A Jog, 1893 (12. évfolyam, 1-53. szám)

1893 / 44. szám - Csemegi Károly a magyar jogászegyletről

A JOG. 317 anyagi áldozatot, mely a kiállítás a karhoz méltó létesítéséhez szükséges. A budapesti ügyvédi kamara átirata az összes ügyvédi kamarákhoz igy szól : Tekintetes Társkamara! A magyar állam 1896-ban ezredéves fennállásának ünnepét fogja megülni, melynek kimagasló pontja a székes fővárosban rendezendő országos kiállítás lesz. E kiállításnak egyik főosztályát természetesen a történeti csoport fogja képezni, melynek célja hazánk ezredéves kulturális fejlődését magunknak és a külföldnek bemutatni. Hogy ez valósággal a maga egészében bemutatható legyen, a kiállítás eme csoportjában mindazon élethivatásos pályáknak és társadalmi osztályokrak részt kell venniök, a melyeknek e fejlődésben szerepük volt. A magyar ügyvédi kar, hazánk történetében mindenkor, mint egyik legjelentékenyebb tényező működött. A magyar ügyvédi kar volt az, mely hazánk kultúrájának egyik leglényegesebb kelléke, az ország jogai felett való őrködés s a szabad mozgás biztosításának munkájában mindenkor kiváló részt vett. A magyar ügyvédi kar volt az, mely közigazgatásunknak és igazságszolgáltatásunknak a múltban való fejlesztésére leginkább közreműködött, jelenleg pedig a jogi állam eszméjének és megvalósításának legenwebb harcosa. A magyar ügyvédség az ország közművelődésének úgyszólván melegágya volt, mely e hazának a legjelesebb politikusokat és Írókat szolgáltatta. A magyar ügyvédség története szorosan össze van forrva az ország és nemzet közművelődésének fejlődésével. Midőn tehát az ország és nemzet sz ezredéves ünnepély alkalmából közművelődésének történetét akarja bemutatni, akkor a magyar ügyvédi kar nem hiányozhatik, — az nélküle csonka maradna. Nekünk a kiállításban részt kell vennünk. Ezzel a magyar ügyvédi kar tartozik e hazának, de tartozik önmagának is. Alkalmunk nyilik ezzel az ország ügyvédi karát nem széttagolva, de a maga egészében, a maga valóságában és horderejében bemutatni s alkalma nyilik többi polgártársainknak ezen kar fontos voltát s a közérdek előmozdításában való rendeltetését és szerepét megismerni, mi önérzetünket és tekintélyünket csak emelheti. A budapesti ügyvédi kamara választmánya a fenti indokok által vezéreltetve, elhatározta, hogy a kiállítás ezen részének rendezésében a kezdeményezést kezébe veszi, megteszi a lépéseket arra, hogy hazánk üg)\édsége a maga egészében és méltóan jelenhessék meg a kiállításon és kész a rendezést az ország összes ügyvédi kamaráinak együttes közreműködésével végrehajtani. Az ügy nemzeti ügy, mely az ország összes ügyvédi kamaráinak buzgó és vállvetett közreműködésével hajtható csak végre sikeresen. Meg vagyunk győződve, hogy mindez élénk visszhangra talál a tisztelt társkamaránál. Meg vagyunk győződve, mert ismerjük hazafias szellemét, karunk nemes hivatása iránti odaadását s a testületi közerzéstöl áthatott voltát. Teljes bizalommal és reménynyel fordulunk tehát a tisztelt társkamarához azzal a felhívással és kéréssel, hogy legyünk az ország ügyvédi karának azon törekvésénél is, mely meg akar jelenni méltóan a nemzet ezredéves történetének bemutatásánál, — legyünk testvérek, támogassuk egymást s igy azzal a felhívással és kéréssel, hogy a kiállítás létrehozatalában és rendezésében a t. társkamara anyagi, erkölcsi és