A Jog, 1893 (12. évfolyam, 1-53. szám)

1893 / 42. szám - A büntető törvénykönyv magyarázata

166 A .!()«• alperes köteles felperesnek a keresetbe vett összegből 78 forint 39 kr. tökét stb. megfizetni. Ellenkező esetben pedig felperes keresetével elutasittatik s tartozik alperesnek 14 frt 85 kr. perköltséget 8 nap alatt, esetleg végrehajtás terhe alatt megfizetni. Indokok: A per kimenetelét a föeskü le-, vagy le nem tételétől kellett a perrendtartás 221. és 23(J. §-ai alapján függővé tenni, mert az alperes által megajánlott főeskü szövegében benfoglaltatik azon beismerése, hogy felperest a paplak építése alkalmából terv és költségvetés elkészítésére felszólította. Ama körülmény azonban, hogy felperes a díjazásról lemondott vagy nem, alperes hitközség ellenében, egyéb bizonyíték hiányában, csakis a főeskü által találtatott eldöntendőnek, miután ez irányban kihallgatott tanuk vallomása érdekeltségüknél fogva a prts. 192. §-a alapján a per elbírálásánál alapul nem vétethetett. A pécsi kir. itélő tábla (1892. év május hó 11-én, 5,702. sz. a.): A királyi itélő tábla az elsőbiróság ítéletét megváltoztatja, felperest keresetével feltétlenül elutasítja. Indokok: A per során hivatkozott tanuk egybehangzó vallomásai alapján, kik a miatt, mert az alperesi egyházközség elöljáróságának tagjai oly mérvben érdekelteknek nem vehetők, hogy vallomásuk aggályosnak mondatnék ki, felperes maga ajánlkozott a kérdésben forgó paplak tervének az elkészítésére s ugyanaz alkalommal azt is kijelentette, hogy a terv készítéséért járó díjat ugy sem fizeti az alperesi hitközség, hanem az a vállalkozó, ki az építést elnyeri ; felperes eme kijelentése tehát, a terv elkészítéséért felperes részről követelt díjra vonatkozóan az alperesi hitközség irányában való feltétlen lemondást foglalja magában. Miután felperes nem is állítja, hogy alperes egyház a terv elkészítése díjának a vállalkozóval leendő megfizetése iránt felperessel szemben jótállást vállalt volna, felperesnek alperes ellen támasztott jelen keresete alappal nem bir. Miért is a főeskübeli bizonyítást mellőzni s az elsőbiróság Ítélete megváltoztatásával, felperest keresetével feltétlenül elutasítani kellett. A m. kir. Curia (1893. év aug. hó 30-án 10,379. sz. a.): A másodbiróság fentebbi számú és keletű Ítéletének megváltoztatásává! az elsőbiróság Ítélete hagyatik helyben. Indokok: A másodbiróságnak Ítélete megváltoztatása mellett az elsőbiróság Ítélete volt helybenhagyandó. Mert alperes határozottan elismerte, hogy a medinai görög kel. egyházközség megbízta felperest a célba vett paplak építési tervének és költségvetésének elkészítésével és védelmül csak azt hozta fel, hogy felperes a terv és költségvetés elkészítését minden díjfizetés nélkül vállalta, a mit felperes tagadása ellenében alperes semmivel, esetleg főesküvel kivánt bizonyítani. Minthogy alperesnek kihallgatott tanúi, mint az alperesi egyházközség presbiterei, saját vallomásuk szerint is érdekeltek, a mennyiben pervesztesség esetére a marasztalási összeg megtérítéséhez hozzájárulniok kellend, ennélfogva vallomásuk a prts. 192. §-ának b) pontja értelmében tekintetbe nem vehető s igy más bizonyíték hiányában alperes kifogásának bizonyításául kinált és felperes által elfogadott főeskü helyesen alkalmaztatott. A bíróság az 1886 : XXI . t,-c. 16. §-a értelmében megállapított községi illetőség alapján, mint gondnoksági hatóság eljárni tartozik mindaddig, mig a gondnokolandónak az idézett t.