A Jog, 1893 (12. évfolyam, 1-53. szám)

1893 / 42. szám - A kamatokról,mint a keresetnek és itéletnek tárgyairól 4. [r.]

A JOG. 299 ezt az óvásba felveszi: óvás biz az, mert már a késedelmes fizetést tanúsítja s mert az óvatoló sohse tudja miuő jogokat akar a váltóbirtokos ezen okraánynyal megóvni, lévén az óvás nem az adós ellen intézett, hanem a váltóbirtokos jogai megóvására szolgáló közokmány. Már akár fogadja el K. ur azon állítást, mintha a birtokos köteles volna az óvás előtt az adósnak a váltót bemutatni, akár nein, az még is ugy áll s e felett kár vitázni, mert ez csakugyan törvényszerű kötelessége, mit a v. t. 42. §-nak második bekezdése világosan rendel, mely szerint az óvást ugyan el lehet engedni, de a bemutatást a kellő időben teljesíteni kell s ha nem teljesiti, az ebből eredő hátrányokat ö viseli. Egyébiránt ennek szükségességét a Curia az 1893. évi május 2-án'1,074. sz. a. kelt ítéletében is kimondotta. Ezekből tehát következik, hogy az óvatoló személy a váltóbirtokos kértére szívességből ugyan felveheti a váltóbeli összeget s óvást nem vesz fel, de akkor nem mint hivatalos közeg működött, hauem mint egyszerű megbízott s meg kell elégednie az óvási díj helyett a borravalóval, mit megbízójától kap, de mint hivatalos személv, a fizetést felvenui nem jogosított, annál kevésbé kötelezett. A kamatokról, mint a keresetnek és ítéletnek tárgyairól. Irta : RATVAY GYULA, eperjesi kir. törvényszéki aljegyző. IV. Ha tekintetbe veszszük, hogy a kamatokon kívül minden más jövőbeli szolgáltatás megítélésénél a törvénynek ezen intézkedése mindig kötelezőnek ismertetik, azaz az Ítélet a jövőbeli szolgáltatásnak teljesítésére, akár élelmezvények, vagy tartásdíjak, járadékok stb. részletei képezzék az itélet substratumát, mindenkor bizonyos meghatározott határidőt szab; továbbá ha tekintetbe veszszük, hogy a szerződési kamatoknak egyes részleteire, melyek bár a főkötelezettségtől függő, de önállólag létező, önállólag érvényesíthető és mindenkor ezen jelentőségében érvényesítendő kötelezettséget képezuek, éppen ugy, mint az előbb emiitett visszatérő szolgáltatások bármelyikének részleteire egyaránt kellene az érintett törvényszakasz kötelező szabályának alkalmazást nyernie : méltán felvethető a kértlés, hogy a gyakorlati felfogás mily alapon mellőzi a kiemelt törvényszakasznak intézkedését a jövő kamatrészletek állítólagos megítélésénél és miért nem találja szükségesnek, illetőleg miért tartja feleslegesnek azt. hogy az adós a jövő részleteknek kifejezetten lejáratuk után 15 nap alatt leendő megfizetésében maraszt altassák? E kérdésre a gyakorlati felfogás szempontjából a helyes feleletet megadni vajmi nehéz, sőt — határozottan kimondhatjuk — lehetetlen. Ungernek fentebb idézett ezen szavaiban : »Das Urtheil sjeht denn au :h dahin, Beklagter sei schuldig, das Kapital binnen 14 Tagén, die gesehuldeten Zinsen aber von dem und dem Tag an bis zum Zahlungstag, das heisst bis zur Rückz dilung des Kapitalszu bezahlem választ erre nem nyerünk, mert ebből nem tudjuk meg azt, hogy miért éppen »ezen meg ezen naptól a fizetés napjáig«, tehát naptól-napig és nem részletenkint lesznek a kamatok megítélve ? Ennek okát különben hasztalan kutatjuk, mert az iránt azok sincsenek tisztában, a kik azt leginkább hirdetik; e nézetemnek indokolásául szolgáljon azon körülmény, hogy azok, a kik a kamatokat naptól-napig állítják megitélteknek, ugyancsak azt vallják, a mit Inger után Sághy is kifejez, hogy