A Jog, 1893 (12. évfolyam, 1-53. szám)

1893 / 43. szám - A kereskedelmi törvény magyarázata - A nemzetközi magánjog

Egyetemleges Bzetési kötelezettség megállapítása, ha az adóstárs a kötelezvényt az ..elfogadóin" szó hozzátételével irta alá. A cserregi kir. járásbíróság: Felperes keresetével elutasittatik. Indokok: Felperes beismerte, hogy az A) alatti 706 írt 68 kros kötelezvényre alperesnek értéket nem adott, azon állítását pedig, hogy alperes egyetemleges kötelezettséggel készfizetőként lépett volna a kötelezvény aláírása által fizetési kötelezettségbe, alperes tagadása ellenében mivel sem bizonyította ; ezekhez képest nem lévén alap alperes marasztalására, a keresetet elutasítani kellett. (1892. július ö-án, 1,069. sz.) A győri kir. itélő tábla : Az elsöbiróság ítéletét megváltoztatja s alperest feltétlenül kötelezi, hogy felperesnek 706 frt 6S kr. tőkét s jár. megfizessen. Indokok: Alperes beismerte, hogy a kereseti követelésről kiállított kötelezvényt ö irta alá az »elfogadom« szó hozzáb telével. Minthogy az »elfogadom« kifejezés másként nem magyarázható, mint akképen, hogy alperes mindazt, a mi a kötelezvény szövegében irva van, magára nézve kötelezőnek elfogadja és minthogy a kötelezvény szövegében is világosan ben foglaltatik, hogy alperes is adósává vált felperesnek a kötelezvénybeli öszszeggel ; ennélfogva alperest mint egyetemleges adóst terheli a kötelezettség annál is inkább, mert azt a felperesi állítást, hogy a pénz az adóstársaknak lett leolvasva, alperes nem kifogásolta, tehát ezzel a pénzleolvasás ténye igazolva lett. Tekintettel pedig arra, hogy alperesnek az az állítása, hogy ö a kötvény aláírásakor viiágosan kikötötte azt, hogy ő a tartozást csakis szülőinek, a kötvényt aláirt adóstársainak fizetésképtelensége esetén fogja megfizetni, a kötelezvény tartalma által nyilván megcáfoltatott, ennélfogva az ezen állitásnak bizonyítását célzó főeskü alkalmazásának mellőzésével alperest, az elsöbiróság ítéletének megváltoztatása mellett, a kereseti kérelemhez képest feltétlenül marasztalni kellett. (1892. nov. 2-án, 5,8ó3. sz.) A m. kir. Curia: A másodbiróság ítélete indokaiból hehbenhagyatik. 1893. évi május 25-én, 1892. évi 12,294. sz.) A pasztán birtok iránt inditott kereset, mely a telekkönyvileg fennálló tulajdonjogi viszonyok megváltoztatását nem célozz a, csupán azok ellen intézendő, a kik a követelt vagyonnak vagy jognak ténylear birtokában vannak. Az első és a másodbiróság felpereseket keresetökkel elutasította. A m. kir. Curia (1893. március 9-én 5,202.) T. János és társai felpereseknek Cs. András és társai alperesek ellen legelőterületnek közös birtokba bocsájtása s jár. iránt az aranyosmaróthi kir. törvényszék előtt folyamatba tett rendes perében következőleg ítélt: Mindkét alsóbirósági ítélet raegváltoztattatik, a jelen per az összes tlkvi tulajdonostársak perbenállása nélkül is ez uton érdemileg elbirálhatónak mondatik ki és az eljáró elsőfokú bíróság megfelelő uj határozat hozatalára utasittatik. Indokok: Felperesek keresetüket nem tulajdonjognak megítélése, sem pedig valamely meghatározott és kihasítandó birtokrészlet birtokbaadása iránt, hanem csupán a részökre bejegyzett tlkvi tulajdonjog és az 1876. évig tényleg gyakorolt birtoklás alapján őket illető közös birtok és használat iránt inditván, ebbeli keresetök elutasítására sem a közönséges tulajdonjog arányának határozatlansága, sem pedig az, hogy az összes tlkvi társtulajdonosok nem vonattak perbe, nem szolgálhat okul, mert a