-ca 18. §-a értelmében közigazgatási utón más törvényszékhez tartozó községi illetősége ineg nem állapittatik. A m. kir. Curia (1893. április 6. 2,671.): Azon illetőségi összeütközés elintézése tárgyában, mely elmebeteg S. Mihályné gondnokság alá helyezés iránti ügyében az aranyos-maróthi, ipolysági és a pestvidéki kir. törvényszékek közt felmerült, az eljárásra nézve az aranyos-maróthi kir. törvényszék mondatik ki illetékesnek. Mert S. Mihályné községi illetősége tekintetében az eddig beérkezett községi jelentések szerint csak annyi állapitható meg, hogy nevezett az aranyos-maróthi kir. törvényszék területéhez tartozó Csejkó községben született, minél fogva az 1886 : XXII. t.-c. 16. §-ábóI kifolyólag és az 1881. nov. 1-én 3,263. I. M. R. sz. a. kibocsátott igazságügyministeri rendelet 28. §. értelmében az aranyos-maróthi kir. törvényszék tartozik eljárni és az illetékességet magáról mindaddig el nem háríthatja, a meddig a most idézett XXII. t.-c. 18. §. értelmében a gondnokság alá helyezendő elmebetegnek az illetékes közigazgatási uton más törvényszékhet tartozó községi illetősége meg nem állapittatik. Ha felperesként olyan örökösök szerepelnek, a kiknek részére még a hagyaték bíróilag beszavatolva nincs, ugy alperesek nem fizetésre, hanem csupán a kereseti összeg és járulékainak birói letétbe való helyezésére kötelezhetők. (A debreceni kir. itélő tábla 1893. ér február 22-én. 1,315. sz.) Kereskedelmi, csőd- és váltóügyekben. A váltónak óvatolás végett való bemutatása nemcsak annak lejártakori birtokosa, hanem bármely, a váltó tartalma szerint váltójogilag érdekelt személy által eszközölhető joghatálylyal. A váltótulajdonos az óvás felvétele után is jogosítva van az üres forgatmányokat szabályszerűen kitölteni; azon körülmény tehát, hogy az óváslevélben foglalt váltómásolatban üres forgat niányok, az eredeti váltón pedig kitöltött forgatmányok fordulnak elő, az óvást a váltói jogok fentartására nem teszi alkalmatlanná. A kolozsvári kir. törvényszók, mint váltóbiróság (1893. évi február hó 8-án, 766. sz. a.): Dr. Ferenczy Miklós ügyvéd által képviselt, »Egyesült erdélyi takarékpénztár felperesnek, dr. Isacu Aurél ügygpodnok ügyvéd által képviselt S. József hagyatéka alperes ellen 2,000 frt és járulékai iránti váltóperben következőleg ítélt: Alperes váltó-kifigásainak nem adatik hely és a 9,567/92. sz. a. sommás végzés joghatályának fentartása mellett alperes S. József hagyatéka köteleztetik: Vingárdon 1892. évi június hó 2-án 2,000 frtról kiállított eredeti váltó alapján, mint elfogadó 2,000 frt váltótőkét felperes »Egyesült erdélyi takarékpénztárinak megfizetni. Indokok: Alperesi ügygondnoknak a kereset tárgyává tett A) alatti váltó valódisága ellen emelt kifogása tekintetbe vehető nem volt; mert ha ügygondnok gondnokoltja aláírását tagadja, ez esetben tartozik tagadásának alapját képező tényálladékot és körülményeket előadni, ezek nélkül a váltóeljárás 34. §-a értelmében a puszta tagadás figyelembe nem jöhet, már pedig alperesi ügygondnok az aláirás valódiságát minden indokolás nélkül tagadta meg. Alperesnek a felpereskedhetési jogosultság s váltókellék hiányára ugy az óvás - felvétel és közlésre vonatkozó kifogásai sem voltak tekintetbe vehetők. Mert a kereseti váltó a váltótörvényben