A Jog, 1893 (12. évfolyam, 1-53. szám)

1893 / 43. szám - Lombroso az asszonyi bűntettekről 3. [r.]

306 A JOG. Igazolva lett ugyan, hogy a tanuk jelen voltak akkor, midőn a végrendelet felolvastatott s a végrendelkező személyesen kijelentette, hogy az az ő akaratjával megegyezik s azt alá is irta, de mivel a tanuk ezt megelőzőleg csak akkor hivattak be a végrendelkező szobájába, midőn a végrendelet legnagyobb része már irásba volt foglalva, az ügymenet egész folyama alatt jelen nem voltak. Az 1874: XXXV. t.-c. 82. §. b) pontjának ily kiterjesztő magyarázata ellenkezik a törvéoynyel, de ellenkezik a kir. Curia eddigi gyakorlatával is s az a közvégrendeletbe vetett feltétlen bizalmat megrendíteni képes. Közjegyzői törvényünk az ügyleti tanuk alkalmazásának két módját különbözteti meg. Az egyik a 74. §-ban van szabályozva, mely szerint »a tanuknak csak azon időpontban kell jelen lenniök, midőn az okirat felolvastatik s a felek által aláiratik«. A 74. §. második bekezdése megengedi a feleknek, hogy a felolvasásnál a tanuk mellőzését kívánhassák. A felek akaratnyilvánításánál és az aláírásnál azonban minden esetre jelen kell lenniök. Ez az egyik kategóriája az ügyleti tanuknak; nevezzük egyszerű ügyleti tanuknak őket. Ilyenek alkalmaztatnak a közjegyzői törvény 80. §-a esetében, midőn valamely fél nem tud, vagy nem képes irni. Az ügyleti tanuk második kategóriájába tartoznak azok, kiknek az ügymenet egész folyama alatt folyton jelen kell lenni. S ezek közé tartoznak a 82. §. szerint a végrendeleti tanuk is. Az a kérdés már most : mit kell érteni az »ügymenet egész folyama« alatt? S erre igen helyesen felel meg a kir. Curiának 5,588/1890. sz. döntvénye, mely igy szól: »az 1874 : XXXV. t.-c. 82. §-ában emiitett ügymenet alatt a dolog természetéhez képest, sőt az említett t.-c. 74. §-a értelmében is csak az ügylet jogi alkatelemeit képező jogcselekvények értendők«. Ezen alkatelemek három részből állanak : 1. szükséges, hogy a fél személyesen jelentse ki akaratát (82. §. a) pont); 2. szükséges felolvasás által meggyőződni arról, hogy azon akaratnyilvánítás helyesen lett az okiratba felvéve (74. §.) : 3. szükséges, miszerint ennek bizonyságáról az okirat aláírással elláttassák (74. §.). Ha az ügyleti tanuk ezen három cselekvénynél jelen voltak, akkor azt mondhatják, hogy az ügymenet egész folyama alatt jelen voltak. A törvényben azonban még ez a szó is benne van : »folyton« jelen legyen. Ez egyrészről pleonasmus, mert a ki az ügymenet egész folyama alatt jelen van, az folyton jelen van ; de másrészről ha ezen kifejezés fizikai értelemben vétetnék, a legnagyobb absurdumokra vezethetne. így például a folytonos jelenlét hiánya miatt érvényteleníteni kellene azon végrendeletet, a melyet a közjegyző irodájában készit el a tanuk távollétében, habár a fél ezt megelőzőleg a közjegyző és a tanuk előtt jelentette ki akaratát s a kész okirat az ő jeleniétökben lett felolvasva s aláírva, mert szószerinti értelemben véve az irás mechanikája is az ügymenet kiegészítő részét képezi; valamint érvénytelennek kellene az olyan végrendeletet is kimondani, a mely akként jött létre, hogy a fél előbb a közjegyző előtt fejezte ki akaratát, a ki értesülvén ekként arról, hogy itt végrendelkezésről van szó, félbeszakította a felet s