A Jog, 1893 (12. évfolyam, 1-53. szám)

1893 / 2. szám - A pozsonyi kir. törvényszék

A JOG. 7 287 db disznót ezek közül 54 dbnak elhullása miatt egészben át neru adta, vagy felperes az által, hogy az alperes által átadásra ajánlott s a 3 /. alatti szerint egészségeseknek talált 233 db disznó átvételét megtagadta, enuélfogva az eljáró bíróság a bizonyítási eljárást ama nem perdöntő körülményre nézve, hogy az 54 db disznó elhullását mi idézte elő, azoknak sós darával történt etetése vagy az etetés után meleg időben történt hajtás és vízhiány, helyesen mellőzte, stb. A m. kir. Curia (1892 okt. 5. 9o0 V. sz.): A másodbiróság ítélete abban a részében, mely szerint felperes keresetével '285 forintot meghaladó követelésére nézve elutasittatott, helybenhagyatik, egyéb részében mindkét alsóbbfokú bíróság Ítélete raegváltoztatik és alperes tartozik a kereseti követelésből 285 frt tőkét, ennek 1889. évi május 14-étől járó 6% kamatját felperesnek megfizetni, stb. Indokok ítélete indokaiban helyesen fejtette ki az elsőfokú bíróság, hogy felperes tartozott az életben maradt 233 db sertésre nézve a szerződést teljesíteni, vagyis azokat a megkísértett átadás alkalmával átvenni, annyival is inkább, mert a megtekintés után megvett, tehát egyedileg meghatározott 287 db. sertésből "233 db. sertés a közhatóságilag foganatosított vizsgálat alapján felperes tudomása szerint is egészségesnek és szállításra alkalmas állapotban levőnek találtatván, felperes nem volt jogosítva azoknak átvételét megtagadni. Minthogy tehát az előadottak szerint a szerződés teljesítése az átvenni tartozott 233 db. sertésre nézve felperes vétkessége miatt nem ment foganatba, az adott 1,500 frt foglalóból a szerződésnek eme részére eső aránylagos részt, vagyis 1215 frtot, illetve ennek kétszeresét, a felperes nemcsak hogy nincs jogosítva követelni, hanem ő lévén erre nézve szerződésszegőnek tekintendő, azt a K. T. 277. §-a értelmében elveszté. A másodbiróság ítélete tehát annyiban, a mennyiben felperes keresetének az alábbiak szerint öt megillető 285 frtot meghaladó részével elutasittatott, az elsőbiróság ítéletéből átvett és az itt előadott indokoknál fogva hagyatott helyben. Ellenben egyéb részeiben mindkét alsóbbfokú bíróság ítéletét megváltoztatni s a foglalónak az át nem adhatott további 54 db. sertésre eső 285 frtnyi részét a kereset beadásától járó 6% kamatjával együtt felperesnek megítélni kellett azért, mert a szerződésnek eme részét teljesíteni az elsőfokú bíróság ítéletében kifejtett baleset miatt alperes nem levén képes, mi jogalapja sincs annak, hogy a foglalónak, mely az egész szerződési kötelezettség biztosítására szolgált, a szerződésnek általa nem teljesíthetett részére eső aránylagos részét is megtarthassa, stb. Bün^ügyekben. Cjrafelrételnek nemcsak az alapperbeli bizonyítékokkal szemben, de ezen bizonyítékok téves birói megállapításává] szemben is van helye. Perujitási előuyomozat cnriai elrendelése é> az alapperben elitélt vádlott szabad lábon hagyása iránti intézkedés. A m. kir. Curia (lopás és hamis vád bűntette miatt elitélt ! K. Jánosnak a nagybecskereki kir. törvényszék előtt folyamatba tett újrafelvételi bűnügyében): Tekintve, hogy a jogerejüleg elitélt i K. János az újrafelvételi kérvényhez csatolt bizonyítványt aláirt tanuk kihallgatása által, kapcsolatban az alapperbtli bizonyítékokkal, megdönthetőnek mondja a kir. Curiának az alapügyekben hozott Ítéletében megállapított tényállás egyes részleteit, neveze- i sen, hogy tévesek lennének a harmadbirósági ítélet indokolásában felhozott ama ténykörülmények megállapításai, melyek szerint 1. E. Ferenc órájának és láncának K. János által történt megtalálását B. Lőrinctől tudta volna meg, holott ő erről a bizonyítvány szerint is J. János üzletében értesült; 2. hogy ehhez képest a valódi tényállásnak meg nem felel azon oirói megállapítás sem, miszerint E. Ferenc i,K. Jánost a B.