előirt minden kellékkel el van látva és felperesnek forgatmányos tulajdonosi minősége a váltótörvény 26. §-ának kívánalmához képest a hátiratoknak összefüggő s egészen ő hozzá lenyúló láncolata által igazolva van, a bemutatott eredeti és postai föladó vevénynyel pedig igazolva van az, hogy a váltó a telepesnél kellő időben fizetés végett a telep helyén bemutattatott és erről a váltóbirtokos közvetlen időben értesíttetett. Ezeknél fogva alperes váltókifogásainak hely adható nem lévén, a minden kellékkel ellátott sommás végzés joghatálya fentartandó volt. A kolozsvári kir. itélő tábla (1893. év május 1-én, 1,772sz. a.) : A kolozsvári királyi itélő tábla a kolozsvári kir. törvényszék, mint váltóbiróság idézett keletű és számú Ítéletét megváltoztatja, a váltókifogásoknak helyt ad és a 9,567/02. szám a. a sommás végzést S. József elfogadó hagyatékával szemben hatályon kivül helyezi és felperest ezen alperessel szemben keresetével elutasítja. Indokok: A váltótörvény 36. §-a szerint a forgatott váltóknál a forgatmányos tulajdonosi minősége a hátiratoknak összefüggő s egész ő hozzá lenyúló láncolata által igazolandó, a kitörölt forgatmányok pedig a birtokosi minőség megbiiálásánál nem létezőknek tekintendők. A per alapjául szolgáló eredeti váltón első forgatóul a rendelvényes Leopold Salamon, forgatmányos gyanánt pedig a kolozsvári hitelbank és zálogkölcsön-társulat fordul elő, az azután következő kétrendbeli üres forgatmáuy kitörülve van s igy nem létezőnek tekintendő, további forgatmáuyos gyanánt pedig az előbbi forgatmányos (kolozsvári hitelbank és zálogkölcsön-társulat), mint forgató aláírásával ellátott hátirat alapján az egyesült erdélyi takarékpénztár fordul elő. Az utolsó forgatmány csak behajtás végetti forgatmány lévén, az egyesült erdélyi takarékpénztár a váltónak birtokosa s mint ilyen jogosítva is volt perrel fellépni. Minthogy azonban az eredeti váltón lévő forgatmányok »1892. év június hó 3-án« kelettel vannak ellátva s e szerint a váltónak lejártakor 1892. évi december hó 2-án, a váltó birtokosa »Az egyesült erdélyi takarékpénztár« és nem »A kolozsvári hitelbank és zálogkölcsöntársulat« volt, a váltót pedig óvatolás védett nem az »Egyesült erdélyi takarékpénztár«, mint annak a lejártakor a birtokosa, a kolozsvári hitelbank és zálogkölcsön-társulat mutatta be saját magánál, mint telepesnél fizetés végett; a váltójog fentartására vonatkozóan a felvett óvás joghatálylyal nem bir és a váltótörvény 43. §-ának 2-ik tétele szerint a felperes váltóbirtokos S. József elfogadó hagyatékával szemben váltókeresetét elvesztette. Minélfogva az elsőbiróság Ítéletét a királyi itélő tábla megváltoztatta, a kifogásoknak helyet adott s a sommás végzést S. József elfogadó hagyatékával szemben hatályon kivül helyezte s felperest a per által okozott költségek megfizetésére kötelezte. Alperesnek elhalta ezzel a perrel egyszerre elbírált, 1 774/93 királyi itélő táblai számú pernél feküdt 9,180/92. sz.' ebben a keresetben is hivatok beadvány mellett fekvő A) alatti halotti bizonyitványnyal, az a körülmény pedig, hogy nevezettnek hagyatéka tárgyalva nem lett s a feladott, még az örökös nyilatkozatok meg nem tétettek az emiitett beadványokhoz B) alatt, az alperesre nézve illetékes gyulafehérvári kir. járásbíróságtól 1892. évi nov ho 15-ik napján kiadott hivatalos bizonyitványnyal van igazolva