A Jog, 1893 (12. évfolyam, 1-53. szám)

1893 / 42. szám - A kamatokról,mint a keresetnek és itéletnek tárgyairól 4. [r.]

300 Ha azonban ezen felfogás ellen nem a képtelenség vádja állíttatnék, hanem más kifogások, esetleg csak kételyek volnának — és méltán — támaszthatók, még ezen esetben is ahhoz, hogy az ily kifogásolt vagy kétes felfogás fentariassék, annyi minden bizonynyal megkövetelhető, hogy az valamely célnak elérésére, vagy valamely szükségnek, érdeknek kielégítésére szolgáljon : a jelen esetben azonban még ez sem állapitható meg. 6. Az előző pontban mondottak után nyilvánvaló, hogy ezen gyakorlati felfogásnak célja nem lehet más, mint az, hogy a hitelezőnek végrehajtási jogot biztosítson már a jövőben járandó kamatokra nézve is. Az bizonyos, hogy méltánylást érdemlő számos ok szól a mellett, hogy a hitelező akkor, ha a tőke és az azután járó kamatoknak lejárt részletei már is meg lettek Ítélve, a jövőben járandó kamatokra vonatkozó igényének érvényesítése végett ne legyen kénytelen oly utat követni, mely az adósnak ez esetben nyilván hasztalan contradictióját megengedi, illetőleg megköveteli, mert az, hogy ily esetben a hitelezőnek a jövőben lejárandó kamatokra vonatkozó igénye feltétlen, kétséget nem szenvedhet. E szempontból tényleg szükségesnek bizonyul, hogy a hitelezőnek a jövőben lejárandó kamatkövetelésére is engedtessék végrehajtási jog; csakhogy ezt elismerve, még mindig helye van azon kérdésnek, vájjon ezt csak ugy lehet-e elérni, ha ezen kamatokat is, bár a perrendtartás sarkalatos elveinek és a törvényes szabályoknak nyilván való sérelmével szintén megitélteknek jelentjük ki, avagy arra más mód is kínálkozik, mélytálán kevesebb áldozattal jár és egyszerűbb is, mintáz előbbi? Figyelembe véve azon nyomós okokat, melyek kívánatossá teszik, hogy a hitelező a jövőben járandó kamatkövetelésének érvényesítéséhez a lehető legegyszerűbb úton jusson, nézetem az, hogy e kamatokra maga a gyakorlat is biztosithat végrehajtási jogot a hitelezőnek, a nélkül, hogy ezért akár az ítélet terjedelmére és hatályára érvényes, akár pedig bármely más tekintetben általánosan követett elveknek és fennálló törvényes szabályoknak sérelmet volna kénytelen okozni. De különösen a magyar jog szempontjából még erre sincs szükség, miután maga a törvény intézkedik az iránt, hogy a hitelezőnek a jövőben követelhető kamatokra végrehajtási joga legyen, nem tévén e részben különbséget arra nézve, hogy a tőke mint kamatozó, vagy kamatozatlau lett-e megítélve ? A végrehajtási törvény 43. §-ának harmadik bekezdése ugyanis akként szól, hogy »a végrehajtást elrendelő végzésben a készpénzbeli tőkekövetelésen kívül a kamatok is a kamatláb és a kamatozási időpont megjelölésével kiteendők«. Ezen intézkedés, ha azt csak így elszigetelten önmagában veszszük, látszólag alig érdemli meg azt, hogy e helyütt külön kiemeljük s aligha fog látszani alkalmasnak arra, hogy abból a fj'lhozottak igazolására bármily következtetést is levonhassunk. Ámde ha tekintetbe veszszük azon körülményt, hogy a végrehajtási törvény sehol sem részletezi azt, hogy mire és hogyan rendelendő el a végrehajtás, a mi felesleges is, miután azt, hogy mire és mily terjedelemben rendeltessék el a végrehajtás, minden egyes esetben az ítéletnek kell meghatározni; ha tekintetbe veszszük továbbá, hogy akkor, midőn az előre bocsátottak folytán mindenkor és mindenütt feltétlenül áll az elv, mely szerint a végrehajtást elrendelő végzés