-től állítólag nyert értesülés alapján tulajdonának visszaadására szólította fel, ez azonban ugy a találásnak, mint a visszaadásnak egyenes megtagadásával válaszolt; 3. hogy tévedésen alapszik amaz Ítéleti feltevés, mintha a kérdéses órának K. János által véghezvitt eltulajdonítására vonatkozólag elegendő és súlyos bizonyítékok csak a B. Lőrincz elitéltetése és büntetése kiállása után merültek volna fel, mert a bizonyítvány tanúsága szerint a K. és E. közötti egyesség és a való tényállásnak ezt megelőzött és tanuk előtt történt megállapítása a rágalmi feljelentés megtétele, vagyis 1887. évi szeptember 5-ét megelőzött időben történt; 4. hogy ezekhez képest tévedésen alapuló feltevés az is, mintha B. Lőrincnek rágalmazás miatt történt feljelentése idejében a valódi tényállást csakis maga a feljelentő tettes tudhatta, a meny- , nyiben a bizonyítvány tartalma szerint ekkor már a valódi tényállást ugy a káros, mint a tanuk is tudták és tekintve, hogy ujrafelvételnek nemcsak az alapperbeli bizonyítékok, hanem ezen bizonyítások téves megállapítása irányában is van helye; tekintve továbbá, hogy ezekhez képest vádlottól meg nem tagadható, hogy neki az állítólagos tévedések helyreigazítására az újrafelvételi nyomozat utján alkalom engedtessék; végre tekintve, hogy azon kérdés, vájjon a tévesnek bizonyulandó megállapítások az alapügybeli Ítélet érdemét érintik-e vagy nem, csak akkor lesz eldönthető, ha a nyomozat befejeztével az ujrafelvétel megengedhetősége iránt a vizsgálati anyag alapján leszen majd határozat hozandó; mindezekhez képest mindkét alsóbiróság végzésének megváltoztatásával az ujrafelvétel tárgyában az előnyomozat elrendeltetik, az eljáró törvényszék utasíttatván, hogy a kérvényben felhitt tanukat és vádlottat, valamint magát E. Ferencet is a fent jelzett körülmények iránt kihallgattassa, igyekezzék esetleg kínálkozható egyéb bizonyítékok egybegyűjtésével is a vitássá tett ténykörülményeket tisztázni és ezek mellett lehetőleg azt is kideríteni, vájjon B. Lőrinc akkor, midőn a rágalmazásként panaszolt kijelentést tette, a K. János által 1887. szept. 5. 3,867. sz. a. beadott panaszlevélben megnevezett egyének, t. i. E. Ferenc, M. József és L. Miklós eddig részint még ki nem hallgatott, részint e körülményre nézve meg iem kérdezett, tehát új bizonyítékot nyújtó és igy az ügy alapos megbirálására nézve jelentőséggel biró tanuk előtt a lopási tényt mily részletekkel beszélte el : különösen mondhatta-e azt, hogy K. János az órát és láncot E. Ferencz zsebéből lopta volna ki ? Végül elrendeltetik, hogy a mennyiben az 1891. november 27-én 4,561. sz. a. kelt kir. curiai Ítélet eddig etiléit előtt még ki nem hirdettetett, ez akár előtte, akár védője előtt szabályszerűen kihirdettessék s egyúttal az 1885. március 23-án 12,054. sz. a. kelt igazságügyministeri rendelettel meghatározott birói hatáskörében és az ügy jelen állásának megfelelően az is kimondatik, hogy K. János az ujrafelvétel megengedhetőségéuek kérdésében hozandó határozat jogerőre emelkedéséig szabadlábon hagyandó. (1892. szept. 9, 8,136.) A zsarolás tényálladékához nem kívántatik meg, hogy a fenyegetés által a szándékolt vagyoni haszon tényleg eléressék; a zsarolás befejezéséhez elégséges, ha a tettes a kényszerítő fenyegetést valóban használta. A budapesti kir. tszék (1891. dec. 29. 