A Jog, 1893 (12. évfolyam, 1-53. szám)

1893 / 45. szám - A kamatokról,mint a keresetnek és itéletnek tárgyairól 5. [r.]

322 A J nincs hivatalszobájuk, mint p. o. a pénzügyi közig, bíróság bíráinak, kénytelenek tehát a magánfeleket lakásukon fogadni és egy külön dolgozó szobát, esetleg várószobát is tartani, a mi amúgy is szűken mért lakásuk egy részét a család használatától teljesen elvonja és a miért semmi kárpótlást nem nyernek. Ily külön költekezésre az angol postatiszt nincs kötelezve. Nem csoda, ha ily fizetés mellett a birák csak igen sanyarú helyzetben élnek; mert a fővárosban 3,000—3,800 frt fizetéssel megélni, a mellett a gyermekek fentartásáról és neveléséről gondoskodni és a magas birói rangnak és állásnak megfelelően kifelé is repraesentálni — teljes lehetetlenség. Nem lehet eléggé dicsérni azon önzetlenséget és áldozatkészséget, melyet felsőbb bíráink tanúsítanak, és hangsúlyoznunk sem kell, hogy nehéz anyagi helyzetük dacára az igazságszolgáltatás érdekei általuk semmi körülmények közt compromittálva nem lesznek. Ue csodálkozhatunk-e viszont a felett, hogy a csak kissé is foglalkozott ügyvéd e cifra nyomorúságot kerüli és a titulust sine vitulo nyújtó birói állást el nem fogadja ? A táblák létszáma áll még 11 elnöki titkárból, egyenkint 2,000 frt fizetéssel, 1 : G00, 6 : 420 és 4 : 360 frt lakpénzzel ; 7 fogalmazóból: 5 : 1,100 frt, 2 : 800 frt fizetés és 4 : 400, 1 : 350. 1 : 280, 1 : 245 frt lakpénzzel (a miért Budapesten egy szoba és konyha kapható); 7 fordító egyenkint 1,100 frt fizetéssel és 400 — 240 frt közt váltakozó lakpénzzel; 12 segédhivatali igazgató: 1 : 1,800 frt és 500 frt lakpénz, 3 : 1,300 frt és 400 frt lakpénz, 8 : 1,200 frt és 280240 frt közt váltakozó lakpénzzel; 100 irodatiszt és irnok: 11 : 1,000, 10 ; 900, 10 : 800, 69 : 600 frt fizetés, 350—48 frt közt váltakozó lp. ; 64 beosztott albiró : 8 : 400, 56 : 200 frt pótlékkal; 88 különféle szolga 400—300 frt fizetéssel és 100 — 40 frt lakpénzzel. Naponkint látjuk ezen szegény szolgákat görnyedő háttal a súlyos actacsomókat a birák lakásába és onnét visszacipelni. Roppant nehéz munka mellett kénytelenek a szegények koplalni, a magyar igazságszolgáltatás és pénzügyi rendszerünk dicsőségére. Es ők a mellett becsületesek és pontosan és híven teljesitik a reájuk bízott teendőket, őrzik a reájuk bízott hivatalos okmányokat. A dologi kiadások 5,000 frttal csökkentek és csak 101,600 frtra rúgnak ; a csökkenés oka, hogy a kír. táblák hivatali és irodai szerelvényei jókarban vannak. Egyelőre ezen állítást el is akarjuk hinni, bármily kétely fog el. Utána fogunk járni e dolognak is. A királyi főügyészségek személyi járandóságai az 1898 : IV. t.-c. figyelembe vételével 71,685 frtra rúgnak; ezek részletezése a következő : 5 kír. főügyész: 3 : 5,000, 2 : 4,000 forint fizetéssel, 1 : 1,000 frt lakpénz és 1,000 frt szem. pótlékkal, 3 : 700 és 1 : 600 frt lakpénzzel; 7 főügy. helyettes: 2 : 3,000 frt, 5 : 2,500 frt fizetéssel, 2 : 800, 4 : 560, 1 : 480 forint lakpénzzel; 1 fogalmazó 1,100 frt fizetéssel és 400 frt lakp.; 1 segédhiv. igazgató 1,200 frt fiz. és 400 frt lakp.; 13 irodatiszt és irnok: 2 : 1,000, 2 : 900, 2 : 800, 7 : 600 frt fiz. és 350—180 frt lakp.; 10 szolga 400—300 frt fizetés és 100-60 frt lakp. Nemcsak nékünk, de bizonyára másoknak is tűnt fel, hogy miért lett eddig a korona-ügyész állásának betöltése mintegy szándékosan mellőzve ? Alkalmas embert erre az állásra keresni szükségtelen, ezt az igazságügyér ép oly jól tudja, mint magunk. Miért tehát e késedelem? Kozma Sándor eddigi magas polcán oly kitűnően bevált, néki a magyar igazságszolgáltatás oly sokat köszönhet, hogy méltó jutalma volna ezen állásra való kinevezése tett- és eredménydús eddigi működésének. Ha a magyar ügyészi kar oly magas niveaun áll, és a büntető igazságszolgáltatás nem középkori, hanem modern, humanisticus eszmékkel van saturálva: ugy ebből az érdemből Kozma az oroszlánrészt bátran kiveheti magának. Lelkesedéssel és szeretettel csüng rajta a fiatal OÖ. ügyészi generatio, benne tiszteli mesterét és tanítóját és mély tiszteletét rója le irányában a magyar igazságszolgáltatás minden tényezője, — nem utolsó helyen a magyar ügyvédi kar, melylyel szemben Kozma mindig a legloyalisabban, legelőzékenyebben viselkedett, melynek érdekében sem időt, sem munkát és fáradtságot nem kiméit. Dr. Révai Lajos. A kamatokról, mint a keresetnek és ítéletnek tárgyairól. Irta : RATVAY GYULA, eperjesi kir. törvényszéki aljegyző. V. Az előrebocsátottak szerint két teljesen ellentétes felfogás áll egymással szemben. Az egyik — az, a mely a jövőben lejárandó kamatrészleteket nem tartja megitélhetöknek — szigorúau az Ítélet tartalmához ragaszkodik és az e részben fennálló általános érvényű elveket és szabályokat a kamatokra nézve is épségben kívánja tartani; a másik — az, a mely a jövőben járó kamatrészleteket is megitélteknek állítja — az ítéletnek szószerinti értelmétől eltérve, annak oly értelmet tulajdonit, mely a mellett, hogy úgy az általános jogi alapelvek, mint a törvényes rendelkezések alól indokolatlan kivételt statuál, még önmagához is következetlen, lényegében képtelen és csupán oly valaminek elérése végett állíttatik fel, a mi másként, mégpedig a különben érvényes elveknek teljes épségben tartása mellett is elérhető. Miután e két felfogásnak oly különbözők az alapjai, igen természetes, hogy e két felfogás teljesen ellentétes állást fog elfoglalni mindazon kérdésekkel szemben is, melyeknek megoldása azon alapkérdésnek mikénti megfejtésétől függ: hogy az egyes kamatrészletek bepereltettek vagy megitéltettek-e ? Mielőtt azonban ezeknek részletes méltatásába bocsátkoznánk, ezt megelőzőleg célszerű azzal is tisztában lennünk, hogy tulajdonképen mi az alapja annak, hogy a gyakorlati felfogásszérint a kamatok megítélése egészen más formában történik akkor, ha azok a tőkével együtt ítéltetnek meg, mint akkor, ha azok az Ítéletnek önálló tárgyát képezik? E kérdés természeténél fogva csakis a szerződési kamatokra vonatkozhatik, miután csak ezeket lehet akár a tőkével együttesen, akár pedig a nélkül önálló keresettel perelni. A késedelmi vagy egyáltalában a törvényes kamatokra vonatkozó igény oszthatlan lévén, azt csak a maga egységes egészében és pedig a tőkeköveteléssel együttesen lehet érvényesíteni, mely oknál fogva ezeknél alapjában véve ki van zárva annak a lehetősége, hogy más formát létesítsünk azon esetre, ha ezek önálló kereset alapján és mást, ha a tökével együttesen ítéltettek meg. Ezek természetüknél fogva csak egyféleképen ítélhetők meg: lehetetlen tehát, hogy a megítélés tekintetében formabeli eltérések merüljenek fel. A szerződési kamatoknál a formai eltérés szembetűnő. Ha ezek önálló kereset alapján Ítéltetnek meg, az ítélet rendszerint így szól : »alperes köteles a meghatározott tőke után ekkor meg ekkor lejárt 6°/o-os félévi kamatrészletet«, vagy pedig »az ezen meg ezen időpontig lejárt 3 — 4 vagy még több 6%-os félévi kamatrészletét^ esetleg »az ezen meg ezen időpontig lejárt két vagy több kamatrészlet fejében X összeget stb. megfizetni« ; míg ha a tökével együttesen ítéltettek meg, az ítélet — mint már láttuk — ekként szól: »alperes köteles a tőkét s az ez után ezen meg ezen naptól járó kamatokat 15 nap alatt stb. megfizetni«. Nem akarom e helyütt feszegetni, hogy vájjon az ítélet ezen formájában a nem szerződéses kamatokat illetőleg helyes-e vagy sem ; de hogy a szerződési kamatokra nézve helytelen, azt okvetlenül be kell látnunk. Hisz ennek helyessége tekintetében már egymaga azon körülmény is gyanút kelt, hogy az Ítélet formája, tekintet nélkül arra, vájjon szerződéses vagy nem szerződéses kamatok képezik-e az ítélet tárgyát, mindig egy és ugyanaz, pedig ha tekintetbe veszszük azt, hogy e kettő között ugy alaki, mint anyagi szempontból lényeges a különbség, a kamatok eredeti természetéből folyó e különbség mulhatlanul megköveteli azt, hogy a kamatok minden körülmények között lényeges sajátságaiknak megfelelő elbánásban részesüljenek. Az egyiknek az a sajátsága, hogy a tőkének tartozékát képezi, de sőt még ennél is alárendeltebb viszonyban áll a tőkéhez, mert míg a tartozék a fődologtól elválasztható, önálló jogi léttel felruházható, addig a törvényes kamatok önálló jogi tárgyat nem képezhetnek, a tőkeköveteléstől soha el nem választhatók ; viszont a másiknak a jellemző sajátsága nem más, mint a melylyel általában a gyümölcsök birnak. A szerződési kamatok mindig bizonyos visszatérő időszakokban fizetendők. Ezen időszakok rendszerint előre lesznek meghatározva, söt ha nem lettek meghatározva, a fizetési határidőket maga a törvény (1. aptk. 997. §.) vagy a gyakorlat határozza meg, mely időszakok lejártával a követelhető egyes kamatrészletek teljes önállóságot nyernek, önálló jogi egységet képeznek és mint ilyenek a reájuk vonatkozó igénynek önálló tárgyává