A Jog, 1893 (12. évfolyam, 1-53. szám)

1893 / 41. szám - A közjegyzői díjak kérdéséhez

294 Megfejtését ezen szomorú állapotúak azon tapasztalatban találjuk, hogy minden, akár természeti, akár társadalmi szerencsétlenség nehezebben terheli a gyengébb nemet, hogy különösen a családi élet hiánya vagy rendetlensége a fiúgyermekekre nézve nem képezi annyira szükségszerű okát a romlásnak, mint a leánygyermekeknél. Methodikus vizsgálat után különben meglehet, hogy bebizonyultnak mutatkoznék az is, hogy az elbocsáttatásnak két oly külünbözönek látszó oka, mint a chronikus betegség és a javithatlanság, egymással tulajdonképen nagyon -is közeli rokonságban állanak. Kitűnik a fenti összeállításból továbbá az is, hogy az elbocsátás után maguk az egyes intézetek által elhelyezett gyermekek további sorsa állandóbb, biztositottabb, mint azoké, kik rokonaiknak adattak vissza. Mindazonáltal ezen feltűnő következtetés általánosítása ellen szól, hogy gyakran épen a rosszabb hajlamúak azok, kik bele nem nyugodván az intézetnek érdekükben tett intézkedéseibe, inkább a rokonokhoz kívánkoznak vissza; hogy jobbára a betegeskedő gyermekek reklamáltatnak szülőik vagy rokonaik által; végűi az intézetnek és rokonoknak visszaadott fiatalok között megszakadván az összeköttetés, azoknak további sorsa nagyrészben ismeretlen marad és a kimutatásokban ennek folytán számba nem vehető. Ezen javitó intézetek által elért eredmények megítélésére nézve fontosak a börtönigazgatóságok évi jelentései is, minthogy ezekben ki van tüntetve azon rabok száma, kik anuak előtte a javitó intézetekben voltak letartóztatva. Szembeötlő, hogy ezen utóbbiak között aránylag nagyobb számban találhatók a skót honosok, továbbá, hogy az írek között több a bűntettes angol és skót területen, mint szorosabb hazájukbau. Feltűnő, hogy a katonák és tengerészek között jelentékeny százaléka található a megbüntetetteknek. A nagyérdekű jelentésből mindenesetre önként folyik a javítóintézetek rendkívüli hatása. Hiszen az elért eredmény kielégítőnek már akkor lenne mondható, ha kevesebb gyermeket zárnak börtönbe. Hogy a törvénynek azon rendelkezése, mely szerint a kényszerjavitó iskolákba jutás legalább 10 napi börtönre való elitéltetéstől tétetik függővé, célszerű e, az természetesen kétségbe vonandó ; ezen kérdést illetőleg a nézetek Angolország közt, hol az ezen rendelkezést pártolóknak száma a túlnyomó, és Skótia közt, hol az ellentétes nézet az uralkodó, meg van oszolva. De még mint a megelőző szabadságbüntetés kiegészitése is kétségtelen, még pedig ugy közvetetten, mint közvetlenül nyilvánuló, jótékony hatással van egybekötve a kényszer-javító intézetben való letartóztatás. Közvetlenül ezen hatás akkép jelenkezik, hogy a letartóztatottak bizonyos része, különösen a korra nézve előrehaladottabbak, megakadályoztatnak abban, hogy rövid szabadságbüntetésük kiállása után újból a büntető törvénykönyvvel jöjjenek ellentétbe, esetleg hogy még másokat is tévútra vezessenek. A közvetlen hatásnál még nagyobb a közvetett és nem is szükséges, hogy e tekintetben a tulajdonképeni javításra gondoljunk, miután az üdvös oktatás és szoktatás mindenesetre részben ellensulyoztatik a rosszhajlamuak együttléte folytán kikerülhetlen hátrányok által. Az ipariskoláknak mindenesetre előnye, hogy a fenti előfeltételhez az abba való jutás kötve nincs ; itt nem várják be a delictum tényleges megtörténtét, ezeknél tehát a gyermekek felvétele általában már zsengébb korban eszközöltethetik. Nézetünknek oly irányban adhatunk kifejezést, hogy a gyermekekre kimért szabadságbüntetések