tulajdonjogi arány határozatlansága nem akadályozza azt, hogy a tényleg gyakorlott birtoklásban megháborított társtulajdonosok előbbi közös birtoklásukba visszahelyeztessenek és mert a csupán birtok iránt inditott kereset, mely a tlkvileg fennálló tulajdonjogi viszonyok megváltoztatását nem célozza, csupán azok ellen intézendő, a kik a követelt vagyonnak vagy jognak tényleg birtokában vannak. Ez okoknál fogva a keresetet helytelen alaki okokból elutasító alsó bírósági Ítéletek megváltoztatásával az alsó bíróságokat a jelen per érdemleges eldöntésére kellett utasítani. Kereskedelmi, csőd- és váltóügyekben. A „tet>zés szerinti" szállítás értelmezése. A gyulafehérvári kir. járásbíróság : Alperes csak azon esetben köteles 8 nap és végrehajtás terhe alatt a 131 frt 73 krt és ennek 1890. május 21-től járó 6°/o kamatját felperesnek megfizetni, hogy ha alperes a következő főhitet: »én, G. Rudolf, esküszöm a mindentudó és mindenható Istenre, hogy nem azért nem akartam átvenni a kérdéses kukoricát, mert nem volt kellő minőségű, hanem azért, hogy nem volt meg az egész 1,000 m.raázsa mennyiség, és hogy nem szállította felperes az üzlethelyiségemhez, mert szerződésünk szerint határozottan ki volt kötve, hogy nemcsak a vasútállomásra, hanem üzlethelyiségembe szállítsa s a mennyiségre nem volt kiterjesztve a tetszése a felperesnek, hanem csak a szállítási időre. Isten engem ugy segélj en«, le nem teszi, ebben az esetben felperes keresetével elutasittatik. Indokok: Miután a felperesi tanú D. Adolf érdekeltség okán kihallgatható nem volt és a többi alperesi tagadással szemben mit sem tudott igazolni, s így ugy arra nézve, hogy felek miként szerződhettek, hogy felperes a törökbuzát alperes üzlethelyiségébe kötelezte magát szállítani, vagy csak a gyulafehérvári vasúti"- és hogy miféle okát adta az el nem fogadásnak stb., egyéb°bizonyiték, mint a felajánlott és alperes által elfogadott föhit nem létezvén: az ügy kimenetele ezen főhit le- vagy le nem tételétől volt függővé teendő ; azon alperesi kifogás, hogy nem az egész mennyiség szállíttatott egyszerre, tekintetbe nem vétethetvén, mert az ügylet azon kikötéséből, hogy tetszése szerint választhat felperes a májusi napokból, önként értetődik, hogy azt nemcsak egy napon és igy nemcsak egyszerre kötelezte szállítani. (1891. október 15-én, 1,627. sz.) A kolozsvári kir. itéló tábla: Az elsöbiróság ítéletét megváltoztatja s az alperest a 131 frt 75 kr. tőke s ennek az 1890. május 21-től, a kereset napjától járó 6% kamatának 8 nap alatt végrehajtás terhével felperes részére leendő megfizetésére feltétlenül kötelezi; a kereset 7., 8. és 9. tétele alatt felszámított 18 frt iránti követelésével pedig a felperest feltétlenül elutasítja. Indokok: A keresetnek azt az állítását, hogy a két wao-<>-on törökbuzának az átvételét az árú minőségére alapított egyedül azon kifogás miatt nem vette át, mert az rossz volt, alperes a perben kétségbe sem vonta; ama különben is okadatlan állítása tehát, hogy az árú átvételét az okból is megtagadni jogosult volt, mert a felperes az egész megvett mennyiséget, a 10 waggont nem egyszerre szállította, s mert a felperes az árút a gyulafehérvári vasúti állomás s nem Gyulafehérváron az alperes üzlethelyiségéfjen kívánta átadni, a jelen per eldöntésénél tekintetbe nem jöhet. Alperesnek az árú minőségére alapitott kifogása pedig alaptalannak bizonyult, mert a felek között e részben, a vételügylet megkötésénél közelebbi megállapodás létre nem jővén, a K T. 321. §-a szerint a