A Jog, 1893 (12. évfolyam, 1-53. szám)

1893 / 44. szám - A német birodalmi magánjogi codificatio 1803-ban

JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a >Jog< 44. szamához. Budapest, 1893. október hó 29-én. Köztörvényi ügyekben. A megajándékozott felelőssége az ajándékozónak az ajándékozás alkalin;nal már fennállott adósságáért. A belényesi kir. járásbíróság: Alperes P. Tógyer köteles felperesnek 317 frt 60 krt 8 nap s különbeni végrehajtás terhe alatt megfizetni. Indokok: Felperes keresetéhez csatolt s alperes által tagadásba sem vett A) B) és C) alatti okiratokkal is igazolta, hogy férje P. Melendi ellen gyermektartási s nevelési költség címén jogerős ítélettel s illetve gyámhatósági végzéssel is megítélt kereseti követelése áll fenn, s a D) és E) alatti okiratokkal, valamint a 274/1892. P. sz. a. periratokhoz csatolt végrehajtási iratokkal igazolta, hogy kielégittetésére férje P. Melendi vagyonában alapot nem nyert, miért is keresetében kifejtett ténykörülmények alapján, s tekintve, hogy férje P. Melendinek fenn jelzett kötelezettsége már fennállott volt, kéri a bíróságot, hogy alperest, mint a ki férje P. Melenditöl, a kötelezettségének fennállása alatt, söt az A) alatti okirat tanúsága szerint a követelés érvényesítése után, a G) alatti adás-vevési szerződéssel ennek beltelbes házát megvette, mely azonban valóban ajándékozást képez: az 50() forintra leengedett kereseti követelésnek, az ekként ajándékozott ház értéke erejéig leendő megfizetésére kötelezni. A mi mindenek előtt azon alperesi védekezést illeti, hogy a kereset helytelen zárkérelme folytán hivatalból volna visszautasítandó, mert annak alapján végrehajtható ítélet nem hozható s mert ilyen zárkérelemnek csak jelzálogilag biztosított követelés érvényesítése esetében van helye, figyelembe nem vétetett; mert ámbár a bíróság maga sem tekinti a kereseti zárkérelmet teljesen eorrectnek, tekintve azonban, hogy e tekintetben több rendben ellentétes felsőbb bírósági kijelentések tétettek s tekintve, hogy a kereseti kérelem nem kizárólag az esetleg nem egészen correct zárkérelem szavai, hanem a kereset egész tartalma s értelmével összefüggöleg bírálandó el s tekintve, hogy a tárgyalás rendén felperes kereseti kérelmét helyesen módosította, illetve formulázta, a bíróság ezt nem tekintette oly lényeges alaki hiánynak, hogy e miatt az érdembeni elbírálást mellőzze s felperes keresetét visszautasítsa. A mi alperesnek érdemben tett azt a védekezését illeti, hogy a G) alatti szerződés visszterhes szerződés s nem képez színlelt jogügyletet, a prts. 167. és 168. §-aiban megállapított kellékekkel bíró s igy telje3 bizonyítékul szolgáló G) alatti adás-vevési szerződés s az azt előttemező tanuk P. Pál és G. Hermann vallomásai által igazolva lett, s miután ezzel szemben felperes azt, hogy a jogügylet színlelt s tulajdonképen ajándékozást képez, nem igazolta; azon kérelme, hogy a G) alatti szerződés vele szemben ajándékozásnak tekintessék s hogy alperes ekként mint megajándékozott, a G) alatti adás-vevési szerződéssel tulajdonjogilag megszerzett beltelkes ház értéke erejéig marasztaltassék, megítélhető nem volt. De ezen megállapított tény nem vonja még szükségképen maga után azon következményt, hogy felperes keresetével egész teljében elutasittassék; mert az ajándékozás fogalmához nem kívántatik meg, hogy az minden visszteher nélkül történjék, ha ugyanis a