azon esetben, midőn a condemuatio a jövőben lejárandó kamatrészletekre is kiterjeszkedik, ezek tekintetében »az actio judicati a jogosítottat lejáratukkal azonnal (!) megilleti 8 igy az ezekre vonatkozó igény ez . . . esetben a lejárattal azonnal végrehajtás-képes is leszen«. Itt mellesleg meg kell jegyeznem, hogv ez legfeljebb a szerződéses kamatokra állhat, de már pl. a törvényesekre nézve nem, mert ezeknél lejárható kamatrészletekről szólni nem lehet. Vájjon lehet-e következetesnek mondanunk azon elj írást, mely ugyanakkor, midőn a kamatokat naptól-napig állítja megitélteknek, egyidejűleg azt vitatja, hogy az itélet minden egyes kamatrészletre külön condemnatiót tartalmaz? A kamatok csak vagy naptól-napig, vagy pedig részletenkint lehetnek megítélve : az természetes s igy abban, hogy igy is, ugy is legyenek megítélve, kétségtelenül a legnagyobb ellenmondás rejlik. Annak magyarázatát, hogy a kamatokra irányuló condemnatio esetében miért mellőztetik a perrendtartás 253. §-a, még akkor sem találjuk sehol, ha felteszszük, hogy a kettő megállhat egymás mellett ; de legkevésbbé akkor, ha tekintetbe veszszük, hogy azon esetben, ha a kamatok részleteik szerint állíttatunk megitélteknek, az actio judicati — miként annak Sághy ad kifejezést — az egyes részletekre nem a 253. §. értelmében különkülön megszabandó teljesítési idő lejártával, hanem azonnal az egyes részletek lejáratával szereztetik meg. Miért kivételesen éppen igy szereztessék meg a kamatrészletekre az actio judicati ? és miért nem a 253. szerint a lejárat után 15 nap múlva, mint minden más kötelezettségnél? Ez is egyike azon kérdéseknek, melyekre felvilágosítást a dolognak jelen állásában egyáltalában nem nyerhetünk. Ha a gyakorlati felfogás ahhoz, hogy az itélet a jövőben lejárandó miden kamatrészletre külön-külön condemnatiót tartalmaz, következetes akarna lenni, akkor elkerülhetlenné válna, hogy a jelenleg használatos Ítéleti formulát ennek megfelelően módosítsa; ha pedig ezt tényleg megtenné, illetőleg megtehetné, azon kényszerhelyzetbe kerülne, hogy a formula artalmánrk megállapításánál kénytelen volna a perrendtartás 253 § a rendelkezésének is eleget tenni. Igen ám, csakhogy ekkor az igy megalkotandó formula teljesen azonos lenne azzal, melyet előbb azért, mert lehetőnek tünteti föl azt, hogy az akarás a nem akarással egyidejűleg létezhetik, képtelennek mondottunk. Igy azután ismét eljutottunk azon ponthoz, hogy azf, a mit a törvényes formábm kifejezni képtelenség, ezen formulát mellőzve, magá ól értetődőnek elfogadni szintoly képtelenség. Nézatünk szerint képtelenség azon felfogás, mely szerint pl. a szerződéses kamatoknak jövőben lejárandó részletei megitélhetőknek mondatnak és megitélteknek tekintetnek is. anyákban, nem csupán az erotikus büntettek sajátsága, sőt minden ilyes szenvedélytől függetlenül is előfordul. Hoegeli pl. megverve leányát, fejét a vizbe merítette alá, hogy elfojtsa panaszkiáltásait. Egy nap ugy rúgta le a lépcsőn, hogy hátgeriuce kificamodott. Máskor betegsége alatt jeges vizet öntött fejére s legnagyobb álmossága idején órákon át kényszentette, hogy hangosan israétetgesse: kétszer kettő — négy. Egy más ily szörnyeteg Megaera, Kalsch, fia arcát uudok ganéjba verte s kényszeritette, hogy a fagyos téli éjszakákat ingben töltse az erkélyen. Rettentő példáját nyújtja az anyai kegyetlenségnek Rulli is, ki éhes gyermekével végignézette lakmározását, a nélkül, hogy egy falatot is nyújtott volna