szellemi eszközeivel közreműködni szíveskedjék. A terv — egyelőre természetesen csak vázlat — melynek irányadása mellett a kezdeményezés terére léptünk s a mely szerint a célba vett kiállítás rendezendő, il'etve a magyar ügyvédség részéről az ezredév fordulója megünnepleridő volna, a következőkben foglalható össze. A magyar ügyvédség története eddig megírva nincsen, karunk fejlődése a történelmi tudományok segítségével eddig fel nem deríttetett. Az első tehát az lenne, hogy a magyar ügyvédség története az ezredéves ünnepély alkalmából megíratnék, akár pályázat hirdetése, akár különös megbízás folytán, de mindenesetre eredeti kútforrások alapján a rendel kezésrg álló levéltári adatok és okmányok felhasználásával. Ezen műben tárgyaltatnék az ügyvédségnek, mint igazságügyi intézménynek történeti fejlődése, szerepe az igazságszolgáltatásban és a közigazgatásban; az ügyvédi kar egyes kimagaslóbb alakjainak életrajzai, a közélet, valamint a jogi irodalom terén teljesített munkálkodása. Ezen munka egyszersmind alapul fog szolgálni a kiállítás anyagának és rendszerének közelebbi megállapításánál és az ügyvédségre fontos történeti okmányok bemutatására. Már e munka elkészültéig is felveendőknek mondatnak ki a kiállítás tárgyai közé: a törvénykezési cselekményekre vonatkozó oly régebbi és ujabb időkből származó okiratok, molyek az ügyvédség, mint intézmény fejlődésére és az ügyvédi hivatás gyakorlásának mikéíitjére vonatkoznak s azt retrospective szemléltető alakban J tüntetik fel, kiállitandók lennék: ügyvédi oklevelek chronologicus | sorrendbeD, nevezetesebb ügyvédek oklevelei és arcképei, azon művek, melyek ügyvédek által írva megjelentek s különösen azokmelyek közigazgatási és igazságszolgáltatási kérdésekkel foglal, koznak. A kiállítás rendezéséhez szükséges anyagi eszközöket az ország ügyvédi kamarái szolgáltatná;. Ennek mennyiségét ma még pontosan meghatározni nem lehet, de annyi már most is bizonyosnak látszik, hogy az ország minden egyes ügyvédi kamarája az 189 bik évtől kezdve három éven át a kiállítás költségeinek fedezéséhez legalább évi 200 írttal járuljon, magától értetődvén, hogy csak előnyére válhatik az ügynek, ha a nagyobb s igy tehetősebb kamarák ennél magasabb összeget szavaznak meg. Azt hiszszük egyéb ránt, hogy a minimálisnak jelzett hozzájárulás, a feladat s annak erkölcsi nagy hasznához mérten semm: esetre sem tekinthető olyannak, melynek készséges felajánlására számítani ne lehetne. Az eszmét, a célt, a törekvést, melynek érdekében a tisztelt társkamarához fordulunk s a létesítésére szükséges eszközök készséges megadásáuak biztos reményét egyhangúlag és lelkesedéssel karolta fel az országos ügyvédi gyűlés is, mely ez év szeptember havában Szegeden tartatott. Annál biztatóbb reménynyel kérjük fel a tisztelt társkamarát, hogy szíveskedjék azon elhatározásunkat, mely szerint az ország ügyvédi kara is részt vesz az 1896-ban rendezendő országos kiállításban, magáévá tenui, ennek létrehozatalban és rendezésében szellemileg s anyagilag közreműködni, bennünket ezen felaila készséggel elvállalt végrehajtásában támogatni. Tisztelettel felkérjük továbbá a t. társkamarát, hogy erre vonatkozó elhatározását, nevezetesen pedig azt, hogy mennyi azo:i összeg, melyre évenként három éven át, mint anyagi hozzájárulásra számiihatunk, valamint a kiállításra