visszteher mellett az egyik fél a másik vagyonának bőkezűségből való növelésére irányozza akaratát s ezt a másik fél ily tudattal fogadja el; mert ily esetben azon érték, mely a visszterhet meghaladja, ajándékozást képez és e szempontból bírálandó el; már pedig alperes által felperesnő férje s illetve alperes fia P. Melenditöl a G) alatti adás-vevési szerződéssel 200 frt vételárért megvett beltelkes ház becsértékét a birói szakértői becsű 517 frt 60 krban állapította meg s igy az alperes által tényleg fizetett vételár s a szakértői becsű igazolta érték között o!y aránytalanság forog fenn, mely kétségtelenné teszi szerződő feleknek a 200 frt vételárat meghaladó 317 forint 60 kr. értéktöbbletre irányuló ajándékozási akaratát, a mit igazol még tanú P. Pál vallomása is; hogy szerződő felek előtte oda nyilatkoztak, hogy mint apa és fiu között »méltányos« ár állapíttatott meg; ekként a 317 frt tiO kr. értéktöbblet alperesre nézve ajándéknak tekintendő; mert azon további védekezése, hogy a megvásárolt házat közösen építette fia felperesnő férjével, s hogy a saját vagyonából a házépítésbe 202 frtot fektetett be s hogy ezért lett a vételár csak 200 frtban megállapítva, beigazolást nem nyert ; mert épp ellenkezőleg hivatolt tanú V. György és V. József alpeies védekezésével ellenkezőleg azt igazolják, hogy őket nem alperes, hanem fia P. Melendi fizette ki; tanú L. József megcáfolja azon alperesi állítást, hogy tőle alperes 110 frtot kölcsönzött volna; azon állítása pedig, hogy a vályog felét, a felhasznált deszkák felét ö vásárolta volna, beigazolást egyáltalán nem nyert s tanú B. József vallomása azt, hogy a házépítéshez szükséges fenyőfagerendákat 8 frtért alperes vásárolta volna, nem igazolja ; a mi pedig azon körülményt illeti, hogy alperes a ház építése alkalmával a vele közös háztartásban élt s élő fiának az építkezésnél segédkezett s mint ácsmester az ácsmunkálatokat teljesítette s a házra a zsindelyeket felverte, figyelembe nem jöhet s a beltelek s ház birói becsű értékéből azok egyenértékének levonása helyt nem foghat; mert azon alperesi állítás, hogy ezek az általa jelzett, de tanuk vallomása által megcáfolt készpénzbefektetések tekintetbe vétele s beszámításával lett a vételár 200 forintban megállapítva s illetve hogy alperes és fia között azon megállapodás történt, hogy vagy alperes fizet 200 frtot a fiának s akkor a ház az ő tulajdonába megy át, vagy ha a ház alperes fiának a tulajdonában marad, akkor ez fizessen apjának, alperesnek 200 frtot, igazolást egyáltalában nem nyert s igy a teljesített munkálatok értékének utólagos beszámítására, alperes felperessel, mint harmadik személylyel szemben jogosult nem lehet; és tekintve, hogy védekezése részben hivatolt tanuk által határozottan megcáfolva lett, részben pedig megerősítve nem lett, a bíróság a főeskü általi bizonyításnak helyt nem adhatott. A mi tanú P. Pál azon vallomását illeti, hogy ő alperes megbízásából, ennek nála teljesített munkálatairól járó bérét P. Melendinek fizette ki, hogy a ház építési költségeit fedezze, jelen per elbírálásánál tekintetbe vehető nem volt, mert tanú sem az összegre nem emlékszik, sem alperes ezzel nem védekezett, sőt ellenkezőleg azzal védekezett, hogy a befektetéseket a L. Józseftől kölcsönzött 110 frtból teljesítette, a mely állítása azonban éppen L. József, alperes veje által megcáfoltatott. Tekintve, hogy P. Melendinek felperessel