felperes középfajú és minőségű árút tartozott szolgáltatni s a bírói szemle azt bizonyítja, hogy a felperestől az alperesnek kiszolgáltatni kivánt két kocsi törökbúza közül az egyik középfajú, a másik pedig ennél jobb minőségű volt. A keresk. törvény 345. §-a szerint tehát tartozott alperes az árút átvenni és kifizetni. Minthogy pedig ezt nem tette, felperesnek a K. T. 351. §-a szerint jogában állott az árút az alperes veszélyére s költségén, hiteles személy közbenjöttével nyilvános árverés útján eladni és egyúttal a késedelemből eredő kár megtérítését követelni. Ez alapon felperesnek megítélendő volt a keresetben 1., 6. tétel alatt felszámított és igazolt 131 frt 73 kr. követelése s járulékai. A kereset 7., 8., 9. tételei alatt felszámított 18 frt pedig azért nem ítéltetett meg, mert az azokban foglalt kiadások ügyvédi díj címén vannak felszámítva, az e címeni kiadások szükségessége kimutatva nincs. (1892. május 25-én, 2,137/1. sz.) A m. kir. Curia : A kolozsvári kir. itélő táblának fentebbi keletű és számú ítélete abban a részében, mely által alperes 131 frt 73 kr. tőkének s ezután 1890. évi május hó 21-től számítandó 6°/o kamat fizetésére köteleztetett, helybenhagyatik; a keresetben 7., 8., 9. tételszámok alatt felszámított eljárási díjak és költségek miatt felebbezett részében ellenben megváltoztattatik s e részben az elsőfokú bíróság ítélete hagyatik helyben. Indokok: A kereseti követelésből 131 frt 73 krra és kamatára nézve a másodfokú bíróság ítélete annak az árú minőségi hiányából merített kifogás alaptalan voltára fektetett indoka alapján és azért hagyatott helyben : mert alperes nem tagadta felperesnek azt a keresetbeli állítását, hogy felperes az eladott 10 waggon törökbuzát 1890. évi május havában tetszése szerint (in eigener Wahl) szállíthatta s az árú átvétele megtagadásának, a 10 waggon tengerinek nem egyszerre törcént szállítása miatt tett kifogása okául a kereske • delmi szokásra hivatkozott s ezt a »magyar leszámítoló és pénzváltó bank« budapesti cégnek egy levelével kívánta igazolni. Eltekintve attól, hogy a 2/. alatti magánlevélben kifejezett vélemény a kereskedelmi szokás bizonyítására nem alkalmas, az eladásnak a felperes által előadott módon történte esetében, t. i. »szállitandó az eladó tetszése szerinU a vélelem a mellett van, hogy a választás az árú átadásának ideje s az átadandó mennyiség tekintetében egyaránt az eladót illeti meg ; a netán ellenkező megállapodást tehát alperes tartozott bizonyítani; ezt azonban meg sem kísérletté. Nem volt figyelembe vehető alperesnek az a további kifogása sem, hogy az árú nem a gyulafehérvári vasúti indóházuál, hanem az ő gyulafehérvári üzleti telepén volt átadandó; mert alperes az árút, átvétel szempontjából, a vasúti indóháznál vizsgálta meg és az átvételt csak állítólagos minőségi hiány miatt tagadta meg, de különben is alperes a felperes és közte egyidejűleg folytatott s e helyütt is egyidejűleg elbírált 1,072/892. váltószámú per mellett 4,137/890. szám alatt elfekvő tárgyalási jegyzőkönyvben kifejezetten beismerte, hogy az árú a gyulafehérvári vasúti állomásnál volt átadandó. Ellenben a keresetben 7., 8., 9. tételszámok alatt felszámított összegekre nézve az elsöbiróság rendelkezését kellett helybenhagyni, mert hogy a közjegyzőnél s az árverés foganatosításánál felperes megbízásából M. Ödön tényleg eljárt, a becsatolt közjegyzői okiratokból kitetszik s az emez eljárásokért megállapított 15 frt nem túlságos. (1893. évi június 27-én, 1,071/892. v sz.)