tartalma szigorúan az Ítélet tartalma után igazodik és ennek dacára azt látjuk, hogy a végrehajtási törvénynek idézett szakasza ezúttal kivételesen egyszer s mindenkorra meghatározza, hogy mi legyen a végrehajtást elrendelő végzésnek tartalma : e körülmény okvetlenül kell, hogy figyelmünket a legnagyobb mértékben felhívja. Vájjon tehát a végrehajtási törvény miért alkot a soha kérdés tárgyát nem képezett és nem is képezhető előbb vázolt általános elv alól éppen csak a kamatok tekintetében kivételt, miért kívánja éppen csak ezen egy esetre vonatkozólag a végrehajtást elrendelő végzésnek tartalmát meghatározni ? Talán azért, mert nem találja e részben eléggé világosnak és körülményesnek a kamatkötelezettség terjedelmének meghatározására a jelenlegi felfogás szerinti formulában kifejezésre jutott ítéletet? Nem, mert akkor más módon kellett volna azon segíteni és semmiképen sem ugy, mintha ily törvényes intézkedés által állandósítani akarná azt, a mi helytelen vagy hiányos, de meg annak netalán szükségessé vált orvoslása nem a végrehajtási törvény, hanem a perrendtartás keretébe tartozik. Vagy talán azért van e kivételes intézkedés, hogy mintegy ez által legyen meghatározva az, hogy az ítélet a kamatkötelezettség tekintetében tulajd&nképen mily terjedelemben rendelkezik ? Nem, ezen érvet még kevésbé lehet elfogadni, mint az előbbenit. Ezen kivételes intézkedésnek csak az a magyarázata, hogy a törvény a kamatkötelezettséget sokkal nagyobb terjedelemben kívánja a végrehajtás stádiumában felölelni, mint azt az Ítélet a perrendtartás 64. és 248. §-ok értelmében felölelheti. Más szóval a végrehajtási törvény a végrehajtási jogot ezen intézkedése által azon kamatokra is kívánja biztosítani, melyek az ítéletnek tárgyát nem képezhették s mint ilyenek nem is lehettek megítélve. Hogy e m'gyarázat helyes, leginkább azor> körülmény bizonyitja, hogy a végrehajtási törvény mindjárt az ezt követő bekezdésében ezzel mindenben azonos intentiót fejez ki, midőn meghatározza, hogy »Ha a végrehajtás alapjául szolgáló Ítéletben vagy egyezségben kamatfizetési kötelezettség nem foglaltatik: a teljesítési határidő lejártától a kielégítésig hat száztóli kamat jár.« Ebből azonban még egy más következtetést is levonhatunk. Eltekintve ugyanis attól, hogy a végrehajtási törvénynek ezen két intézkedése között csak az a különbség, hogy mig ott kamatozó, addig itt kamatozatlau tőke után jövőben lejárandó kamatokról van szó, ha elfogadjuk, hogy a végrehajtási törvénynek e két intézkedése tényleg ugyanegy intentiót fejez ki, t. i. azt, hogy a hite'ezőnek a jövőben járandó kamatkövetelésére is biztosítva legyen a végrehajtási jog: akkor világos bizonyítékát nyerjük annak, hogy a jövőben lejáraudó kamatrészletek meg nem Ítélhetők, mert ha megítélhetők volnának, akkor ezzel eléggé biztosítva volna az azokra vonatkozó végrehajtási jog s egyáltalában nem volna szükség arra, hogy e részben maga a törvény külön intézkedéseket tegyen. A kifejtettek szerint tehát az a helyes, hogy anyagilag a jövő kamatrészletek feltétlenül megilletik a hitelezőt, csakhogy azokra a végrehajtási jogot, illetőleg azt, hogy ezek is végrehajtásképesek, nem az ítélet, hanem a gyakorlat, illetőleg hazai jogunkban maga a törvény biztosítja. 