A Jog, 1893 (12. évfolyam, 1-53. szám)

1893 / 45. szám - A kamatokról,mint a keresetnek és itéletnek tárgyairól 5. [r.]

A JOG. lesznek. Kzekre a jogosult önálló kereseti jogot szerez, melynél fogva az ezekre vonatkozó igényét önállóan érvényesítheti. Ezen megvont különbség lényeges voltát már a római jog is elismerte és ennek folytán a kamatok beperlése tekintetében a szerződési kamatokra nézve, egészen eltérő más intézkedést tartalmazott, mint a többi kamatokra nézve, a minek K a t z akként ad kifejezést, hogy »Was die Einklagung der Zinsen angeht, so können die auf einer beson derén Stipulation beruhenden Zinsen durch eine selbstándige Condiction, cond. incerti, eingeklagt werden. Die Klage auf dieselben wird durch die Hauptklage uicht consumirt, ebensowenig die Klage auf die wáhrend des Rechtsstreites neu entstehenden Zinsposten. (1. 1. C. de. jud. 3, 1 : Gajus IV. §. 131.) Die nicht auf einer selbstándigen Stipulation beruhenden Zinsen, wie Processzinsen, Vezugszinsen, müssen mit der Hauptklage eiugeklagt werden.« (K a t z : Die materielle Wirkung der Litiscontestation 79. 1.) Erinek ellenkezőjét találhatjuk a budapesti kir. itélő táblának a kir. kúria által indokainál fogva helybenhagyott 34,920/883. számú Ítéletében, a mely szerint »már a kamat járulékos természetéből következik az, hogy ha a kamat a tőkével együtt nem érvényesíttetett, vagy legalább nem kellő módon s a től-'e magában véve Ítéltetett meg, a kamat iránti követeléssel utóbb fellépni ne lehessen.« (Márkus Fels. bir. elvi hat. I. 2(31. 1.) E helyütt mellesleg megjegyzem, hogy az ezen Ítéleti kijelentésre alkalmat adott esetben késedelmi kamatok szándékoltattak önálló keresettel érvényesíttetni, miért is ezen concret esetben az ítéletnek elutasító rendelkezése lényegileg helyes, csakhogy uem az ott általánosan formulázott indokból, mely éppen oly jól érthető a szerződési kamatokra is, hanem azért, mert késedelmi kamatokra önálló kereseti jog nem lévén szerezhető, ilyet tekintet nélkül arra, vájjon a töke meg lett-e ítélve vagy sem, önálló keresettel nem is lehet érvényesíteni. Itt két egymással ellentétes felfogással állunk szemközt és el kell döntenünk, hogy a kettő közül tulajdonképen melyik a helyes ? Ha tekintetbe veszszük a szerződési és nem szerződési kamatok között fenforgó előbb kiemelt lényeges különbséget és azt, hogy e különbség miben nyilvánul, továbbá ha tekintetbe veszszük, hogy valamely igényre megszerzett önálló kereseti jog éppen azért, mert megszéreztetett, független marad azon körülményektől és viszonyoktól, melyek a megszerzés előtt arra behatással bírtak, és ezért az, mint bármely más kereseti jog csak önmagából folyó vagy pedig külön reá vonatkozó okokból enyészhet el, mint a milyen az elévülés, vagy a hitelezőnek erre irányuló akarata lehet, de nem enyészhet el a rajta kívül eső valamely idegen körülmény közrehatása folytán, mint a milyennek azon körülmény is tekintendő, hogy a tőkére vagy pedig a vonatkozó részletet megelőző vagy követő többi kamatrészletre, mint külön kereseti jognak külön tárgyaira, a kereseti jog érvényesittetett-e már vagy sem: igen könnyen határozhatjuk el magunkat arra nézve, hogy a kettő közül melyiket fogadjuk el helyesnek. A dolog ezen állásában egyedül csak az lehet helyes, hogy a szerződési kamatok egyes részleteire megszerzett követelési és kereseti jog, a megszerzés pillanatától fogva feltétlenül önálló létet nyer, miből folyólag az nem szenvedhet változást sem azon esetben, ha a tőkére vonatkozó kereseti jog a kamatrészletekre való tekintet nélkül lett érvényesítve, sem pedig azon esetben, ha a kérdéses kamatrészletre