A Jog, 1893 (12. évfolyam, 1-53. szám)

1893 / 2. szám - A pozsonyi kir. törvényszék

6 cég felperesnek dr. Klíma Antal ügyvéd által képviselt C. J. Reiningshaus cég alperes ellen végrehajtás megszüntetése s jár. iránti perében, felperes keresetének helyt ad és a gráci cs. kir. járásbíróságnak 1890. évi 23,767/2. sz. a. végzésével elrendelt végrehajtást megszűntnek nyilvánítja, a perköltségeket azonban kölcsönösen megszünteti. Indokok: Felperes a keresethez •/• a^att csatolt postai föladó vevéuynyel igazolta, hogy alperes részére még 1890. június 12-én megküldte a gráci cs. kir. járásbíróságnak 1890. május 27-én 20,509. sz. a. kelt és neki 1890. jun. 6-án kézbesített ítéletével alperesnek megítélt, összesen 26 frt 88 krnyi követelését és az okból azon kérelmének, hogy a gráci cs. kir. járásbíróságnak 1890. június 24 én, tehát a fenti összeg beküldése után elrendelt és alulirt járásbíróságnak kiküldöttje által 1890. július 8-án foganatosított végrehajtás megszüntessék, helyt adni kellett, viszont azonban alperes igazolta, hogy öt a végrehajtás elrendelése és foganatosítása tekintetében rosszhiszeműség nem terheli, mert ö a pénz beérkeztéről a gráci cs. kir. járásbíróság által csak 1890. augusztus 2-án értesíttetett, tehát oly időben, midőn már a végrehajtás is foganatosítva volt, miért is tekintve, hogy alperest mulasztás nem terheli, perköltségben sem volt marasztalható, iietve a perbeli körülményeknél fogva a perköltségek kölcsönösen megszüntetendők voltak és mert ha a felperes által kínált és alperes által elfogadott főeskü által igaznak is bizonyulna az, hogy felperes alperest a pénz elküldéséről értesítette, az által még igazolást nem nyerne azon döntő körülmény, hogy felperes az alperes részére megítélt követelést tényleg alperes részére el is küldötte. A budapesti kir. itólő tábla (1892. szept. 6-án, 22,730,): Az elsőbiróság ítéletét megváltoztatja s felperest keresetével elutasítja, stb. Indokok: A jelen per adataiból kétségtelenül kitűnik, hogy felperes a gráci cs. kir. járásbíróság ítéletével köteleztetett alperesnek 19 frt 53 kr. tőkét járulékaival együtt 1890. június 14-én megfizetni, a helyett azonban, hogy felperes a marasztalási összeget alperesnek személyesen küldte volna át, posta útján, beküldte azt a gráci cs. kir. járásbírósághoz, a miről alperes csak 1890. augusztus 2-án értesíttetett, ily körülmények közt alperes a kielégítési végrehajtás elrendelését 1890. június 17-én kérelmezni jogosítva lévén, a kir. ítélő tábla az elsőbiróság ítéletének megváltoztatása mellett felperest keresetével elutasította. A in. kir. Curia (1892. december 7-én, 10,844.): A kir. ítélő tábla ítélete indokaiból helybenhagyatik annál is inkább, mert felperes nem is jelöli meg határozottan azon napot, a melyen állítólag levélben alperest értesítette és a levélnek tartalmát sem adja elő szabatosan, minél fogva a főeskü nem alkalmazható. Kereskedelmi, csőd- s váltóügyekben. Felperes kereshetőségi joga kellően igazolva van, ha ;t megrendelési jegynek felmutatása és perhez csatolásával, ahhoz való birtokosi minőségét kellően igazolta s alperes a megrendelési jegy elömutatójának igér a jegy tartalma szerint is fizetést. A budapesti IV. ker. kir. jbság (1891. jun. 10. l6,642.sz.): Dr. Fuchs Mór ügyvéd által képviselt M. Adolf felperesnek, Friedmann Kálmán ügyvéd által képviselt H. Ede és társa cég alperes ellen 15 frt s jár. iránti perében alperest kötelezi a kereseti 15 frt s jár. felperes részére leendő megfizetésére, stb. Indokok: Alperes beismerte a kereseti követelés alapjául szolgáló megrendelő jegy valóságát és tartalma valóságát. Ezen megrendelő jegy