A Jog, 1893 (12. évfolyam, 1-53. szám)

1893 / 41. szám - A közjegyzői díjak kérdéséhez

162 A JOG. valóban megvásárolta s hogy valamint kamatszelvényeik és alkuszdíj fejében a fennebb egyenként megjelölt összegeket tényleg kifizette volna. Ámde az érintett felperesi tények azon további körülmények tekintetbevételével, hogy felperes cég a G-/. alatti számlát, melyben az elősorolt vételek benfoglaltatnak s mely 1873. évi jun. 30-án lezáratván, néh. gr. P. Miklós terhére 80,489 frt össztartozást eredményezett, a most nevezettel a V. 2 /. alatti értesítőlevele kapcsán közölte, mint ezt alperesek nem tagadják és néh. gróf P. Miklós W 2-/. alatti sajátkezű válaszában a G /. alatti számla tartozási tételei ellen, illetve a benne foglalt, érintett vételek tekintetében kifogást nem tett, hanem egyedül a kamatokra nézve nyilvánitotta azon kivánatát, hogy azok a jövőre csak 8°/o-kal számíttassanak ; hogy továbbá néh. gróf P. Miklós a K. 3 /. alatti sajátkezű levelében beismeri, hogy felperes cég neki 400 drb »Lánderbank« és 200 drb »Baubank«-részvényt kiszolgáltatott és az iránti beleegyezését nyilvánítja; hogy 300 db. »Domus«-részvény továbbra is fedezetül maradjon felperes cégnél, megállapítják legalább is annak valószínűségét, hogy felperes cég a fennebb elősorolt részvényeket a néhai gr. P. Miklós részére és hitelére a kitett vételárakon tettleg megvásárolta, minélfogva az erre vonatkozólag felperes részéről már a válaszban felajánlott egyoldalú főeskü megítélésének a per körülményeire való tekintettel a trts. 235. §-a értelmében annál is inkább helye volt, mert az érintett eskü megítélése ellen az alperesi részről a per folyamában ellenvetés nem tétetett. A kérdéses főeskü pedig azon okból volt perdöntőnek tekintendő, mert annak felperes részrőli letétele esetében bebizonyitottnak tekintendő az, hogy felperes cég a szóban forgó részvényeket az általa előlegezett vételárak fejében a néhai gróf P. Miklós megbízása folytán és részére megvette; miből kifo'yólag néhai gr. P. Miklós jogilag kétségtelenül köteleztetett felperesi cégnek az utóbbi által előlegezett vételárakat megtéríteni; a felek közt vita tárgyát képező azou kérdés, vájjon felperes, mint néhai gr. P. Miklós meghatalmazottja vagy mint bizományosa járt-e el, semminemű jelentőséggel nem birván, az ügy megítélésére nézve, minthogy az emiitett kérdés néhai gr. P. Miidósnak felperes céghez való viszonyát semmiben sem érinti, hanem csakis a köztük és a kérdéses részvények előadói közt fen forgott és itten tekintetbe nem jövő viszonyt érdekelhette, miért is az érintett kérdés további méltatása fölöslegesnek tűnik ki. Felperes annak a bizonyítására, hogy mind a G) alatti általános számlában elkönyvelve maradt 200 db. »Lánderbank«részvényre, mind pedig az 1873. évi május 13-án a G) alatti számláról az A/s alatti külön számlára átvitt 200 db. »Lánderbank« részvényre darabonkinti 60 frtjával 187.3. évi június 30-án különkülön 12,298 frt 83 kr. befizetést eszközölt, válaszában hivatkozik néhai gr. P. Miklóshoz intézett C. 2/. alatti értesítő levelére s az annak kapcsán neki megküldött D. 2/. alatti jegyzékre, valamint B. 3/. alatti értesítő levelére, s az ahhoz csatolt C. 3/. alatti jegyzékre, melyek ellen néhai gr. P. Miklós ellenvetést nem tett, továbbá ugyanannak válaszában mind a két fizetési tételre egyoldalú főesküt ajánl. Alperesek viszonválaszukban a jelzett két tételt egy összegbe sorozván össze, tagadják, hogy felperes 400 db. »Lánderbank«részvényre 24,596 frt 66 kr. lefizetést eszközölt volna, mire felperes végiratában oda nyilatkozik, hogy csak 200 db. »Lánderbank« részrényre teljesített 12,298 frt 30 kr. lefizetést, s hogy csupán annak a bizonyítására vállalkozik és csak alperesek ellenvégirata folytán, melyben az