7. Ezek után még csak egy kérdés marad megoldandó. Ha elfogadtuk azt, hogy a jövőben lejárandó kamatok meg nem Ítélhetők, önkéntelenül felmerül azon kérdés, hogy h o 1 legyen azon határvonal, mely a megítélhető kamatokat a meg nem itélhetőktől elválasztja? E kérdés különben összeesik azzal, hogy Ítélethez való viszonyában mely kamatok tekintendők lejártaknak és melyek jövőben lejárandóknak ? Azon jogirók között, a kik a jövőben járandó kamatokat nem tartják megitélhetőknek, e részben eltérők a nézetek. Buzzi e hatávonalat nem határozza meg pontosan, hanem csak általában lejárt és lejárandó kamatokról beszél; ezért nála nem lehet megállapítani azt, hogy vájjon ő a kamatokra is csak azon mértéket alkalmazná-e, a mely bármely más kötelezettségre alkalmazandó, ha annak megítélhetősége szóba kerül, avagy e részben más elveket követne-e ? Turncs az Ítéletben kitüntetett teljesítési időig járó kamatokat, ellenben Stubeurauch és Winivarter határozottan csakis az ítélet előttieket — több mint bizonyos, hogy az elsőbirósági ítélet előttieket — mondja még megitélhetőknek. Nézetem szerint ez utóbbiakuak álláspontja a helyes, mert ha elfogadjuk azt, hogy a kamatok éppen ugy, mint bármely más követelés, a keresetnek tárgyát csak annyiban képezhetik, a mennyiben lejártak, e lejáratot meghatározandó a kamatoknál is mulhatlanul csak azon elveket és szabályokat kell követnünk, melyek ennek megállapítására általában érvényesek Legalább nincs ok arra, hogy különösen akkor, ha tekintetbe veszszük, hogy a szerződéses kamatoknak egyes részletei jogilag mint külön önálló követelések szerepelnek, melyeknek lejárata csak olyan, mint bármely más követelésé, e tekintetben a kamatokra vonatkozólag kivételt alkossunk az általánosan érvényes szabály alól. E részben pedig az az általános szabály, hogy perelni csak oly igényt lehet, mely a kereset benyújtása előtt lejárt, mely szabályt később a gyakorlat oda módosította, hogy »azon körülmény, hogy a követelés a kereset benyújtásakor még nem járt le, nem szolgál akadályul a követelés megítélésére akkor, ha a teljesítési határidő és feltétel a per folyama alatt az elsőbirósági ítélet hozatala előtt bekövetkezetté (Dt. 18S6. 14. k. 255.) Ennek kell irányadónak lenni a kamatrészletekre nézve is. Belföld. A budapesti kir. közjegyzői kamara f. hó 9-én tartotta évi közgyűlését Tokaji Nagy Lajos közjegyző elnöklete alatt. Az elnöki megnyitó beszéd után az évi jelentést és a pénztári kimutatást terjesztették elő. Utóbbi szerint a kamara évi bevétele 61 frt 51 krral multa fölül a kiadásokat. Miután a jövő évi költség vetést megállapították, határozattá emelték, hogy a mennyiben a közjegyzők számát szaporítanák, a követendő módozatokra nézve a kamara javaslatot terjeszt az igazságiigyminister elé. A választások eredménye szerint a kamara újból Tokaji Nagy Lajos, titkárjegyzője pedig Kiss Aladár közjegyző lett. A választmány tagjai lettek: Rupp Zsigmond, Zimányi Alajos, Manheimer Ignácz, Weinmaun Fülöp, Jeszenszky Danó és Dénes kir. közjegyzők. Járásbíróságok felruházása telekkönyvi hatáskörrel. Az igazságügyministeriumban ez idő szerint tizenegy járásbíróságnak telekkönyvi ügyekben birói hatáskörrel leendő felruházása iránt vannak folyamatban tárgyalások. Ezek: az apadni, hevesi, kiskőrösi, marosludasi, nagyhalmágyi, nagymartoni, ökörmezői, rékási, técsői, topánfalvi és tornalljai járásbíróságok. Ez idén a hatvani, radnai, zsombolyai, illavai és puchói járásbíróságokat ruházta fel a tninister, ugy, hogy a törvényszéki székhelyeken kivül fennálló ama járásbíróságok száma, a melyek miudeddig nem birnak telekkÖDyvi ügyekben birói hatáskörrel, most már csak 83-ra megy.