előmutatóra szólván, az abban érintett s keresetileg követelt 15 frt felperes által mindaddig követelhető, míg alperes be nem igazolja, hogy annak felperes nem jogszerű birtokosa. Miután pedig ezt alperes nemcsak nem bizonyította, de nem is vitatta, az A-/, a. alapján őt a kereset értelmében annál is inkább marasztalni kellett, mert azon körülmény, hogy alperes a keresetben jelzett hirdetést Sz. B. nél rendelte meg és a hirdetési díjat ennek ki is fizette, őt felperessel, mint az A-/, a. jogszerű birtokosával s igy harmadik személylyel szemben az A-/, alattiban elvállalt kötelezettsége alul fel nem menti. A Sz. B. M.-nél történt megrendelésnek s ennek történt fizetésnek igazolására alkalmazni kért tanú és főeskü általi bizonyítás, mint az előadottaknál fogva nem perdöntő körülményekre vonatkozó, mellőzendő volt. A budapesti kir. itélő tábla (1891. szept. 7. 4,241. sz.): Az elsőbiróság Ítéletét megváltoztatja s felperest keresetével elutasítja, stb. Indokok: Felperes keresetét arra alapítja, hogy alperes az A a. csatolt megrendelő jegy szerint megbízást adott neki arra, hogy a felperes kiadásában megjelenő S. című nyomtatványban hirdetését megjelentette s hogy a megbízásnak eleget téve, neki alperes a kereseti összeggel tartozik. Minthogy azonban az A. a. megrendelő jegygyei, mely nem a felperes nevére, hanem előmutatóra szól, de a megrendelési jegyen olvasható ezen kifejezésből : »ezen rendelési jegy előmutatóra szók, korántsem az következtethető, mintha a teljesített megrendelésért járó összeg az e jegyet elő mutatónak fizetendő, hanem csak az, hogy a megrendelést az teljesítheti, ki e megrendelő jegy birtokába jut, mi megerősíti az emiitett kifejezést követő ama kitételt is »és a megrendelés vissza nem vonható,«alperes tagadása ellenében nincs bizonyítva az a kereseti állítás, hogy a megbízás, illetve megrendelés felperesnél történt s ezt felperes egyéb módon sem kísérelte meg bizonyítani, minthogy továbbá felperes azt a kereseti állítását sem bizonyította, hogy a S. című nyomtatvány az ő kiadásában jelent meg, hogy tehát a megrendelést felperes teljesítette, sőt azt az alperes által 2/. sz. alatt becsatolt nyomtatvány, melyben kiadónak B. Sz M. jelentkezik, nyilván megcáfolja. Minthogy ezek szerint felperes kereshetőségi jogát be nem bizonyította s a kereseti jogalappal szemben az a körülmény sem állapithatja meg felperes kereshetőségét, hogy az A. a. megrendelő jegy előmutatóra szól, miután a megrendelést nem felperes teljesítette, azt pedig nem is állítja, hogy az A. a. megrendelő jegy s illetve az erre alapított követelés a megrendelést teljesítő által reá átruháztatott volna, felperest keresetével kereshetőség hiányában elutasítani kellett. A m. kir. Curia (1892. nov. 18. 1,312. sz.): A másodfokú bíróság ítélete megváltoztatik s felperes kereseti joga megállapíttatik s a másodfokú bíróság a pernek érdemi megbirálására utasittatik; mert alperes elismeri, hogy a keresethez A. a. csatolt megrendelési jegyet aláirta és hogy e szerint hirdetményének a S. című nyomtatványban leendő közététele iránt megrendelést tett; mert felperes az A. alatti megrendelési jegynek felmutatása és perhez csatolásával ahhoz való birtokosi minőségét kellően igazolta, ellenben alperes nem is állította, hogy felperes annak jogellenesen került birtokába, ezen megrendelési jegy tartalma szerint pedig alperes a megrendelési jegy előmutatójának igér fizetést, felperes kereshetőségi joga tehát kellően igazolva van, stb. Ha foglaló adatott és a szerződés a foglalót adó vétkessége folytán nem foganatosítható, a vétkes fél a foglalót, illetve ennek kétszeresét követelni nemcsak hogy jogosítva nincsen, hanem szerződésszegőnek lévén tekintendő, a foglalót el is veszti. A budapesti kir. keresk. és váltótörvényszók mint keres k. bíróság (1891. nov. 6. 