érintett kijelentés tudomásul vétetik, a szakértők véleménye feletti észrevételekben igazítja helyre emiitett végiratbeli nyilatkozatát, mint tévedésen alapulót, a válasz tartalmára való hivatkozással; esetleg a kérdés tisztába hozatala céljából póttárgyalás elrendelését kérvén. Tekintettel már, hogy a meghallgatott szakértők 4,820/88. sz. a. beadott véleményükben, hivatkozva a »Lánderbank« részvénytársaság igazgatótanácsának általuk bemutatott 1873. évi január 22-én kelt felhívására, mely szerint valamennyi »Lánderbank« részvényre 60 frt befizetés volt teljesitendő, egyhangúlag oda nyilatkoztak, hogy felperes cég 1873. évi június 30-án a G) alatti általános számlában elkönyvelt 200 db. »L'ánderbank«részvényre és az A. 3/. alatti külön számlába átvezetett ugyanoly számú és nemű részvényre külön-külön 12,298 frt 33 krt fizetett be, s hogy ennélfogva ezen összegnek néhai gr. P. Miklós terhére történt kétszeres elkönyvelése tökéletesen helyes, mely véleményük megállapítására hivatkoznak néhai gr. P. Miklósnak 1873. évi november 6-án kelt A) alatti levelére is, melyben a nevezett elismerte, hogy felperes cég neki 400 darab »Lánderbank« részvényt szolgáltatott ki és tekintve, hogy ezen körülményeknél fogva felperes érintett végiratbeli nyilatkozata az A. 3/. alatti külön számla figyelmen kivül hagyásából származó, és nem — miként alaptalanul állapítja — alperesek által előidézett tévedésre vezethető vissza és nem tekinthető oly beismerésnek, mely által a kérdéses tényállásra nézve a válaszban felhozott állításai megerőtlenittethetnének, tekintve továbbá, hogy felperes az általa a válaszban előterjesztett ide vonatkozó tényeket és bizonyítékokat a tényállás kiderítésére szükségesnek talált és elrendelt póttárgyalás folyamában is határozottan fentartotta; tekintve végül, hogy a szóban forgó 12,298 frt 33 kr.-nak a G) alatti számlában foglalt es az A) B) alatti számlába átvezetett 200—200 db. »L'ánderbank«részvényre felperes által külön-külön történt befizetése a hivatkozott és néhai gróf P. Miklós által nem kifogasolt C. 2/. V. í/. ^-<Vés C 3/. alatti értesitő levelek és jegyzékek által, valamint néhai jrróf P. Miklósnak A), illetve K), B) alatti tevéiében foglalt érintett elismerése által - ha bebizonyitottnak nem is tekinthető - leg alább is igen valószínűvé van téve: az egyoldalú foesku felperesnek a trts. 235. §-a alapján a kérdéses fizetési tételekre nézve is oda volt ítélendő. ,. Alperesek tagadják továbbá, hogy felperes a fennebb említett 300 db »Domus« részvényen kivül a B) alatti számla tartozási rovatában foglalt 20 db. »Domus«-részvényt 1,092 frt 78 kron tettleg megvásárolta volna s hogy azok vételére néhai gror P. Miklóstól megbízást nyert volna s ezen az alapon a most említett összegnek a tartozási rovatból való törlését s az érintett 20 db. részvényre eső összegnek a követelési rovatban elkönyvelt 8,000 frt, 5,120 frt és 800 frt részletfizetésekből való leszállítását követeli. Alpereseknek azon állítása, hogy néhai gróf P. Miklós felperes céget nem bizta meg a kérdéses 20 db. »Domus« részvény vásárlásával, megfelel ugyan a tényállásnak, tekintve azonban azt, hogy felperesnek alperesek által kétségbe nem vont előadása szerint ezen 20 db. részvény »köteles részvény« (Pflichtstucke) volt, melyeket néhai gróf P. Miklós, mint a felperes cég által alapított »Domus« részvénytársaság elnöke tartozott óvadékul letenni s hogy ennélfogva a kérdéses részvényeknek felperes cég által gróf P. Miklós részére történt bevásárlása — a. mennyiben ezen vételügvlet valóságára nézve bizonyítás jő létre — néhai gróf P. Miklós helyett eszközölt oly fizetésnek, illetve költekezésnek tekintendő, melyet a nevezett maga tartozott volna teljesíteni s ezen okból felperes részére jogilag megalapítja