Nagy-Britániában ép ugy, mint több más országban rövid idő multán a mult emlékei közt fognak megérdemelt helyet találni s hogy minél előbb teszünk e tekintetben lépéseket, annál üdvösebb, annál égetőbb feladatot végezünk. A jelentés irója kiemeli, hogy az intézetek igazgatói a neveltjeikről való további gondoskodás lehetőségében akadályozva voltak a szülék magatartása folytán. Mert míg az utóbbiak gyermekeik sorsával, mig ezek fiatalok és terhükre esnek, vajmi keveset törődnek, igen gyakran szeretetteljesekké lesznek, midőn az intézetből való elbocsáttatás ideje közeledik, mikor t. i. a gyermekek már oly kort értek el, melyben otthon hasznosaknak bizonyulhatnak. Ezért a szülők azon fáradoznak, hogy gyermeküket hazatérésre birják. így meghiusittatván az intézetek gondoskodása, többször évek munkája által elért siker vesz kárba annak folvtáD, hogy a gyermek ismét a rossz befolyás alá kerül vissza. Ezen nehézségről már a francia törvény ismertetésénél is megemlékeztünk. Helyt találhat itt annak felemlítése, hogy a törvények ezen neheztelt hézaga időközben pótolva lön egy újabb, 1892-ben hozott törvény által, mely a javitó intézetek elöljárói számára szülői jogokat állapit meg tanonc- és munkás-viszonyok létesítése tekintetében, a nélkül azonban, hogy ezen, a gyámsági jogra nézve kiváló jelentőséggel biró kérdés elvileg elég éles praecisitással lenne körülírva. Itt szintén ismételhetjük azt, a mit már a francia törvény magyarázatánál állítottunk, hogy t. i. az államnak kell, hogy igénybe vegye azon jogot, miszerint jövendő polgárainak nevelése felett bizonyos körülmények között a szülők akarata ellenére is őrködhessék és arról gondoskodhassék. Továbbá, hogy ezen irányban mindazonáltal igen nagy tapintatosság és belátás szükséges. Az, hogy a szülők gyermekeiket tiszta önzésből reklamálnák, az j általánosságban komolyan nem állitható. Elég sok esetben épen a gyermek élete és egészsége iránti természetes és alapos gond I az inditó ok annak visszakövetelésénél. Ezen kérdés elbírálásánál j talán útmutatóul szolgálhat azon körülmény, hogy a szülök gyermekük tartási költségét az intézetnek megtéritették-e, vagy hozzájárultak-e ? Igenlő esetben a szülőktől legalább hozzászólási jogot nem mernénk megtagadni, kivéve ha szülői joguktól birósági uton fosztattak meg. A mi a javitó intézetek költségeit illeti, ugy azok a jelentés szerint elég nagyok; a szülők hozzájárulása pediglen elég csekély mérvű. Végül még az ipariskolák által elérendő cél tekintetében kívánjuk a következőket megjegyezni. Elv, hogy a büntetés nevelés által pótoltassák. Azt, hogy a gyermek azért büntettessék, mert nincs otthona, vagy mert tolvajok vagy kéjhölgyek társaságában találtatott, különben a legszigorúbb jogász sem találandja méltányosnak. Ki legyen képzendő a dolgos természet, figyelem, szorgalom általában, s erre nagyobb súly fektetendő, mint egy bizonyos mesterségben való kiképzésre, mert amazok a gyermek szokásává válván, hasznára válnak, bármely mesterségre vesse magát. Semmi sem bizonyult a beteg jellem gyógyítására nézve oly hatásosnak, mint a hasznos munkásságra, tevékenységre való nevelés. Még a hittani oktatás, imádkozás, verés is kevésbé hatályos. A psychologus előtt a kérdés ezen megoldása természetesnek látszik. Sőt ezen thesis ama további kérdéshez vezet, hogy a hasznos tevékenység, a munkásság által okozott megelégedés, a munka eredménye feletti öröm nem-e oly erkölcsi rugók, hogy azok ne csak ezen szerencsétlen, rossz hajlamú gyermekeknél lennének alkalmazandók, hanem az erkölcsileg egészségeseknél is ? Az elhagyatott gyermekek neveléséről való gondoskodás kikerülhetlenül szükséges. A kényszernevelés a bűntettek praeventivszere. Minden nevelés, ha csak észszerű, csökkenteni fogja a valószínűséget, hogy a gyermek büntetendő cselekményt fog elkövetni. Elhagyatott gyermeket az utcáról, az árokból felszedni, annyit tesz, mint őt a nem-nevelés veszélye elől megmenteni és nevelése által állapotát javítani, valamint a környezet biztonságát előmozdítani. A bűncselekmény elvégre is nem egyéb a morális érzelmek elleni tehetetlenség kifolyásánál. Korunk kiválik, ha nem is a bűntettek, de igen a vétségek rendkívül nagy száma által. Hogy a nevelés eunek ellenóvszeréül bizonyuljon, ahhoz szükséges, hogy az általánosított, hogy népnevelés legyen. Eddigelé a liberalismus dogmájának tekintette, hogy az intellektus emelésétől várandó a javulás, mely dogmához ugy jutott, hogy az erkölcsi nevelést az intellektuális nevelés folyományának vette. Azonban az igazság az, hogy az embert okosabbá tenni ép oly gyakran eredményezheti azt, hogy rosszabb lesz, mint azt, hogy javul. Az erkölcsi nevelés egészen más methodust követel, mint bármely szellemi kiképzés. Ezen, az egész iskolai intézményt, a gyermeknevelést átalában mélyen érintő kérdésbe azonban itt nem hatolhatunk. Az ügyvédek Ausztriában. A bécsi ügyvédi kamara f. hó 4-iki ülésében elfogadta azt az indítványt, hogy az ügyvédek száma nem korlátolandó; az ügyvédséget mindenki gyakorolhatja, a ki erre tudományos, gyakorlati és erkölcsi tekintetbeu alka'mas ; az ügyvédi kamara nagy többséggel nyilatkozott a numerus clausus ellen. Nyilt kérdések és feleletek. A közjegyzői díjak kérdéséhez. »Hogy tehet p. o. a vidéki közjegyző szegény vidéken eleget a folyó évi szept. hó 1-ével életbelépett »a tényleges birtokos tulajdonjogának a telekjegyzőkenyvekbe bejegyzéséről stb. szóló 1892. évi XIX. t.-c. s az annak végrehajtása tárgyában 24,366/89o. szám alatt kiadott igazságügyminiszteri rendeletnek, a nélkül, hogy anyagilag tönkre ne menjen, vagy a hagyatéki ügyek haladékot ne szenvedjenek?* Nem is említem azt, hogy midőn az 1892. évi XIX. t.-c. 2. §. 1. a), b) és 2. a) s ezekkel kapcsolatos 3. §-a a), b) pontjaiban körülirt esetekbeni eljárás indíttatik meg (miként a közjegyző a rendelet 129., 131. § ai értelmében külön díjaztatik, mik más tekintetek alá esnek, ritkán fognak előfordulni), mert elodázhatja magától, hanem szólok a törvény 6. §. 5. bekezdése és a rendelet 11., 116., 118, 131. §-aihoz, alkalmazva 1-ször ahhoz, midőn az örökhagyónak 100 frt értéket meg nem haladó hagyatéka van, a mi eset az én vidékemen is legtöbb. Előrebocsátván, hogy az 1886. évi VII. t.-c. 32. § ában foglalt díjtételek nem változtak, tehát 100 frtig a hagyatékokat a közjegyző ingyen tartozik letárgyalni; se díjat, se fuvart nem követelhet, semmiféle felszámítást nem tehet már most. Ingyen, illetve a rendelet 131. § a értelmében, mond 2 koronáért (1 frtért). a) A rendelet 11. §-a értelmében, ha a hagyatékhoz tartuzó ingatlan nincs tulajdonjogilag az örökhagyó nevén, tartozik a közjegyző hivatalból minden bizonyítékot megszerezni, a tulajdonjog bejegyzés céljára a hatáskörébe tartozó teendőket teljesíteni. b) Köteles a saját költségén a helyszínére kimenni, ott magát élelmezni, a hagyaték tárgyalásával egyidejűleg kapcsolatosan, a rendelet 31--75. §. értelmébeni azon számos cselekj ményeket, a melyek különben a tkvi hatóság hatáskörébe tartoznak, teljesíteni, esetleg az ügynek rendezése napokat vévén : igénybe, _ mig a szükséges egyéneket is összetoborzza, magát | lakással is ellátni.