A Jog, 1893 (12. évfolyam, 1-53. szám)

1893 / 43. szám - A kereskedelmi törvény magyarázata - A nemzetközi magánjog

A J o a. 171 Felperes az alperessel megejtett elszámolás alapján követőben a kere>eli összeget, alperes ama kifogásának, hoi?.v a kereseti köre teles alapját tőzsdei játék és igy turpis causa képezi, hely adatott, mert a követelés jogi természete nem változik meg az által, hogy az mái alakban, mint a milyenből ered, érvényesíttetik. A m. kir. Curia: A másodbiróság Ítélete a benne felhozott indokoknál fogva és még azért is helybenhagyatik, mert felperes azt, hogy ö a kereseti ügylet lebonyolításánál az alperesek megbízásából, mint bízom ányos járt el, alperesek tagadásával szemben mivel sem bizonyítván, a főeskü letétele esetében igazoltnak lesz tekintendő az a körülmény, hogy az A) alattinak alapját képező ügylet a felperes részéről ;s pusztán tőzsdei játékból eredő különbözeti ügvletet képez, mint ilyen tehát kereseti jogalapot nem nyújt. (1893. május 26-án, 189:2. évi, 1,132. váltószám.) Előzetesen több évre megkötött biztosítási szerződésnél az évi díj éppen a több évi biztosítás miatt [aránylagosan csekélyebb összegben szabatván ki. ba a biztosítási szerződés a biztosítottnak vétkessége miatt időközben megszűnt, a biztosító azt az öVzegel. uielylyel kevesebb dijat kapott a rendesnél, kar címen igényelheti. A győri kir. járásbíróság:: Alperes köteles felperesnek 163 frt 90 kr. tökét, ennek és pedig 61 frt 90 kr. után 1891. október 1-től, 20 frt után 1888. október 1-töl, 20 frt után 1890. évi október 1-töl és 20 frt után 1891. október 1-töl járó 6°/o kamatait megfizetni. Indokok: Alperes felperessel a keresetben emiitett biztosítási ügyletet a 2 /. alatti tüzbiztositási kötvény szerint két egymásután következő évre, összesen 1,000 és évenkint fizetendő 100 frt díjfizetés mellett kötötte meg. Tekintettel most már arra, miszerint alperes ezen tüzbiztositási kötvény és a Dj alatt becsatolt díjkötvény szerint is az évi részleteket egyszerre és pedig október 1-én volna köteles fizetni; tekintettel továbbá arra, miszerint az 1891. évi részletből saját beismerése szerint is csak 18 frt 10 krt fizetett, 80 frtnyi részletnek 18 frt 10 kmyi részében, vagyis a kereseti összegből 61 frt 90 krban marasztalandó volt, mert a fentiek szerint az a kifogása, hogy a díjösszeg részletenként, esetleg negyedévi részletekben lenne fizetendő s továbbá mert így, miután ő a kérdéses ingatlant bérbeadta, a bérbeadás napja utáni negyedévi részletek megfizetésére már nem kötelezhető, a kötvényben megjelölt azon kitétellel szemben, hogy a díjfizetés minden évben október 1-én eszközlendő, csak az esetben lehetett volna figyelembe venni, ha ennek ellenkezője beigazoltatott volna, ez pedig nem történt, ennélfogva a kereseti összegből 61 frt 90 kr., vagyis az 1891. évi díjrészletnek le nem fizetett része 1891. október 1-én esedékes volt s miután alperes maga beismerte, hogy a kérdéses ingatlant akkor még bérbe nem adta, de ezt igazolják a Cj és 3'/. alatt becsatolt levelek is, ezen összeg megfizetésében marasztalandó volt, még pedig a teljes összegben, mert az a kifogása sem volt figyelembe vehető, hogy az évi díjösszegnek legalább fele visszafizetendő, illetve nem követelhető a felperesi üzletszabályzat 7. §-a értelmében, mert a biztosított ingatlan időközben bérbeadatott és a társaság nem tartotta továbbra érvényben a tűzbiztosítást, mivel az 1875 : XXXVII. t.