szemben a B) alatti okirattal itélctileg is megállapított gyermektartási s nevelési kötelezettsége már 1882. évi június hó 25-től kezdve fennállott, tekintve, hogy annak érvényesítése végett felperes az A) alatti okirat igazolása szerint már 1888. évi január 5-én 178/1888. P. szám alatt a nagyváradi kir. törvényszéknél keresetet tett folyamatba; tekintve, hogy P. Melendi a beltelkes házát már kötelezettsége fenuállása alatt, sőt érvényesítése után 1888. évi február 3-án adta el apja alperesnek ; tekintve, hogy a szakértői birói becsű igazolta, hogy az alperes által 200 frtért megvett beltelkes háznak becsértéke 517 frt tü) kr. volt; tekintve, hogy a kifejtettek szerint ezen 317 frt 60 kr. értéktöbblet alperesre nézve ajándékot képez ; tekintve, hogy a megajándékozott az ajándék értéke erejéig az ajándékozónak az ajándékozás megtörténtekor fennállott kötelezettségeiért szavatossággal tartozik s illetve azon hitelezők, kiknek követelései már az ajándékozás megtörténtekor fennállottak, követeléseik kielégittetését az adós vagyontalansága esetén az ajándékozótól az ajándék értékéig követelni jogosultak ; tekintve, hogy adós P. Melendi vagyontalansága a Dj és E) alatti, valamint a beszerzett végrehajtási iratokkal igazolva van s tekintve, hogy alperes azzal sem védekezhetik sikerrel, miszerint az ingatlant jóhiszeműleg vette meg a vele közös háztartásban volt s élő fiától, minthogy a családi viszonyból kifolyólag alperesnek a fia vagyoni helyzetéről tudomással kellett birnia, mit különben tanuk P. Vazul és C. Mihály eléggé igazolnak s tekintve, hogy az alperes által becsatolt bizonyítvány az ingatlan értékének birói szakértői becsű alapján történt megállapításával szemben el nem fogadható : alperes mint megajándékozott, a 317 frt 60 kr. megfizetésére itéletileg kötelezendő volt. (1892. április 9-én, 1,244. sz.) A nagyváradi kir. itólő tábla: Az elsöbiróság ítéletének felperes által nem felebbezett azt a részét, mely szerint az 500 frt kereseti tőkéből 182 frt 40 kr. meg nem ítéltetett, nem érinti; az ítéletnek azt a felebbezett részét azonban, mely szerint az alperes 317 frt 6(> kr. tőke s járulékai megfizetésére marasztaltatott, megváltoztatja s felperest ez iránti keresetével elutasítja. Indokok: A kereseti kérelem szerint felperes annak kimondását kérte, hogy alperes köteles legyen tűrni, hogy az ő nevén álló belényesi 238. sz. tljkvben foglalt ingatlanságból a kereseti 500 frt tőke javára kifizettessék. A mennyiben a 4,423/1891. sz. tárgyalási jegyzőkönyv szerint alperes a kereseti kérelem ellen kifogást emelt, felperes a kifogás előterjesztése után oda nyilatkozott, hogy a kifogás figyelembe nem vehető, mert alperesnek válik előnyére, ha el nem marasztaltatik, hanem csak tűrésére keteleztetik annak, hogy a követelés az átruházott ingatlanból elégíttessék ki, majd a jegyzőkönyv végén a kereseti kérelmet oda módosította, hogy alperes az ajándék értékéig marasztaltassék el. Azonban tekintve, hogy az 1868. évi LIV. t.-c. 68. §-a értelmében a keresetnek kijavítása csak addig engedtetik meg, mig az ellenbeszéd elő nem terjesztetett, és hogy ennek megtörténte után felperes a kereseti kérelem jogalapját meg nem változtathatja, a módositott kereseti kérelem figyelembe vehető nem volt; a keresetben előadott kérelemmel pedig felperest el kell utasítani, mert felperesnek a követelése azon időben, mikor a kérdéses ingat-