tanukért küldött ; úgyde a tanuk nem egyszerre érkeztek, előbb jött az egyik, s a bőbeszédű fél ennek is elmondta szándékát, a mikor azután a másik tanú is megérkezett, valamennyiük előtt újból elmondta összes intézkedéseit; a felolvasás után ismét élőszóval részletesen előadta a fél a tanuk s a közjegyző előtt végakaratát, de ez a Curia legújabb Ítélete szerint már mit sem érne, mert az ügymenet elején nem voltak egyszerre jelen a tanuk. Ebből látható, hogy a folytonos jelenlét másként nem értelmezhető, mint hogy a tanuk az ügymenet jogi alkatelemeit képező akaratuyilvánitásnál, felolvasásnál és aláírásnál jelen legyenek. S ha egyszer jelen voltak, ezen ténykedésük hatását nem ronthatja le az, hogy ha esetleg ezen cselekvények, t. i. az akaratnyilvánítás és a felolvasás azon kívül még az ő távollétükben is megtörténtek. Elegendő az, hogy az akaratnyilvánítás, felolvasás és aláírás egyszer történjék meg az ügymenet folyamán s ha az ügyleti tanuk annál jeleu vannak, mondhatjuk, hogy az ügymenet egész folyama alatt folyion jelen voltak. Ha mindazáltal azt megelőzőleg vagy a közben az akaratnyilvánítás és felolvasás többször is megtörtént, esetleg nem mindkét tanú előtt, ez az ügylet érvényére már nem lehet befolyással. Erre utal világosan a közjegyzői törvény 75. §-a is. E szakaszban lévén először szó az ügymenet egész folyatna alatt folytonosan jelen lévő tanukról, a törvényhozó e szakasz második bekezdésében egyszersmind szükségesnek találta megmagyarázni, mit í'ell érteni ezen tanuk alatt s miben különböznek ezek az előző 74. §-ban érintett egyszerű ügyleti tanuktól. E bekezdés határozottan azt mondja, hogy ezen ügyleti tanuk az egyszerű ügyleti tanuktól abban különböznek, hogy: »a tanuk mellőzésének a felolvasásnál ily esetekben egyáltalában helye nincs«. Egyéb különbséget a törvény a kétrendbeli ügyleti tanuk közt nem ismer. Ha a törvényhozózak szándéka lett volna még több különbséget felállítani a kétrendbeli tanuk között, kötelessége lett volna ezt határozottan kijelenteni, annyival mkább, mert a 65. §. a tanuk helytelen alkalmazásának eseteit érvénytelenséggel sújtja. Ily súlyos következményt pedig csak a törvénynek kétségbe nem TÁRCA. Lombroso az asszonyi bűntettekről. — A »Jog« tárcája. — III. Csakhogy viszont bármilyen mesteri legyen is az asszonyi inventio a büntervek kikovácsolásában, önmagában hordja gyarlósága végzetes elemét a realitás teljes hiányában, képtelen és csaknem őrült lehetetlenségében. Így Morin, hogy ellenségét megölje és kifoszsza, azt gondolja ki, hogy egy Páris melletti villába csalja őt, ott egy földalatti helyiségbe vonszolja, cölöphöz kötözi, körülte kardok, puskák, pisztolyok, hogy megrémítse a szerencsétlent és hogy végig hallgattasson vele egy hosszú litániát, melylyet aláírását akarta kicsikarni egy adóslevélre. Az egész jelenet egy Radcliffe-fde regény legsensatiósabb lapjai után volt kicomponálva. Hogyan módosul a bűntett sociologiai jellege a normális nő lélektana azon másik vonása által, mely a nő titoktartásra való képtelenségében áll? Nem könnyiti-e meg a bűntett fölfedeztetését igen gyakran épen a női természet e sarkalatos fogyatkozása ? A titkot Lafontaine olyan súlyos tehernek tartja, melynek húzamosabb hordozására az asszony szellemi szervezete túlságosan