-c. 486- §• utolsó bekezdése értelmében, ha a tüzbiztositási szerződés megszűntét a biztosított okozta, a lejárt díjt megfizetni köteles, jelen esetben pedig ezt tényleg alperes idézte elő, a fenti kifogás pedig csak ellenkező esetben lett volna érvényesíthető. Az évenként esedékes 100 frtnyi díjrészletből a lejárt 5 év alatt elengedett 20°/o, összesen 100 frt vissza-, illetve megfizetésére azért volt alperes kötelezendő, mert a már hivatkozott 2'/. alatti szerint az évi biztosítási díj tényleg 10Ü frt volt s a dolog természete szerint vélelmezendő, hogy felperes évi 20°/o leengedését csakis a jelzett fentebbi (10 évii időre kötött ügylet reményében tette s miután alperes az oka, hogy ezen ügylet végleg keresztül nem vitetett, de továbbá mert rövidebb tartamú időnél ily leengedés nem kérelmezhető, annak ellenkezőjét pedig alperes nem igazolta, ezen összegben is marasztalandó volt és pedig a felperes által ajánlott szakértői vélemény figyelmen kívül hagyása mellett, mert az teljesen felperes joga, hogy mily időre, mily százalékengedés mellett köt vagy köttet ilynemű ügyleteket, a tény az, hogy ezen 20% elengedéssel létrejött ügylet 10 évre köttetett, tehát ha az ügylet alperes hibája folytán ezen idő eltelte előtt meghiúsult, az egésznek keresztülviteleért járó kedvezményre igényt nem tarthat. ri892. évi február hó 10-én, 1,389. sz.) A győri kir. itélő tábla: Az elsőbiróság Ítéletét annyiban, a mennyiben alperes 20 frt 90 kr. tőkének és 1891. október 1-töl járó 6°/o kamatának megfizetésére köteleztetett, helybenhagyja; egyebekben megváltoztatja, felperest kereseti követelése többi részével elutasítja. Indokok: A 2-/. alatti biztosítási kötvény tartalma szerint az 1891. évi augusztus 2-tól 1892. évi augusztus 2-ig terjedő biztosítási évre 80 frt díj volt fizetendő, mely a Dj alatti díjkötelező szerint 1891. évi október 1-én járt le s melyre alperes beismerése szerint 18 frt 10 krt, a nem kifogásolt 3'/. alatti levél szerint azonban 19 frt 10 krt törlesztett. E szerint alperes 60 frt 90 krral hátralékban maradt ugyan, minthogy azonban felperes a kötvénybeli feltételek 7. §-ában kikötötte magának, hogy a biztosítás a biztosított tárgyak bérbeadása esetén azonnal megszűnjék 8 midőn ezen eset tényleg bekövetkezett, 1891. évi november hó 2-án kelt 3-/- alatti levelével a biztositásnak az eddigi feltételek alatt továbbra fentartását megtagadta, tehát a biztosítást megszüntette ; minthogy továbbá az idézett 7. §. végpontjában, mely a K. T. 486. §-ába nem ütközvén, teljes joghatálylyal bír, ki van kötve, hogy ily esetben a fizetett díj a még le nem telt biztosítási időre nézve aránylagosan, de legfeljebb a fizetett összeg felerésze erejéig visszaadandó, miből következik, hogy alperes, ha 1891. évi október 1-én az egész 80 frtnyi díjat lefizette volna is, a biztositásnak 1891. évi november hó 2-án történt megszüntetése alapján annak felét visszakövetelhette volna; minthogy e szerint felperest a biztosítási szerződés értelmében az 1801. augusztus 2-tól 1891. november 2-ig eltelt 3 hónapra 40 frtnál nagyobb díj meg nem illeti: alperest a hátralékos 20 frt 90 kr.-nak és 1891. október 1-töl, mint a lejárat napjától járó 6°/o kamatának megfizetésére kötelezni, ellenben felperest az 1891 -1892. évi díjnak 40 frtnyi részére nézve keresetével elutasítani kellett. A kereseti követelés további 100 frtnyi részének semmi alapja sincs, mert a 2 /. alatti biztosítási kötvény világos tartalma szerint a szerződésileg megállapított biztosítást díj az első évre 92 frtot s a tiz évi biztosítási taruim további éveire 80 frtot, nem pedig 100 frtot tett ki s mert ha valónak vétetik is, hogy felperes csak a biztosítás 10 évi tartamának reményében adott alperesnek a rendes díjtételből 20°/o-nyi leengedést, az tekintettel arra, hogy a feltételül ki nem kötött indító oknak a kötelmi jog terén jelentősége nincs; tekintettel továbbá arra, hogy a biztosítási díjnak a K. T. 469. §-a értelmében a biztosítási kötvényben mindig