a megtérítés iránti igényt : a kérdéses vételnek bebizonyítása a szóban forgó tartozási tételre nézve annyival inkább perdöntőnek tekintendő, mert nem alapos alperesek azon ellenvetése, hogy ha néhai gr. P. Miklósnak 300 db. »Domus« részvénye már volt, szükségtelen volt újabb 20 darabnak a beszerzése; mivel hogy felperes cég a követelése fedezetéül szolgáló emiitett 300 darab részvényt megcsonkítani nem tartozott. Minthogy pedig a kérdéses 20 db. részvénynek felperes által a megjelölt árban történt megvétele valószínűnek tűnik ki azon körülménynél fogva, hogy felperes ezen vételről néhai gr. P. Miklóst L. 3/. alatti levelében, az M. 3/. alatti jegyzék kppesán értesítette, s hogy a nevezett ellenvetést nem tett — mint ezt alperesek tagadásba nem vonják — felperes részére az általa már a válaszban felajánlott saját főeskü e tételre vonatkozólag a trdts. 235. §-a alapján szintén meg volt ítélendő s a per kimenetele annak le- vagy le nem tételétől is függőbe volt teendő. Alpereseknek arra vonatkozó elleniratbeli tagadása, hogy a »Domus« részvénytársaságnak felszámolása folytán egy-egy 100 forintos »Domus« részvényre első részletfizetésül csak 25 forintos, második részletfizetésül csak 16 frt, harmadik részletfizetésül csak 2 frt 50 kr. jutott volna s hogy ennélfogva a B) alatti számla követelési rovatának 8,000 frtos, 5,120 frtos és 800 frtos tételei helyesek volnának, azon okból nem volt figyelembe vehető, mert annak a bizonyítása, hogy a kiegyenlítési összegek nagyobbak voltak, — mint kifogás tárgya — alpereseket terhelte, alperesek pedig erre vonatkozólag bizonyítékot nem hoztak fel. Ellenben alaposnak bizonyult alpereseknek a B) alatti számla követelési rovatának 1874. évi július 27-iki 3,808 forintos tételére és tartozási rovatának 1876. évi december 3-iki 4,311 frt 31 kros, 6 frt 40 kros és 54 kros tételére vonatkozó kifogása; a mennyiben felperes cég 2/. alatti értesitő leveléből kétségtelenül kitűnik, hogy felperes nem volt jogosulva a fedezetül tartott »Domus« részvényeknek a »Domus« részvénytársaság végképi felszámolása előtt végrehajtás útjáni eladására. Azon körülmény pedig, hogy néhai gr. P. Miklós dr. M. útján felperes cégnél lépéseket tett az eladott részvények visszaszerzésére s hogy a T. 3/. alatti levél ellen az U. 3/. alatti jegyzék kapcsán, midőn a visszavásárlás megtörténtéről értesíttetett, ellenvetést nem tett: még nem foglalja magában annak a beismerését, hogy felperes cég jogosulva lett volna a kérdéses részvények eladására és épen nem jelenti néhai gr. P. Miklósnak a részvények végrehajtás újtán történt eladása feletti megnyugvását: minélfogva a B) alatti számlának alperes részről kifogásolt, megjelölt tételei az esetleges marasztalási összeg megállapításánál tekinteten kivül hagyattak, illetve azokra vonatkozólag felperes keresetével feltétlenül elutasittatott. Alperesek a B), G) és A. 3/. alatti számlák tartozási és követelési rovatainak többi tételeit tagadásba nem vonván, azok beigazoltaknak tekintendők. Alpereseknek az emiitett részvényvásárlásokra vonatkozóig felhozott azon általános kifogása, hogy azok csakis árkülönbözet iránti fogadásszerü ügyletekben állottak -- miután alperes részről nem is állíttatott, hogy a fennebb elősorolt részvényeknek felperes cég általi beszerzése és természetbeni szolgáltatása gr. P. Miklós és felperes cég között szerződésileg kizáratott volna, mely megállapodás az árkülönbözet iránti ügyletnek lényegéhez tartozik: — annyival is inkább mellőzendő volt, mert néhai gróf P. Miklós a fennebb megjelölt részvények megvásárlását — mint ez az előadottakhoz képest be van bizonyítva — felperes cégnél megrendelte s a K. 3/. alatti levélben elősorolt részvényeket saját beismerése szerint felperestől tettleg meg is kapta.