vonatkozó kereseti jog egy vagy több kamatrészletre vagy esetleg magára a tőkére vonatkozó kereseti joggal egyszerre, együttesen érvényesíttetett. Nyilvánvaló ebből, hogy a hitelező, miután joga van az egyes kamatrészletre vonatkozó kereseti jogát általában önállóan érvényesíteni, e jogával élhet akkor is, ha a tőkekövetelésre vonatkozó kereseti jogát még nem érvényesítette, élhet vele akkor is, ha ez utóbbi kereseti jogát a kamatrészletre vonatkozóval egyidejűleg, de külön-küiön, és élhet vele akkor is, ha a tőkére vonatkozó kereseti jogát már előbb kívánja érvényesíteni, mint a kamatrészletre vonatkozót. Ebből következik, hogy mindannyiszor, valahányszor a tőkével együtt szerződési kamatok ítéltetnek meg, az ítélet tartalmából — éppen ugy, mint azon esetben, midőn egyik-másik kamatrészlet egymagában vagy bár több részlettel egyidejűleg lett meg Ítélve — annak határozottan ki kell tűnni, hogy felperes ugy számszerű mennyiségét mint terjedelmét illetőleg, mely és minő kereseti jogát kívánta érvényesíteni, és hogy melyek és minők azon önálló egyes igények, melyek iránt Ítélet hozatott. Ki kell tüntetni azt, hogy alperes köteles a tőkét és az az után járó pl. 6 százalékos kamatnak ezen meg ezen időpontig (mondjuk : az Ítélet meghozataláig) lejárt ennyi meg ennyi részletét 15 nap alatt különbeni végrehajtás terhe mellett megfizetni. Ez azután correct ítélet volna, mely megfelelne mindama követelményeknek, melyeket e részben a szerződési kamatok jellemző sajátságaiból kifolyólag jogosan támaszthatunk. De hát miért tért el ettől a gyakorlat? Miért és minek alapján fosztja meg önállóságától a szerződési kamatoknak egyes részleteire megszerzett önálló kereseti jogot éppen csak azon esetben, ha azok a tökével együttesen szándékoltatnak érvényesíttetni ? E kérdésre megfelelni bajos, mert a gyakorlat ebbeli kivételes eljárásának indokait mind ekkoráig még fel nem fedte és ezért itt is — mint az a kifejtettek során ismételten előfordult — a szükséges magyarázatot csak sejtenünk lehet és találgatnunk kell. A szerződési kamatoknak éppen ugy, mint a természeti gyümölcsöknek az a rendeltetése, hogy mihelyest beszedhetőkké váltak, tényleg be is szedessenek és ennek folytán elhasználhatok, esetleg további tőkeképződésre fordíthatók legyenek. Ebből kiindulva, a szerződési kamatok érvényesítésének egyedül megfelelő módját kétségtelenül az önálló keresettel való perlésben kell felismernünk. Miután pedig az is kétségtelen, hogy a szerződési kamatoknak a tőkével való együttes érvényesítése uem a normális állapotnak kifejezője, hanem csak esetlegességnek folyománya, a mennyiben t. i. a hitelező azon jogával, hogy az egyes kamatrészletre irányuló önálló követelését külön érvényesítheti — nem élt, avagy azzal élni nem kivánt: abban tehát, hogy a hitelező a szerződési kamatokra vonatkozó igényét a tőkeköveteléssel egyszerre és együttesen is érvényesítheti, csak egy lehetőséget, a megengedett kivételt kell tekintenünk, a minek megengedését pusztán azon célszerűségi szempont, azon célzat teszi szükségessé, hogy az eljárás olcsóvá, gyorssá és egyszerűvé tétessék. Ha tehát e szerint kérdésbe jönne az, hogy a kamatperlésnek e két módja közül melyik az eredeti és melyik csak a megengedett: alig ha lehetünk kétségben ugy a helyes feleletre, valamint arra nézve, hogy mindannak, a mi a perlésnek eredeti alakjánál, mint lényeges kifejezésre jut, mulhatlanul kifejezésre kell jutni akkor is, ha a perlés csak a megengedett módon történik. Mindazt, a mi a kamatperlés tekintetében az önálló kereset esetében lényegesnek ismertetik, lényegesnek kell elismerni akkor is, ha a kamatok