, nemcsak a nemzetgazdászat érdekeinek tesz nagy szolgálatot, hanem az igazságügy céljait, a tökéletesebb jogbiztosság előállítása s a bírói megbízatások teljesítése által, tetemesen előmozdítja; sőt tevékenységétől a politikai jelentőséget sem lehet megtagadni, az oly életkérdést képező nemzetiségi kérdésben.« Erre nézve aztán a jelen'és számadataiból idézi, miszerint az országban magyar nyelvű okiratok száma 1887-ben 80,279, 1891-ben már l(Jl,846 volt, mig német nyelvű okiratok száma 1887-ben 6,678, 1891-ben pedig 3,368 lett. Így román nyelvű okiratok száma 1887-ben 1,432, 189l-ben 291 számot; tót nyelvű okiratok száma 1887-ben 737, 1891-ben 439 számot te t. A közjegyzői intézmény nem politikai célokat szolgáló intézmény, hanem az állam legfontosabb célját, a jogrendet szolgálja ; az előbb hivatkozott számadatokkal tehát csakis arra kívántam, mint tanulságra utalni, hogy a közjegyzői intézmény ime a jogrend szolgálatában, az állameszme megizmositására is jelentékeny kihatással van. Kötelességemnek ismerem e helyütt beszámolni a mult évi közgyűlés által e kamarai választmánynak adott különleges megbizatásokbani eljárásokról, következőkben : A kamara közgyűlésének jegyzőkönyve s az évi jelentés az igazságügyi kormányzathoz fölterjesztetvén, ezek intézvényileg tudomásul vétettek. Utasíttatván a kamarai választmány annak mérlegelésére, hogy a közjegyzői irattárakból, a hitelesítési jegyzőkönyvek, régi óváskönyvek s több ilynemű csakis rövid életszűkségletű s hatályú iratoknak s melynek időközönként kiselejtezése lenne javasolható, hogy a közjegyzői irattárak, ily feleslegessé váló iratok örökös megőrzésével ne terheltessenek, melyek az idők folytán az utódokra el nem viselhető fentartási költségeket s mindig növekedő lomhalmazt is róvnának. Jeszenszky Danó kartársunk előadmányában ezen közgyűlés elé terjesztetik egy tervezet, mely világosan elkülönözve a selejtezést soha nem szenvedhető okiratokat és irattári könyveket, felsorolja az oly természetű jegyzőkönyveket s irattári könyveket, melyek egy bizonyos idő multán a jogrend s az érdekelt felek minden hátránya nélkül kiselejtezhetők lennének. E tervezet nem máról holnapra elodázhatlan teendőre vonatkozván : azt hiszem, hogy ezen tervezet, egyelőre a kamara tagjaival s a társkamarákkal lesz közlendő, hogy minél szélesebb körben megfontolás tárgyává tétessék s e tárgyban az összes közjegyzői kamarák egyetértő javaslatnak megnyeressenek. Ugyanígy utasíttatott a kamarai választmány, tanulmányozni a közjegyzői helyettesek közszolgálati állásának s közjegyzőségre előlépésük fokozatának emelésére a közjegyzői karba testületileg fölvételük kérdését, melyre nézve elnökileg dr. Sziklai Zoltán közjegyzői helyettes hiva'ott föl, hogy e tekintetben a kamara területén lévő közjegyzői helyettesekkel magát érintkezésbe téve, mindenek előtt az ő nézpontjaikat s óhajtásaikat megismertesse. A kamara területén lévő közjegyzői helyettesek, dr. Sziklai Zoltán előadmánya alapján be is nyújtották e részbeni kifejtéseiket egy emlékiratban, mely a kamarai választmány által a kamara tagjaival s a társkamarákkal is, nézeteiknek szintén kifejtése végett közöltetik s majdan e tárgy megérlelése után fog a t. közgyűlés elbírálása alá bocsáttatni. Végre Steinbach szaktársunk felszólalása folytán utasíttatott a kamarai választmány külön fölterjesztést intézni az igazságügyminister úrhoz, hogy a pénzügyminister úrral egyetértőleg intézkedni méltóztassék az iránt, miszerint oly hagyatéki tömegek felosztásánál, melyeknél az örökösök s hagyományosok örökösödési illetékfizetésre kötelezvék: saját illetményeik fölvételét, nem Il-ik fokozatú, hanem 50 kr. okirati bélyeg alkalmazásával nyugtázhassák. E fölterjesztés elintézésében e napokban vette a kamara