23,642/V. sz.): Dr. Kecskeméti Lajos ügyvéd által képviselt R. Mihály engedményese B. testvérek cég felperesnek, Vaisz Sándor ügyvéd által képviselt S. Lajos alperes ellen 4,320 frt 26 kr. tőke és jár. iránt indított rendes perében következőleg itélt: A kir. törvényszék felperest keresetével elutasítja, stb. Indokok: Az A /, alatti szerződésből kitűnik, hogy alperes felperesnek az ez által Nagy-Kikindán megtekintett 287 db sertését adta el, a miből következik, hogy eladó alperes csakis ezen felperes által megtekintett 287 db sertésének átadására vállalt kötelezettséget; minthogy pedig a k. t. 266. §-a szerint a kereskedelmi ügyleteknél nem annyira a használt szavak és kifejezések betűszerinti értelme, mint inkább a szerződő felek akarata irányadó; minthogy továbbá a felek akarata arra irányulónak, hogy a sertések egy részének elhullása esetén felperes vevő a szerződést felbonthassa és az eladótól kártérítést követelhessen, a sertések egy részének könnyen bekövetkezhető elhullásánál fogva a dolog természete szerint nem volt tekinthető, kétségtelen, hogy alperes eladó az A-/, alatti szerződés értelmében csakis a szerződés teljesítésének idejében életben levő sertések átadására volt köteles és felperes az életben levő sertések átvételét az okból, mert az A-/, alattiban kitüntetett 287 dbból egy rész vétlen baleset folytán elhullott, megtagadni s eladótól ez alapon kártérítést követelni jogosított nem volt; de nem lehetett az átvétel megtagadására indokul elfogadni felperes által vitatott azt az állítást sem, hogy a sertések egy ily nagy részének elhullásából a többiek beteg állapota volt következtethető, mert alperes tagadásával szemben felperes azt a körülményt, hogy ezen 233 db sertés beteg lett volna, nemcsak nem bizonyítja, de azok egészséges állapota az alperes által 3-/. alatt becsatolt okirat által igazoltatott is; ennélfogva tekintve, hogy alperes csakis a szerződés teljesítésekor életben levő sertéseket volt köteles átadni, a mely kötelezettségének a teljesítését pedig meg nem tagadta; tekintve továbbá, hogy az időközben elhullott sertések tekintetében kártérítési kötelezettséget nem vállalt, felperest alaptalan keresetével elutasítja, stb. A budapesti kir. itélő tábla (1892. ápr. 22. 48/V. sz.): Az elsőbiróság Ítéletét indokainál fogva s még azért is helybenhagyja, mert a k. t. 358. §-ának ama rendelkezésénél fogva, hogy a k. t. 353. §-ának esetében, ha a teljesítés mindkét részre felosztható, a felek egyike a szerződésnek csak ama részére léphet vissza, mely a másik által még teljesítve nem lett, felperes a szerződésnek arra a részére visszaléphet ugyan, mely az 54. db disznó elhullása miatt teljesíthető nem volt, az 54. db disznó elhullása azonban őt nem menthette fel a szerződés teljesíthető részének a betartása, tehát az alperes által átadásra megajánlott 233 db disznó átvételének kötelezettsége alól; mert e szerint a szerződést maga felperes szegvén meg s igy a szerződés felperes vétkessége miatt nem levén teljesíthető, felperes nemcsak hogy az általa adott foglaló kétszeresét jogosan nem követelheti, sőt a k. t. 277. §-a értelmében az adott foglalót is elveszti és igy helyesen utasíttatott el felperes keresetével; az általa alperesnek adott foglaló viszonkeresettel való követelésének pedig szüksége fenn nem forgott, miután a foglalót alperes megkapta; mert a jelen perben döntő kérdést csak az képez, hogy alperes szegte-e meg a szerződést az által, hogy az általa eladott