esetlegesen a tőkeköveteléssel együttesen pereltetnek, illetőleg ítéltetnek meg. A dolog lényege pedig az, hogy mindenkor az egyes szerződési kamatrészletekre vonatkozó igény le3z megítélve, nem pedig általában a j o g, melynélfogva kamatokat követelhetünk. Ha késedelmi vagy törvényes kamatok képezik az ítélet tárgyát, ez esetben annak, hogy általában a kamatkötelezettség ítéltessék meg, van értelme, mert e kötelezettség kártérítés jellegével birván, miután pedig a kártérítésre irányuló igény oszthatlan s önmagában véve egységes egészet képez, elég ez igényt megítélni s ez által az ítélet tárgya kimerítően meg van jelölve; ezen igény terjedelme pedig akként határozható meg, hogy csak a kártérítés magassága és ennek kapcsán azon időpont jelölendő meg, a melytől kezdve felperesnek joga van kártérítést követelni, de ennél nem szükséges egyúttal kiemelni azon időpontot is, a mely időpontig a hitelezőnek joga, kártérítést kövelelhetni, kiterjed, mert azt maga a dolog természete határozza meg, a menynyiben kétségtelen, hogy mindaddig, mig azon állapot, mely kártérítésre igényt nyújtott, meg nem szűnik, az igény is változatlanul fennáll. Ezért tehát akkor, midőn a hitelező a törvény vagy a beállott késedelem alapján követelhet kamatokat, teljesen elégha az ítélet az adóst a meghatározott mérvű kamatoknak a tőkével együtt leendő megfizetésére kötelezi, mivel ebben benfoglaltatik, hogy az adós köteles a hitelezőnek az adós ténye folytán vesztett hasznát megtéríteni, mely kötelezettségnek mérve a veszteit haszon mérve által, ez pedig az időtartam és a kártérítés magasságát jelző százalék kitüntetése által határoztatik meg. Itt a hiba, hogy a gyakorlat a nem szerződési kamatokra vonatkozó ezen helyes formulát a szerződési kamatokra is kiterjesztette és alkalmazta, ugy tüntetvén fel a dolgot, mintha nem az egyes kamatrészletre vonatkozó igények lennének megítélendők, hanem éppen ugy, mint a késedelmi kamatoknál a kártérítési igény, általában a kamatkövetelési jog, és mintha ez által az Ítélet condetnnatiója csak közvetve származnék át a napról napra járóknak feltüntetett kamatokra, akár csak a nem szerződési kamatoknál, a hol az, a mit kamatnak mondunk, nem egyéb, mint a kánéritésnek szerves része, bizonyos hányada. Itt az eredete a babyloni zavarnak, mely szerint majd a nem szerződési kamatoknál éppen ugy a szerződésieknél, megítélt részletekről emlékezünk meg, majd ez utóbbiakat éppen ugy, mint az előbbieket »ettől meg ettől a naptól a teljesítés napjáig« vagy egyaránt az ítéletnek meghozataláig, jogerőre emelkedéséig, vagy, nem tudom, mely időpontig mondjuk megitélteknek ; majd az igv vagy amúgy megitélteknek mondott ezen kamatokra acondemnatióval mindig járni szokott általános és különös hatályokat egyikre ugy, mint másikra egyaránt érvényeseknek vagy nem érvényeseknek állítjuk és így tovább. E zűrzavarban könyen elveszhetett a fonal, mely rávezethetett volna bennünket arra, hogy az egyes kamatok között fenforgó lényegi különbségekre támaszkodva az azokra alkalmazandó jogi formák és e formákkal járó hatályok tekintetében az okvetlenül szükséges distinctiót megtegyük! Ha figyelembe veszszük azt, hogy a gyakorlati felfogás mindez ideig a legnagyobb bizonytalanságban hagy minket azon indokok iránt, melyek akár közvetve, akár közvetlenül eredményezhették, hogy — mint ismételve látjuk — egyik-másik kérdésben ilyen vagy olyan állást foglaljon, különösen pedig, hogy a fenforgó esetben a kamatokat anyagilag a legközelebbről érintő kiemelt formaiság tekintetében a tényleg létező különbségeket eltüntesse: be kell ismernünk, hogy a gyakorlati felfogást ebbeli