határozottan ki kell tétetnie, a 2'/. alatti bizonyítványban pedig oly rendelkezés, hogy a biztositásnak 10 év előtti megszüutetése esetén a biztosítottnak az elmúlt évekre 20 frt pótdíjat kellene fizetnie, nem foglaltatik, felperest egyáltalán nem jogosítja arra, hogy alperestől az elmúlt évekre a kikötöttnél nagyobb díjat követeljen és pedig a fenforgó esetben annál kevésbé, mert a biztosításnak az eddigi feltételek szerinti folytatását a 3-/. alatti levél tanúságaként maga felperes tagadta meg. Ez okból felperest kereseti követelésének ezen 100 frtnyi részével is az elsőbirósági Ítélet megváltoztatása mellett el kellett utasítani. (1892. május 25-én, 1,450. sz.) A m. kir. Curia: A kir. itélő táblának Ítélete felperest keresetével 20 frt 90 krt meghaladó követelésére nézve elutasító felebbezett részében helybenhagyatik, a kereseti követelésnek 40 frt részlete tekintetében felhozott, a követelésnek további 100 frt részlete tekintetében pedig csupán a 3 /. alatt csatolt alperesi levélre alapított megfelelő indokainál fogva. (1893. június 15-én, 1892. évi 1,053. váltószám.) Bün-ügyekben. Azon hiányok miatt, hogy a künyvek rendetlenül vezettettek, hogy mérlegek sem készültek, illetve meg nem őriztettek és hogy a csődkérvény beadásának elmulasziása által alkalom szolgáltatott arra, hogy a vagyonra több hitelező zálogjogot nyerjen, végül tőzsdejáték iizése miatt a felelősség nem terheli az oly cégtagot, ki, habár a közkereseti lársaságnak egyforma képviseleti joggiil felruházott tagja volt, a cég könyveit tényleg vezette és az üzlet pénztárát is atyjával mint cégtársával közösen kezelte, mégis azon alárendelt függő viszonynál fogva, melyben apjához fiatal koránál fogva állott, önálló ügykfirrel nem birt. A szabadkai kir. törvényszék (1892. évi május hó 16-án 4,355. sz. a.): H. Béla zentai lakos, vádlott a btkv. 416. §-ának 2., 3. és 4-ik pontja és a btkv. 417. §. alá eső vétkes bukás vétségében bűnösnek mondatik ki és ezért a btkv. 416. ^-a alapján az itélet foganatba vétele napjától számítandó hét (7) hónapi fogházra és két (2) évi hivatal vesztésre ítéltetik, egyben köteleztetik 15 nap alatt végrehajtás terhe alatt a bűnügyi költségeket a kincstár részére megfizetni. Indokok: H. Salamon és H. Béla »H. Salamon és fia« cég alatt Zentán mint bejegyzett kereskedők, terménykereskedést folytatván, ellenükbe Br. K. . . . bécsi cég kérelmére a csőd a szabadkai kir. törvényszéknek 1885. évi november hó 12-ik napján 13,878. sz. a. hozott végzésével megnyittatott. Vádlottak a bűnvádi eljárás folyama alatt a 4. alatt csatolt mérlegben iparkodtak kimutatni, hogy a cselekvő állapotuk a bukás idejében a szenvedőt felülmulta, azonban a végtárgyalás alkalmával kihallgatott csődtömeggondnok vallomása szerint a hitelezők 80°/o erejéig megkárosodtak. A vizsgálat adataival és különösen vádlott beismerésével be van bizonyítva, hogy az üzletet H. Béla vádlott, az időközben elhalálozott H. Salamonná1 közösen vezette, olyként, hogy a kereskedelmi könyvek vezetésé vei vádlott megbízva volt, azokat ugy vezette, hogy azokból a cselekvő és szenvedő állapota és üzletük folyama ki nem deríthető,- be van bizonyítva, hogy kereskedelmi könyvek vezetésére kötelezve, cselekvő és szenvedő állapotáról évenkint rendes mérleget nem készített. Miután fizetési képtelenségét tudta, vagy tudnia kellett, a csődkérvény beadásának elmulasztása által alkalmat szolgáltatott arra, hogy vagyonára több hitelező zálogjogot nyerjen; ezekből folyólag vádlott H. Béla. figyelemmel a btkv. 417. §-ára, a btkv. 416. §-ának 2-ik, 3-ik és 4-ik pontja alá eső vétkes bukás vétségében vétkesnek kimondandó és ezért az itélet rendelkező részében megállapított büntetéssel büntetendő volt.