43,161. sz. a.) : Zsarolás vétségének kísérletével vádolt ifj. B. József elleni bűnügyben a további eljárást megszünteti. Indokok: Panaszos nőül birja ifj. B. József nővérét, ki azonban rövid együttélés után válópert indított férje ellen és egyúttal női és gyermektartás címén keresettel megtámadta, viszont panaszos házasságtörés vétsége miatt ezen kir. törvényszék büntető-osztályánál nejét feljelentette. A vitás magán- és büntetőjogi igények azonban békés úton ki lettek egyenlítve. Panaszos visszavonta bűnvádi feljelentését, illetve nem élt jogorvoslattal a két alsóbb bíróságnak az időelőttiségre alapított félretételi határozatára, viszont id. B. József, mint az időközben unitárius vallásra áttért és férjétől elválasztott nő atyja 2,030 frtot fizetett panaszosnak, miután ez a végrehajtási uton neki átadott és J.-be magával vitt két gyermeket anyjának visszaadta. Egyúttal arra is kötelezte magát id. B. József, hogy ama 509 írtból, melynek megfizetésére az akkor még Budapesten volt két gyermek i tartása címén az elsőfolyamodású bíróság panaszost kötelezte, I 372 frtot visszafizet azon esetre, ha ezen elsöbirósági határozat I meg lesz változtatva. Panaszos előadása szerint ez megtörtént és id. B. József a ; hozzá folyó évi január elején intézett levél fo'ytán hajlandónak is mutatkozott a 372 frtnyi összeg lefizetésére. Röviddel ezután kapta panaszos a feljelentéshez eredetiben csatolt folyó évi február 5-én kelt »Josef von B.« névvel aláirt levelet, melyben őt I ifj. B. József a feljelentés szövege szerint jogos követelésétől elütni, érvényesítésének elhagyására fenyegetéssel kényszeríteni akarja. Való ugyan, hogy terhelt ezen levélben nyilván panaszos ujabb követelés támasztásának hatása alatt azzal fenyegeti panaszost, hogy éveken át tapasztalt jellemtulajdonságait papírra tenni és tanulmányozás céljából az illetékes katonai hatóságnak átadni fogja; való továbbá az is, hogy e levél első, végső és utolsó előtti bekezdésének összevetése gyanút kelt fel az iránt, hogy terhelt e fegyelmi feljelentéssel való fenyegetéssel sértettet az id. B. jó/.sef ellen támasztott követelés érvényesítésének abbaní hagyására szándékozott kényszeríteni s minthogy azonban ifj. B. |ózsef tagadja azt, hogy levelét ily célzattal irta volna, minthogy a vizsgálat nem derített fel oly adatokat, melyek alapján terhelt ellen tagadásával szemben megállapítani lehetne, hogy e levél Írásánál és elküldésénél vagyoni haszon célzata vezette, minthogy a 14. nsz. alatt becsatolt postai feladó vevény tartalmából kitűnő azon körülmény, hogy a panaszos által követelt 372 frt részére még a feljelentés beadása előtt megküldetett, a vagyoni haszon célzatának fennlétezése szintén kizárni látszik, minthogy végül ily körülmények közt a levél egyes részei összevetéséből felmerülő gyanú alapján azt a tényt, hogy terhelt vagyoni haszon célzatával cselekedett, igazolni annyival kevésbé lehet, mert terhelt a fegyelmi feljelentés megtételét a levélben kifejezetten nem a 372 frtos követelés érvényesítésétől tette függővé, hanem csupán az esetre helyezte kilátásba, ha panaszos atyját s egyáltalán családját alarmirozó leveleitől meg nem kiméli s magát mostani tartózkodási helyén, mint nyugalmazott cs. és kir. törzstiszt, nyugodtan nem viseli, a levél ezen része pedig ellent mond annak, hogy terhelt vagyoni haszon végett élt sértett ellen fenyegetéssel, mindezeknél fogva a vizsgálat eredménye alapján nem állapit-