gyönge. És csakugyan, a legjelesebb rendőri genie-k és vizsgáló-birák tapasztalata szerint is nincs az a homályos bűn pör. mely félig megoldottnak ne volna tekinthető, mihelyt asszony van belekeverve. Vájjon a hiúság-e, hogy oly valamit tudnak, a mit senki se tud, vagy valami más homályos ösztön az, a mely a nőből önkénytelen árulót csinál? Mindegy; a dologban az a psychologiai processus érdekel, a melyen át a természet a nőt a megsértett morál expiátorává teszi. íme itt az Eyraud féle bünpörben oly szomorú hirnévre jutót! Bompard Gabriella, a párisi kíoakák ezen sz -métje, kinek circei ölelése alatt a rejtett hurok észrevétlenül fűződik a kéjelgő áldozat nyaka körül. Mikor szeretőjével visszatér Amerikából s hallja, hogy Páris tele van a szegény Gouffé meggyilkolásának hírével, tovább nem tartóztathatja magát szomszédnői előtt s kiszalasztja ajkán a végzetes szót, miközben az újságokra mutat: »No3 igen! itt van! mi rólunk van szó.« Az asszonyi sziv eredendő hypokritasága rendesen burkolt vonatkozások, kétértelmű célzások alá takarja vétkes szándékát ; elmondja, hogy aggódik életéért annak, a kinek halálát tervezi, rossz előérzetekről, balsejtelmekről beszél és mindez csak ürügy arra, hogy beszéljen is, hallgasson is. Lafarge, miután elküldte férjének a mérgezett pogácsát, mindenkivel közölte aggodalmát, hogy férjének halotti jelentésétől fél ; Jegado pedig, az a nyomorult kis cseléti, ki harminc személyt mérgezett meg részint néhány garasért, részint gyermekes boszúból, áldozatai egyikének halálos ágyánál, mikor még senki sem sejtette távolról sem a halál okát, szinte kéjelgett a halál gondolatában s többször ismételgette magában : »Meg fog halni, meg fog halni; 'ehetetlen, hogy felgyógyuljon ; rajta! hívják a papot, rendeljenek koporsót, mert vége van.« Különös, hogy — mint Lombroso constatálja — igen sok asszony bűnös nem szorítkozik a bűntettek egy bizonyos nemére, hanem ugyanegyidejüleg a büntettek több faját öleli fel gonosz szándékával és pedig olyanokat is, melyek a férfinál rendesen kizárják egymást, mint a minő a méregkeverés és gyilkosság például. így volt egyidejűleg Brinvilliers marquisnő szülögyilkos, méregkeverő, házasságtörő, rágalmazó, gyermekgyilkos, tolvaj, vérfertőző, gyújtogató. Majdnem ugyanezeket a eriminalis elemeket találjuk fel Enjalbert esetében, ki hogy saját fiát bűntársává tegye férje meggyilkolásában, vele leányát prostituálta s Gogletnél, ki egyszerre volt prostituta, tolvaj, gyilkos, gyújtogató. Bompard Gabriellában is a prostituta, tolvaj, rágalmazó és gyilkos egyesült, a mely elemekhez Trossarellónál még a házasságtörés és magzatelhajlás járult. Az asszony bűntettesnek egy másik sötét kiváltsága a férfi bűntettes felett az az ördögi kegyetlenség, melylyel a bűnös tettet végrehajtja. Neki nem elég megölni ellenségét, szükségét érzi annak, hogy szenvedjen. Emliti Lombroso egy haramiatársaság példáját, melyben a nők kegyetlenebbek voltak a férfiaknál a foglyok és különösen a fogoly nők kínzásában. Tiburzio, miután egy barátnőjét megölte, őt kegyetlenül össze is harapdálta s lemarcangolt húsfoszlányait kutyáknak vetette. Chevalier akké;> végezte ki egy társnőjét, hogy villát szúrt fülein át agyvelejébe. S mikor egy vitriolos nőt va lattak, hogy miért nem döfte le