vonatkozó eszméit, tekintettel a teendők sokaságára s az idő rövidségére f. évi november 10-ig közölni szíveskedjék. Felkérjük végre arra is, hogy tagjait a kiállítás egyéni előmozdítására s az esetleg náluk levő történelmi okiratok s egyéb emlékekuek, illetékes kamarájuknál való bejelentés' re felszólítani méltóztassék. Budapesten, 1893. október hó 5 én. A budapesti ügyvédi kamara. A magyar jogász-egylet f. hó 22-én tartotta meg évi rendes közgyűlését Csnmegi Károly curiai tanácselnök elnöklete alatt. Megnyitó beszéde után, melyben az elmúlt év történetéi ek főbb mozzanatait sorolta fel, a számvizsgáló bizottság jelentését, valamint a jövő év költségvetését minden vita nélkül elfogadták. Megemlékezett az elnök ama tárgyalásokról is, melyek a jogászgyülés vezetőségével folynak abban az irányban, hogy a magyar jogász-egylettel egyesüljön s azt a reményét fejezte ki, hogy az egyesülés mihamar meg is fog történni. Végül szavazás utján a választást ejtették meg a következő eredménynyel : Elnök: Csemegi Károly, alelnökök: Manoilovich Emil és dr. Környey Ede, titkárok: dr. Fayer László, dr. Illés Károly, dr. Bleuer Soma, ügyész: dr. Siegmund Vilmos, pénztárnok : dr. Szivák Imre, könyvtárnok : dr. Tarnay János, választmányi tagok : dr. Baumgarten Izidor, dr. Beck Hugó, Bodor László, Cserna Vince, dr. Chorin Ferencz, Concha Győző, Czorda Bódog, dr. Dárday Sándor, Daruváry Alajos, dr. Gruber Lajos, dr. Győry Elek, Halmágyi Sándor, dr. Heil Fatisztin, dr. Hercegh Mihály, Hodossy Imre, dr. HofFmann Pál, dr. Imling Konrád, Kelemen Mór, dr. Kováts Gyula, dr. Lukáts Adolf, dr. Nagy Dezső, dr. Nagy Ferenc, dr. Plósz Sándor, Sárkány József, dr. Schwarcz Gusztáv, Székács Ferenc, Székely Ferenc, Szentgyörgyi Imre, Teleszky István, Tóth Gáspár, Tóth Lőrinc, Vargha Ferenc, dr. Vécsey Tamás, dr. YVlassics Gyula és dr. Zsögöd Benő. Csnmegi Károly u magyar jogászegyletről. (Közgyűlési megnyitó.) Midőn az idei közgyűlést meguyitom és a megjelent tagokat ujolag üdvözlöm, mindenekelőtt kénytelen vagyok az igazgató-választmány részére az önök szives bocsánatát kikérni arra nézve, hogy ezen közgyűlés az alapszabályokban meghatározott idő alatt nem hivathatott össze. Nem lehetett pedig azért, mert a hivatásunknak föfeladatát képező értekezéseknek egymásután következő sora egészen a nyárig elnyúlt és igy teljes lehetetlen volt azoknak megszakításával a közgyűlést előkészíteni és a figyelmet a közgyűlésre irányozni és működésünket megszakiiani. De minthogy ez az utóbbi időkben csaknem állandó rendszerré fejlődött ki és az igazgató-választmány meggyőződött arról, hogy csaknem a lehetetlenségek közé tartozik, hogy feladatunk teljesítése mellett a közgyűlések akkor tartassanak, a mikor azoknak az alapszabályok értelmében tartatni kell: indítványozza, hogy az alapszabályok összhangzásba hozassanak a szükségekkel és fejleményekkel s e tekintetben az alapszabályoknak módosítását a jelen ülés alatt eszközölje. Ha a t. közgyü'ésnek ez iránti hozzájárulását megnyerni szerencsések leszünk, akkor harmóniába jő az alapszabály a szükségekkel és csak az fog történni, a mi igen sok esetben és igen sok helyen a szükségek kellő mérlegelése folytán előállt, tudniillik az abstracte készült alapszabályoknak a coucret viszouyokhoz való alkalmazása. Ezen túlesvén, megelégedéssel és öröraérzettel tekinthetünk