neki. Nevelőt tartott mellette, hogy dorgálja és verje, ha nem tudja fölmondani leckéjét. Kikötözve aztán többi kisebb testvéreivel szúrkáltatta, hogy egyszerre fájdalmat és megaláztatást okozzon neki. A szülői szeretet hiányának a női delinquensnél egy további specifikus formája az a hideg számítás, a melylyel ily bűntettesek nem rickán saját gyermekeiket avatják bűntársaikká, mit sem törődve életükkel és becsületükkel. Leger példának okáért saját fiával együtt g)ilkolta meg egyik szomszédnéját, hogy kirabolja ; míg D'Allesio-nak leánya segédkezett férje megölésében. Még többet tett Meille, ki egyenesen rábírta fiát atyja elemésztésére. Mindebből az látszik, hogy rájuk nézve gyermekeik is mintegy idegenek voltak, kiket lelkiismcretfurdalás nélkül tudtak felhasználni szenvedélyeik eszközéül, nem törődve a veszélyekkel, melyekbe bűnös lelkük sodorta őket. Mig ugyanis a normális asszonynál a nemi élet az anyaságnak van alárendelve s egy anya nem habozhatik lemondani szerelméről, ha azzal gyermeke érdekeit látná veszélyeztetve, addig a bűnös asszonynál a viszony egészen megfordított s az asszony inkább prostituálja saját gyermekét, csakhogy el ne veszítse szeretőjét. Elesén mutatja ki Lombroso a sexualitás és az anyaság ezen kölcsönviszonyát abban a tényben, hogy a legtisztább szeretetnek is sexualis alapja van, a minthogy az anya a szoptatásnál is bizonyos könnyed nemi ingert elégit ki. Úgyde ha a bűntett megfogamzásáuál és kifőzésénél ily fontos psychikai alkatelemek szerint módosul és tér el a női bűntettes typusa attól az átlagos typustól, melyet az »Uomo delinquente« rajzolt, ugy még sarkalatosabb a különbség a tett véghezvitelénél. A mód, melylyel a női bűntettes a tervelt gonosz cselekedetet végrehajtja, még a legegyszerűbb cselekményeknél is bonyolult és tekervényes. Kerülő útat tesz még akkor is, ha esik a legközelebbi pontot akarja elérni. Minő tanulságos a Lombroso által emiitett néhány következő eset az asszonyi bűncselekmény egész jellegének ismeretére! X. hercegnő, hogy megszabaduljon j vetélytársától, ki egy barátnője iránti természetellenes szerelmének ! ú jában állott, ez utóbbinak férje és szeretője közt találkozást e>zelt ki, akkép intézvén el mindent, hogy a férj féltékenysége hárítsa el szerelmének akadályait. Öngyilkossági nyilatkozatot ; íratott velük, hogy ezzel igazolja a mérgezési kísérlet eredm ínyeit, melyet koholt. Egy bizonyos Mina pedig, hogy valamely barátnőjét helyettesítse egy családnál elfoglalt komornai állásában azzal kezdte, hogy elrágalmazta őt gazdájánál; mikor pedig ez a csel i nem sikerült, gazdáit kezdte el rágalma/.ui a komorna előtt. Ebben ! sem érvén célt, ellopta barátnőjétől a ház kulcsát s egy esie fel| használva az alkalmat, mikor az távozott hazulról s az ajtót nyitva | hagyta, belopódzott a házba s a komorna ágya alá bújva, álmában megölte s azután elmenekült, becsukva maga mögött az ajtót. Másnap egész nyugodtan jelentkezett a megölt cseléd helyettesítésére beteg úrnőjénél. Ily bonyolult és mesterkélt bűntervek kieszeléséhez ter; mészetesen a nő képzeletének egész termékenysége kívántatik meg, mely gyarló erejét finom combiuatiókkal tudja pótolni. Oly igaz ez, hogy megfordítva nem egyszer férfit rövel felruházott j asszonyi bűntetteseknél, a milyen például Bonhours volt. a ki j férfi-ruhában járt s férfiakkal birkózott, nélkülözzük a tekervényes f észjárásnak ily művészi fordulatait s complicált labyrinthusait. I (Vége következik.)